Factorio

„Hatékonyság mindenek felett”


Körítés:

A videojátékok mára messze túlhaladták az egyetlen képernyős játékgépek korszakát és a kísérletezés kora is nagyrészt véget ért - kialakultak az egyes játék-típusok és a velük szemben támasztott elvárások is többnyire egységesek.

Az első és harmadik személyű lövöldözős játékok (FPS-ek és TPS-ek) például az akcióra koncentrálnak: a fejlesztők és a játékosok is a lehető legtöbb akcióra, fegyverekre, minél nagyobb robbanásokra vágynak (vagy legalábbis ezt kapják).

Az ezt a kategóriát meghatározó óriásvállalatok a minél inkább élethű grafikát és (a kategória korlátai között) a lehető legváltozatosabb játékok próbálják biztosítani, lévén a legtöbb ilyen játék ún. „corridor shooter”, azaz csak egy irányba lehet menni és általában a lehetőségek száma igen korlátozott.

A játék monotonitása azonban nem minden számítógépes játékban jelenik meg elrejtendő dologként. A független (indie) fejlesztők által naggyá tett nyílt világú, sandbox stílusú alkotásokban a játékost nem vezetik, sőt, teljes szabadságot kap: azt tesz, amit akar, oda megy, ahová akar, amikor akar.

Az ilyen játékokban általában nincsenek klasszikus értelemben vett küldetések, inkább csak mérföldkövek: érd el ezt, szerezd meg azt. A cél itt általában a túlélés, a gyűjtögetés és a fejlődés: hogy a játék végére a puszta közepén, felszerelés nélkül ébredő játékosból a környéket uraló és azt átformáló alkotóvá váljon - gyakorlatilag saját maga hozva létre a neki tetsző életteret.

Ezen játékok közé tartozik jelen cikk tárgya, a Factorio is, amelyet a prágai Wube Software fejleszt. E játékhoz nem titkolt módon a kategória-alapító Minecraft egyes mod-jainak átalakítása adta az alapötletet. A fejlesztés 2012-ben kezdődött (egyetlen fővel), ami hat, majd tíz főre bővült.

A Factorio-t maga a játékos bázis finanszírozza: a fejlesztők 2013-ban egy Indiegogo kampányt indítottak, amivel sikerült is megszerezni a kitűzött kb. ötmillió forintot. A Factorio-t azóta korai hozzáférésű játékként meg lehet vásárolni: hivatalosan 2016 nyarán fog megjelenni, de gyakorlatilag már most is teljesen készen van.


Játékmenet:

A Factorio-t akár úgy is fel lehet fogni, mint egy, a nyílt világú, sandbox (homokozó)-stílusú játékok elé állított görbe tükör. Mert hát mi a feladat a legtöbb ilyen játékban? Először a túlélés: az első néhány nyersanyag kibányászása, majd ezekből alapvető eszközök (pl.: kemence) előállítása.

Az így kisütött fémeket és egyéb anyagokat aztán újabb gépek és eszközök készítésére lehet használni, amikkel a játékos hatékonyabban harcolhat vagy termelhet ki újabb nyersanyagokat. Egy idő után aztán rájön, hogy ha valóban sok nyersanyagot szeretne termelni, akkor kénytelen automatizálni: a kitermelt nyersanyagokat tárolókba rakni, amelyek etetik a kohókat és más szerkezeteket, a végtermék pedig szintén hasonló ládákba potyog - akkor is, ha közben a játékos a környékbeli élőlényeket öldösi vagy éppen felfedez.

Ugyanez a Factorio-ban is megvan, de ők egy egészen más szinten képzelik el az automatizálást. A hajszálvékony történet szerint a játékos egy idegen bolygóra érkezik, hogy előkészítse a nyersanyagok kitermelését.

