PZL.37

„Lengyel nagyvad”


Tervezés:

Lengyelország nagy mérete ellenére sosem számított nagyhatalomnak és habár a lengyel állam megalapítása közel egybeesett a magyaréval, így több mint 1000 éves múltra tekint vissza, az országot több alkalommal évszázadokra feldarabolták.

Ma ismert formáját csak az első világháború alatti és utáni harcokat követően nyerte el. Ezt a függetlenedést több nagyhatalom is támogatta: az országot (Csehszlovákiával együtt) gyakorlatilag azért hozták létre, hogy egyfajta ütközőzónaként szolgáljon az Egyesült Királyság és Franciaország, illetve Németország között.

Az 1921-ig tartó harcokat követően véglegesített határú Második Lengyel Köztársaság azonban gyenge és fejletlen ország volt: lakosságának kétharmadát földművelők alkották, az ipar minimális volt. További problémát jelentett a gyenge központi hatalom és a gazdasági problémák (utóbbi az 1920-as évek közepén hiperinflációhoz vezetett, ezért vezették be a złoty-t).

1926-tól a parlamentáris demokráciát a Sanacja váltotta fel (Józef Piłsudski marsall vezetésével), melyet csak a marsall 1935-ös halála szüntetett meg. Ekkorra Lengyelország gazdasági helyzete sokat javult, ám két agresszív diktatúrával, a náci Harmadik Birodalommal (Németországgal) és a kommunista Szovjetunióval (Oroszországgal) is határos volt.

A németek nem titkolt szándéka volt az első világháború végén Lengyelországhoz csatolt területek visszaszerzése, és mivel a nyugati nagyhatalmakat nem sikerült kellő erejű fellépésre bírnia, a lengyelek mindinkább magukra maradtak.

A nemzetközi támogatás hiányát és a nácik jelentette növekvő fenyegetést a lengyelek igyekezetek katonaságuk fejlesztésével ellensúlyozni, hogy a németeknek ne érje meg támadást indítani.

A légierő fejlesztésében a nevének - Państwowe Zakłady Lotnicze (lengyel; ~ állami légügyi vállalat) - megfelelően állami tulajdonú, röviden PZL-nek nevezett társaság kulcsszerepet játszott. Az 1929-ban alapított cég több mint kéttucat különféle repülőgépet tervezett, de közülük csak néhány került gyártásba.

Katonai gépekből három fő sorozat épült: vadászgépek, könnyűbombázók és bombázók. 1938-ban 17 db PZL.30 „Żubr” kétmotoros bombázót gyártottak - ez a típus még a két háború közötti elavult, szögletes francia bombázókat idézte, utódát azonban teljesen újratervezték.

Ez lett a PZL.37, melynek prototípusát mindössze három hónappal a PZL.30 után, már 1936-ban elkészítettek. A PZL.37 beceneve Łoś (latin betűkkel Los) volt, melynek jelentése: jávorszarvas .


Konstrukció:

A Łoś nem hasonlított a korábbi lengyel repülőgépekre (pl.: a PZL.23 „Karaś” könnyűbombázóra) - azoknál nemcsak nagyobb, de jóval modernebb is volt. Kialakítása a második világháború előtti bombázókat idézte, sokban hasonlított például az angol Bristol Blenheim-re.

Az elöl széles, hátrafelé elkeskenyedő, ovális keresztmetszetű géptörzs orrát többrészes ”üvegkupolával” látták el, így a bombavető tisztnek jó rálátása volt a célpontra, viszont nem zavarta a kilátást a magasított pilótafülkéből.

A PZL.37 szerkezetileg is modernnek számított: teljesen fémből készült, alsó bekötésű, önhordó szárnyakkal. Az aerodinamikai szempontok alapján tervezett, lekerekített szárnyakat vastagra tervezték, mivel részben itt helyezték el a bombákat (lévén erre a karcsú testben nem állt rendelkezésre elegendő hely).

