Shift 2: Unleashed

„Muszáj lesz magasabb sebességbe kapcsolni”


Körítés:

A számítógépes játékok tengere végeláthatatlan, de van közöttük néhány játék vagy sorozat, amelyek valamilyen okból óriási rajongótábort gyűjtöttek maguk köré (pl.: Sims, Gran Theft Auto, The Elder Scrolls, stb.). Természetesen ilyen játékokból kevés van és 3-5 (vagy akár több) év is eltelik, mire a sorozat egy újabb taggal bővül.

Van azonban egy másik népszerű kategória is - a számítógépes játékok szappanoperái - olyan címek, amely évente legalább egy új résszel gazdagabbak lesznek (ilyen például a focis FiFa vagy a Cal of Duty FPS).

Ebbe a kategóriába tartozik a Need for Speed is (továbbiakban NFS), amely az autóversenyzős játékok zsánereit gyűjti csokorba: semmi történet vagy realitás, 100% gyors autók, gyönyörű hölgyek és legfőképpen a száguldás, a győzelem érzése mindenek felett.

Az NFS-ről sok mindent el lehet mondani, de a valósághű kivitelezés nem tartozott az erényei közé: ezek a játékok amolyan adrenalin- és nitrogén-oxid-gőzös álmok, amelyek hihetetlenül gyors iramot diktálnak és hihetetlenül valószerűtlenek. Mivel a sok NFS egymás után önmagában borzasztóan unalmas lenne, a készítők igyekeznek karakter adni a játéknak (pl.: az Amerikai Egyesült Államok keleti és nyugati partját összekötő verseny a The Run-ban).

A széria egyszer próbálkozott a korábbiaktól igencsak eltérő játékmenettel is: a 2009-es 15-öske (ismertebb nevén NFS Shift, a PC-re megjelentek között a 14-ik) szakított a hagyományokkal: a közveszélyes utcai futamok helyett a ”csupán” életveszélyes, viszont legális pályaversenyeket helyezte előtérbe. Bár a Shift sikeres játék volt, közel sem volt tökéletes, ráadásul az árkádos NFS-rajongóknak túlzottan-, a keményebb szimulátorozóknak nem eléggé volt realisztikus.

A széria a Wii-s NFS: Nitro-val, majd a PC-s NFS: World-es vissza is tért a ”rendes” kerékvágásba, de 2011-ben a fentebb említett NFS: The Run mellett egy másik NFS-t is a piacra dobtak: a Shift 2-t. A játék teljes neve Shift 2: Unleashed - azzal, hogy elhagyták az NFS-t a címből, utaltak arra is, hogy a Shift 2 a maga útját járja. Aki a PS-exkluzív Gran Turismo-hoz vagy Xbox-os klónjához, a Forza-hoz hasonló, realista, zárt pályás autóversenyre éhezik, annak jó hírünk van: itt megtalálja a számítását!

A játékot elindítva rögtön három érdekességgel találjuk szembe magunkat: egyrészt a két átugorhatatlan villódzás miatt az epilepsziára hajlamosaknak nagy ívben el kell kerülniük a játékot. Ennél azonban jóval izgalmasabb a kört alkotó menü, melynek hátterében egy félelmetesen jól meganimált ütközést láthatunk (az egeret senki se keresse, a Shift 2 multiplatform-játék és a ”csóri” konzolokon nincs egér - igaz, nyilakkal is el lehet navigálni).


Játékmenet:

Ahogy azt az autóversenyzős játékoknál megszokhattuk, a Shift 2-nek nincs kerettörténete (még a többi NFS játék nyúlfarknyi történetét is kihagyták). Egyetlen célunk van: a ranglétrán felkapaszkodva minden versenytípus minden viadalán elsőként kell célba érnünk (kivéve, ahol más a feladat).

Névtelen hősünknek akad némi segítsége egy tapasztalt versenyző személyében, aki furcsa szakállával felvértezve időnként néhány mondatban ecseteli, hogy miket érhetnénk el, ha nem lennénk ilyen bénák (+ megjegyzést tesz a teljesítményünkre is, de sajnos mindig ugyan azokat a mondatokat süti el).

