Tropico 5
„Napsütés, pálmafák, totalitárius diktatúra”
Körítés:
A városépítős/menedzselős játékok sokak által kedveltek, ezért ebben a kategóriában nagyon nehéz újat mutatni. Aki kitűnik, az általában nem új játékmechanikájával vagy látványával, hanem valamilyen negatívumával tud ”újat” mutatni - ilyen volt a katasztrofális SimCity (amely csak nevében azonos a nagy előddel).
A Cities Skylines ugyan sikeresen kiváltotta a SimCity-t, de különösebben eredetinek ez sem nevezhető, a szintén ebben e kategóriában található Banished pedig leginkább arról ismert, hogy az egész játékot egyetlen ember tervezte és készítette (ami óriási teljesítmény, de ettől még a játékosnak nem lesz jobb).
A Tropico is e mezőnyben játszik, neki mégsincsen ilyen problémája. Ez már csak azért is érdekes, mert ez a cikk az ötödik Tropico játékról szól, amit ráadásul nem az első, de még csak nem is a második tervező csapat készít.
Ez természetesen nem minősíti a bulgár Haemimont Games csapatát (akik mellesleg a harmadik és negyedik részért is feleltek) és ami még fontosabb, a játék az ötödik részre sem laposodott el.
A Tropico azzal próbálja magára felhívni a figyelmet, hogy két, egymástól elég távol álló dolgot igyekszik összehozni: a brutális, harmadik világbeli diktatúrákat és a humort (ebben egész ügyesek).
Játékmenet:
A Tropico 5 alapvetően egy ”sima” gazdasági szimulátor (a cél egy terület beépítése és a gazdaság életben tartása), ugyanakkor rávilágít e játék-kategória diktatórikus oldalára. A hasonló kategóriás játékokban szinte kivétel nélkül istenek vagyunk: döntéseinket senki sem kérdőjelezi meg, a lakosok nem próbálnak meg adót csalni vagy lázongani és a termelés is 100%-os.
A Tropico sorozatban is ez a helyzet, egyetlen kitétellel: a játék itt nem rejti véka alá: kis szigetünket nem névtelen miniszter- vagy köztársasági elnökként, esetleg bölcs királyként irányítjuk - a játékos itt ”csupán” egy diktátor (ez praktikusan azt jelenti, hogy a város építése mellett - az ellenében - saját magunkra is kell költenünk).
Humoros és meglepő alapötlete ellenére a Tropico 5 ízig-vérig városépítős játék, ezért a lehetőségeink is hasonlóak az ebben a kategóriában megszokotthoz (l.: Banished). A játék kerettörténete igen egyszerű: egy isten háta mögötti, trópusi szigeten egy diktátor irányít egy kis országot: mi vagyunk ez a diktátor, aki megpróbálja felvirágoztatni piciny birodalmát (és ha már ott van, neki is csurran-cseppen valami).
A városépítő/menedzselő játékok sajátja, hogy maga a játékos közvetlenül nem tudja befolyásolni az embereket: azok élik életüket, végzik napi rutinjukat. Ehelyett (a Tropico 5-ben is) a játékos valamilyen módon (pl.: adók révén) részesül az emberek munkájából, majd ezt a pénzt és a megszerzett nyersanyagokat tudja felhasználni épületek elhelyezésére (pontosabban csak a területet és a típust tudja meghatározni, magát az építést a lakosok végzik).
A legfontosabb a gazdasági egyensúly megteremtése: nyersanyag-termelés, gyárak beindítása, a pénzügyi szektor létrehozása, stb..
A gazdaság fejlődésével az emberek igényei is nőnek: először csak jobb lakást és munkát szeretnének, de a végén már nem átallanak bűnös gondolatokat követni. Ha nem vigyázunk, a helyet rosszabbra fordulhat, ugyanis az elkanászodott lázadók akár meg is támadhatják az országot.
Természetesen aggódni azért nem kell, ugyanis a hadsereg összecsaphat a rebellis erőkkel, de a túlságosan veszélyes embereket (megfelelő juttatás fejében) száműzhetjük, de akár ki is végeztethetjük.
A játékban összesen négy korszak található: a gyarmatosítás kora, a világháborúk kora, a hidegháború és a modern idők, melyet a megszokott játékmódokban lehet kipróbálni: küldetéseket teljesítve vagy sandbox módban.
Eszköztár:
A Tropico 5 elsőre egyetlen ötlet (a diktátor) köré épül, ennek ellenére tisztes iparosmunka áll mögötte. A játék legfontosabb része a gazdaság menedzselése: itt (is) az állam vezetője több ágazatból választhat. Kezdésnek ott van a nyersanyag-gyártás: ilyen a favágó és bányászati létesítmények, ugyanakkor többféle állat- és növény-termesztésre is lehetőség van.
A fejlettebb gazdaságok a megszerzett nyersanyagokat felhasználva félkész vagy akár készterméket is előállíthatnak: a fából például a fűrészüzem faárut, a bútorgyár pedig bútorokat gyárthat. A kedvező klímának köszönhetően még olyan luxuscikkek termelésére is lehetőség van, mint a szivar vagy a csokoládé.
Természetesen az állam polgárainak lakniuk is kell valahol: ez lehet egy kis bádogviskó is, de akár modern, nyugati stílusú rezidencia is. Ezen kívül számos egyéb épület hozható létre szórakoztatás, turizmus és média kategóriákban (a legtöbb létesítménynek létezik fejlesztett változata is; pl.: üvegház, automatizált bánya, katonai erőd, stb.).
