Saab 37

„Megvariált mennydörgés”


Tervezés:

Az észak-európai történelemben fontos szerepet játszó Svédország utolsó modernkori háborúja 1917-ben zárult le - az ország az azóta eltelt időben katonai konfliktusban nem vett részt (igaz, az első világháború alatt a svédek mindkét hadviselő félnek értékesítettek acélt).

Az 1930-as évek második felében már nyilvánvaló volt, hogy a Tengelyhatalmak és a Szövetségesek közötti érdekellentét egy háborúhoz vezet, de Svédország ebben a konfliktusba sem kívánt belekeveredni.

Külön utas politikájához az ország számára elengedhetetlenül fontos volt, hogy egy olyan ütőképes hadsereget állítsanak fel, amelyet hazai (svéd) gyártású járművekkel és felszereléssel látnak el, ezáltal függetlenedhetnek a szembenálló nagyhatalmaktól.

Képességeikhez mérten ezért a svédek igyekeztek önálló hadiipart kiépíteni, amelybe hadihajók éppúgy beletartoztak, mint a kézifegyverek. Az ország relatív kis mérete miatt egy fegyver- vagy járműtípust jellemzően egy-egy cég épített (pl.: a Götaverken a hajó-, az AB Landsverk a harckocsi-, míg a Bofors a fegyvergyártás területén vált egyeduralkodóvá).

Ebbe beletartozott a svéd repülőgép-ipar is: a fejlesztést itt kezdetben egy mozdonygyártó leányvállalata, az AB Svenska Järnvägsverkstädernas Aeroplanavdelning végezte, majd 1937-ben létrehozták a Svenska Aeroplan AB-t (későbbi nevén Saab-ot).

A svéd repülőgépgyártás először külföldi típusokat, illetve kisszériás hazai gépeket állított elő (ld.: Svenska Aero Jaktfalken), majd a második világháború alatt több svéd típust gyártottak (pl.: Saab 17, Saab 18).

A Saab 21-es lekéste a világháborút (1945 végén állították szolgálatba), de ezt továbbfejlesztve megalkották a sugárhajtóműves Saab 21R-t. A második világháborút követően a Saab utasszállítókat is gyártott (pl.: a Saab 90 „Scandia”-t), de fő profilja továbbra is a katonai repülőgépek gyártása maradt.

A 21R-t váltó Saab 29 „Tunnan” tömzsi felépítése ellenére sikeres típussá vált, akárcsak az ezt követő Saab 32 „Lansen”. A nyilazott szárnyú Tunnan és Lansen típusokat követő, szokatlan, kettős deltaszárnyakkal rendelkező Saab 35 „Draken”-ből Svédország mellett Ausztria, Dánia, Finnország, sőt, 6 példányt oktatásra az Amerikai Egyesült Államok is vásárolt.

A Saab 35-ös gyártása csak 1974-ben ért véget és a gépek egy része 2000-ben még rendszerben állt, de a Saab már 1952-ben elindított egy jövőbeni vadászgép kifejlesztését célzó programot (ekkor még csak a Lansen leváltására).

Több szárny- és hajtómű-konfiguráció merült fel, amit az igen ambiciózus tervek magyaráztak. A leendő vadászgéptől kétszeres hangsebességet vártak el, ugyanakkor kis magasságban is jól irányíthatónak és egyszerűen javíthatónak kellett lennie, ráadásul repülőterek mellett szükség esetén meg kellett teremteni az autópályákról való üzemeltetés lehetőségét is (a felszállási úthossz rövidítése céljából végül egy pár speciális kiegészítő szárnyat alkalmaztak).

A típus fejlesztése ennek ellenére rendkívül gyorsan haladt - az elvárásokat csak 1962-ben véglegesítették, mégis két év múlva már megkezdték a prototípus gyártását, amely 1967-ben levegőbe is emelkedett. Ebben komoly szerepet játszott a 37-annex; egy, az Amerikai Egyesült Államokkal kötött katonai megállapodás, melynek részként (a szovjetek elleni védekezéshez) a svédek hozzájutottak az amerikaiak egyes élvonalbeli katonai kutatásaihoz (a Saab 37-esként jelölt svéd sorozatgép a Viggen, azaz mennydörgés becenevet kapta).


Konstrukció:

A Viggen sok tekintetben az előd Draken-re hasonlított, azonban a fejlesztések hatására a két típus külsőre is eltért egymástól (ugyanakkor megtartották az elődön is alkalmazott hosszú, keskeny törzset, valamint a törzs két oldalára épített kisméretű légbeömlő nyílásokat).

A Saab 35-öshöz hasonlóan a Viggen is deltaszárnnyal rendelkezett, azonban a szárnyak alakját megváltoztatták. A típus fesztávolsága több mint egy méterrel 10,6 méterre nőtt. Maguk a szárnyak két szekcióból álltak, ahol a külső rész nagyobb nyilazással rendelkezett (a Saab 35-ösön ez éppen fordítva volt).

A szárnyakra egy-egy farkasfog nevű, kiálló elem került: az általuk keltett légörvény megakadályozta a légáram leválását (erre az éles manőverek során rendkívül nagy szükség volt, nélküle a Viggen egy intenzív manőver közben le is zuhanhatott volna).

