Train Fever

„Digitális terepasztal”


Körítés:

Mind a vasút-szimulátorok, mind pedig a vasút-építő szimulátorok egy-egy lelkes, ám igen szűk réteget vesznek célba. Ennek több oka van: egy mozdony vezetése felelősségteljes feladat, de ebből nehéz hosszú távon is élvezhető játékot csinálni, mert az adott táj 627-ik alkalommal már keveseket köt le.

Utóbbi játék-kategóriának szintén problémája az ingerszegény környezet, valamint a nehézség: itt a járműveket használó játékbeli lakosság általában csak jelzésértékű vagy teljesen hiányzik, a hangsúly a gazdasági döntéseken van.

Nem véletlen, hogy ebben a kategóriában sokan máig az 1995-ös Transport Tycoon-t emlegetik, melynek OpenTTD néven létezik modern átirata is (ez grafikailag közel azonos elődjével) - a mozdony-szimulátorok tekintetében sem sokkal jobb a felhozatal.

Régen ahol a számítógép-ipar nagyjai nem szimatoltak elég pénzt, oda be sem tették a lábukat, így még egy rosszabb cím megjelenése is kisebb örömünnepet okozott, de ma már szerencsére nem ez a helyzet.

A 2010-es évektől mind több helyen a ”nagyok” elfuserált játékait kis, független stúdiók váltják ki: a 2013-as városépítő SimCity-t például a Cities Skylines, a vasútszimulátor Trainz: A New Era-t a Train Simulator 2015, míg a ”terepasztal” játékokban ezen írás alanya, a Train Fever arat.

Ez a magyarra vonat (vasút) lázként fordítható, 2014-es alkotás az Urban Games játéka és különlegessége, hogy közösségi finanszírozással született meg (a Train Fever gyakorlatilag játékosok apró felajánlásaiból jött létre).

A szükséges pénzt kissé nyögvenyelősen és éppen hogy csak sikerült összegyűjteni, cserébe viszont egy olyan egyedi játék született, amely a fent említett Transport Tycoon-t más játékokkal ötvözi (modern grafikával).


Játékmenet:

A Train Fever egy egyedi játék, amely - ahogy az fentebb is olvasható - több stílus elemeit vegyíti. Alapvetően egy gazdaság-szimulátorról van szó, amelyben egy terület közlekedésének egy részét kell fejleszteni. Ezt némiképp nehezíti, hogy (e zsánerben megszokott módon) a játékosnak nincs közvetlen ráhatása a városlakókra: az egyes települések létszámát csak a tömegközlekedés fellendítésével lehet befolyásolni.

A Train Fever-ben emellett lehetőség van az eseményeket közelről figyelni - bár első (belső) nézetre nincs lehetőség, a kamera rögzíthető egy járműre, így átélhető, milyen az adott szerkezettel utazni, vagy egy nagy vasútállomás mellett szemlélni az ott elhaladó járműveket.

Ez utóbbinak nincs gyakorlati haszna, de a szépen kidolgozott járműveket érdemes közelről is szemügyre venni (a beszállás nincsen meganimálva, de a kerekek forognak, a gőzmozdonyokon mozog a csatló-rudazat és a megállókban kinyílnak az ajtók).

Nevével ellentétben a Train Fever-ben nem kizárólag a vasúti közlekedés irányítása a feladat: a játékban emellett találhatóak buszok, teherautók és villamosok is.

A térképen kis városok (kezdetben inkább csak falvak) találhatóak: akárcsak a valóságban, az elszigetelt kis települések szinte nem is fejlődnek, ezért szükség van az emberek, nyersanyagok és készáruk szállítására.

A játékos feladata éppen ez: biztosítani a helyi és távolsági közlekedést: kezdetben a korlátozott források miatt csak egy-egy várost lehet összekötni, ám ezek idővel bonyolult hálózatokká állhatnak össze.

A kezdő dátum 1850: ekkor még lovaskocsik és lóvontatású ”villamosok” szállítják az utasokat, de ezeket fokozatosan újabb járművek váltják fel (ahogy azok a valóságban is megjelentek).

