Sikorsky S-38

„Fura, de hatékony”


Tervezés:

A Wright fivérek Flyer No. 1 nevű gépének első, 1903-as repülésével a léghajók és siklók után utolsóként a levegőnél nehezebb, géphajtású légi járművek is megjelentek az égen. Az első évtized a korlátlan kísérletezés kora volt: az akkori repülők többsége csak másodpercekre emelkedett a levegőben és jobbára irányíthatatlanok voltak, mivel a tervezők egy-egy problémára még számos megoldással válaszoltak (pl.: a Flyer oldalkormányzását a szárnyak csavarásával érték el).

A változást az első világháború hozta el, erőltetett ütemű fejlődésre kényszerítve a repülőgép-ipart - ennek következtében az 1920-as évekre már letisztult, többé-kevésbé hasonló modellek hagyták el a gyárakat.

A két háború között a repülőgépek fejlesztésében az európai nagyhatalmak jeleskedtek, de a kevésbé fejlett országokban is akadtak feltalálók, akik saját típusaikkal kísérleteztek. Az egyik ilyen volt az elmaradott cári Oroszország, ahol többek között Igor Ivanovics Szikorszkij dolgozott (akit a világ az ”amerikaiasított” Igor Sikorsky néven ismert).

Az orosz mérnököt legtöbben a helikopterek kutatásában és fejlesztésében végzett kimagasló szerepéről ismerik: ő építette a világ egyik első működőképes helikopterét és vállalata számos sikeres modellt gyártott (pl.: CH-53, CH-54, stb.). Cégét a mai napig a világ vezető helikoptergyártói között tartják számon.

Az viszont kevésbé közismert, hogy már jóval a második világháború előtt is alkotott: 1913-ban az ő tervei alapján épült meg Oroszországban az S-21 „Russzkij Vityaz”, a világ első többmotoros repülőgépe. Több további nagyméretű repülőgépet is tervezett (pl.: S-22 „Ilja Murovec”), de hamarosan emigrációba kényszerült.

Miután a meggyengült Oroszországban a véres polgárháborút követően a kommunisták ragadták magukhoz a hatalmat, az újonnan alakul Szovjetunióban a polgári repülés gyakorlatilag megszűnt. Sikorskynak nem volt maradása, ezért 1919-ben az Amerikai Egyesült Államokba távozott. 1925-ben már az amerikai kontinensen alakította meg új gyárát, a Sikorsky Aircraft Corporation-t, ahol tovább folytatta kísérleteit. Miközben évek óta dolgozott egy függőleges forgószárny által levegőbe maradó jármű (helikopter) tervein, kétéltű repülőgépekkel is kísérletezett.

Az általa gyártott első ilyen típus, az 1927-ben épített Sikorsky S-34 különös formájú gép volt, amely sohasem jutott túl a prototípus-fázison. Sikorsky ennek ellenére folyatta a fejlesztést, így hozva létre újabb és újabb hasonló modelleket - ezek közül a legsikeresebb az S-38-as jelű változat volt.


Konstrukció:

Az elődökhöz (például az 1927-es Sikorsky S-36-hoz) hasonlóan az S-38-as is jellegzetes, az akkori gépektől merőben különböző külsővel rendelkezett. Egy laikus szemlélődő számára úgy tűnhetett, mintha a gép két szekcióját (az első törzset, illetve a hátsó szárnyakat, a motort és a farokrészt) rosszul illesztették volna össze. Ez abból fakadt, hogy - repülőcsónakról lévén szó - Sikorsky a lehető legkisebbre tervezte a gép vízzel érintkező részét, mivel felszállásnál az ilyen repülőknek jóval nagyobb közegellenállást kell leküzdeniük.

Emiatt maga a géptörzs is igen áramvonalas kialakítást kapott és ezt nem csak a csónakforma orr-rész, de a hosszan elnyújtott és enyhén felfelé ívelt első szekció is segítette. Az alsó törzs hosszmetszete közel állandó méretű (hátrafelé nem laposodott el) - ezáltal ugyan az S-38-as elég furcsán nézett ki, viszont ennyivel is nőtt az utastér mérete.


Ez a légi jármű még az 1930-as évek előtt született, de már (korlátozott mértékben) alkalmazták a későbbi modern megoldásokat: például az S-38-as testének túlnyomó részét már fémből készítették. Egy másik újító megoldás volt a másfél fedelű szárnykialakítás. Ez azt jelentette, hogy a teljes méretű (21,85 méteres fesztávú) felső szárnyakkal szemben a géptörzsre rögzített alsó szárnyak jóval kisebb méretűek voltak.

A felső szárnyakat meglepően magasan építették be: ez kényszerű megoldás volt, mert alájuk telepítették a gép két motorját. A Pratt & Whitney kilenc hengeres csillagmotorjai tipikus második világháború előtti amerikai erőforrások voltak: nagy méreteik ellenére együtt is csupán 800 lóerő leadására voltak képesek. Ez csekély, 192 km/h-s végsebességet szavatolt, de a típus civil légitársaságok számára készült, ahol a gyorsaság (és a plusz tömeget jelentő fegyverzet) nem volt elvárás, ráadásul az amfíbiák sohasem értek fel szárazföldi társaik teljesítményéhez.