A szárny kiegészítéseként, a pilótafülke mögé egy pár kiegészítő (ún. kacsa-) szárny került: ezeket a kisméretű segédszárnyakra (melyekbe integrálták a magassági kormányt), eredetileg a felszálláshoz szükséges úthossz csökkentése alakították ki, de egyben növelték a típus agilitását is.

A Saab 37-es mozgatását egyetlen Volvo RM8-as sugárhajtóművel oldották meg: ez az erőforrás az amerikai Pratt & Whitney JT8D licencgyártású változata volt (ezt eredetileg nagyméretű Boeing és McDonnell Douglas utasszállító repülőgépek hajtására használták).

A hajtómű teljesítményét a svédek egy utánégetővel jelentősen megnövelték (ennek használatakor a motor 72,1 kN helyett 125 kN tolóerőt adott le), illetve felszerelték sugárfékkel is (a hajtóműből kiáramló gázok egy részét a menetiránnyal szemben, előrefelé vezették ki), ezáltal jelentősen lecsökkent a landoláshoz szükséges kifutó hossza.

A legtöbb második világháború utáni vadászgéphez hasonlóan a Viggen futóműve is tricikli elrendezésű volt. Az orrkereket az első szekcióba lehetett behúzni, a hátsó tengelyek azonban nem a szárny bekötési pontjai alá kerültek, hanem a szárnyak középső részébe és azokat az automatika a törzs felé húzta be (a megnövekedett tömeg miatt a hátsó tengelyekre két-két kerék került, azonban nem a megszokott módon egymás mellé, hanem egymás mögé).

Harmadik generációs vadászrepülőként a Saab 37-est ugyan elsősorban légiharcra tervezték, azonban más típusú célpontok megtámadására is alkalmas volt (a típusra hét fegyverfüggesztési pont került, ebből 2-2 a szárnyak, 3 a törzs alá).

A Viggen fedélzeti fegyvere egy 30 mm-es Oerlikon gépágyú volt (ezzel nem minden változat rendelkezett) - a típus azonban elsősorban (túlnyomórész külföldi tervezésű, de helyi gyártású) irányított rakétafegyvereire támaszkodott.

Ezek közé tartoztak az RB72/74-es (amerikai AIM-9 „Sidewinder”), az RB71 (brit Skyflash), illetve az amerikai AIM-120 „AMRAAM” (légiharc) rakéták. A Viggen felszíni célpontok elleni (RB 05A) és hajó-elhárító (RB 04E) rakéták mellett hordozhatott nem irányított rakétákat, bombákat, illetve gépágyú- vagy zavaró-konténereket is.


Szolgálatban:

A Viggen első prototípusa 1967. február 8-án teljesítette első felszállását, a gyártás az 1970-es évek elején kezdődött. Először 110 db, kifejezetten földi célpontok elleni AJ 37-es készült, majd a hozzájuk tartozó (az eredeti tervekben nem szereplő) kétüléses, kiképző SK 37-es.

Később a Viggen-ből több alváltozat is létrehoztak: foto-felderítőt (SF 37, ennek haditengerészeti változta volt az SH 37), valamint az SK 37E elektronikai csapásmérőt - a fő sorozatot azonban nem ezek, hanem az együléses, minden időben bevethető JA 37-es vadászváltozat jelentette.

Az 1990-es évek elejére a Viggen már elavultnak számított, de mivel a típus utódjának szánt Saab „Gripen” (ld. jobb lent) még nem állt hadrendbe, a Saab 37-eshez több fejlesztőcsomagot terveztek (az AJS, AJSF, AJSH, JA 37C, D és DI alváltozatok elsősorban műszerezettségükben tértek el a korábbi modellektől, de a legtöbb példányon a testet is módosították).

A Viggen előremutató típus volt, a világ első sikeres kacsaszárnyas repülőgépe, ennek ellenére kizárólag a Flygvapnet, a svéd légierő rendszeresítette. Ennek több oka volt: ezek közé tartozott az erős nemzetközi verseny (a svéd típusból épült ugyan két exportváltozat 37E és 37X jelzéssel, de ezek nem kerültek sorozatgyártásba), ugyanakkor belejátszottak a szokatlanul rossz baleseti statisztikák is - a 329 elkészült gép 12%-a lezuhant.

A Saab 37-esek legnagyobb erénye így technológiai demonstrátor szerepük lett - e típus képezte a sikeres negyedik generációs Saab JAS 39 „Gripen” bázisát (ez utóbbi típusból 14 példányt Magyarország lízingel). Maga a Saab 37-es háborúban sohasem vett részt, a típus utolsóként legyártott példánya 1988-ban került a légierőhöz, magát a repülőt a 2000-es évek elején nyugdíjazták.


Műszaki adatok:

Név: Saab JA 37 „Viggen” (mennydörgés)

Típus: vadászbombázó repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 16,40 m

Fesztáv: 10,60 m

Magasság: 5,90 m

Szerkezeti tömeg: 9.500.kg

Max. felszálló tömeg: 20.000.kg

Motor: sugárhajtóműves, 1 db, 72,1 kN (utánégetővel 125 kN) tolóerejű (Volvo RM8B)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 1 db 30 mm-es gépágyú (Oerlikon KCA, a törzs alatt), lehetőség többféle bomba, nem irányított vagy irányított rakéta hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 2231 km/h (2,1 Mach)

Csúcsmagasság: 18.000.m

Emelkedőképesség: 12180 m/perc

Hatótávolság: 2000 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.