LHX Attack Chopper

„Halálos helikopterek”


Körítés:

Az 1980-as évek a számítógépes játékok első nagy korszaka volt: sorra jelentek meg a különböző platformok és egymás után kialakult ki a legtöbb ma ismert játék-kategória. Ekkoriban a fő problémát a hardver okozta: a korlátozott kapacitású gépek behatárolták a megjeleníthető tárgyak és ellenfelek számát (valójában a konzoltípusok túl nagy száma okozott problémát).

A gyenge gépek még az évtized végén is gondot jelentettek: például a Metal Gear-ben (a Metal Gear Solid sorozat első részében) a képernyőn egyszerre maximum 4 karakter jelent meg és a játék fő eleme a lövöldözés helyett a lopakodás volt - mindkettő oka az MSX2 gyenge hardvere volt (ennek Zilog Z80A processzora 0,00358 GHz-es volt és hiába kapott a korábbiaknál négyszer több memóriát, az így is csupán 0,00006 GB-ot tett ki).

Emiatt a legtöbb akcióval az oldalnézetű játékok szolgáltak, de már születőben volt egy ezektől gyökeresen eltérő kategória: a légijármű szimulátoroké. E játékok óriási előrelépést jelentettek, mert elhozták a valósághű játékmenetet: a játékos úgy érezhette, valóban az adott szerkezetben ül és ténylegesen irányít egy harcjárművet.

E zsáner egyik leghíresebb címe az 1990-es Wing Commander űrhajó-szimulátor, de 1990-ben más légijármű-szimulátorok is megjelentek: pl. a Red Baron repülőgép-szimulátor, illetve jelen cikk tárgya, az LHX Attack Chopper helikopter-szimulátor (ez utóbbit nem kisebb cég fejlesztette, mint az Electronic Arts).


Játékmenet:

Szimulátoroktól megszokott módon az LHX Attack Chopper (továbbiakban LHX AC) kerettörténete hajszálvékony: helikopterpilótaként írtjuk az ellent. Ennyi. Igaz, a küldetés kiválasztását követően először az orrunk alá dugnak egy papírt, rajta a következő feladatunkkal, majd kiválaszthatjuk a nekünk tetsző helikoptert, a felszerelést, végül pedig a hevenyészett térképet nézve bekerülünk a helikopterünkbe.

Ezzel több helyszínen számos célért harcolhatunk, de túlnyomórészt természetesen az ezt öld meg kategóriába tartoznak (a célpont körül általában igen szép számú ellenséges egység kóborol). A célpont lehet egy rakétakilövő, de egy konvoj kísérete vagy egy titkos dokumentumokat szállító helikopter elpusztítása is a feladatok között szereplhet.

Ezen kívül vannak egyéb küldetések is: kísérj el egy konvojt (és semmisíts meg mindenkit, aki veszélyezteti őket), ments meg egy lelőtt pilótát (és öld meg az őröket) vagy vigyél vizet (és ölj meg mindenkit, akivel találkozol).

Az LHX AC-ban elsőre az egész jó grafika tűnik fel (természetesen az 1990-es szinthez képest és kivéve a tájat), de a játékban ennél sokkal fontosabb a realitás és tartalom (úgyhogy a továbbiakban erről lesz szó). A helikoptert alapvetően a pilótafülkéből irányítjuk, de lehetőség van külső nézetekre is.

Maguk az LHX AC pályái részben véletlen generáltak: a cél adott, de az ellenfelek helyzete változik (a változatosságra amúgy sem lehet panasz, számos küldetésből lehet választani).


Eszköztár:

Az LHX AC egyetlen, kissé csalódást keltő része a használható helikopterek alacsony száma: a játékos ugyanis mindössze négy forgószárnyasból választhat. Érdekes viszont, hogy az eredetileg szállítási céllal fejlesztett Sikorsky UH-60 „Blackhawk” és a támadó Hughes AH-64 „Apache” mellett vezethetjük a billenőrotoros Bell Boeing V-22 „Osprey”-t és a névadó LHX program gyümölcsét (a Boeing-Sikorsky RAH-66 „Comanche”-ot) is.