Ellenfelek:
Az egyszerű ember fia azt hinné, a diktátorkodás csupa móka és kacagás: épül a nemzet, hízik a svájci bankszámla, a valóságban (mármint a játékban) azonban a despota élete csupa fejfájás.
Már a gazdaság fejlesztése sem egyszerű dolog, de a bajok egy részének forrását nem is ez jelenti, mivel a felesleget el lehet adni, a hiányzó árut pedig be lehet hozni, de az emberekkel vigyázni kell. Dolgos kezekre szükség van, azonban a lakosság különböző eszmékben hisz: egyeseknek templomok kellenek, mások kommunista irányba vinnék az országot, megint mások pedig minden áron függetlenednének.
Utóbbit elő lehet segíteni alkotmány megírásával és egyéb praktikákkal, azonban ez visszafelé is elsülhet, mert ezzel saját gazdagodásunkat nehezítjük meg.
Amennyiben nem fordítunk kellő figyelmet az ellenállásra, a lázadók és a kormányerők össze is csaphatnak (sajnos a harcok renkívül vérszegényre sikerültek és közvetlenül itt sem avatkozhatunk bele az eseményekbe: gép játszik a gép ellen).
A gazdaság és polgári jogok mellett a külpolitikával is foglalkozni kell: az egyes korokban más-más szövetségeset és ellenséget szerezhetünk (ezek egyértelműek: a hidegháborúban például az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió a fő góré).
Mindezek mellett még a gazdasági irányultságra is figyelni kell: a sziget lehet önellátó, alapozhat a nyersanyag-gyártásra, de el lehet menni a magas hozzáadott értékű termékek felé is (az ilyen gyárakhoz viszont szükség van magasan képzett munkaerőre is). Nem muszáj azonban Észak-Koreához vagy Kubához hasonló zárt diktatúrát létrehozni: fejlődhetünk a turizmus irányába is.
Tippek és Hátrányok:
A Tropico 5 egy újabb cím a gazdasági, városépítő szimulátorok sorában, humorával mégis kilóg közülük. Apró, de remek ötlet, hogy a fontosabb történések nem egy sima szövegbuborékban jelennek meg, hanem egy karikaturisztikus arcú potentár tárja elénk (el is mond egy rövid szöveget, alatta pedig olvasható a lényeg).
Szintén vicces apróság a diktátor személye, akit kicsit a játékos ízléséhez lehet szabni: túlzottan nagy változatosság nincs (néhány öltözetből, bőrszínből, nemből választhatunk). Az már kevésbé vicces, hogy a Tropico 5 ehhez képes igen nehéz játék: az egyenleg pillanatok alatt mínuszba fordul, egyszerre számos dolgot kell menedzselni - mindezt úgy, hogy a szigeten alig laknak.
A nehézség egyik oka az, hogy egyszerre nagyok sok dologgal kellene foglalkozni: hogy ki az adott gyár vezetője, a lakosság mekkora százaléka milyen politikai beállítottságú, hogy alakul a kivitel/behozatal, a küldetések és még sok-sok más apróság. És természetesen mindezek mellett az általunk alakított diktátor svájco bankszámláját is gyarapítani kellene (a túléléshez adnánk néhány tanácsot):
1.: teljesítsük a kis küldetéseket: egyrészt ezek nekünk is jók, másrészt pénzt vagy egyéb díjat kapunk értük.
2.: koncentráljunk a kivitelre: egy bezárkózó gazdasággal nagyon nehéz boldogulni, ugyanakkor alapanyagot nem érdemes exportálni, mert az alig ér valamit, a lakosság viszont éhen maradhat.
3.: a lázadókkal foglalkozni kell - ők nem klasszikus ellenség, inkább a morál megtörésére játszanak (akárcsak a valóságban) - katonai épületekre mindenképpen szükség van, mert egy másik ország könnyen megtámadhat.
4.: az oktatás NAGYON fontos - minden komolyabb épület képzett emberfőket igényel, amit külföldiekkel csak ideig-óráig lehet ellátni.
5.: kevésbé nemes cselekedet, de a dugi-számlára is kell pénzt juttatni, ugyanis az utódlási rendszer miatt a következő generációknak nagy szüksége lesz erre a pénzre.
Összegzés:
A Tropico sorozat ötödik része egész jóra sikerült, legnagyobb hibája talán az eredetiség hiánya: új játékosoknak remek szórakozást nyújt, de alig különbözik a Tropico 4-től. Ez a rész nehezebb az elődjénél, ugyanakkor újdonságot jelent a többjátékos mód: most már egyszerre négy diktátor játszhat egymást segítve vagy ölve a trópusokon.
A Tropico 5-höz több mint egy tucat kiegészítő jelent meg, de ezek nyúlfarknyiak, szinte semmit nem adnak hozzá a játékhoz: értékelhető többletet csak az Espionage és a Waterborne kiegészítők jelentenek.
Zárásképpen még annyit, hogy Thaiföld diktátora, Prajut Csan-ocsa betiltotta országában a Tropico 5 értékesítését (valószínűleg azért, mert magára ismert).
Adatok:
Megjelenés éve: 2014
Platform: Windows, Linux, OS X, Xbox360, Xbox One, Play Station 4
Típus: gazdaság (diktatúra)-szimulátor
Fejlesztő: Haemimont Games
Gépigény (minimális/ajánlott):
Processzor (CPU): 2/2,5 GHz (Dual Core)
Memória (RAM): 4096/8192 MB
Videokártya (GPU): 512/1024 MB
Merevlemez (HDD): 4096 MB