Spore

„Tényleg egy egész galaxis van benne”


Körítés:

A szimulátor-játékok piaca két fő csoportra osztható: az égen-földön (vízben, űrben, stb.) játszódó versenyzős játékokra és a stratégiai szimulátorokra. Míg előbbiben egy egyénként vagyunk jelen, aki valamiért szeretne első lenni, amiért ő maga küzd, a második típusban inkább egyfajta igazgatói tisztséget töltünk be, aki közvetett döntéseket hoz (például épüljön-e a város mellett versenypálya, megműtsük-e a beteget).

E két csoportból egyértelműen előbbi a népszerűbb, hiszen a (Tropico 4-hez hasonló) stratégiai szimulátorok sokak számára egy harcot nélkülöző valós idejű stratégiai játékhoz (RTS-hez) hasonlítanak. De ezeknek a szimulátoroknak van egy komoly hátrányuk: a behatároltságuk - az autóversenyzős játékok egy külön világot alkotnak (ld. Shift 2), rengeteg féle tartalmat kínálnak, de mind ugyanahhoz a szűk körhöz tartozik, ezért könnyen megunhatóak.

A stratégiai szimulátorok jóval sokszínűbbek, de egyben bonyolultabb is: ha valaki egy Europa Universalis-szintű játékra vágyik, annak előbb gyakran több óráig szenvednie kell, mire rájön, mit hogyan lehet használni. Ezen két, egymástól merőben eltérő játékstílus összeboronálása hatalmas feladat, de - mint ahogy azt a mellékelt példa mutatja - közel sem lehetetlen.

Jelen játék készítője a Maxis Software, amely a SimCity város-szimulátorral szerzett magának hírnevet. A több tucat hasonló játékot készítő fejlesztőbrigád másik ismert terméke (egyben a világ legsikeresebb videojátéka) a Sims, amelyben virtuális emberünk életét alakíthatjuk.

Ezt az ötletet továbbgondolva született meg a Spore, ahol nem csupán egy ember, de egy egész faj ”felnevelése” a feladatunk. A Spore egy isten-, élet- vagy evolúció-szimulátor: célja - mint ahogy azt a játék neve (spore - spóra) is mutatja - egy spórából kiindulva meghódítani a tengereket, szárazföldeket, a levegőt és azt űrt.

Ebben a nyitott világú játékban lehetőségünk lesz létrehozni egy (sok) létformát és tőlünk függ, hogy egysejtűként akarunk létezni vagy egy bolygó legerősebb ragadozójaként (esetleg kiderítjük, mi van az univerzum közepén).

A Spore talán legnagyobb húzása, hogy sokrétűsége ellenére pofonegyszerű: a játék kb. 5 perc alatt megmutatja az alapokat, ami ebben a kategóriában igazi kuriózumnak számít - igaz, nincs nehéz dolga, mivel a Spore-ban minden pofonegyszerű és magától értetődő.


Játékmenet:

Ha elértünk egy fázist, későbbről is kezdhetünk, de alapvetően elölről érdemes kezdeni, ami régen volt: nagyon nagyon, nagyon régen. Az első bejátszásban láthatjuk, ahogy egy bolygóba csapódó meteorszilánkból kikel lényünk és ezzel megkezdődik az evolúció.

Kezdetben egy-, majd több-sejtűként három feladatunk lesz, melyből első az életben maradás (elkerülni, hogy mások megegyenek vagy bármilyen módon megöljenek). Miközben úszkálunk az óceánban, ehetünk (növénydarabkákat vagy húscafatokat), amitől egyre nagyobbá válunk (és közben még új sejtelemeket is találhatunk). Ha elég nagyra növünk, lényünk tökmagnyi agyat növeszt és átléphetünk a második fázisba.

A lényfázisban életformánk kimászik a szárazföldre és ”hagyományos” állatként létezik tovább. Ekkor életerőnk mellé újabb jelzőt kapunk: az ”éhség-csíkot” (magyarul mostantól éhen halhatunk), de lehetőségeink is bővülnek.

