Tupoljev Tu-2

„Száguldó bombázó”


Tervezés:

A XX. század kezdetén a cári Oroszországban még mindig nem ment végbe az iparosítás, a mezőgazdaság évszázadokkal korábbi, elavult módszereket használt és maga az államszervezet is igen rossz hatásfokkal működött.

Érdekes, hogy mindezek ellenére az 1900-as évek első évtizedeiben Oroszország az egyik új közlekedési módban, az aviatikában komoly sikereket ért el: repülőgép-tervezőik több előremutató típust hoztak létre.

Az ismert orosz repülőgép-tervezők közé tartozott Andrej Nyikolajevics Tupoljev is, aki ANT repülőgép-sorozatáról vált ismertté: az ANT-2-es az egyik első teljesen fémépítésű típus volt, míg a későbbi TB-1 (ANT-4) az 1930-as évek elején a Szovjetunió legfontosabb bombázójává volt.

Az első világháborút követő forradalom elsöpörte a cári rendszert, helyét a kommunista diktatúra vette át. A hatalmat magához ragadó Sztálin könyörtelen, embertelen módszerekkel próbálta ledolgozni az ország óriási lemaradását: minden földet államosítottak, létrehozva a kolhozok rendszerét. A fejlődés fő iránya a nehézipar lett: óriási (nagyrészt ésszerűtlen) beruházások kezdődtek, a vas- és acél-termelés és feldolgozás rendkívüli méreteket öltött.

Az 1930-as évek jelentették e terror csúcspontját. A hibás döntések következtében milliók haltak éhen a jelentős mezőgazdasággal rendelkező Ukrajnában valamint az ipar is számos áldozatot követelt. A kommunisták, elsősorban a paranoiás Sztálin megpróbált leszámolni minden lehetséges belső veszélyforrással: ennek nem csupán a politikai és katonai felső-vezetés esett áldozatul, de a legtöbb képzett tiszt és számos mérnök, illetve más tanult ember is.

Teljesen irracionális lépésként a legtöbb tervezőt és más, a fejlődést nagymértékben elősegítő személyt is perbe fogtak - ez a sors várt a szovjet repülőgép-tervezőkre is: többek között Petljakov-ra, Polikarpov-ra és Tupoljev is.

A gulag munkatáborokba hurcolt vezető tervezők egy részének megengedték, hogy felügyelet mellett folytassák kutatásaikat (általában tehetségtelen, de párthű emberek neve alatt megjelentetve eredményeiket).

A vezető orosz, majd szovjet repülőgép-tervező intézet, a CAGI vezetőit 1937-ben tartóztatták le az orosz fasiszták támogatásának vádjával. Többségüket kivégezték, néhányan, köztük Tupoljev-et azonban kiválasztották és 1939-ben egy ilyen különleges börtöntelepre szállították.

Megalázó helyzete ellenére Tupoljev egy mérnökcsapat élén a korábbi SzB után egy újabb nagy sebességű bombázó tervezésébe kezdett. A 103-as jelzésű harcjárművel kapcsolatban rendkívül magas elvárásokat támasztottak: egy olyan zárt bombatérrel rendelkező vízszintes (illetve zuhanó) -bombázót vártak el, amelynek sebessége megegyezik az élvonalbeli elfogó-vadászrepülőgépekével (gyakorlatilag egy, a Junkers Ju 88-ashoz hasonló, de annál minden tekintetben jobb típust).

A fejlesztés gyorsan haladt és 1941-re elkészült a sorozatgyártásra szánt repülő, amelyet Tu-2-esnek neveztek el (a vezető tervező, Tupoljev után) - a korábbi jelölési rendszerben a repülőgépet ANT-58-asként számozták, NATO-kódja a Bat (angol; denevér) lett.


Konstrukció:

Bombázó létére a Tu-2-es rendkívül kompakt méretű volt és a lehető legnagyobb sebesség elérésének érdekében a tervezéskor komoly figyelmet fordítottak a légellenállás csökkentésére. A Bat így mindössze 13,80 méter hosszú lett, szárnyainak fesztávolsága pedig a 20 métert sem érte el.

A típus elrendezése a kortárs bombázókat idézte: a pilótafülke elé üvegezett orr került a bombázóás megkönnyítésére, a törzs hátsó szekciójában pedig felfelé, illetve lefelé néző tüzelőállásokat alakítottak ki (a gép törzsének átmérője hátrafelé nem csökkent).

A Tu-2-es felső bekötésű szárnyakat kapott, a vékony szárnyak a törzstől kifelé fokozatosan elkeskenyedtek. Bombázók között kicsinek számító mérete ellenére a Tu-2-esre kettős függőleges faroktartót terveztek, ezek alakja ovális volt és a vízszintes vezérsíkok széleire tolták ki őket (a vízszintes vezérsíkok enyhe pozitív ”V” állásban kerültek beépítésre).

