Codename: Panzers - Phase Two

„Páncélosok, páncélból jó sok”


Körítés:

A gyakorta igazságtalanul lebecsült magyar számítógépes játékok piaca szinte kizárólag az RTS-ekre, azaz a valós idejű stratégiai játékokra fókuszál, közülük is valamiért két szegmensre (ez ma már nem teljesen így van, de valamivel be kell vezetni a cikket) - ebből az egyik a monumentális űr-stratégia (ld. Digital Reality-termékek), míg a másik a harckocsis-stratégiai játékok.

Ez utóbbi csoport hazai apostola volt a StromRegion (angol; ~ viharsarok), amely kizárólag ezt a vonalat képviselte. A sor a 2001-es S.W.I.N.E.-nal kezdődött, amelyben nyulak és disznók jópofa harckocsikban támadták egymást. Három évvel később jelent meg korszakalkotó játékuk, a Codename: Panzers - Phase One, majd 2005-ben a kettes fázis, a Codename: Panzers - Phase Two (mindkét cím a második világháború csatatereire kalauzolja el a játékost).

A 2006-os év a StormRegion számára Rush for Berlin-é volt (Codename Panzers-klón), majd egy évre rá ennek a kiegészítője, a Rush for the Bomb debütált, a sort pedig a Codename: Panzers - Cold War zárta, 2009-ben (utóbbi nevéhez híven a hidegháborúban játszódik).

Mielőtt továbbmennénk, érdemes hozzátenni, hogy a Digital Reality szintén készített hasonló stílusú játékokat: a Desert Rats vs Africa Corps például a két híres második világháborús osztagról szól, a Platoon a vietnámi háborúba, a D-Day a partraszállásra, a War on Terror pedig a mába kalauzol. Még a csodafegyveres War Front: Turning Point is ebbe a sorba tartozik, sőt, a Joint Task Force 1 és 2-nek is van magyar vonatkozása.

Most mégis térjünk vissza a StormRegion-hoz: ez a cikk ugyanis a Codename: Panzers - Phase Two-ról (továbbiakban Codename Panzers 2-ről vagy még rövidebben CP2-ről) szól, amely az előd önállóan is játszható kiegészítője. A teljesen magyar nyelvű (ismert színészeket is felvonultató) program igazából semmi világújdonságot nem nyújt, viszont annyira magas színvonalú (élvezetes, szép, történelem-hű, stb.), hogy megéri bemutatni.

Már a játék főmenüje is jópofa: az unalomig ismert menüpontok mögött egy sivatagban elvonuló konvoj elevenedik meg. A játék a Phase One-hoz hasonló, de ezúttal három új kampányt kapunk, melyekben a németek, amerikaiak és jugoszlávok szemszögéből játszhatjuk végig a háború egy-egy szeletét. A többjátékos mód, egyjátékos pályák és gyakorlás mellett a kiegészítő kapott egy pályaszerkesztőt is, így a fő-küldetéssort kijátszva sem fogynak el a kihívások.


Játékmenet:

Minden bevetés egy naplóbejegyzéssel indít, amelyet fel is olvasnak nekünk - lám-lám, hatalmas költségvetés nélkül is lehet hangulatos, minőségi bevezetést készíteni. Jó pont, hogy nem azonnal a csatatéren ébredünk: először megkapjuk az adott parancsot, ami amellett, hogy megfelelő körítést ad a játékmenethez, az orrunkra köti a feladatainkat is. Ez utóbbi különösen fontos, mivel a játék egyik meghatározó része az egységválasztás.

Elődeihez (és utódaihoz) hasonlóan a CP2-ben sincs építkezés, sem pedig egységgyártás (kivéve egyes többjátékos módokat) - ez praktikusan azt jelenti, hogy amit a csata előtt veszünk, azzal gazdálkodhatunk.

