Rutan VariEze

„Zsebufó”


Tervezés:

A repülés kezdetben nagyravágyó mérnökök, valamint önjelölt pilóták drága és veszélyes időtöltése volt, de ahogy megjelentek az első megbízhatóbb, sorozatban gyártott típusok, úgy tűntek fel az első meg a civil vásárlók is.

Kezdetben csak egy szűk, tehetős réteg engedhette meg magának, hogy repülővel rendelkezzen, de az első világháborút követően számos leszerelt pilóta és kiselejtezett repülőgép került ki a polgári piacra. Gyors terjedésnek indultak a posta- és személyszállító utak, de a menetrendszerinti repülőgépjáratok mellett egyesek továbbra is saját repülőgép birtoklására és vezetésére vágytak.

Az első világháborúban vesztes országok, így Németország és Magyarország számára megtiltották a katonai repülőgépek gyártását és rendszerben tartását, ezért több állam állam leendő pilótáit a (részben ezért óriási népszerűségnek örvendő) siklógépeken képezték. A második világháborút követően a szocialista blokkban ez a fajta szórakozási forma visszaszorult, Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban viszont egyre nagyobb népszerűségre tett szert.

Ezt kiszolgálandó a második világháborús futárgépek örökségén új, már eleve a polgári piacra szánt kisrepülők jelentek meg: ilyen volt a hatalmas népszerűségnek örvendő Cessna 172 „Skyhawk” (ez a világ legnagyobb példányszámban épült repülőgépe), a Piper PA-28 „Cherokee” vagy a Beechcraft Bonanza.

Ezek az egy-két fős, kisméretű és könnyű repülőgépek szinte mind azonos szerkezeti felépítést követtek: egyetlen orrba szerelt, kis teljesítmény dugattyús motor, egyenes felső- (később alsó-) bekötésű szárny, mereven beépített, farokfutós (az új modelleken tricikli elrendezésű) futómű. Amíg a vadászgépeken a lehető legnagyobb teljesítmény elérése érdekében számos megoldást kipróbáltak (húzó, illetve toló hajtóművek, nyilazott, majd deltaszárny, különböző kialakítású faroktartók, stb.), addig a civil gépek évtizedeken át szinte semmit sem változtak.

A rendkívül ritka kivételek egyik fő tervezője Elbert Leander Rutan, ismertebb nevén Burt Rutan. Rutan 1943-ban született és már fiatalkorában érdeklődött a repülőgépek iránt: gyerekként repülőgép-modelleket épített, 16 évesen végrehajtotta első önálló repülését, majd a kaliforniai California Polytechnic State University-n diplomázott repülőgép-mérnökként.

Ezt követően különböző különleges repülőkön dolgozott (köztük a függőlegesen felszállni képes LTV XC-142-n), majd az aprócska BD-5 „Micro” sugárhajtású polgári kisgépen. Az 1970-es évek elején saját repülőgép tervezésébe kezdett: a szokatlan alakú VariViggen-be. Ebből még mindössze 20 példány készült el, de ez indíttatta arra, hogy 1974-ben visszatérjen Kaliforniába és főállású munkái mellett megalapítsa a Rutan Aircraft Factory-t. Rutan első repülőgépe egy apró kísérleti típus volt, amelyet VariEze-nek nevezett el (ez a brit ”very easy”; nagyon könnyű kifejezés eltorzítása).


Konstrukció:

A VariEze a VariViggen nyomdokain halad: ez a modell is egy semmi mással össze nem téveszthető, ultrakönnyű repülőgép. Maga a típus Rutan-nak az egyetemi kutatásai alatt és a VariViggen-nen szerzett tapasztalatait összegezte, de a cél ezúttal egy nagyobb teljesítményű repülőgép megalkotása volt.

A tervezésnél Rutan-t (a lehető legnagyobb sebesség és mozgékonyság elérése mellett) az is motiválta, hogy egy olyan kisrepülőt alkosson, amely ellenáll az átesésnek és a dugóhúzónak (az első esetben a felhajtóerő hirtelen csökkenése miatt a gép meredeken zuhanni kezd, utóbbinál a repülő szűk fordulókban zuhan, amelyből a megszokott kormánymozdulatokkal nem is lehet kivenni a gépet).

A VariEze egyike a világ legkisebb kétüléses repülőgépeinek: az üvegszálas kompozit-anyagokból készült gép törzsének hossza mindössze 4,32 méter és szárnyainak fesztávolsága is csupán 6,77 méter (a későbbi modellek ennél minimálisan nagyobbak). A repülő alakját különleges szárnyai határozzák meg. A hagyományos, egyenes szárnyú kisgépekkel szemben Rutan a VariEze-re erősen hátranyilazott, a szárnyvégek felé elkeskenyedő, enyhén lehajló szárnyakat tervezett, ezáltal nőtt a gép sebessége és manőverező-képessége.

Ebben a repülő-kategóriában szintén egyedinek számít, hogy a VariEze nem kapott hagyományos farokrészt, ráadásul a szárnyakat a típus hátsó szekciójába építették, ezért a gép vízszintes vezérsíkokkal egyáltalán nem rendelkezik. A függőleges vezérsíkok a repülő szárnyainak külső végén kaptak helyet. További érdekesség az apró gép orrában elhelyezett kacsaszárny-pár, amelyek a repülő stabilitását nagyban növelik.

