Imperium Galactica II

„Istencsászár, vezesd szolgád!”


Körítés:

Magyarország igen kis alapterületű állam, mégis sok honpolgár azt hiszi, hogy a hátrafelé nyilazásról, az Erős Pistáról vagy épp borairól lehet felismeri a magyart - a szomorú igazság azonban az, hogy inkább a pesszimizmusunkról (igaz, évtizedek után elvesztettük vezető helyünket a sikeres öngyiékosságokban). A világ egyik leg-depresszívebb országaként hazánkban a búslakodás, önsajnálat már-már ipari méreteket ölt.

Minden állampolgár hallott már (vagy maga is terjeszti) a régmúlt dicső csatáit, a hajdanvolt hősöket, az óceánig érő birodalmunkat, ami nem baj, de ezzel együtt úgy érzik, az elmúlt száz évben nekünk semmi sem sikerült.

Ha például számítógépes játékokról esik szó, a nagy többség csak legyint - amiben technológia van, abban magyar nincs - igaz, ez nem teljesen jogos, ld. Talmácsi Gábor motorversenyző sikerei. Magyarország ugyanis nem ”csupán” a külföldi (de Magyarországon született) Nobel-díjasokat (jobban mondva az általuk felfedezett dolgokat) adta a világnak!

Van ugyanis egy - ha nem is legendás, de legalább minőségi játékokat készítő magyar fejlesztő csoport, akik a Digital Reality névre hallgatnak (korábban Amnesty Design). E cég közel kéttucat játék elkészítésénél bábáskodott és az elmúlt több évtized alatt két fő irányvonal alakult ki náluk: a harckocsis játékok (pl.: a Panzers sorozat) és az űr-szimuláció.

Ez utóbbi széria lső tagja egyben a cég első terméke is volt: konkrétan a Reunion (1994), majd az sikeresebb - Imperium Galactica (1997). Ennek ráadásul folytatása is született: az Imperium Galactica II: Alliances (1999), melyet sokan a legjobb magyar fejlesztésű számítógépes játékként tartanak nyilván és amely nemzetközi szinten is ismert(ebb). Akárcsak a StarCraft, a röviden IG2-ként aposztrofált mű is egy távoli jövőben, egy messzi-messzi galaxisban játszódó, valósi idejű stratégiai játék (RTS).

Az Imperium Galactica azonban nem kizárólag földi- és űr-csaták megvívását teszi lehetővé - a játékosnak egy egész nép vezéreként kell helytállnia az univerzum más lényeinek kereszttüzében.

A hatalmas játékteret, soktucatnyi bolygót és óriási flottákat felvonultató játék hatalmas szabadságot nyújt, de ennek van egy feltétele: itt MUSZÁJ az oktató-résszel kezdeni. Nem mintha a játék túlbonyolított lenne, de mivel rengeteg a lehetőség és tíz különböző menü áll rendelkezésre, mindenképpen megéri átfutni, mi hol található (már az is árulkodó, hogy a játék 4 CD-n terpeszkedik).


Játékmenet:

A legtöbb RTS-sel szemben az Imperium Galactica II nincsen tagolva - az egész játék egyetlen folyamatosan történés-tömeg. Ez praktikusan azt jelenti, hogy nincsenek pályák vagy szintek - így csak nagyon ritkán lesz alkalmunk nyerni - jellemzően akkor, ha mi válunk a galaxis domináns fajává.

Miután kiválasztottuk a kampányt, rendszerint kapunk egy kis űrflottát és egy bolygót. Ez utóbbi olyan, mint a hasonló tengeres játékok (pl.: az Anno sorozat), ám a kéken hullámzó poligontengert a sötét, kies űr váltja fel. A bolygók apró szigetek a világűr ”óceánjában”, ezért az egyes területek birtoklásáért harc dúl.