A négy helikopter természetesen eltérő jellemzőkkel rendelkezik. Az LHX borzasztóan gyors és agilis, cserébe a fegyverterhelése csekély, míg az Apache elsősorban nagy tűzerejére támaszkodik. Az Osprey még ennél is brutálisabb, szegény Blackhawk viszont nem nagyon illik a sorba: mozgékonynak mozgékony, de lassú és a fegyverzete sem a legjobb (igaz, ezt a típust tényleg nem csapásmérésre fejlesztették).

Még olyan ”apróságokra” is figyeltek, mint az Osprey billenőrotoros kialakítása: a V-22-es ugyanis képes előre dönteni rotorjait és repülőgépként nagy sebességgel haladni, de a fel- és leszállás kizárólag helikopter módban lehetséges (ez a valóságban is így van, mivel a gép rotorjai megdöntve a törzs alá érnek).

A küldetések többségére bármelyik helikopter vihető, de a szállítási feladatoknál értelemszerűen feltétel a raktér megléte, ezért ilyenkor felére redukálódik a használható gépek száma (lévén a tisztán támadó típusok kiesnek).

A helikopterekre különböző fegyverzet is szerelhető. A legfontosabb a fedélzeti géppuska vagy gépágyú: ezek nem túl erősek, de a legtöbb cél ellen így is hatékonyak és a játékos gyakran rászorul a használatukra (a géppuskával csak akkor érdemes tüzelni, ha a kijelzőn mutatott találati valószínűség 100%-os).

A gépfegyver mellett többféle rakétát is vihetünk magunkkal: a legkisebb a Folding Fin Aerial Rocket (röviden FFAR) nem irányított rakéta: ezt nagy mennyiségben kapjuk, de nagyon nehéz vele eltalálni a célpontot, ezért csak épületek ellen lehet hatékonyan használni őket.

Ezzel szemben az AMG-114 „Hellfire” páncéltörő rakéta minden páncélozott célpont ellen hatékony, de mivel harckocsik ellen tervezték, (lassúsága miatt) vadászgépek ellen nem használható és épület-rombolásra sem igazán alkalmas.

A Hellfire-nek van két, légi célok elleni változata: az AIM-9 „Sidewinder” és kistestvére, az AIM-92 „Stinger” (a játékban hatékonyságuk közel azonos, de mivel ez utóbbiból kétszer annyi szállítható, lehetőség szerint Stinger-t érdemes felszerelni).

Az utolsó fegyvertípus a BGM-71 „TOW”: egy irányított (huzal-vezérlésű) rakéta, ami azt jelenti, hogy a gépből kinézve mi is irányíthatjuk. Rossz hír, hogy így eltalálni valamit kész csoda, azonban a TOW rendelkezik egy kisméretű kamerával, azért alternatívaként a kamera szemszögéből is irányíthatunk (ilyenkor a rakétát egyszerűen bele kell vezetni a célba).

Ez jól hangzik és kis gyakorlással hatékony fegyverré válik (bár vadászgépek ellen ez is túl lassú), viszont amíg a rakétát irányítjuk, a helikopter védtelenné válik (rossz esetben lezuhan).


Ellenfelek:

A fentiek alapján az LHX egy vicces kis szimulátor játéknak tűnhet, pedig nem az - halálosan komoly és legfőképpen baromi nehéz. Az első meglepetés a küldetés elején éri a játékost, ugyanis egy helikopter irányítása nem merül ki a WASD gombok püfölésében.

Ha sikerült is elsajátítani a helikopter irányítását, ott vannak az ellenfelek. Ha éppen nincsenek támadó vadászgépek a közelben, nyeregben érezhetjük magunkat: tűzerőnkkel bárkit könnyen leradírozhatunk a térképről, de ez hamis biztonságérzet, főleg azért, mert az ellenséges területen általában nyüzsögnek a potenciális célpontok.

