Zoo Tycoon

„Ez az egész egy nagy cirkusz…vagyis állatkert”


Körítés:

A Microsoft vállalatról az emberek többségének elsősorban a Windows XP operációs rendszer és utódai (Vista, 7, 8, stb.) jutnak eszébe, esetleg az Office program-csomag vagy éppen az alapító Bill Gates (másoknak a kék halál, a Windows Server, stb.).

Az viszont kevésbé ismert, hogy a vállalat játékokkal is foglalkozik (és itt most nem a pasziánsz-aknakereső-fekete macska szentháromságról lesz szó). Az óriásvállalat 2002-ben megalapította Microsoft Game Studios nevű leányvállalatát, amely saját fejlesztésű játékokkal foglalkozik (a Microsoft saját operációs rendszerére, konzonjára és mobiltelefonjára).

A 2002-es dátum azonban nem azt jelenti, hogy korábban ne léteztek volna ilyen játékok, de mivel ekkor a vállalat még nem rendelkezett saját fejlesztő céggel, más vállalkozásokat karolt fel. A Microsoft több tucat számítógépes játékot adott ki, de ezek közül csak néhány vált szélesebb körben ismertté: ilyen az Age of Empire sorozat és a Microsoft Flight Simulator sorozat.

Az a cikk azonban egy másik kis játék-fejlesztő cégről, a Blue Fang Games-ről és termékükről, a Zoo Tycoon-ról szól. 2001-es megjelenésekor ez a játék újszerűnek hatott, mivel ötvözte a bonyolult stratégiai játékokra jellemző összetettséget, mégis az általános iskolások képezték célcsoportjának magját.

A Zoo Tycoon-ban a játékos egy állatkert fölött veheti át az irányítást - a játék komoly vonzereje, hogy a lurkók (vagy lélekben gyerekek) létrehozhatják benne álmaik állatkertjét. Ez rendkívül ügyes húzás, hiszen ki ne akarna egy óriásteknőst vagy egy farkast babusgatni (esetleg figyeli, ahogy az elszabadult oroszlán üldözőbe veszi a látogatókat).

A játék rendkívül letisztult és egy gyorstalpalót követően mindenki tökéletesen kiismerheti magát (ellentétben például a város-menedzselős SimCity játékokon vagy a ThemePark-on). A menü rendkívül egyszerű, ezáltal a kicsi gyermekek sem vesznek el a részeltekben (meglepő, hogy a menü hátterében kizárólag afrikai állatok láthatóak, noha a játékban a Föld legkülönbözőbb pontjairól származó állatok bukkannak fel. A jobboldali képen a Dinosaur Digs kiegészítő menüje látható (a játék eredetileg angol nyelvű, de csak minimális nyelvtudást igényel).


Játékmenet:

Mint a gazdasági szimulátoroknak általában, a Zoo Tycoon-nak sincs klasszikus története. A játékos gyakorlatilag nem is egy embert irányít, hiszen egyszerre kell pénzügyi, gazdasági szakembernek lenni, de ránk hárul alkalmazottaink terelgetése és az építkezés is.

Választhatunk kötetlen játékot vagy teljesíthetünk küldetéseket, de feladatunk alapvetően mindig ugyanaz lesz: egy állatkert irányítása. Kezdéskor kapunk valahol egy telket, amely vagy üres vagy korábban egy rosszul működő létesítménynek adott otthont (az alapterület növelésére nincs lehetőség, ezért kisebb telkeken a hellyel is gazdálkodnunk kell).

A kicsi, közepes vagy nagyméretű helyszínnek egy bejárata van, de amúgy bármit bárhová építhetünk. Nem meglepő módon a kötetlen játéknál a gép nem piszkál, míg a küldetéseknél egy időlimit (bonyolultságtól függően féltől három évig terjedő időszak) alatt kell elérnünk az adott célt. Bár a játék próbálkozik, a feladatok mind egy kaptafára készültek: az állatkertünknek jellemzően néhány állatot kell befogadnia és az idő lejártakor boldognak kell lenniük.

Ez (látszatra) némi többlet-szabadságot ad, hiszen nem kell végig jól tartani az állatokat, de mivel a lények közérzete fokozatosan változik, nem érdemes az utolsó napra hagyni a megfelelő élettér kialakítását.