Tetteinkért pontokat kapunk, majd a következő pálya előtt ezekből a pontokból vásárolhatunk egységeket (hogy pontosan milyeneket, azt ld. az „Eszköztár” bekezdés alatt). Értelemszerűen az egyszerű puskások olcsóbbak, mint egy könnyű harckocsi, ami olcsóbb, mint egy nehéz-páncélos, stb., tehát rajtunk áll, hogy milyen sereget állítunk össze.

Ezután egy kis átvezetőben (ld. „Tippek és hátrányok” bekezdés) megismerjük a szituációt és már indulhatunk is a háborúba. Feladataink igen változatosak, de a lényeg többnyire az ellenséges egységek likvidálása (bár van számos egyéb - pl. konvoj-védős - feladat is).

Az elsődleges cél jellemzően egy vagy több pont elfoglalása lesz az igényesen kialakított pályákon. Már maguk a csataterek is jól néznek ki: a változatos éghajlati és domborzati viszonyok között találkozhatunk falusi idillel éppúgy, mint szigorúan őrzött V-2-es rakétabázissal.

A pályákon jóformán minden elem rombolható: a távvezetékek és fák le-, illetve kidőlnek, a házak az össztűz alatt össze-, a falak leomlanak. A (főleg távolról) szép, részletes harcjárműveket napestig el lehet nézni, ám erre a játékosnak ritkán nyílik alkalma, mivel egyszerre több dologra kell figyelni.

Akárcsak a StromsRegion többi játékában (sőt, a szintén magyar Digital Reality-s Imperium Galactica II-ben is) a játék nem csak gyorsítható, de meg is állítható. A közelítés mellett 360 fokos forgatást is kapunk és (természetesen) akkor is kiadhatunk parancsokat, ha a játék éppen áll (ezt csak azért fontos, mert a Cossacks első részében erre még nem volt lehetőség). A játék három nehézségi fokozaton játszható, igaz, ezek csak abban különböznek, hogy az egyes pályák után visszakapjuk-e egységeinket.


Eszköztár:

Mint az a játék címéből is kiderül, a Codename Panzers 2 egy (második világháborús) harckocsis játék, tehát nyilvánvalóan a fő szerepet ezek játsszák. Itt azonban mutogatnánk a (szerintünk érdemtelenül felmagasztalt) Company of Heroes-ra, ugyanis a CP2-ben azzal szemben tényleg több tucatnyi különféle egységet kapunk.

Az alábbi (önkényes) felosztás alapján ötféle egységgel találkozhatunk: gyalogsággal, tüzérséggel, szállítójárművekkel, kisegítő járművekkel és harckocsikkal. Pontosabban van egy hatodik egységcsoport is: a repülők. Ezeket nem közvetlenül irányíthatjuk, csak extraként kapjuk őket: a megfelelő típus a térkép általunk kijelölt pontján képes felderíteni vagy bombázni, de ide tartozik a pályán kívülről érkező tüzérségi tűz is. Ez azonban csak a másik öt kategória támogatására szolgál, ezért sokan nem is használják őket, hasonlóan a gyalogsághoz.

Természetesen kezdetben számos gyalogost is kapunk, ám idővel a hangsúly áttevődik a harckocsikra. Sok hasonló játék hibája, hogy a játék legelejét leszámítva a gyalogság felesleges, de ez itt nem teljesen igaz. A CP2-ben a mesterlövészek például a leghatékonyabb felderítők, a rakétavetősök könnyedén elbánnak a kisebb járművekkel, a harckocsikat pedig (alapvetően gyalogos) személyzet irányítja.

Ha a gyalogos katona talál egy löveget, akkor ”beszállhat”, ezáltal működtetheti (jópofa apróság, hogy egy löveg eltolásához legalább két fő kell - egy katona is tüzelhet, de arrébb menni nem tud vele). A vontatott tüzérség két alcsoportra oszlik: vannak alacsony röppályán tüzelő páncéltörő lövegek (pl.: német PaK 36-os) és ívesen lövő tábori lövegek is (pl.: szovjet M-30).