Az első feladat a népességnek és maguknak a bolygóknak a menedzselése. Ez nem egyszerű művelet: a lakosság növekedése nagyobb adóbevételt indukál, ám ehhez lakóházakra és egyéb kiszolgáló épületekre is szükség van. A bevételből további épületeket is felhúzhatunk, amelyekből a klasszikus egységgyártás mellett olyan különlegességek közül is választhatunk, mint a bolygópajzs vagy a szintén védelmi célú űrállomás.

Kolonizáló űrhajókkal lakatlan bolygókon telepedhetünk le, így újabb bolygók fölött vehetjük át az uralmat. Ha más fajokkal találkozunk, kapcsolatba léphetünk velük, ami előbb utóbb vagy szövetséget, vagy háborút jelent.

A háborúk többnyire három (esetleg négy) fázisból állnak, amelyek közül az első a felderítés. Mivel a pályának a játék idötartama alatt csak elhanyagolhatóan kis részét ismerjük, először érdemes megtudni, hogy az ellenfélnek hány bolygója van (és főleg, hogy ezek hol vannak).

Ezután jellemzően egy vagy több űrcsata következik, ahol nem csak a létszám-, vagy a technológiai fölény számít, de a tűzerő, a védelem és a taktika is. A nagy távolságokra és az űrhajók különböző sebességére való tekintettel a kisebb létszámú, de gyorsabb fél lehagyhatja üldözőit.

Az űrcsaták után, vagy azzal párhuzamosan harc dúl a bolygókért is: ebben az űrhajók többsége nem vesz részt: ez a védelmi épületek és a harckocsik között dől el. Ha a házak között dúló harcból végül a támadók kerülnek ki győztesen, akkor ők veszik át az adott bolygó vezetését.

Ezt a ciklust addig kell ismételni, amíg el nem fogynak az ellenséges birodalmak bolygói (ettől a három fajjal végigjátszható egyjátékos kampány csak annyiban különbözik, hogy jó néhány mellékküldetés és véletlenszerűen bekövetkező egyéb esemény is helyet kap bennük).


Eszköztár:

Az Imperium Galactica II-ben öt fő területre fókuszálhatunk: épületek, földi- és űrjárművek, fejlesztés és kapcsolattartás. Az egyes bolygókon érdekes alakú, de klasszikus rendeltetésű építményeket húzatunk fel: a lakosságnak lakóépületek kellenek, minden épület energiát fogyaszt és vannak gyárak is (szerencsére a folyamat bizonyos fokig automatizálható).

Ez utóbbiak (mármint a gyárak) termelik többek között a földi járműveket, azaz a harckocsikat. Majd’ tucatnyi modellből választhatunk, köztük óriási és lebegő páncélosokból is, de ezeknek kizárólag a felszíni csatákban vesszük hasznát.

Űrjárművekből sokkal szélesebb a kínálat - az egyszerű vadászgépektől a cirkálókon át a gigantikus csatahajókig számos bázismodell áll a rendelkezésünkre. Az egyes népek űrhajói különböznek (az Antari nép egyedei és járművei is UFO-szerűek), de a lényeg a testreszabhatóságon van. Minden harcjárműnél beállítható, hogy milyen felszereléssel készüljön - ez meghatározza az adott modell életét, védelmét, tűzerejét, sebességét, stb.

Természetesen kezdetben csak minimális felszereléssel rendelkezünk, a többi magunknak kell kifejlesztenünk, esetleg máshonnan beszereznünk. A fejlesztés a játék egyik legfontosabb része, ami nem véletlen, mivel gyakorlatilag minden javítható. A kutatásnak hála képessé válhatunk új, nagyobb kapacitású erőművek vagy gyárak építésére, sőt, idővel új fegyverek, pajzsok és hajtóművek is elérhetővé válnak.

A fejlesztés azért is fontos, mert ellenfeleink is dinamikusan növekednek és nagyobb, erősebb hajók nélkül nincs esélyünk a győzelemre (ráadásul olyan nyalánkságokat is kifejleszthetünk, mint a flotta-álcázó, vagy a fegyvereket bénító szerkezet elleni kütyü).