A Zoo Tycoon gyakorlatilag egy spirál, amely három lépésből áll. Először a rendelkezésre álló forrásból fel kell építenünk egy ketrecet, amely megfelel a majdani lakó elvárásainak. Mielőtt megkezdődik az építkezést, ki kell választani az állatot, ezért érdemes megnézni a típusát (mi az adott állat kedvenc földtípusa és kedvenc növénye). A kialakított ketrecbe be kell helyeznünk állatainkat, majd végül várni a betérők reakcióit.

Ehhez természetesen infrastruktúrára (utakra) is szükség van, valamint kiszolgáló-létesítményekre. A látogatóknak öt jelzőszámuk van, azaz ennyiféle igényüket kell kielégíteni. Az éhségükre/szomjúságukra vendéglátó-ipari üzemegységeket (vagy legalább egy ital-automatát) kell telepíteni, míg a vécézéshez egy toalettet.

Ennél fontosabb, hogy a látogatók felmérik állataink boldogágát és csak akkor boldogok, ha az állatok is azok. Van kedvenc állatuk, bár a kis állatkertekben nincs esély arra, hogy mindenki igényét kielégítsük. Végezetül a látogatók szeretnének különböző szuveníreket (pólót, bögrét, stb.-t) venni, ezért kisebb-nagyobb boltokat is kell létesítenünk.

A boldog látogatók sokáig maradnak az állatkertben, sokat költve, ezáltal növelve a bevételünket. A több pénzből több és jobb minőségű ketrecet építhetünk és remélhetőleg végül egy jól működő állatkertet kapunk, így teljesíthetjük a megadott küldetést (kevésbé jó menedzselés esetén viszont csődbe vihetjük állatkertünket).


Eszköztár:

A Zoo Tycoon eszköztára négy szekció köré csoportosul: állatok, ketrecek, infrastruktúra és emberek. Az állatokon nem nagyon van mit magyarázni: különféle hidegben vagy melegben, szárazföldön, édes- vagy sósvízben élő lények közül válogathatunk. A lehetőségeink kezdetben korlátozottak, de idővel újabb és újabb állattok nyílnak meg - utolsóként a veszélyeztetett óriáspanda.

Az állatok tartása ebben a sorrendben egyre nehezebb (több dolog kell a boldogságukhoz) és az egyes példányok ára is egyre magasabb (egy gazellára már potom 500 $-ért szert tehetünk, egy óriáspanda viszont tízszer ennyibe kerül).

Állatokat csak és kizárólag ketrecekben helyezhetünk és fontos, hogy a ketrec megfeleljen az állat elvárásainak. A játék (a szórakoztatás mellett) két fő dologra épít: a pénzügyi részre és arra, hogy állatainkat boldoggá tegyük.

Ehhez szükséges a talajtípus és a domborzat helyes megválasztása, a ketrecben található növények, játékszerek és menedékek megfelelő típusának beszerzése. Már kerítésből is többféle található a játékban: az alacsonyabbak inkább csak dekorációs célúak, míg a magas, erős típusok (például a betonfal) a legerősebb állatokat is féken tudják tartani (erre fontos odafigyelni, mert egy egyszerű drótkerítésen egy elefánt könnyedén áttrappol).

Az állatnak tetsző ketrec megépítése nem egyszerű feladat, de aki még ennél is komolyabb kihívásra vágyik, az megpróbálkozhat két vagy több fajt egy ketrecbe tenni. Ekkor arra is kell figyelni, hogy egyik faj kárára se változtassunk túl nagyot a környezeten (természetesen itt sok mindennek kell megfelelni, például édes- és sósvízi állatok nem férnek megy egymás mellett, ahogy növény- és húsevők sem).

A Zoo Tycoon szerves része az utak és boltok is: előbbire azért van szükség, hogy a látogatók ne össze-vissza kóricáljanak, utóbbi pedig többlet-bevételt hoz az állatkertnek és kielégíti az ilyen irányú igényeket.

A boltosok mellett az állatkertben ”valódi” alkalmazottak is dolgoznak, akiknek bért kell fizetnünk. A játékban háromféle alkalmazottat vehetünk fel, melyek közül a legfontosabb az állatgondozó: ő felel az állatok etetéséért, gyógyításáért és a potyadékok (magyarul kakikupackák) összegyűjtéséét.