Az S-38-as farokrésze párhuzamos volt a felső szárnnyal, de biztonsági okokból egy ”V” alakú merevítővel hozzákapcsolták a gép törzséhez. Ennek az elrendezésnek (és a magasan beépített motornak) köszönhetően a gép fel- és leszállás közben is jól irányítható maradt és a motort nem érte víz (ellentétben a későbbi Dornier Do 26-tal).

Repülőcsónakként alapvetően vízi üzemeltetésre szánták, de a szárazföldi mozgatás megkönnyítésére az S-38-ast két kerékkel is ellátták, melyeket a törzs felénél építettek be. A szűkös kabinba a repülő a kétfős legénység mellett maximum tíz utast vehetett a fedélzetére, fegyverekkel viszont sohasem látták el.


Szolgálatban:

A Sikorsky S-38-as első felszállására 1928. május 25-én került sor és a gyártást még abban az évben megkezdték. Bár Sikorsky évek óta fejlesztette a hasonló kétmotoros repülőcsónakokat, azok csak minimális példányban készültek: az S-34-ből 1 db, az S-36-ból 6 db, stb. - így a 100 db-ot valamivel meghaladó S-38-as lett a sorozat legsikeresebb tagja.

A gép első típusa a Sikorsky S-38A volt, de 11 gép után áttértek a Sikorsky S-38B-re, majd a Sikorsky S-38C-re: az elődök kisszériás gyártását ennél a modellnél is megtartották.

Az Amerikai Egyesült Államok katonasága nem adott komolyabb megrendelést a típusra, de a haditengerészet (USN) két gépet vásárolt. Ezeket Sikorsky RS-4 néven tartották számon: a haditengerészet a korábbi modellekből is rendtelt egy-két példányt, de ezek annyira hasonlítottak egymásra, hogy gyakran Sikorsky RS néven emlegették az ötféle gépet összefogó sorozatot.

A haditengerészet különböző (PS-3, RS-3, RS-4, XPS-2 és XRS-2) néven S-38A-kat és S-38B-ket vásárolt, sőt, a járművet idővel a légierő (USAAF) is szolgálatba helyezte (kódjele C-6 volt), de ezek néhány apróbb változtatást leszámítva nem különböztek a korábbi modellektől. A gépeket utas- és teherszállításra használták: különösen alkalmasak voltak a távoli, infrastruktúra nélküli területekre történő szállításra.

A fő megrendelő viszont nem a katonaság, hanem egy civil légitársaság, a Pan American Airways volt, bár a járművet egy időben több tucat más társaság is üzemeltette. Furcsa formája ellenére az S-38-asok jól beváltak, sőt, nem egy világrekordot is felállítottak velük.

Több korabeli híresség saját S-38-ast vásárolt: közülük Charles Lindbergh és Howard Hughes neve közismert, de a leghíresebb gép mégis az „Osa’s Ark” lett. Ezt az S-38-ast a dokumentumfilmes Osa Helen és férje, Martin Elmer Johnson használták afrikai felfedező útjaikon, egy „Spirit of Africa” egyéni nevű S-39-essel együtt. Ez utóbbi az S-38-as kisebb, egymotoros változata volt, de egyéb tekintetben alig különbözött felmenőjétől. A baloldali képen ez a két (a zebramintás S-38-as és a zsiráf-foltosra festett S-39-es) gép látható az afrikai Kenya-hegy átrepülése közben).

Meglepő kialakítása ellenére az S-38 strapabíró és hosszú életű repülőgép lett (ellentétben a gigantikus Tupoljev ANT-20-szal). Ezen felbuzdulva Sikorsky később is folytatta a repülőcsónakok gyártását, de a korábbi sikert nem tudta megismételni és az 1934-es S-41 modell után felhagyott a sajátos törzs használatával és az általa készített S-42-es már alig különbözött a klasszikus repülő csónakoktól (ld.: Berijev MBR-2, Consolidated PBY, stb.).


Műszaki adatok:

Név: Sikorsky S-38A

Típus: (közepes méretű) repülőcsónak

Fizikai jellemzők:

Hossz: 12,27 m

Fesztáv: 21,85 m

Magasság: 4,22 m

Szerkezeti tömeg: 2.727.kg

Max. felszálló tömeg: 4.764.kg

Motor: légcsavaros, 2 db, egyenként 400 Le-s (800 lóerős összteljesítményű) (Pratt & Whitney R-1340, 9 hengeres, csillag hengerelrendezésű, léghűtéses)

Személyzet: 2 fő (+ maximum 10 utas)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 192 km/h

Csúcsmagasság: 4.878.m

Emelkedőképesség: 229 m/perc

Hatótávolság: 1200 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.