A Train Fever-nek nincsen konkrét célja: a játék nyílt végű, a városok növekedésének általában csak a gépigény szab határt (ld. lentebb) - a több utas nagyobb bevételt jelent, ezáltal újabb és több jármű vásárolható, így végül az egész térkép egyetlen nagy, élő hálózattá állhat össze.


Eszköztár:

A Train Fever-ben különböző épület-típusok, járművek, valamint utak találhatóak, ám ezek közül csak az utóbbi kettő irányítható közvetlenül. A hasonló kategóriás játékokkal megegyező módon a Train Fever-ben is csupán néhány modern jármű található, ugyanakkor ezen alkotás egyik erőssége, a történelmi hűség miatt ez a szám valójában lényegesen nagyobb.

Az 1850-es években mindössze egyetlenegy mozdony érhető el, amelyeket aztán újabbak követnek (az egyes járműtípusokból csak korlátozott ideig lehet vásárolni). A mind erősebb gőzmozdonyok után megjelennek az elektromos típusok, amelyek nagyobb teljesítményüknek köszönhetően a valóságban is kiszorították füstöt eregető elődeiket, ám hátrányuk, hogy csak olyan vonalon haladhatnak, ahol van felsővezeték.

Hasonló a fejlődés a villamosoknál és a közúti járműveknél is: először egy-egy gőzhajtású típus jelenik meg, majd az 1900-as évek elejétől utóbbiaknál a robbanómotoros típusok válnak egyeduralkodóvá (míg a villamosoknál - nevüknek megfelelően - az elektromos hajtás terjed el).

E fejlődésnek van gyakorlati haszna: egyrészt nő a sebesség (a mozdonyok esetében például a kezdeti 40km/h-ról 100 km/h-ra, majd ez kitolódik 300 km/h-ra), de szintén fontos, hogy a teljesítmény növekedésével nő a vontató erő is (erről ld. lentebb) - igaz, cserébe a későbbi mozdonyok drágábbak is lesznek.

A mozdonyok mellett modernizálódnak a vasúti kocsik is és szintén elérhetőek különféle teherszállítási segédeszközök. Utóbbiak a városok iparának kiszolgálására szolgálnak: a Train Fever-ben háromféle nyersanyag-gyártási sor található - fa, olaj és acél.

Ezeknél először a nyersanyag-lelőhelyről el kell juttatni a feldolgozó-üzembe az árut (pl.: az olajkútról a finomítóba), majd onnan a készterméket a városba (ez történhet vasúti kocsikon vagy közúton).

Emellett fontos feladat a vasútvonalak (és ha szükséges, a közút) építése, ami nem mindig egyszerű: a későbbi, nagy sebességű mozdonyok ugyanis speciális vonalakat igényelnek, amelyek legfontosabb tulajdonsága, hogy csak nagyon enyhe kanyarokra alkalmas (míg a játék kezdetén a szintemelkedés okozhat gondot).


Ellenfelek:

A legtöbb szimulátor kategóriájú játékhoz hasonlóan a fő ellenfél a Train Fever-ben sem egy csapat géppisztolyos katona, hanem a pénz (mármint a hiánya). E játékban a vonalak építése, a járművek vásárlása, valamint ezek fenntartása mind-mind komoly összegeket emészt fel, ezért a Train Fever még könnyű módban is megizzaszthatja a játékost (a játék ”végére” sem feltétlenül egyszerűsödik a helyzet, mert a több utas lényegesen nagyobb úthálózatot és járműflottát igényel).

A fő bevételt a vasút hozza, ezek azonban csak hosszú távon térülnek meg (vagy nem). Amikor ugyanis elindul egy új vasútvonal (amihez először meg kell építeni legalább két vasútállomást és az őket összekötő síneket, majd megvenni a mozdonyokat és kocsikat), ezek még nem termelnek bevételt, lévén az első hónapokban senki sem fog utazni rajtuk.