A második típus a karbantartó: ő - mint ahogy azt a neve is mutatja - felel a ketrecek megjavításáért és a szemét összegyűjtéséért: ez utóbbi különösen fontos, mert a látogatók elítélendő módon szerteszét dobálják a szemetüket (és ezen a kis zöld kukák sem segítenek). A harmadik kategória az idegenvezető: az ilyen emberek bemutatják az állatkertet a látogatóknak. Alkalmazottaink képességei korlátozottak, ezért egy nagy állatkerthez nagyobb létszámú személyzet szükséges.

Egyszerűségét meghazudtolva a Zoo Tycoon számos lehetőséget ajánl fel: étkezésre például a kis csoki-automatától kezdve a hamburgeresen át az étteremig többféle lehetőség áll rendelkezésre. A fentieken kívül fejleszthetjük dolgozóinkat (akik ezáltal gyorsabbak és hatékonyabbak lesznek) valamint új játékokat és egyebeket fejleszthetünk az állatoknak.


Ellenfelek:

A Zoo Tycoon egy rendkívül humánus játék: nincsenek klasszikus ellenfelek, bár az ésszerűtlen látogatók és az állatok megkeseríthetik életünket, csakúgy, mint saját meggondolatlanságunk (a nem direkt agresszív környezet ismerős lehet az Euro Truck Simulator 2-ből).

A probléma forrása általában mi magunk leszünk, ennek oka pedig a pénzügyi rész. Bár a gazdasági-szimulátor kategória többi játékához képest a Zoo Tycoon rendkívül egyszerű, még így is igényel némi gazdasági stratégiát. Ez alapvetően nem lenne gond, de ez iránt éppen a legfiatalabb korosztály a legkevésbé fogékonyabb: egy tízéves számára a két további medve beszerzése lesz a prioritás, nem pedig az, hogy ne lépjük túl a büdzsét.

Ha megfelelően előre gondolkozunk, kiépíthetünk egy működő (gazdagodó) állatkertet, de aki nagy összeggel kezdi a játékot, az könnyen abba a hibába eshet, hogy addig épít, amíg van pénz, utána viszont tönkremegy. Ezt a problémát tovább súlyosbítja, hogy a játék első fél-egy évében szinte csak költeni fogjuk a pénzt: a látogatókból származó bevétel még alacsony lesz és még nem kapunk kitüntetéseket vagy adományokat (hiszen ekkor építjük fel az állatkertet).

Fentebb (a „Játékmenet” bekezdésben) az olvasható, hogy a játékban három lépést kell ismételnünk: ketrec építése, állat behelyezése, a látogatókból pénz kinyerése, ám ez nem teljesen igaz. Ennek oka, hogy állataink borzasztóan finnyásak - a játékban található összes tárgyra és a látogatókra is reagálnak (azaz szeretik, utálják vagy nem érdekli őket).

Minden állat négy alapfeltételt vár el: ezek közül az első, hogy a ketrece kellőképpen nagy legyen. A második elvárás a megfelelő felszín: egyes állatok a füvet, mások a lombhullató- vagy esőerdő-talajt kedvelik. Egy állatnak rendszerint több igénye van; például a terület 70%-a esőerdő, 20%-a sár, 10%-a édesvíz legyen, ráadásul kellenek növények, menedékek és esetleg játékok vagy társak is.

Arra is figyelni kell, hogy az állatok néha megbetegednek és ilyenkor gyors állatorvosi segítség nélkül elpusztulnak (hiába van öt gondozónk, ha akkor éppen más állatokkal foglalkoznak). Ezen kívül további problémákkal is meg kell küzdenünk: ha a látogatók száma elé egy bizonyos szintet, hiába örülünk a bevételnek, az állatokat zavarni kezdi a zsúfoltság. A ketrecek rácsai idővel elrozsdásodnak, összegyűlik a szemét, stb. - egyszóval lesz munkánk bőven, csak győzzük őket fizetni.

Az állatokkal amúgy is mindig csak a baj van. Még ha elégedettek is a környezetükkel, kilyukadhat a kerítés, amitől elszabadulnak, riadalmat okozva a látogatók közében. A nagytestű állatok külön kínszenvedést jelentenek: őket csak a legerősebb kerítés tartja bent, de miközben sírnak a több növényért, lelkifurdalás nélkül tapossák el a benti fákat és bokrokat.

Persze lehet ignorálni az állatok igényeit, de ez két szempontból sem okos döntés. Egyrészt ha állataink rosszul érzik magukat, azt a nemzetközi szervezetek nem nézik jó szemmel, emiatt nem tudunk új állatokat vásárolni, amíg a meglévők életkörülményeit nem javítjuk.