A Shift 2-ben nincs tutorial, rögtön bedobnak a mélyvízbe: egy izmos sportautó volánja mögött kell teljesítenünk (az egyetlen könnyítés, hogy a pályán látható egy nyílsor, amely az ideális ívet és sebességet jelzi). Ha kihevertük a száguldás okozta sokkot, indul a tényleges játék. Kapunk egy minimális kezdődőkét, amiből megvásárolhatjuk első gépjárművünket, majd fejest ugorhatunk a kampányba.

Itt számos különböző pályán kell bizonyítanunk: van sima körverseny, gyorsasági futam, kiesős körverseny, megbízhatósági verseny, stb. (még farolgatós drift is). Az elért helyezésért pénzt kapunk, teljesítményünkért pedig tapasztalati pontot (XP-t) - ez utóbbit többféleképpen gyűjthetjük: nagy sebességű haladásért, az első hely birtoklásáért, de egy-egy jól bevett kanyarért és az ideális íven haladásért is jár.

Bár a legtöbb járgány a kezdetektől elérhető, az első versenyeknél még győzelem esetén is csupán 2000 $ üti a markunkat, a legdrágább autó (Bugatti Veyron 16.4) viszont 1700000 $-t kóstál (és ez még csak egy teljesen széria modell, a fejlesztés további jelentős összegeket emészt fel). Később megszedhetjük magunkat, bár sokáig meg kell válogatnunk járműveinket - ez néha zavaró, de a fejlesztők ügyesen elkerülték, hogy a játék közepére térdig álljunk a virtuális pénzben, ezzel értelmetlenné téve a választást.

Az amerikai, európai és japán autókat nemcsak megvehetjük, de személyre is szabhatjuk: a külső-belső fejlesztések széles skálája mellett különböző festésekkel és matricákkal tehetjük egyedivé járművünket. Az egyjátékos módban túlzott meglepetésben amúgy nem lesz részünk: ideális esetben nyerjük a versenyeket, ettől újabb pályákat érhetünk el és fejleszthetjük járművünket, illetve új autókkal gazdagodhatunk.

Az egyes részek végén afféle „bossfight”-ban lesz részünk: úgy kell nyernünk, hogy egy különösen erős ellenfél is rajtvonalhoz áll egy külön erre a pályára kifejlesztett (létező) versenyautóval. Ha sikerül legyőzni a gépi ellenfelet, megkaphatjuk a bitang-erős járművet, amit azonban nem fejleszthetünk tovább, ”csak” a külsejét módosíthatjuk (illetve szintlépésenként új fényezéseket, matricákat, pénzt és egyebeket is nyerünk, de ez már csak hab a tortán).

Maximum 20-as szintet érhetünk el, de ha 100%-ra meg is csináljuk a játékot, még mindig ott a több játékos mód. Elért eredményeinket az Autolog rendszernek hála összemérhetjük barátaink azonos köridőivel és lehetőség nyílik online versenyzésre is (utóbbi azonban nem javasolt, mert ezek inkább roncs-derbire, mint versenyre hasonlítanak).


Eszköztár:

A Shift 2 egy autóversenyző-szimulátor, ez pedig eléggé behatárolja a lehetőségeinket. Aki azonban nem vágyik mellékküldetésekre, bolygópusztítóra (á la Spore), mini-játékokra vagy éppen idegesítő quick-time eventekre, az nem fog csalódni ebben a játékban. A Shift 2 két részre tagolható: versenyekre és magukra a járművekre.

A grafikára enyhén szólva nem lehet panasz - az igaz, hogy itt-ott kissé elnagyolt, de 300-nál az ember leginkább arra figyel, hogy ne kenődjön fel a következő kanyarban a betonfalra. A pályák szépek és változatosak: igaz, csak néhány helyszínen fogunk versenyezni, de ezek mind létező pályák (pl.: a különösen technikás Nürburgring-en).

Az, hogy kevés a pálya, kissé becsapós - tényleg nincs sok belőlük, de minden pályán többféle vonalvezetéssel találkozhatunk - ez és a különféle feladatok garantálják, hogy sohasem fogunk unatkozni.

A pályák ráadásul élnek és itt most nem csak az integető szurkolókra kell gondolni: ha valaki elcsap egy kék szivacs-elemet, az tényleg arrébb gurul (esetleg a következő körben az út közepén botlunk bele) és az ideális íven felgyűlnek gumimorzsák.

