Csodabogarak - Az elveszett hangyák völgye
„Tutturú”
A világ:
Történetek százai szólnak óriási hősökről, sárkányokat legyőző lovagokról, gyönyörű királykisasszonyokról, beszélő versenyautókról, fantasztikus űrrakétákról és ezernyi más lényről, akik hatalmas ellenfeleket legyőzve elnyeri a fél királyságot vagy amit akarnak. Pedig nem feltétlenül kell egy ősrégi birodalmakba, esetleg egy messzi-messzi galaxisba utazni ahhoz, hogy érdekes szereplőket ismerjünk meg, epikus harcoknak, izgalmas üldözéseknek, kiemelkedő bátorságnak és totális győzelmeknek legyünk szem és fültanúi.
Akár hisszük akár nem, a lábunk alatt egy egész kis világ rejtőzik, ezen apróságok életéről mégis alig tudunk valamit, mert a mai rohanó világban nem érünk rá körbenézni egy kis tisztáson, hogy mégis mi lapul a fű alatt, a virágok árnyékában. Nem egyszer az efféle apróságokról szóló mesékbe is legendás kincseket, ősrégi próféciát és agresszív kengurut próbálnak beleerőltetni (pl.: a Zöld urai, Artúr és a villangók vagy a Dr. Seuss-féle Horton), pedig a természet valódi lényeinek (igaz, kissé kiszínezett) élete legalább ennyire érdekes (ld.: Egy bogár élete).
Ezt ismerte fel Héléne Giraud és a magyar származású Thomas Szabo is, munkájuk gyümölcse pedig a Csodabogarak - Az elveszett hangyák völgye lett. Mielőtt rátérnénk e mesére, fontos néhány szót szólni a francia Minuscule (magyarra Aprónép-ként, a DVD-s kiadásban Csodabogarak-ként fordított) sorozatról. Ez a 2006-tól vetített, 78 epizódot megélt sorozat háromperces epizódokban meséli el rovarok, bogarak, csigák és más kis lények történeteit: mindezt beszéd nélkül.
A sorozat alkotói, Héléne Giraud és Thomas Szabo ilyen előzményekkel döntöttek úgy, hogy a rövid kis részekből kiindulva (amelyek egy-egy ötletet járnak körül) hoznak létre egy koherens történetű, másfél órás animációs filmet. Lássuk, sikerült-e egy kis ötlettel nagyot durrantaniuk.
Ez a mese a való világban játszódik és az elején egy fiatal, teljesen átlagos párt figyelhetünk meg az erdőben. Nemrég érkeztek (egy vadiúj piros Volkswagen Bogár személyautóval), hogy együtt piknikezzenek a jó levegőn. Remekül elvannak; a fiú alszik, amíg a lány olvas, ám a hölgy babát vár és hirtelen megindulnak a szülési fájdalmak, úgyhogy menni kell - méghozzá azonnal. A férfi felkap pár dolgot, de nincs idő összepakolni, ezért hamarosan el is tűnnek a színről.
A kamera vált (valójában csak lemegy a föld magasságába). Itt egy katicabogár-családot figyelhetünk meg, akik békésen repülnek a fűszálak között. Az egyik kis katica azonban elszakad a családjától, amikor felfigyel egy röhögő légyre. Kíváncsian követi a kis legyet, de az csapdába csalja: messze eltereli a családjától, majd leszáll egy farönkre, ahol rajtuk üt 4 légy-óriás.
A kis katica megpróbál elmenekülni, de utolérik és jól helybenhagyják: nem elég, hogy elszakadt az övéitől, még az egyik szárnyát is elvesztette: megpróbál ugyan fél szárnnyal repülni, ám ez lehetetlen. Az átmenetileg röpképtelenné vált katicabogár így az éjszaka közepén elindul a szakadó esőben, hogy végül egy furcsa barlangban találjon menedéket: másnap kiderül, hogy a barlang nem más, mint a mese elejéről a fiatal pár által ott hagyott cukros doboz.