A második gond, hogy a boldogtalan állatok látványától látogatóink mérgesek lesznek és távoznak - ettől csökken a bevétel, kevesebb pénz jut a ketrecek javítására és már kész is az ördögi kör.


Tippek és Hátrányok:

E játékot több hibája miatt érte kritika, de a Zoo Tycoon kategóriájának egyik első és szerintünk mindenképpen kiemelkedő darabja - még bő egy évtized távlatából is (igaz, a Codename: Panzers játékokat sem sikerült még űberelni).

A játékkal kapcsolatban több kritikus kifogásolta például a szerény grafikát: valóban, a Zoo Tycoon nem a látványvilágával hódít, bár a 2D-s megjelenítés ”körbeforgatható” és egyébként sem egészséges, ha egy játék csak a grafikájával tud villogni (ezzel a Crytek fejlesztői nyilván nem értenek egyet).

A Zoo Tycoon célcsoportja nyilvánvalóan a fiatalabb korosztály, akiket elsősorban az érdekel, hogy megtalálható-e a játékban az oroszlán, az óriáspanda vagy a krokodil. Megtalálható? Még szép!

Van azonban a játékban egy-két idegesítő apróság, ami nagyon megkeseríti az ember életét - ebből most hármat emelünk ki. A legnagyobb baj a pénzkeresés erőltetése, hiszen ezzel épp a kisgyerekeket idegenítették el a játéktól. Egy másik komoly gond (amit könnyedén orvosolhattak volna) a gyorsítás hiánya. Az időt bármikor meg tudjuk állítani, de főleg a játék első szakaszában vannak hónapok, amikor szinte semmi sem történik, ezért ilyenkor érdemes elővenni egy újságot, különben halálra fogjuk unni magunkat.

A harmadik, jóval kisebb probléma a megfelelő jelölő hiánya: egy nagy, gazdag növényzetű ketrecben egy bent hagyott felszínt (például egy, a sósvízben megbúvó édesvíz-négyzetet) néha nagyon nehéz észrevenni, de az állat folyamatosan sír miatta. Ha valaki mindezek ellenére belevágna a játékosba, ajánljuk az alábbiak betartását:


1.: Az állatkert úthálózatának kialakításakor már kezdetben fa- vagy gyökér- alakra törekedjünk: a főútvonal 2-4 sávos legyen, a elágazások kétsávosak, a félreeső részek pedig egysávosak: ezáltal csökkenthetjük a zsúfoltságot.


2.: Elsőként érdemes egy szavanna-ketrecet készíteni, mivel ez viszonylag olcsó (a gazella, zebra, zsiráf és a strucc egy ketrecben is elég jól eléldegél).


3.: Helyezzünk el gazdasági épületeket: mint ahogy azt a jobboldali kép is mutatja, az Étterem, a Körhinta és az Állatszínház a legjobban prosperáló épületek.


4.: Azt se feledjük, hogy a kaki is pénz! A megfelelő épülettel minimális havidíj fejében (a komposzt értékesítésével) komoly fix jövedelemre tehetünk szert.


5.: Végül azt ajánljuk, hogy egyes állatokat csak akkor vegyünk meg, ha a kedvencünk - ilyenek például a majmok, akik amellett, hogy különleges növényzetet és játékokat igényelnek, minduntalan megszöknek.


Összegzés:


A Zoo Tycoon már elég régi játéknak számít és ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egyik legjobb Microsoft-os játék (ezzel nyilván nem csak mi, hanem a több mint egymillió vásárló is egyetért). A Zoo Tycoon idővel két kiegészítőt kapott (a Marine Mania vízi állatokkal gazdagította a repertoárt, de ennél érdekesebb a Dinosaur Digs, melyben különféle dínókat pátyolgathatunk, például Tyrannosaurus Rex-eket).

A Blue Fang Games a kiegészítőkkel együtt húsz Zoo Tycoon játékot készített, ami szintén az ”ős”-Zoo Tycoon népszerűségét mutatja.




Adatok:

Megjelenés éve: 2001

Platform: PC, Nintendo DS

Típus: állatkert-szimulátor

Fejlesztő: Blue Fang Games

Gépigény:

Processzor (GPU): 0,3 Ghz (Pentium)

Memória (RAM): 32 MB (Windows XP-n 128 MB)

Merevlemez (HDD): 350 MB


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.