A harmadik, jóformán érdektelen kategória a vontatójárműveké és különböző fegyvertelen szállítójárműveké. Ezek lehetnek amerikai Willys Jeep-ek és szovjet GAZ AA teherautók, de akár egy útszéli teherautók vagy egy traktor is. Ezen járművek többsége a katonák szállítása mellett képes egy löveg vontatására is, így azok nem maradnak le, de egy rajtaütés után (ha kilőttük a legénységet) el is vontathatjuk az ellenség lövegeit.

A következő egy öszvér-kategória, ahová azok kerülnek, akik a többi csoportba nem férnek be. Vannak itt páncélozott, felfegyverzett csapatszállítók (pl.: angol Bren Universal Carrier, amerikai féllánctalpas M3-as), de kisebb-nagyobb páncélautók is, mint a német leichter Panzerspähwagen és a Puma vagy a szovjet BA-10.

Persze a legtöbb embert az előbbi kategóriák jóformán hidegen hagyják, hiszen ki akar Kübelwagen-t használni, ha egy Sturmtiger-t is irányíthat? Ez a kategória tartalmazza a legtöbb egységet: köztük a ”valódi” harckocsik mellett páncélvadászokat és önjáró lövegeket is.

Na itt aztán minden visszaköszön: ott vannak például a háború eleji Panzerkampfwagen II, a Matilda II, sőt, kétlöveget M3-as és Valentine II is. Összefuthatunk továbbá Hellcat és Elefant páncélvadászokkal éppúgy, mint Bison II vagy ISzU-152 önjáró löveggel - egyszóval mindennel, mi szem-szájnak ingere (azért éppen ezeket az egységeket soroltuk fel, hogy az oldal más cikkeire hivatkozhassunk - bizony).

”Phase Two” alcímű kiegészítőnek ráadásul újdonsága a másodlagos nemzetek. Míg az első részben szinte csak német, amerikai és szovjet egységeket kaptunk, ezek most kiegészültek olasz, angol és jugoszláv katonákkal és járművekkel is (bár főként olaszokkal, mert angolok eddig is voltak, a jugoszlávoknak pedig csak katonáik vannak). Azért elszomorodni nem kell, hiszen kapunk olasz AB 41 páncélautót, L3/33 tankettet és M14/40-es páncélost is (kis csalódás viszont, hogy a lengyel TKS-t és a francia harckocsikat nem birtokolhatjuk - csak az egyjátékos kampányban szerepelnek, ráadásul az első résztől eltérően kivették például a Hetzer páncélvadászt).

Az viszont jó hír, hogy a korábbiakhoz hasonlóan a rengeteg féle jármű mellett egységeink tapasztalati pontot kapnak (fejlődnek), katonáinkat pedig különféle extrákkal szerelhetjük fel - egyszóval a lehetőségek széles tárháza áll a rendelkezésünkre. Még egy apróság: a játékban felbukkan a magyar 40M-re épülő Zrínyi önjáró löveg, még ha csupán egy pálya erejéig is. Hátha valaki nem venné észre.


Ellenfelek:

A többi itt bemutatott RTS-hez képest ez már szinte az űrkorszak, lévén a játék 2005-ös, de természetesen azért még van hozzá fejlődniük. Igaz hogy az egységek útkeresése nem a legjobb, cserébe viszont páncélosaink már a városban sem akadnak egymásba vagy a házakba, tehát van valamilyen szintű ”okosodás”.

A csoda persze ezúttal is elmaradt: ha egy csapat ellenséges páncélos ”őrzi” az amúgy stratégiailag jelentéktelen, teljesen üres mezőt, de odahajtunk egy páncélautóval, akkor ránk támadnak. Hogy ezzel mi a baj? Eddig semmi - mi felvesszük a nyúlcipőt, ők pedig nyomulnak előre. Csakhogy bizonyos távolság után visszafordulnak, mint akik jól végezték dolgukat, ezért némi türelemmel egyesével leszedhetjük őket.