A harapás mellett most már csaphatunk, mérgező váladékot köphetünk és neki is rohanhatunk ellenfelünknek. Ebben a fázisban egyre fejlettebb állatként az evés mellett szintén két feladatunk lesz: egyrészt - a korábbiakhoz hasonlóan - szintén gyűjthetünk új testrészeket, melyeket aztán felaggathatunk lényünkre. A testrészeket azonban meg is kell vásárolni, ezért pontokat kell gyűjtenünk. Két lehetőségünk van: pont jár más fajok bizonyos számú egyedeinek megöléséért, illetve a velük kötött szövetségért.

Ha agyunk eléri a megfelelő fejlettséget, ismét továbbfejlődhetünk, ezúttal a törzsi fázisba. Ekkor a játék valósidejű stratégiai játékká változik, mivel őskori törzsünk tagjait kell terelgetnünk. Fő karakterünk a sámánunk és bár minden törzstag kap egy-egy nevet, ők csak gyalogokként fognak szolgálni az új környezetben: születnek, felnőnek és ha nem vigyázunk meghalnak.

A feladatunk viszont nem változik: élelem, fejlődés, harc vagy szövetség. Gyűjthetünk bogyókat, vadászhatunk, halászhatunk, háziasíthatunk állatokat, de ellophatjuk más törzsek élelem-készletét is. Bizony, nem vagyunk egyedül: több faj jelenik meg és velük is kell valamit kezdeni. Két lehetőségünk van: vagy különböző hangszerekkel felszerelkezve megpróbáljuk rábírni őket egy szövetségre, vagy fegyvereinkkel felszámoljuk apró falujukat.

Bárhogy döntünk is, végül (ideális esetben) a mi fajunk lesz az egyetlen, ez pedig egy dolgot jelent: egy újabb evolúciós lépcsőt. A következő szint a civilizációs fázis: ezen a többé-kevésbé a mai fejlettségi szinten játszódó fázisban saját fajtársainkkal kell összemérnünk erőnket, feladatunk pedig az lesz, hogy egyetlen zászló alatt egyesítsük városállamokra tagolt népünket (ezt szintén többféleképpen megtehetjük).

Ha sikerül minden települést megszereznünk, beléphetünk az ötödik és egyben utolsó szinte: az űrfázisba. Ekkor a játékban egyszerre lesz aktív egyéni munkát igénylő és stratégiai jellegű. Birodalmunk vezetőjeként mi hozzuk meg a döntéseket (például hogy mely bolygókon telepedjünk le, mely fajokkal szövetkezzünk), de cserébe a munka is mind ránk hárul: egyetlen űrhajónkkal kell keresztbe-kasul utaznunk az univerzumot.

Teljesítményünkért számos kitüntetést kaphatunk, új eszközöket szerezhetünk be és felfedezhetjük az univerzum titkait. A Spore-nak nincs klasszikus vége és konkrét célja sem, de ajánlott megtekintetni az univerzum közepét, hátha találunk valami érdekeset.


Eszköztár:

A Spore ebből a szempontból is felbontható három szekcióra: lénykészítés, környezet, gazdaság. Miközben a sejtfázisban eszegetünk, megszerezhetünk új elemeket. Ekkor 9 elemet rakhatunk lényünkre: a szájak mellett gyorsabb haladást lehetővé tévő csillókat, elektromos- vagy méreg-”mirigyet” illetve tüskét.

Ez a lénylabor (talán meglepő, de) a lényfázisban a legrészletesebb. Ekkor soktucatnyi szájat, kezet, lábat és még sok egyebet találhatunk és aggathatunk hőn szeretett életformánkra (a baloldali képen néhány szájat kínál fel a rendszer). Ez a Spore egyik legötletesebb része: a számos építőelemből ki-ki létrehozhatja egy valódi állat mását vagy egy sosem létezett torzszülöttet.

Az álalunk összeszedett testrészekből megformált lényt különböző mintázatokra festhetjük és a lénytervezőben megnézhetjük, reálisan mozog-e szörnyecskénk (esetleg miként reagál egy villámcsapásra). A lényfázist elhagyva fajunk kinézete állandósul, de különféle kiegészítőket rakhatunk rá: páncélt, sapkát vagy éppen bajuszt és parókát.

A későbbiekben tervezhetünk saját autót, hajót és repülőt, végül pedig űrhajónk kinézetét szabhatjuk meg kedvünk szerint (ebben az esetben is könnyedén, blokkokból építkezhetünk). Hozzánk hasonlóan a világ is ezekből épül fel: a lényfázisban más állatokkal (+ növényekkel) találkozhatunk, akik hasonló célokért élnek.