Nem minden megy azonban a tervek szerint - a lényeg, hogy most egyedül kell helytállnia a bolygón és végső soron építenie egy rakétát. Ehhez ugyanazt kell tennie, mint a Minecraft-ban és társaiban: csákányával kitermelnie a köveket, rezet, vasat és más nyersanyagokat, amelyekből kohókat és más szerkezeteket építhet.

Hamar nyilvánvalóvá válik azonban, hogy ezúttal az automatizálás nem ajánlott, hanem kötelező: ahhoz, hogy a rakéta alkatrészeihez szükséges rezet kézzel kiássa, több évszázadra lenne szükség (szó szerint).

Ezért a játék kezdetén iszonyú lassan, a két kezünk verejtékével előásott első vasércekből és szénrögökből fúrókat és kohókat érdemes építeni, majd felállítani az első ”gyártósort”: egy fúró szenet bányászik, a másik rezet, vasat és követ.

Az újabb, immár géppel kitermelt nyersanyagokból aztán további kohókat és fúrókat építhetünk, majd elkezdhetjük kiépíteni a saját futószalagjainkat és elektromos hálózatunkat. Ha minden jól megy, idővel hatalmas gyár-komplexumokat hozhatunk létre, végül pedig már drónok építhetik helyettünk az újabb és újabb komplex feldolgozó-egységeket.

Persze azért mi sem fogunk unatkozni, mert mindig lesz valami, amit tovább lehet javítani, ráadásul az őshonos lények is meg fogják keseríteni az életünket. A Factorio-ban nem az a kérdés, hogy tudsz-e játszani - erre jóformán mindenki képes. A kérdés az, hogy képes vagy-e hatékonyan játszani?


Eszköztár:

A Factorio-ban majdnem minden a rendelkezésre álló források minél költség- és idő-hatékonyabb kihasználásáról szól, ennek megfelelően a játék fő részét a gyártással kapcsolatos tárgyak teszik ki.

A játék talán legfontosabb eleme a futószalagok rendszere: ezek kötik össze az összes többi egységet, megspórolva a folytonos ide-oda rohangászást. A futószalagok (hál’ istennek) nem fogyasztanak nyersanyagot, ezért igen komplex rendszereket is megalkothatunk belőlük. A játék későbbi szakaszában gyorsabb futószalagokat válnak elérhetővé, amire szükség is lesz a hatékonyság fenntartása érdekében.

A futószalagok mellett a másik fontos szerkezetek a manipulátorok: fogókarok, amelyek átemelik a tárgyakat a futószalagról az adott gyárba, majd a készterméket egy másik futószalagra. Ezekből is több variáns létezik: a normál mellett például gyors- (ennek értelemszerűen nagyobb a sebessége), hosszú- (távolabbról, például egy második futószalagról veszi fel a dolgokat) vagy az okos-manipulátor, amely csak az előre kijelölt tárgyakat gyűjti be.

A nyersanyag-kitermelést széntüzelésű, majd elektromos fúrókkal lehet megoldani: innen a nyersanyagok a különböző kohókba kerülnek. A gyártást összeszerelő-egységek végzik - ezek (a manipulátorokkal a futószalagokról) felveszik a megfelelő anyagokat, a másik oldalon pedig kijön a késztermék. Ez így leírva elég egyszerűen hangzik, de az egymásra épülés miatt akár 8-10 lépcsős gyártási folyamatok is létrejöhetnek.

Egy apró szivattyú létrehozásához például három dolog kell: 1 elektromos motor, 1 acéllemez és 1 cső. Az acéllemez egyszerűen 5 vaslemezből áll, amit a kohó állít elő vasércből. A cső hasonlóan egyszerű, 1 vaslemez kell hozzá. Az elektromos motorhoz viszont 1 sima motor, 2 elektromos áramkör és 2 kenőanyag szükséges. A motor maga 1 acéllemezből, 1 vas fogaskerékből és 2 csőből áll. A kenőanyaghoz nehézolaj kell, amihez olajfeldolgozás (olajkút, olajfinomító, vegyi üzem) szükséges. A harmadik elem, az elektromos áramkör még ennél is bonyolultabb, de talán ennyiből is világos, hogy a játék bár nem bonyolult, viszont rendkívül komplex rendszereket kell benne létrehozni.