Ha a játékos ügyes (de főleg okos), a bevétel rendkívül magas, ám egy jól működő vonal sem örökéletű: a városok egyes szektorainak (lakóövezet, szórakozás, kereskedelmi negyed, ipar) változásával esetleg kevesebben utaznak majd azon a vonalon - és ez még a jobb helyzet. Rossz esetben ugyanis az adott vonalon eleve csak kevés ember fog utazni, ezért masszív veszteséget fog termelni: ilyenkor el kell gondolkozni, hogy azonnal törölni kell-e a járatot és még a síneknek is pusztulniuk kell, várni, hogy több utas legyen, esetleg valamilyen módon ösztönözni a lakókat.

A befektetések hosszú kifutása és az állandó változás miatt elég nehéz egy adott időpontban megállapítani, hogy melyik vonalat érdemes fenntartani és melyiket nem, sőt, néha muszáj veszteséges járatokat is megtartani (pl.: egy buszvonalat, mert ha nem szállítaná az utasokat a vasútállomásra, az adott vasútvonalat is meg kellene szüntetni).

Ha mindez nem lenne elég, a pénzhiány mellett egyéb problémák is nyomják a játékos vállát. A személyautók száma az 1950-es évekre olyan magassá válik, hogy a városokban állandósulhatnak a dugók, amelyek ellehetetleníthetik a tömegközlekedést.

Ez azért fontos, mert a játékban van egy 20 perces szabály: egy ember összesen maximum ennyit hajlandó utazni (pl.: 2 perc alatt elgyalogol a buszmegállóig, 7 percet utazik a vasútállomásra, 9 percig utazik a vonaton, 3-at a másik városban a buszon és további 1-et gyalogol: mivel ez összesen 22, az emberke el sem fog indulni). Ha tehát egy amúgy 15 perces útból 2 perc helyett 19 lenne a buszozás, az adott NPC nem fogja igénybe venni a buszt, se a másik városi buszt, sem pedig a vasútvonalat, tehát háromszoros kiesést jelent.

Kevésbé látványos, mégis gyakran okozhat gondot a szintkülönbség. Részben azért, mert a sínek és a mozdonyok kerekei simák, nem tudnak meredeken felfelé vagy lefelé haladni (hiszen le- vagy visszacsúsznának) - emiatt a vasútvonalat nagy körültekintéssel kell megtervezni (főleg a dimbes-dombos tájakon).

A mozdonyok ráadásul adott teher elvontatására képesek. Ha egy korai (gyenge) mozdonyra túl sok vasúti kocsi kerül, akkor azzal nehezen birkózik meg: ez egyenes szakaszon csak lassabb gyorsulást eredményez, csakhogy egy hosszabb lejtőn a jármű sebessége néhány km/h-ra zuhanhat, ami rendkívüli módon meghosszabbíthatja az utazást. A későbbi, erősebb mozdonyoknál ez már kevésbé jelent problémát és ezt előrelátó építéssel, szükség esetén pedig kettő (vagy több) mozdony használatával orvosolni lehet.


Tippek és Hátrányok:

A többi cikk mellett már elég elcsépelt mondás, de a Train Fever is egy kiváló játék, amely komoly vérfrissítést hozott kategóriájába. A játékkal ”mindössze” két komoly probléma akad: elképesztően nehéz és nagyon hosszú.

Hál’ istennek idővel beépített csalások is elérhetővé váltak a játékban: kezdő játékosoknak (vagy aki csak élvezni szeretné a Train Fever-t az állandó számolgatás, garasoskodás helyett), annak ajánlatos a költség nélküli módon aktiválni, így járműveinek csak a képzelet szab határt. Meg az ember szabadideje.

Sajnos a folyamatos játékbeli költségek kiszámítása miatt a hónap végén egy idő után a játék pár (jópár) másodpercre lefagyhat (amíg számolgat) és ezt a patch-ekben sem sikerült teljesen orvosolni.