Apropó taktika: szükség is lesz a gondolkodásra, az egységek elosztása ugyanis igencsak aszimmetrikus: a gépi játékos 3-5-szörös túlerőben van. Persze lehet hősködni egy Tiger-rel vagy JSz-szel, de ennek általában gyors elhalálozás a következménye és komoly gondot okoz, ha a játék végére csak néhány roncsunk marad.

Emiatt (a lenti módszer alkalmazása nélkül) alapvetően pillanatok alatt fűbe harapnánk, de szerencsére ott vannak a javítós autók (és a bázisok). Ezek olyan mobil (vagy statikus) egységek (/épületek), amelyek feltöltik járműveink életét, megjavítják a páncélzatot (és utántöltik a lőszert).

A könnyen elcsalható mesterséges intelligencia az ebből fakadó előnyöket csak nagyritkán használja ki és a légierőt is alig-alig használja (annyira sohasem, hogy érdemes legyen légvédelmi egységet venni). További probléma, hogy a kevés lőszerrel rendelkező, de nagy tűzerejű egységek (pl.: a szovjet Katyusa vagy a német Panzerwerfer) hamar eltüzelik a rakétáikat és a gép ezeket soha nem tölti újra (kivétel, ha egy bázis mellett állnak, de akkor is csak azért, mert ez a folyamat automatikus).

A játék emellett kissé talán túl jól balanszolt és néhány marginális apróságról lemondtak (pl.: KV-2-es óriásunk nem fog tíz méterenként lerobbanni és egy T-34-esnek is lehet esélye egy királytigrissel szemben).

Amennyiben valaki simán végigjátssza a CP2-t, akkor egy pálya kb. fél óráig tart, de néhány őrültnek ez közel sem elég. Van ugyanis egy mód, amellyel kb. nyolc gyalogos-csapat elegendő a győzelemhez (kivéve azokat a pályákat, ahol kevés az időnk, illetve valamit meg kell védeni).

Ha ugyanis valaki két speciális csoportot alakít, egy elég aberrált taktikával megszerezheti a pálya összes harcjárművét. Az első csapatot érdemes két-két mesterlövész- és szanitéc párosból összeállítani, a másodikat pedig ugyanennyi lángszórósból és szanitécből. Először a mesterlövészek felderítik a pályát és kivégzik az ellenséges gyalogosokat (kilövik őket a lövegekből, végeznek a páncélozatlan járművekkel, stb.), majd egyesével elcsalják az ellenséges páncélosokat. Ezután a második, lángszórós csoport addig melegíti a járművet, amíg ki nem kászálódnak a bent lévők, majd miután lehűlt, máris gazdagodtunk egy új egységgel (így egy pálya 1-3 óráig is eltart).

Vicces, hogy a teljesítménybe az idő is beszámít, ezért ha ilyen módon minden ellenfelet megölünk saját veszteség nélkül, a pálya végén akkor is leminősítenek (ráadásul - ellentétben a fent említett Desert Rarts vs Africa Corps-szal - a CP-2-ben nem vihetjük át a következő pályára zsákmányolt páncélosainkat).


Tippek és Hátrányok:

A Codename Panzers 2 egy remek játék, de mi azért ismét fogást kerestünk rajta. Az egyik dolog, ami tényleg szúrta a szemünket, az a jugoszláv kampány. Hol van a sok pálya? Hol vannak a szovjet harckocsik? Ez az összecsapott, pár pályás ”izé” más játékban még elmenne, de ha az első részben képesek voltak három teljes történetet csinálni, akkor a kiegészítőre is szánhattak volna kicsit több időt. Na mindegy.