A szállításhoz hasonlóan összetett vasúti rendszereket lehet megalkotni, de aki a bolygón élő életformákra kíván vadászni, annak is lesz mivel, ugyanis a fegyverek mellett terepjárót, sőt, akár egy kis harckocsit is legyárthatunk.

Ezek azonban nem teremnek maguktól, sőt, addig nem is gyárthatjuk őket, amíg előbb ki nem fejlesztettük. Ehhez tudomány-pontokat kell készíteni: ahogy mindent, ezt is lehet ”kézzel”, de érdemesebb a fejlesztést is gépesíteni.


Ellenfelek:

Több hasonló cikkben szerepel, hogy az adott játékban nincs klasszikus értelemben vett ellenség (ld.: Stardew Valley) - ez ugyan a Factorio-ra nem igaz, de a fejfájást itt sem a lények fogják okozni (de azért róluk is ejtünk pár szót).

Az őshonos élőlények közös jellemzője, hogy egy-egy kaptárszerű épületben születnek - ezek tulajdonképpen a játékoséhoz hasonló kis gyárak, amelyek vég nélkül gyártják őket. A kaptárakat az automata tornyokként funkcionáló lények védik, amelyek a többiekhez képest lényegesen több élettel rendelkeznek és igen komoly a hatósugaruk is.

Az épületeket leszámítva kétféle ellenséggel találkozhatunk: az egyik harap, a másik köp (azaz távolról lő). Ha van lőfegyverünk, ezek a lények nevetségesen gyengék, mégis veszélyesek lehetnek, ugyanis idővel egyre nagyobb tömegben támadnak.

Egy tornyokkal teletűzdelt fal általában könnyedén megállítja őket, de a játékos két okból sem teheti meg, hogy ignorálja a lényeket. Egyrészt ahogy fentebb is olvasható, ezek a szörnyek a szennyezés (a gyárunk) felé orientálódnak, tehát mindenképpen szükség lesz valamilyen védelemre (tornyokra és esetleg falra). Ezeket folyamatosan fejlesztenünk kell, mert idővel az ellenség is fejlődik (a kis harapós ellenségnek például 16 élete van, egy ugyanúgy kinéző, de lényegesen nagyobb behemótnak viszont 5000).

Az ellenség irtását azért sem hanyagolhatjuk el, mert az idegen épületeket elpusztítva juthatunk hozzá az idegen műalkotásnak nevezett lila izékhez, ami egy fontos nyersanyag.

A lényeknél azonban sokkal komolyabb problémát jelent maga a gyártás. Ahhoz, hogy az egységek hatékonyan működjenek, folyamatosan fejleszteni, átalakítani kell. Ha a fenti példából akárcsak egyetlen nyersanyag (például a kohót működtető szén) hiányzik, az egész folyamat leáll és nem elég, hogy nem készülnek az adott tárgyak, da a futószalag megtelhet a fel nem dolgozott nyersanyaggal, ami aztán blokkolhat más egységeket is (pl.: a manipulátor nem tud rezet pakolni egy kohóba, mert a futószalagon végtelen sorban áll a korábban kitermelt vasérc).

Ha sikerül is létrehozni egy jól működő rendszert, az nem sokáig marad úgy. Szerencsére a működő rendszerek nem fognak elromlani (csak a nyersanyag-utánpótlásról kell gondoskodni), de előbb utóbb bővíteni kell a rendszert vagy éppen arra a nyersanyagra/feldolgozott termékre nincs akkora számban szükség.

Igen, még az is gondot jelenthet, ha valamiből túl sok készül, mivel ilyenkor biztosítani kell nemcsak az egyre nagyobb tároló-kapacitást, de az anyagmozgatást és a válogatást is.