Kisebb, de szintén bosszantó a sín-keresztezés tiltása: egy vasútvonalon nem haladhat át egy másik (”X” alakban). Ezt többféleképpen lehet orvosolni, de ezek elég bonyolultak (gyakran felüljárók építésére kényszerű a játékos).

Az is zavaró, hogy ha a sínek fölé épített felső vezeték akár egy fél centis darabon is hiányzik, az elektromos mozdonyok nem tudnak haladni - mármint ez teljesen természetes, de egy hosszú vasútvonalon gyakran nagyon nehéz észrevenni; egy apró szakaszon hol nincs vezeték.

Ezen kívül további bosszantó apróságok egész sorával lehet találkozni (pl.: a normál sín nem fejleszthető tovább nagysebességűvé), de ezek helyett most inkább néhány (remélhetőleg hasznos) tanácsot adnánk a Train Fever-beli életben maradáshoz (balra egy egyszerű bug látható):


1.: A játék legelején érdemes a maximális hitelt felvenni, majd ebből a lehető legtöbb városban buszvonalakat, tehervonalakat és esetleg 1-2 vasútvonalat kiépíteni. A buszok és teherautók ugyan a teljes bevételnek csak kis részét adják, de rájuk mindig lehet számítani.


2.: Szakaszonként érdemes 2 rövidebb mozdonyt üzemeltetni, mivel így csökken a menetidő (ez a két város közötti egy szakaszra 2 mozdony szabály igaz a bővítésre is - amikor az adott vonal újabb várossal bővül, új mozdonyok kellenek, bár később a gyorsabb mozdonyok miatt ezt lehet ritkítani).


3.: A költségcsökkentés egyik módja a „passing loop”, azaz amikor két állomás között félúton egy szakaszon két párhuzamos sínpár fut, a többi részen viszont csak egy (ezzel csökkenthető a fenntartási költség). Ahhoz, hogy a járművek ne akadjanak össze, a jobboldali képen látható módon érdemes elhelyezni négy jelzőberendezést (egy irányba kettőt).


4.: Emellett számos aprósággal egyszerűsíthetjük a feladatot: a járműveket érdemes 25%-os korukban lecserélni (az öreg szerkezetek nagyon drágán üzemeltethetőek), a síneket szakaszosan érdemes lerakni és fontos figyelni arra, hogy minden város kapcsolódjon a rendszerhez (valamint ki kell szolgálni az ipar igényeit is).


Összegzés:

Fentebb nem esett róla szó, de muszáj kiemelni a Train Fever egyik érdekességét: a játék összes egysége kirajzolt. Itt az utasok nem csak számok: felszállnak a buszra, várakoznak a megállóban, stb., így akár nagy testvérként figyelhetjük őket - igaz, ez néha problémákat is okoz, ugyanis a sokezres, különféle irányokba elmászkáló emberek (és járművek) miatt egy idő után a Train Fever belassulhat, sőt, rövid időre le is fagyhat, ezért érdemes egy izmosabb géppel nekivágni a digitális terepasztalozásnak.

Végezetül csak annyit, hogy a Train Fever megjelenésekor is igen olcsón elérhető volt, szinte az ember után hajították, de ettől még igen magas minőséget képvisel. Ha mindez nem lenne elég, a Train Fever alkotói sem hagyták magára játékukat: a patch-ek mellett megjelent egy DLC, amely amerikai tájjal, épületekkel és mindenekelőtt járművekkel bővítette a kínálatot. Ja és még egy dolog: ez a DLC teljesen ingyen van - a nagyok igazán példát vehetnének az Urban Games-ről.


Adatok:

Megjelenés éve: 2014

Platform: Windows, Linux, Mac

Típus: terepasztal-szimulátor

Fejlesztő: Urban Games (svájci)

Gépigény (minimális/ajánlott):

Processzor (CPU): 2,4/3 GHz (Core 2 Duo)

Memória (RAM): 2048/4096 MB

Videokártya (GPU): 512/512 MB

Merevlemez (HDD): 2048 MB


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.