Az LHX-ben számos ellenfél-típussal futhatott össze a játékos, ezért az alábbiakban egy áttekintés olvasható. Az ellenséges gyalogság látszólag csak dísznek van: a fegyvereik szinte hatástalanok helikopterünk ellen és egyetlen géppuska-lövéstől kifekszenek, de ha kiszúrnak és túlélik a találkozást, riasztják a legközelebbi repteret, ahonnan vadászgépeket küldenek ki (ld. lentebb).

A páncélautók hasonlóan nem jelentenek komolyabb problémát és hacsak nem állunk meg nézelődni, a tüzérség sem fog eltalálni (hasonlóképpen mozgás közben a T-72-es harckocsi sem jelent fenyegetést).

Érdekes módon még a legtöbb légvédelmi gépágyúval felszerelt jármű sem veszélyes. Ezek közül komolyabb gondot egyedül a ZsU-23-4-es és változatai jelentik (zöld harcjármű négy csővel). Ezek ugyan nem sebeznek olyan sokat, de négy gépágyújuk és jelentős tűzgyorsaságuk miatt veszélyes közel merészkedni, ráadásul a többiekkel szemben ezek az ellenséges nem oda lőnek, ahol éppen vagy, hanem ahová tartasz (azaz egyenes vonalban repülni egyenlő a halállal).

Nem túl meglepő módon legnagyobb ellenségeink a különböző légvédelmi harcjárművek és ütegek lesznek. A szórás itt is nagy: a (citromsárga) SA-6 „Gainful” rakétás ütegnek évekbe kerül, mire beméri a célt és gyakorlatilag nulla annak az esélye, hogy bármit is eltalál, míg mások (pl.: az SA-11 „Godfly”) kicsit veszélyesebbek.

Ha viszont meglátunk egy hatkerekű SA-8 „Gecko” félaktív lokátoros önirányítású légvédelmi rakétakomplexumot (egy nagy páncélautót), akkor itt az ideje, hogy betojjunk, ugyanis ezek a járművek nemcsak pontosak és nagyot sebeznek, de rakétáikat gyakran hidegen hagyják az infracsalik (hiába dobjuk ki őket, akkor is minket találnak el).

Szerencsére a legtöbb helikopter nem túl veszélyes és a repülőgépek közül is csak egytől van ténylegesen félnivalónk: ez nem más, mint a játék legveszélyesebb ellenfele, a MiG Mi-27 „Flogger”. Ez egy vadászgép: ennek megfelelően agilis és tele van rakétákkal, amiből ha kifogy, felzárkózik és hátulról ledarál a fedélzeti gépágyújával: ha nincs nálunk légvédelmi rakéta, akkor meghaltunk.

A nagy lövöldözés közepette arra is figyelni kell, hogy saját egységeket (zöld ruhás embert, M2 „Bradley” csapatszállítót, M1 „Abrams” harckocsit, Blackhawk helikoptert) ne öljünk és az általunk használt fegyver hatásos legyen az adott cél ellen. A légi járművek ellen hatékony Sidewinder rakéták kis puki robbanófeje mit sem ér egy páncélozott harcjármű ellen (mármint ér, de 3 rakétát egy harckocsi kilövésére elpazarolni több mint botorság).


Tippek és Hátrányok:

Az LHX AC nagyon részletes játék, de éppen emiatt nem képes széles rétegeket elérni, mivel a legtöbb próbálkozó 6-8 halál után feladja (a gombkiosztás ismerete nélkül már maga a felszállás sem egyszerű). Az viszont pozitívum, hogy minden tereptárgy pusztítható: az ellenségek mellett az összes épület is (ezt valahogy a modern játékokban a mai napig nem sikerült maradéktalanul megoldani).