Másnap a katica arra ébred, hogy a környék összes lakója verseng az ott hagyott sós süteményekért, gyümölcsökért és gyakorlatilag minden másért, ami csak mozdítható, hiszen ami a két embernek pár felesleges dolognak tűnt, az a terület apró lakóinak kész aranybánya.
A 2013-as Csodabogarak egy teljesen egyedi rajzfilm, amit részben látványvilágának köszönhet: e mesében a szereplők ugyan számítógéppel generáltak, de nagyrészt azonosak a valódi bogarakkal és a háttér valódi, amitől olyan érzésünk támad, mintha az apróságok tényleg létező lények lennének, a kamera pedig egyszerűen követné néhányuk útját.
Szereplők:
A Csodabogarak - Az elveszett hangyák völgye tele van szereplőkkel, valódi, háromdimenziós karaktereknek azonban híján van a film. A beszéd teljes hiánya miatt erre nincs is lehetőség: mint minden némafilmben, ennél a bogaras mesénél is a cselekményekből kell kitaláljuk, hogy ki mit csinál. A kis légy például egyszerűen őrült és azért nevetgél, vidám vagy kiröhögi a katicát? A katica csak érdeklődik, vagy azért indul, hogy jól elagyabugyálja a legyet? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések eldöntése a nézőre marad.
Ez alól nem kivétel a főszereplő, a katicabogár sem. Róla is csak annyit tudunk meg, ami fentebb kiderül: egy kíváncsi kis katicabogár, aki sokáig nem is igazán a cselekmény mozgatórugója, inkább csak passzív szemlélő.
A katicán kívül fontos szerepet játszanak még a fekete hangyák, de ők is inkább csak egy egységes masszát alkotnak: a főnököt csak azért tudjuk megkülönböztetni, mert ő sosem dolgozik, az egyik hangya viszont rendszerint tízszer (hatszor) annyit visz, mint a többiek.
Persze mellettük számos régi (a sorozatból ismert) szereplő teszi tiszteletét: a legyek és hangyák mellett kisebb-nagyobb szerepekben feltűnnek a csigák, a hernyó, a szitakötő és a pók is, de a mese ezúttal a szokásosnál is jobban a katicára fókuszál.
Történet:
Ott hagytuk abba, hogy a kis katica a cukros dobozból figyeli, ahogy a különféle bogarak marakodnak a zsákmányon. Közben a tisztásra érkezik egy csapat kis fekete hangya is (ők az egész bolynak gyűjtenek). A főhangya ekkor észleli a lehetőséget és megtekinti a piknik maradékát. Az étel többségét már elhordták, ő azonban kifejezetten a cukor után megy, amit meg is talál a dobozban. Ez óriási zsákmány, a lehető legfenségesebb lakoma, ráadásul akkora mennyiség, ami valószínűleg az egész bolynak életük végéig elég lenne, ezért füttyszavára a többi hangya eldobja az eddig szedett magokat és leveleket, majd körülveszik a jókora dobozt.
A gigantikus fémdoboz a több száz kockacukorral messze túl nagy a többi rovarnak, de a hangyák nem marakodnak, hanem mind összefognak: a főnök feláll a doboz tetejére és füttyszavára a többiek hátukra veszik a fém tároló: benne a mit sem sejtő katicával. A szorgos kis hangyák a dobozzal a hátukon megmásznak egy függőleges, emberek által épített kőfalat, de a túloldalt véletlenül leejtik a zsákmányt. Sikerül ugyan összeszedni a kipotyogott cukrot, de a zajra felfigyel egy - hozzájuk képest óriási - gyík és csak a katicának köszönhetik, hogy élve megússzák a dolgot. Amint elmúlt a veszély, a hangyák vezetője ”elbeszélget” a katicabogárral, majd újra útra kelnek: immár nem egy potyautassal, hanem egy baráttal a fedélzeten.