A játék egyik különlegessége a kapcsolattartás. Amellett, hogy a többi néppel érintkezve befolyásolhatjuk őket (hízelgéssel, ajándékokkal, zsarolással), lehetőségünk van a kémkedésre. A megfelelő épület felhúzását követően ügynököket fogadhatunk fel, akik külön bérezésért számos feladatra felfogadhatóak. Nem csak a többi faj bolygóinak helyzetét tudhatjuk így meg, de szabotálhatjuk járműveiket vagy pénzt lophatunk tőlük, sőt, a legmerészebbek akár egy másik birodalom vezetőjét is megpróbálhatják likvidálni.

Mindezek fényében a játék - különösen a többjátékos mód - teljesen kiszámíthatatlan, mivel a játékosok hatalmas szabadságot kapnak - az Imperium Galactica II-ben nem csak erővel, de ésszel is lehet nyerni.


Ellenfelek:

Azt előre le kell szögezni, hogy az IG2 egy kiváló játék, ráadásul 2000 előtt született és még magyar is (nem előre magyarázzuk a bizonyítványt, csak utalunk rá, hogy nem kell túlzott elvárásokat támasztani).

Az viszont, hogy „Továbbfejlesztett mesterséges intelligencia...a gép ugyanolyan jól és okosan játszik, mint egy élő ellenfél.” egy kicsit túlzás. Sőt, nem is kicsit. Persze a gép teszi a dolgát: fejlődik, támad, ha erősek vagyunk; hízeleg, ha gyengék; eltapos, de azért elég távol van a tökéletestől.

Amellett, hogy igencsak kizsigereli a lakosait (ezáltal gyorsan fejlődik, de a népessége lassabban nő), ugyanaz a baj vele, mint a legtöbb játéknál: jelesül hadserege egyetlen tömböt alkot. Ez a mega-sereg sáskarajként járja a területet és egyszerű létszámfölényét kihasználva próbálja eltaposni az ellenséget. Az egyetlen pozitívum, hogy legyőzött serege igyekszik elmenekülni, illetve hogy nem mindig felénk közelít.

A felszíni harcok sem tökéletesek: a mesterséges intelligencia nem nagyon próbálja megakadályozni, ha az épületeit kezdjük pusztítani, illetve ha megtámadjuk, az összes páncélosa ránk ront: gyakran egy vonalban jönnek, így még azelőtt meghalnak, mielőtt visszalőhetnének.

Emellett egyesek felháborodhatnak, hogy a kampány során választható három nép mellett a gép továbbiakkal is játszik, de szerencsére mi is irányíthatjuk e fajokat, csupán arról van szó, hogy nincs külön kampányuk.


Tippek és Hátrányok:

Nem túlzás azt mondani, hogy az Imperium Galactica II egy külön univerzum, ezért az egyszerű játékokkal (pl.: a sakkal) szemben nincsenek jól bevált taktikát, inkább csak néhány apróságról ejtenénk szót (fajválasztásnál érdemes mérlegelni, mivel egyes fajok eltérő előnyökkel bírnak). Emellett készüljünk fel a rohamra - mint fentebb is olvasható, a gépi játékos óriási támadásokra képes, ami megtévesztő, mert sokáig semmi, aztán viszont secperc alatt leradírozhat minket a térképről.


1.: Ne sarcoljuk meg nagyon a nemzetünket - bár a játék lehetővé teszi, hogy magas adókat (ezáltal magasabb bevételeket) generáljunk, ennek hosszabb távon csak a kárát látjuk - pl.: csökken az új lakosok száma és a meglévők is lázadozni fognak.


2.: A Kra’hen csak öl - mivel nincsen se diplomáciájuk, se kereskedelmük, se kémközpontjuk, ha őket választjuk, a többiek minél előbbi leigázására törekedjünk.