A VariEze prototípusát egy átalakított Volkswagen-motor hajtotta, a sorozatgyártású példányokat viszont a Continental sikeres O-200-B-je mozgatja. Ez a négyhengeres, léghűtéses repülőgépmotor a C90-es nagyobb változata, amely 100 lóerős teljesítményre képes. A 100 lóerő (más típusokkal összehasonlítva) rendkívül kevésnek tűnhet, azonban a VariEze rendkívül könnyű, üres tömege mindössze 263 kg és maximális felszálló tömege is csak 476 kg, ezért végsebessége meghaladja a 300 km/h-t.

A típus motorját a pilótafülke mögé építették be, kéttollú, toló légcsavarral - ez azzal az előnnyel jár, hogy az általuk keltett légörvények nem zavarják a repülőt, valamint a zajszint is alacsonyabb.

Még a VariEze futóműve sem átlagos. A típust a vadászgépeken is használt tricikli elrendezésű futóművel látták el: elöl egy, hátul két kerékkel (ez kényszer eredménye, ugyanis a hátsó hajtómű miatt oda nem lehetne kerekeket beépíteni). Egyedi megoldásként a repülő első kereke behúzható, a hátsók nem. A futómű egyediségét azonban nem ez adja, hanem az, hogy álló helyzetben az első kerék ”összecsuklik”: az elektronika az első futószárat behúzza, ezáltal a VariEze orra leér a földre.

Ennek a megoldásnak gyakorlati haszna is van: ez stabilizálja az üres gépet. A pilóta nélküli repülőgép ugyanis rendkívül könnyű és a teher szinte kizárólag a két hátsó kerék mögé esik (itt található a szárny és a motor is), ami a minimális törzshosszal párosulva azt eredményezné, hogy az üres repülő egyszerűen felborulna.

Kisgépként a VariEze mindössze kétszemélyes, egy pilóta és egyetlen utas felvételére van lehetőség. A típust túrarepülésre alkották meg, ezért nincsen külön csomagtere és nem rendelkezik függesztési pontokkal sem.


Szolgálatban:

A VariEze prototípusát, a Model 31-est Rutan négy hónap alatt építette meg - az első repülésre 1975. május 21-én került sor. A típussal a tervező több repülést végzett, majd további három hónappal később az Oshkosh-ban megrendezett EAA Annual Convention and Fly-In légi parádéval egybekötött repülőtalálkozón is bemutatta (a Burt Rutan bátyja, Dick által vezetett géppel 2636 km-es távolsági világrekordot állítottak fel az 500 kg alatti kategóriában).

A futurisztikus és nagy teljesítményű VariEze iránt azonnal jelentős érdeklődést mutatkozott, ami végül arra sarkallta a tervezőt, hogy piacra dobja a gép otthon összeszerelhető szett-változatát. A második prototípus (Model 33) nagyrészt megegyezett a bázismodellel, de számos kisebb változtatást hajtottak végre és megnövelték a szárnyak méretét.

A típus kiváló repülési jellemzői azonban problémákat is okoztak: a géppel végrehajtott manővereket korlátozni kellett, mert a ragasztással készült VariEze szerkezete nem képes tartósan elviselni +2,5 g-nél illetve -1,5 g-nél nagyobb erőhatásokat.

A legyártott darabszámról nem érhetőek el pontos adatok, de kb. 2000 szettet értékesítettek és több 800 példány valóban levegőbe is emelkedett. A rendkívüli siker ellenére a gép gyártását kevesebb, mint egy évtizeddel később, már 1985-ben beszüntették.

A VariEze sikere tovább élt Rutan későbbi kisgépeiben. Ezek közé tartozott az 1979-es Model 61 „Long-EZ” (és alváltozatai), amelyek gyakorlatilag a VariEze kissé megnövelt méretű variációi (ezekből további több mint 700 épült). Hasonló, de még nagyobb (4 üléses) repülő a Rutan Model 40 „Defiant”, igaz, ez első motorral és húzó légcsavarral rendelkezik (viszont a VariEze felnagyított szárnyával). Az alábbi fotón (és néhány más képen, köztük a háromnézeti rajon) egy Rutan LongEz látható.

Burt Rutan a VariEze és utódai mellett egész sor furcsa, gyakran rekorddöntő gépet tervezett és gyártott. Ezek közé tartozik a rendkívüli alakú, aszimmetrikus Model 202 „Boomerang”, de ő tervezte a formabontó Beechcraft Starship utasszállítót, a földet elsőként utántöltés vagy leszállás nélkül körberepülő Model 76 „Voyager”-t és az első űrugrásra alkalmas polgári repülőt, a SpaceShipOne-t is. Burt Rutan hivatalosan 2011-ben vonult nyugdíjba cége, a Scaled Composites éléről, (még életében) örökre beírva nevét a repülés enciklopédiájába, számos kis (és nagy) típusa, köztük sok VariEze viszont máig repül.


Műszaki adatok:

Név: Rutan VariEze

Típus: könnyű (polgári) repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 4,32 m

Fesztáv: 6,77 m

Magasság: 1,50 m

Szerkezeti tömeg: 263.kg

Max. felszálló tömeg: 476.kg

Motor: légcsavaros, 100 Le-s (Continental O-200-B, 4 hengeres, léghűtéses)

Személyzet: 2 fő

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 300 km/h

Csúcsmagasság: 7.600.m

Emelkedőképesség: 486 m/perc

Hatótávolság: 1368 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.