A különböző evolúciós szinteken változnak az interakciós lehetőségeink. A sejtfázisban magunk vagyunk, de lényként már köthetünk szövetségeket. Ehhez nincs más dolgunk, mint utánozni a kiválasztott faj négyféle mozdulatát, ezzel keltve szimpátiát (énekelhetünk, táncolhatunk, pózolhatunk és elbűvölhetünk).

A Spore újabb ügyes húzása a kiegyensúlyozottság: a húsevőknek a nagyobb agyarra kell a pont, de a növényevőknek is gyűjtögetniük kell, mivel a jobb tánctudáshoz fejlettebb láb szükségeltetik.

A másik faj hozzáállását cselekedeteink határozzák meg, ezért ne támadjunk meg valakit, ha később szövetkezni szereznénk vele (mondjuk ez elég nyilvánvaló).

A játék során egyre fontosabbá válik a fentebb pontként emlegetett bevétel. A gazdaság és ezen belül is a ”pénz” mibenléte szintén attól függ, hogy milyen civilizációs fázisban vagyunk: lényként DNS pontokat gyűjtögetünk, a törzsi fázisban élelemmel fizethetünk, majd a civilizáció részeként megjelenik a spóradollár.

Az űrfázistól kezdve közvetlenül hasznosíthatóvá válik a fűszer is, amely a legfontosabb árucikk. Egyes bolygókon fűszer gyűjthető, amelyet máshol jó áron lehet értékesíteni - részben ezért is érdemes több bolygóra telepíteni egy vagy több várost.


Ellenfelek:

A Spore egy fejlődési fázisokon átívelő játék és az első részben ellenfeleink képességei megfelelnek fejlettségi szintjüknek, de valahogy ebből az agyatlan egysejtű stádiumból később is képtelenek kimozdulni.

A sejtfázisban négyféle lénnyel találkozhatunk: a védtelen növényevők megpróbálnak elmenekülni előlünk, de ha rendelkeznek védelemmel, akkor azt szükség esetén használják is. Ezzel szemben a húsevők (nem meglepő módon) megpróbálnak elfogyasztani minket, de nem taktikáznak - gyakori látvány, hogy két húsevő ”fogát” csattogtatva próbálja megharapni egymást vagy meghalnak, mert egy mérgező lény után úsznak. Ezen kívül találkozhatunk saját fajunk lényeivel, de ők nem bántanak.

A játék folyamán később is e három szituáció egyikében találhatjuk magunkat: a lények szeretnek minket, nem érdekeljük őket vagy megpróbálnak elpusztítani. Az ellenük való védekezés elég triviális: ne támadjunk meg sokkal erősebb lényeket és ha látjuk, hogy a másik faj utál minket, inkább kerüljük ki őket (kivéve persze, ha le akarjuk győzni őket).

A Spore-ban a pályák véletlenszerűen épülnek fel, ezért nincs két azonos bolygó és ami még fontosabb, a gép az általunk kreált lényekből is merít. Ezzel nem árt vigyázni, például érdemes csínján bánni a korai lényfázisú állatokkal. Ha létrehozunk egy ilyen korai állatot, amelynek erős állkapcsa van (ezért harapása a miénknél jóval erősebb), a gép simán bedob egy ilyet mellénk, de hiába azonos az életerőnk, ő könnyedén kivégezhet minket.

Azért nincs komoly probléma: ha egyedül képtelenek vagyunk legyőzni valakit, még mindig toborozhatunk társakat. Érdemes megjegyezni, hogy a normál lények élete ritkán lépi túl a 100-at, de találkozhatunk vad példányokkal és ezek legyőzése már keményebb dió (mivel 250 életük van).

Aki szerez a lehetetlenre vállalkozni, annak érdemes keresnie egy gigászt: ezek óriásira nőtt lények, amelyek 1000 életerővel rendelkeznek és rendszerint egy csapásra kinyiffantanak. A gigászok a játék későbbi fázisában is feltűnnek és legyőzésük még az űrfázisban is eltart egy darabig (ráadásul képesek lézert lőni, ezért az űrhajónkban sem vagyunk tőlük biztonságban).