De vissza a nehézségekhez: a végletekbe menő pontosság miatt landoláskor nem elég borzasztóan óvatosan ereszkedni - a futóművel rendelkező típusok kerekeit leszállás előtt ki is kell engedni.

Cserébe a játékban még autorotáció is van: ha a hajtómű ki is kapcsol, akkor is van esély a túlélésre: a helikopter orrát meg kell dönteni, mivel nagy sebesség esetén nő a felhajtóerő, majd a becsapódás előtt fel kell húzni a gép orrát, így épségben le lehet tenni a járgányt (ez a valóságban is így történik és ahhoz hasonlóan piszok nehéz kivitelezni). Aki ilyen körülmények között is szeretne életben maradni, az nem árt, ha felkészül néhány dologra:


1.: Lehetőség szerint repüljünk alacsonyan (300 méter alatt) - a nagy magasság csábító lehet, mert onnan sokkal távolabbra ellátunk, de úgy a radarok is kilométerekről kiszúrnak.


2.: SPÓROLJ! Ez elsősorban a fegyverekre vonatkozik, de az üzemanyagra is igaz. Rakétát csak végszükség esetén használjunk: az irányított rakéták óriási segítséget jelenhetnek, de az ellenség magas száma miatt a ránk veszélyes légvédelmi fegyverzettel rendelkező járművek kivételével a fedélzeti gépfegyver is elég lesz a cél megsemmisítésére (4 sorozat egy harckocsit is kiszed).


3.: A parancsnoki harcjárművek kiemelt célpontot jelentenek: bár lőni nem tudnak, segítik a közeli ellenfeleknek a cél bemérését, úgyhogy lehetőség szerint elsőként ezeket kell kilőni.


4.: A (feketével jelölt) ellenséges repülőtereket messze kerüljük el - aki egyszer találkozott vadászgépekkel, tudja, hogy egy kis kerülő nagyon is megéri (ha közel érünk egy ellenséges reptérhez, az automaikusan kiküld 2 vadászt).


5.: Klasszikus értelemben helikopterünk nem sérül meg (legalábbis nem csökken az életereje), viszont egyes rendszerek felmondhatják a szolgálatot, amit jelen is nekünk a rendszer: ha például átlőtték a szélvédőt, az azt jelenti, hogy a pilóta megsérült (amennyiben túléljük a küldetést, megkapjuk a Bíbor szív kitüntetést).


Összegzés:

Érdekes, hogy az LHX AC sohasem kapott utódot: helyét más, egyszerűbben vezethető szimulátorok foglalták el, de ez minket most nem érdekel, ezért még egy-két szót a túlélési esély növeléséről ebben az 1990-es alkotásban.

Az életben maradáshoz szükség lesz mind a három szemünkre és a füleinkre is. Vezetés közben a pilótafülkéből figyelnünk kell a felbukkanó célpontokat és az sem árt, ha a radart is lessük távolabbi célpontokért. Emellett még ott van a navigációs kijelző (ez a cél távolságát mutatja), de a központi kijelző rá is tud közelíteni az egyes célokra (ezáltal a célpont könnyebben felismerhető).

És ezzel még nincs vége: a harmadik szemmel ugyanis a készleteinket kel vizslatnunk: a jármű állapotát (pl.: a sérülés mértékét, üzemanyagszintet, stb.), a még rendelkezésre álló fegyverek számát, valamint azt, hogy az ellenség rakétája bemért-e. Végül a másodpilótára is hallgassunk: ő figyelmeztetni fog, ha bemértek, de akkor is, ha valaki mögénk kerül.


Adatok:

Megjelenés éve: 1990

Platform: DOS, Mega Drive

Típus: harci helikopter szimulátor

Fejlesztő: Electronic Arts

Gépigény (minimális/ajánlott):

Processzor (CPU): ~ 5-10 MhZ Intel 8088/8086)

Memória (RAM): 0,512/0,64 MB

Videokártya (GPU): - MB

Merevlemez (HDD): 0,5 MB


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.