A Bat-ot eredetileg két darab vízhűtéses Mikulin AM-37-es motorral tervezték meghajtani: ezen motorok egyenként 1400 lóerős teljesítményt adtak le. A turbófeltöltős, 12 hengeres AM-37-essel a Tu-2-es rendkívüli teljesítményt ért el: 8000 méteres magasságban képes volt 635 km/h-ra felgyorsulni, ezáltal néhány élvonalbeli vadászgépet leszámítva minden korabeli repülőgépnél gyorsabb volt.

A Tu-2-es hárompontos futóművel rendelkezett: a repülőn a korábbi évtizedekben megszokott farokkerekes kialakítást alkalmazták, de ez kényszer eredménye volt - az orr-részben ugyanis az üvegezés miatt nem volt elegendő hely.

A sebesség maximalizálása érdekében a típus mindhárom kerekét be lehetett húzni: a két első kereket a hajtóművek gondoláiba, a hátsót a farokrészbe.

A Tu-2-es 1500 kg-nyi bomba hordozására volt képes belső bombaterében, de amennyiben a külső rögzítési pontokat vették igénybe, a terhelhetőség meghaladta a 2 tonnát. Az ejtő-fegyverek mellett a Bat rendelkezett két darab előretüzelő 20 mm-es gépágyúval, amelyeket földi- és légi-célok ellen egyaránt használhatott.

A típus négyfős legénységgel repült, a bombák és gépágyúk mellett további 3, hátrafelé tüzelő géppuskát hordozott: ezek közül egy-egy kerül a pilóta mögötti és a törzsvégi felső, valamint az alsó lőállásokba.

Szolgálatban:

A Tu-2-es első prototípusa 1941. január 29-én emelkedett a levegőbe és tekintettel a kritikus időszakra (a náci Harmadik Birodalom Szovjetunió elleni támadására), a gyártás még ez év októberében megindult.

Az első szériagépek 1942 márciusában jelentek meg: a harctéri tapasztalatok alapján azonnal áttervezték a repülőt. Ezek többnyire kisebb módosításokat jelentettek, azonban a túlmelegedésre hajlamos AM-37-es gyártását a Mikulin vállalat beszüntette, hogy az Iljusin Il-2-es csatarepülő AM-38F-as egységére koncentrálhasson - emiatt a Bat-nek új erőforrásra volt szüksége.

Az AM-37-es pótlását a Szvecov AS-82-es erőforrást választották: ez egy kétsoros, 14 hengeres csillagmotor volt. Az első sorozatgyártású modell, a Tu-2-es már két, egyenként 1450 lóerős AS-82-essel repült, de teljesítménye az előszériás modelleké alatt maradt, mert a nagyobb hajtómű növelte a légellenállást.

Ezt követően mintegy két tucatnyi változatot terveztek meg, ám nagy részük soha nem jutott túl a prototípus-fázison: ilyen volt az együléses Tu-1-es, az 57 mm-es löveggel felszerelt Tu-2RShR és a Tu-2/104-es elfogó-változat is.

A legyártott példányok között volt fotó-felderítő (Tu-2F), teherszállító (Tu-2G) és kiképzőgép is (Tu-2U, UTB).

A Tu-2-es megjelenésekor a Szovjetunió és egyben a világ egyik legjobb bombázójának számított, amelyet számos szerepkörben használtak, de gyártása szovjet mércével lassan haladt és a hadvezetés a kisebb teljesítményű Petljakov Pe-2-est favorizálta: a Pe-2-esből több mint 11000 db készült, míg a Tu-2-esből ”csupán” 2257 db.

A Tu-2-es gyártása ugyanakkor a második világháborút követően is folyt (1948-ig) és a háborút követően számos országban szolgálatba állították: a Szovjetunió mellett Bulgáriában, Észak-Koreában, Indonéziában, Kínában, Lengyelországban, Magyarországon és Romániában (hazánkban Túzok becenéven).

A gyors és sérülésálló, a személyzet által különösen kedvelt Tu-2-esek harcoltak a Kínai polgárháborúban, a Koreai háborúban és a kínai kommunisták egészen az 1970-es évekig használták (ekkor már csak alacsonytámadásra és felderítésre).


Műszaki adatok:

Név: Tupoljev Tu-2S „Bat” (denevér)

Típus: többcélú közepes bombázó repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 13,80 m

Fesztáv: 18,86 m

Magasság: 4,56 m

Szerkezeti tömeg: 7.474.kg

Max. felszálló tömeg: 11.360.kg

Motor: légcsavaros, 2 db, egyenként 1850 Le-s (összesen 3700 Le-s) teljesítményű (Szvecov AS-82FN, kétsoros, csillag hengerelrendezésű, 14 hengeres)

Személyzet: 4 fő

Fegyverzet: 2 db 20 mm-es gépágyú (a szárnytövekben), 3 db 12,7 mm-es nehézgéppuska (egy-egy a pilótafülke hátsó részében, a törzs tetején és a törzs alján), maximum 4000 kg-nyi bomba a zárt bombatérben

Teljesítmények:

Végsebesség: 547 km/h

Csúcsmagasság: 9.500 m

Emelkedőképesség: 526 m/perc

Hatótávolság: 2100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.