A Spore-ban a végső ellenféle a Grox nevű kiborg (ember-robot hibrid) faj, amely enyhe Borg beütéssel rendelkezik (ld. Star Trek). A Grox-okat minden faj gyűlöli, mert minden életformát igyekeznek kiirti és hatalmas erőt képviselnek. Persze űrhajónkkal egyesével legyőzhetjük városaikat, de ez nem egyszerű feladat, ugyanis a Grox kb. 5000 bolygón van jelen! (Igaz, ez az össz-bolygószám mindössze 1%-a.)

Tippek és Hátrányok:

A Spore egy merőben új játék és számos kis ötlete mellett két hatalmas fegyverténnyel is rendelkezik: egyrészt (mint ahogy fentebb is olvasható) sikeresen egyesít két játékstílust, ráadásul elsajátítása nem igényel komoly fejtörést. Ezt még azzal is sikerült megfejelni, hogy a játékban kevés a zavaró hiba, bár vannak furcsaságok (pl. az elméletileg nem létező fehér fűszer).

Néha zavaró a textúrák lassú töltése, de sajnos nem csak ez volt a játék ára. Azért, hogy minél egyszerűbb legyen, sok dolgot ki kellett hagyni, ezért a legtöbb fázisban hiányérzetünk van. A sejtfázis gyönyörű és briliáns (annyira, hogy mobilra is kiadták), de lényfázisban nem mehetünk a vízbe és nem hozhatunk létre kopoltyús lényt (terveztek egy ilyen fázist, de ezt később kihagyták.

Ennél nagyobb probléma a törzsi és civilizációs fázis, melyek a többihez képest rendkívül szegényesre sikeredtek (de legalább gyorsan túl lehetünk rajtuk). Egy probléma még az űrfázissal is van (pedig itt nem spóroltak a tartalmon): hiába uralhatunk soktucatnyi bolygót, minden egyes apróságért minket hívnak - abból a fázisból, ahol tényleg kellene a stratégiai stílus és a sok irányítható űrhajó, pont ezt a lehetőséget vették ki. De a nyafogást félretéve van néhány javaslatunk, hogyan könnyítsük meg a saját dolgunkat:


1.: Sejtfázisban tegyünk fel legalább egy extrát lényünkre: jól fog jönni az az extra száj vagy tüske.


2.: Lényfázisban ha sokat barangolnánk, vegyünk szárnyakat, ha viszont a barátkozás a cél, kössünk szövetséget egy vad lénnyel.


3.: Törzsi fázisban háziasítsunk három állatot, így később nem kell sokat gyalogolni az ételért (+ ha nem szeretnénk, hogy más fajok megtámadjanak, vigyünk nekik ajándékot).


4.: Civilizációs fázisban a legkönnyebb pénzel nyerni: szerezzünk meg pár fűszer-kutat, majd alakítsunk ki kereskedelmi utakat és 16.000-ért vegyük meg a városokat (ha egy város utál, adjunk nekik pénzt).


5.: Űrfázisban ha tényleg szeretnénk megkukkantani galaxisunk közepét, akkor kössünk szövetséges a Grox-al. Igen, nagyon nehéz és sok pénzbe kerül, de megéri.


Összegzés:

Hibái ellenére a Spore egy remek játék, amely rendkívül széles közönséget vonz és a rajongótábor örömére két DLC-t is kiadtak hozzá: az „Édes és rémes elemek” csupán újabb testrészeket tartalmaz, a „Galaktikus kalandok” viszont tovább szélesíti az űrfázis lehetőségeit.

E játék sikerén felbuzdulva megakották a Diablo II-szerű Darkspore-t, de ez nem produkálta az előd sikerét, ugyanis hiányzott belőle a Spore-ban megszokott, kissé bárgyú humor és a változatosság.

A Spore elsősorban a fiatalabb korosztály számára készült, de számos utalás található benne (pl. tűzgyújtási jelenet a lényfázis végén) és felfogható az intelligens tervezés ”elméletének” paródiájaként is.


Adatok:

Megjelenés éve: 2008

Platform: Windows, Mac

Típus: élet-szimulátor

Fejlesztő: Maxis Software

Gépigény:

Processzor (GPU): 2 Ghz

Memória (RAM): 512 MB

Merevlemez (HDD): 6144 MB


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.