Amíg a versenypályák megjelenítése ”csak” szép, addig az autóké elképesztően gyönyörű. A több mint 100 autó mindegyikét érdemes megszemlélni és az ügyesen vágott visszajátszások a játék iránt kevéssé érdeklődőket is elkápráztathatják (ezt sajnos a közölt képek nem tudják maradéktalanul visszaadni).

A Shift 2-ben kizárólag az adott személygépjármű sportváltozata elérhető (pl.: a BMW-kből az ”M” változat). A Shift 2 újdonsága, hogy végre vannak kevésbé elérhetetlen autók is: persze választhatunk Ferrari-t, Posche-t vagy Maserati-t, de mellettük háromajtós Ford, Volkswagen és Renault is elérhető (+ itt debütált a Pagani Huayra szuper-sportautó).

A játékban fejlesztésnek nevezett szerteágazó tuningolás mellett van egy másik, tuningnak nevezett lehetőség, amely az adott autó finomhangolását jelenti. A kifejezetten ínyenceknek szánt szekcióban még olyan lehetőségeket is beállíthatunk, mint a kerék dőlésszöge vagy az első-hátsó fékerő elosztása. Az autók viselkedése nagyon különböző és a számos tuningolási lehetőség miatt az alapvetően gyenge autókból is lehet vadállatot faragni - csak bírjuk utána uralni az autót.

De a Shift 2 legnagyobb dobása nem a látványvilág, a változatosság, még csak nem is az autók, hanem az érzés. A változatos versenykörülményeknek (pl.: az éjszakai versenyeknek) és főleg az aktív belső nézetnek köszönhetően tényleg úgy érezhetjük, ott ülünk a 200-al repesztő Mercedes-ben (ezt az érzést legjobban az itt debütáló sisaknézetben adja vissza).

A több száz lóerős vadállatok nem az útba kapaszkodó harckocsik: az esetek többségében a energiánk nagy részét az fogja felemészteni, hogy az úton tartsuk autónkat, miközben a pilóta fejével igyekszik ellentartani a több G-s erőknek: ezáltal a Shift 2 évekkel a gyártása után is megállja a helyét).


Ellenfelek:

A Shift 2 adaptív nehézségi skálát használ. Az első ”gyakorló” verseny célja, hogy a gép felmérje a játékos képességeit és ehhez igazítsa a későbbi versenyeket (javuló teljesítményünkkel párhuzamosan idővel az ellenség is erősebb lesz).

A játék, mint fentebb/lentebb is olvasható, majdnem tökéletes: az egyetlen dolog, amibe bele lehet kötni, azok az ellenfelek. Néhány pályát meglehetősen könnyű megnyerni, de általában nem ez a helyzet. Hiábba állunk a rajzvonalra egy sokmilliós, agyon-tuningolt járgánnyal, a mesterséges intelligencia könnyedén kenterbe ver. A gép magától nem hibázik, az ideális íven halad és főleg a startnál igen agresszív - akkor lök ki minket, amikor épp jónak érzi (ráadásul néha mintha kicsit csalna is).

vA legnagyobb hátránya ez a nehézség: tucatnyi versenyzés és utolsó helyezés után csak egy dologra tudunk gondolni: miért ilyen keservesen nehéz győzni? Ez főleg a játék elején tetten érhető: sokan fél-egy óra szenvedés után feladták és igazuk van: senki nem akar szenvedni egy olyan dologban, amelynek a célja éppen a győzelem és a kikapcsolódás, szórakozás lenne.

Ezt az is nehezíti, hogy járművünk folyamatosan rázkódik, néha az utat is alig látjuk és isten ments’ az ütközéstől. A játékban van ugyan törésmechanika, amivel semmi gond nincs, de egy idióta ötlet bent maradt a Shift 2-ben: ha autónk bármihez hozzáér (még ha csak az antenna hegyével is) átmenetileg színvakká válunk.

A végső harcok is megizzasztják az embert: hiába állunk rajthoz eszméletlenül brutális sportautóval, ellenfeleink is hasonló verdákkal készülnek, ezért ezzel nem juthatunk előnyhöz (azért van pár trükk a tarsolyunkban, ld. következő bekezdés).