Tippek és Hátrányok:

A Factorio nem egyszerű játék, de azért nem is kell félni tőle: az alapokat könnyű elsajátítani és utána már ki-ki kísérletezhet, hogy hány kazán kell egyetlen gőzgéphez (~ 1,41). Persze az előnyök (hatalmas világ, a játékos maga alkothatja meg saját birodalmát) mellett a tipikus problémák is jelen vannak.

A Factorio mechanizmusai nem túl bonyolultak, de a játék nem igazán magyarázza el a dolgokat. Nem valódi probléma, de az is gondot okozhat, hogy nincs valódi visszajelzés: olyan sose lesz, hogy már nincs mit csinálni: mindig lehet még tovább növelni a hatékonyságot, bővíteni a termelést.

Szintén riasztó lehet a kissé szürke, egyhangú látvány: ebbe is könnyű beleszokni, de ugyanúgy nem segíti elő teljesen új játékosok toborzását, mint a nevetségesen minimalista (viszont többlépscsős) menü. Akiket mindez nem tántorít el egy hatalmas gyárkomplexum létrehozásától (vagy csak szeretné virtuálisan szennyezni a környezetét), annak a következőket ajánljuk:


1.: Érdemes minél hamarabb lecserélni a szén-hajtású fúrókat elektromosra. Ez először többlet-munkának tűnik (a kazánok ugyanúgy szénnel mennek, viszont az áramhoz több további szerkezet is kell), de már középtávon távon megéri.


2.: A játék elején fejlesszük ki hamar a tornyot és gondoskodjunk a védelemről, különben a gyárunkat megsemmisítik a bogarak (a fal önmagában nem elég és kezdetben úgysem lesz annyink hogym a teljes birtokunkat körbekerítsük).


3.: Felülről lefelé építkezzünk: csak akkor növeljük például a szén-kitermelést, ha lesz valami, ami felszívja nemcsak a szenet (és mondjuk a rezet), de a végterméket is.


4.: Minél hamarabb automatizáljuk a tudományos csomagok gyártását, különben folyton várnunk kell arra, hogy új eszközöket készíthessünk.


5.: Ha aggódunk, csökkenthetjük a szennyezésünket: maga a terület is elnyel valamennyit (a mély víz a legtöbbet, a betonozott talaj semennyit), de érdemes lehet átállni napelemek használatára (valamint léteznek szennyezés-csökkentő módosítók is).


Összegzés:

A Factorio nem az egyetlen olyan játék, amiben magas szinten automatizálhatunk (ld.: Open Transport Tycoon Deluxe), de a gyártást egyik sem tudta ilyen jól megragadni. A Factorio (mint a legtöbb hasonló kategóriás játék), űzhető igen magas szinten: mára már számos táblázat, sőt, programok állnak rendelkezésre, hogy mikor mit és miből mennyit érdemes gyártani.

A legprofibbak kevesebb, mint 2 óra alatt képesek a játék végét jelentő rakéta kilövésére, de az ”egyszerű” játékosoknak ez több mint tízszer ennyi ideig tart: sokak számára sokkal izgalmasabb próbálgatni és rájönni, hogy mi a hatékony.

Aki nem biztos abban, hogy érdemes-e megvásárolnia a játékot, az nem csak videókat és teszteket böngészhet, de letöltheti a játék demóját is.


Adatok:

Megjelenés éve: 2016

Platform: Microsoft Windows, Linux, OS X

Típus: szimulátor (gyártás)

Fejlesztő: Wube Software (cseh)

Gépigény (minimális/ajánlott):

Processzor (CPU): 1,6/2,2 Ghz (Intel Dual Core, Core 2 Duo)

Memória (RAM): 1024/2048 MB

Videokártya (GPU): 512 MB

Merevlemez (HDD): 512 MB


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.