Egy másik, a játékmenetet nem befolyásoló probléma az átvezető mozik. Nem az a gond, hogy ezek enyhén szólva nem kiemelkedőek, hanem az, hogy itt a készítők elkövettek egy, a nagy fejlesztőkre is jellemző hibát: a videókat a játék motorjával renderelték. A hazai fejlesztésű(!) Gepárd motor debütálásakor gyönyörűnek számított (és még ma is elmegy, különösen a robbanások), de kilométerekről süt róla, hogy nem közelikre készült. Hiába próbáljuk beleélni magunkat a játékba, a korszakba, ha a parancsnok alkarnyi szivart szív és a Panzer III-as oldalán pixeles a festés.

Felhánytorgathatnák még további apró-cseprő hibákat (pl.: ha egy páncélosba beül a parancsnok, a többiek megkapják a tapasztalatát), de ezek igazából nem lényeges dolgok, úgyhogy jöjjenek inkább a hasznos(nak tűnő) tanácsok:


1.: Süti-süti Sütőtök (ezúttal nem a Soul Eater-utalás a lényeg) - bár az „Ellenfelek” bekezdésben olvasható módszer sok órányi munkát igényel és elveszi a játék hangulatát, valóban érdemes lángszóróval támadni az ellenséges páncélosokat, mivel így növelhetjük saját harckocsijaink számát (erre a célra különösen alkalmas a németek lángszórós Panzer I-ese).


2.: Csak a jó gyalogot gyalogoltassuk - a gyalogsági egységek közül csak a mesterlövész, a lángszórós, a szanitéc és a harckocsi-személyzet értékes. Esetleg a géppuskás, a rakétavetős és az aknavetős - puskást és géppisztolyost sose vegyünk.


3.: Dávidok és parittyáik - a gyalogosokat érdemes olcsó extrákkal felszerelni: a távcső, a gránát, a Molotov-koktél, az aknakereső és a gumicsónak hasznos kiegészítő.


4.: Minden kis vackot használjunk ki - a játékban be lehet állítani az egységek stílusát (pl.: agresszívan támadó vagy akár teljesen passzív), lehet csoportokat alkotni (fülek a képernyő tetején), sőt, az éjszakai pályákon le is kapcsolhatjuk a járgányok lámpáit (ezáltal kevésbé szúrnak ki minket).


5.: Utánpótlást elvágni! - amennyiben az ellenség rendelkezik javítós járművel, azt minél gyorsabban lőjük szét, ellenkező esetben újra meg újra össze kepp csapnunk ugyanazokkal az ellenséges páncélosokkal.


Összegzés:

A CP2 egy még ma is elfogadható grafikájú, a történelmi hűséget szem előtt tartó tartalmas játék, melyet számos kisebb-nagyobb aprósággal színesítettek tovább (ld. titkos küldetések vagy éppen a használható óriáslöveg).

A Phase Two az előző Codename: Panzers játék (és az elődök) nyomdokain haladt és az utána következő Cold War sem hozott lényegi újítást. Hogy ennek ellenére egyik későbbi játékkal sem sikerült ehhez mérhető sikert elérniük, annak nyilván a fejlesztők is szeretnék tudni az okát.

Az mindenesetre bizonyos, hogy a tervezett Phase Three projektet törölték (2008-ban maga a StormRegion is megszűnt), ám később Phase 3 néven megjelent egy nem hivatalos kiegészítő, amely a CP2-t alakítja át. Ebben többek között rengeteg új (még inkább méret- és korhű) új egységet kapunk, például a fentebb hiányolt TKS mellett végre játszható a Hetzer páncélvadász is. Emellett elérhető az aprócska Kleines Kettenkraftrad és Schwimmwagen, de olyan nyalánkságok is, mint a téli álcázással és éjjellátóval felszerelt ”infra” Panther D.


Adatok:

Megjelenés éve: 2005

Platform: Windows (min. XP)

Típus: RTS (valós idejű stratégiai játék)

Fejlesztő: StromRegion (magyar)

Gépigény (minimális/ajánlott):

Processzor (CPU): 1/1,8 GHz (Intel P3/P4)

Memória (RAM): 256/512 MB

Videokártya (GPU): 64/128 MB

Merevlemez (HDD): 3500 MB


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.