Tippek és Hátrányok:

A Shift 2 nem egy világ-megváltó játék, de rengeteg aprósággal kényezteti a szakavatottakat (életből vett versenypályák, pályánként változtatható tuning, személyre szabhatóság, stb.). Külön öröm, hogy a Ferrari-Lamborghini-Porsche szentháromság mellett kapunk Bugatti, Pagani és Koeniggsegg-szupergépeket is (utóbbiak egy-egy olasz, illetve svéd sportkocsi-gyártó).

A játéknak (a túl erős ellenfelek mellett) azonban van pár kisebb hibája, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az egyik ilyen, hogy az autóversenyzős játékok koronázatlan királyával, a PlayStation exkluzív Gran Turismo (továbbiakban GT-vel) összehasonlítva a Shift 2 bizonyos tekintetben jobbnak tűnik. Csakhogy elődjeihez hasonlóan pl.: a GT 5-ben a világ szinte minden autója megtalálható - hiába tűnik soknak, a száz-valahány autó a Shift 2-ben az ikonikus GT-sorozat mellett enyhén szólva eltörpül.

Emellett sokan (de főleg a játékot reklámozók) a Shift 2 nagy durranásának tartják az (amúgy egy évvel korábban debütált) autolog rendszert, ami összehasonlítja eredményeinket másokéval. Ez amellett, hogy egy újabb - szerintünk - felesleges és túlbonyolított rendszer (amely másokat is a játék megvételére ösztönöz), mára gyakorlatilag kudarcba fulladt: egyes pályákat mi kb. 5 perc alatt teljesítünk, a világrekord meg 0,27 századmásodperc?! Na mindegy, az alábbiakban néhány ötlet azoknak, akik így is belevágnának a kalandba:


1.: A játékbeli járgányok kategóriákba sorolhatóak - autóinkat mindig az egyes kategória határáig fejlesszünk (pl.: a ”D” kategóriás autók határa 500, tehát a miénk 498 körül legyen) - ezáltal az ellenfelek hozzánk képest lassabbak lesznek.


2.: Ha nem vagyunk autóvezető szupernindzsák (vagy még nem rázódtunk bele), érdemes négykerék meghajtású típust vásárolni, mivel ezek úttartása sokkal jobb, mint a farolgatós kétkerék-hajtásúaké.


3.: Egyes autók különösen jól irányíthatóak: ilyen például az Audi TT és az Audi R8 - e két típus ráadásul relatív olcsó és könnyen továbbfejleszthető (mivel az autók vásárlási értéken eladhatóak, érdemes mindet kipróbálni).


4.: Az egyes fejlesztések különböző pontértékkel bírnak: a lóerőt (és ezáltal a végsebességet) növelőek igen drágák, ezért érdemes helyettük az erőteljesebb gyorsításra helyezni a hangsúlyt (ez főleg kezdetben fontos, ahol nem érjük el a végsebességet).


5.: Az igazán profik a tuning-lehetőségeket is kihasználhatják, de itt is javallott betartani néhány szabályt: a hasmagasságot például 2 cm alá nem érdemes csökkenteni, mert akkor le fog érni autónk alja.


Összegzés:

A Shift 2 nem mutat fel sok újdonságot, de elképesztő hangulatával beszippantja a játékost. A játék ráadásul két DLC-t is kapott: a kissé félresikerült gyorsulási versenyeket behozó Speedhunters Pack-ot és az oldtimereket is felvonultató túraautó-versenyeket (Legends Pack). Ezek további 28 autóval gazdagították lehetőségeinket és különböző módszerekkel még néhány további járgányt is a játékba integrálhatunk.

Zárásként annak tehát, aki a Shift 2 (amúgy igencsak javallott) megvételére vetemedne, két dologra hívnánk fel a figyelmét: egyrészt a hihetetlen élményre, másrészt arra, hogy először veszíteni fog. És megint. És megint (de ha ezen átjut, akkor egy tényleg remek játékot kap).


Adatok:

Megjelenés éve: 2011

Platform: PC, PS, Xbox

Típus: autóverseny-szimulátor

Fejlesztő: Slightly Mad Studios

Gépigény:

Processzor (GPU): 2 Ghz (Core 2 Duo)

Memória (RAM): 2048 MB

Merevlemez (HDD): 7168 MB


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.