3.: A kém drága, de hasznos - amennyiben elég pénzünk van, képezzük magas szintre a kémeinket, majd robbantsuk fel az ellenség hajóit és lopjuk el a fejlesztéseiket (valamint a pénzüket). Ehhez a játékmódhoz a Sinari a legjobb választás (megjegyzendő, hogy a címben szereplő idézet is tőlük származik).


4.: Óvatosan az ismeretlennel - információ híján könnyen tévedhetünk egy birodalom méretéről. A játék ugyanis egy érdekes korlátozást vezetett be az űrutazásban: űrrepülőink a bolygóktól csak bizonyos mértékben távolodhatnak el, így gyakorlatilag lehetetlen egyetlen kis űrhajóval az egész térképet elderíteni.


5.: Egy tett többet ér száz szónál - ez talán így van, de a játékban a diplomácia nem túl hasznos. Igaz, van sok lehetőség, de jellemzően csak a gyengébb, fejletlenebb népek barátkoznak velünk, míg az erősebben meg akarnak ölni. Energiáinkat inkább a kémkedésbe és a háborúskodásba fektessük.


Ez persze csak néhány példa volt, természetesen számos további trükkel segíthetünk magunkon (ám ebben a bekezdésben helyettük a játék negatívumairól ejtünk pár szót).

A hátrányokról egyébiránt csak annyit, hogy az Imperium Galactica II-nek nincsenek valódi, komoly hibái, sőt, a magyarul megszólaló egységek például sokat hozzáadnak az élményhez. A játék egyetlen idegesítő része a hektikusság - a játék elején (és később vissza-visszatérően) egyik végletből átcsap a másikba. Van, hogy csak a lábunkat lógatjuk - nincs pénzünk vagy várunk valamire, máskor viszont öt felől támad az ellenfél, hét bolygónak baja van, stb..

Szerencsére erre a célra ott van a szinte a Digital Reality védjegyévé vált megállítható, gyorsítató idő: a helyzet függvényében módosíthatjuk az idő múlását, így lesz időnk átnézni a dolgokat.


Összegzés:

Az Imperium Galactica II volt az első ismert magyar videojáték és komplexségével a nemzetközi mezőny sem vehette fel a versenyt. Igaz, hogy a StarCraft sikerét meg sem közelítette, de a maga korában szép sikereket ért el (grafikáját leszámítva a mai napig szinte mindenben felülmúlja a hasonló alkotásoknál).

Erre a fejlesztők is rájöttek és egyre-másra gyártották a hasonló játékokat: a Haegemonia: Az Univerzum Légiói, Haegemonia: A Solon hagyaték, stb. (még az eredeti IG2 iPad-ra átírt variánsa is megjelent), de ezek meg sem közelítették a nagy elődöt.

A Digital Reality időközben külföldi kézbe került, így kénytelenek voltak felhagyni a stratégiai játékokkal (helyette kaptuk például a SkyDrift-et vagy a magyar káromkodással tarkított Sine Mora-t).

Ennek ellenére megindult az Imperium Galactica III tervezése, ez viszont nem állt kapcsolatban sem az előddel, sem pedig a Digital Reality-vel, csupán az elkótyavetyélt jogokat vette meg egy cég (a játék végül ilyen formában nem jelent meg).

De aki képes volt kb. másfél évtizedet várni, az ne most adja fel a reményt! A Digital Reality ugyanis nekiállt talán legtöbbet érő címének modernizálásához, bár az Imperium Galactica: Stargazer egyenlőre elég korai stádiumban van, úgyhogy csak egy dolgot mondhatunk - hajrá magyarok! (2013-ban az IGS-ből megjelent egy techdemo, de azóta sajnos semmi hír a projectről).


Adatok:

Megjelenés éve: 1999

Platform: Windows, Android

Típus: valós idejű stratégiai játék (RTS)

Fejlesztő: Digital Reality (magyar)

Gépigény (minimális/ajánlott):

Processzor (CPU): 0,2/0,2 Ghz (Pentium)

Memória (RAM): 32/63 MB

Videokártya (GPU): 4/8 MB

Merevlemez (HDD): 600 MB


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.