A hatalmas kincset szállító fekete hangyák azonban nem maradnak észrevétlenek: feltűnnek a nagyobb, agresszívebb vörös hangyák. A fekete hangyák vezére ekkor elkövet egy súlyos hibát: kivesz a dobozból egy cukrot és odaadja a vörösöknek, abban bízva, hogy így majd békén hagyják őket. Ezzel viszont elárulja, hogy a piknikes dobozban kockacukrok vannak, amit a vörös hangyák is mindennél jobban szeretnek. A kis katica észreveszi, hogy a vörösök utánuk eredtek: úgy tűnik, le tudják őket rázni (főleg, miután a dobozzal lepattognak a domboldalon, egyenesen a folyóba), de a vörösök egy rozsdás üdítős ital dobozában utánuk erednek.
Egy vízeséssel később (átmenetileg) lerázzák a vörösöket, de a szajré nagy része odalesz: csupán néhány tucatnyi kockacukrot sikerül megmenteni. Nincs mit tenni, a még mindig értékes készlettel tovább indulnak, és amikor az agresszív vörös hangyák ismét beérik őket, megint sikerül kereket oldaniuk (ezúttal egy autó hathatós szerencsés felbukkanása miatt).
A szorgos kis fekete hangyák végül elérik a bolyt, de a vörösök bosszút forralnak és másnap a fekete bolyt hatalmas vörös hadsereg veszi körbe, készen arra, hogy vadgesztenyével, villákkal és rovarirtókkal törjenek be a feketékhez.
A fekete hangyáknak látszólag nincs esélyük, ám a vörösök nem sejtik, hogy a védők felhalmoztak egy csomó petárdát. Egyet ki is lőnek, jókora felfordulást okozva, csakhogy elfogy a gyufa, ezért a vörösök folytatják az ostromot. A kis katica visszaemlékszik, hogy a piknik területén látott egy doboz gyufát, ezért elindul, hogy egymaga visszatérjen a gyufás skatulyával: még azelőtt, hogy elveszne a feketék vára...
Apróságok:
Élőszereplős filmeknél gyakran megesik, hogy egy maximum egyetlen mozifilmet kitevő történetet két-három részre széthúznak (ld.: G. I. Joe, Harry Potter 7, G. I. Joe), aminek legfőképpen a néző látja kárát - a Csodabogarak esetében kérdéses volt, hogy egy pár perces epizódokból álló filmet szét lehet-e húzni húsz-harmincszorosra - a meglepő válasz pedig az, hogy ha nem is tökéletesen, de nagyrészt igen.
Mindezt ráadásul úgy, hogy ehhez dialógusok vagy komplex történetmesélésre (sőt, még csak narrátorra) sincs szükség. Az egyetlen kritika a történet lassú folyását érheti, de a film ritkán ”ül le”, nincsenek valódi üresjáratok (a babaházas jelenet viszont kész horrorsztori). Az akciókra ráadásul senkinek nem lehet egy rossz szava se: a második katica-legyek üldözési jelenet kenterbe veri a Forma1-es futamokat és a Star Wars-os fogathajtó versenyt, a folyóba esett katicás akció pedig a film egyik csúcspontja.
Ha nagyon akadékoskodni akarunk, fel lehet hánytorgatni, hogy a készítők a (szintén általuk rendezett) sorozatból számos dolgot újrahasznosítottak (például a kocsi alatt áthaladó hangyákat vagy hogy a pók hálóját kilyukasztják a katicát üldöző legyek), de az nem lopás, ha az ember saját magától emel át elemeket és ezek a részek jól illeszkednek a történetbe.
Végül még annyit érdemes megemlíteni, hogy a film kevés kihagyott lehetőségének egyike, amikor a főhősöket egy régi Citroën Kacsa személyautó majdnem elüti - mármint hogy nem egy hasonló korú Volkswagen Bogár halad az úton (a filmtől független dolog, de a Csodabogarak pont azon a héten került fel az oldalra, amikor a Canadair tűzoltó repülőgépe - amelyről szintén írtunk egy cikket).
Adatok:
Származási ország: Franciaország
Stúdió: Futurikon
Rendező: Héléne Giraud és Thomas Szabo
Megjelenés éve: 2013
Hossz: 89 perc
Költségvetés: 19,7 millió $ (4,3 milliárd forint)
Ajánlott: elsősorban a legkisebbeknek