A törzs végére kettős faroktartó került, melyek egy vonalba estek a hajtóművek tengelyeivel.

Lengyelországban nem állt rendelkezésre kellően erős hajtómű, ezért azokat az Egyesült Királyságból importálták. A Bristol Pegasus típusú kilenchengeres csillagmotorok változatait számos típusba beépítették, köztük az angol Handley Page Hampden bombázóba és a Fairey Swordfish torpedóvető repülőbe, de a lengyel PZL.23 „Karaś”-t is ez mozgatta.

A Łoś-on használt Pegasus XX-asok egyenként 970 lóerő leadására voltak képesek, ezáltal a típus maximum 412 km/h-ra gyorsulhatott, ami bombázótól jó teljesítménynek számított.

A repülő futóműve háromtengelyes volt, melyből a korszakban megszokott módon kettő előre, egy hátra került (ezt az is indokolta, hogy mind a hajtómű, mind a fegyverek, mind pedig a legénység a gép első szekciójában kapott helyet).

A hajtóművek gondolájába, behúzható első tengelyekre két-két abroncs került, míg hátulra egy kisméretű kereket építettek be - a hosszú első és rövid hátsó futószárak miatt a PZL.37-es orra felfelé nézett, ami megnehezítette a leszállást (a gép üzemeltethető volt szükség-repülőterekről is).

Mivel e repülőt bombázásra gyártották, önvédelmi képességei korlátozottak voltak: mindössze három géppuskát hordozott, ám ezek elhelyezése ideális volt.

Egy géppuska került az üvegezett orrba, egy a pilótafülke végében található lőállásba, egy pedig a hasi részre, így elméletileg bármilyen irányból támadó repülőgépet tűz alá lehetett venni.

A Łoś fő bombaterébe maximum 1980 kg-nyi bombát lehetett felfüggeszteni, de ezt a szárnytövekbe épített két kiegészítő bombatérrel további 600 kg-al lehetett növelni. A standard lengyel bomba 110 kg-os volt, melyekből a gépek általában 20 db-ot szállítottak (ez 2200 kg-os terhet jelentett).


Szolgálatban:

A PZL.37-es első prototípusa 1936. december 13-án szállt fel, de a gyártás csak két évvel később, 1938-ban kezdődött meg.

A típusból három sorozatgyártású változat létezett: a korai gépek PZL.37A-k voltak Bristol Pegasus XII B hajtóművekkel és egyetlen függőleges vezérsíkkal. Mivel a tesztek során 8 gép lezuhant, 10 db PZL.37A után áttértek a PZL.37A bis gyártására - ezeknél a balesetet okozó vezérsíkot a később is használt kettős vezérsíkra cserélték.

19 repülő legyártása után tértek át a fő sorozatra, a PZL.37B-re Pegasus XX-as motorokkal és a standarddá vált kettős vezérsíkkal.

A hibák és a késlekedés egyik fő oka a lengyel hadvezetés hozzá nem értése volt: több alkalommal módosították az elvárásokat, sőt, felmerült, hogy a védekezésre berendezkedett Lengyelországnak nincs is szüksége bombázóra.

Pedig a Łoś jól sikerült repülőgép volt, amely iránt meglepően nagy volt a kereslet. A lengyelek mellett érkezett megrendelés Belgiumból, Bulgáriából, Görögországból, Jugoszláviából, Romániából és Törökországból, de használták Spanyolországban és a németek, valamint a szovjetek is tesztelték.

Egy-egy megrendelő csak egy-két tucat gépet vásárolt, de külön ezért terveztek két export változatot is: a PZL.37C 14 hengeres francia (Gnome-Rhône 14N-01) hajtóművel, míg a PZL.37D ugyanennek a motornak egy másik változatával, a 14N-21-el készült volna.

1919. szeptember 1-én, a második világháború kitörésének napján közel 90 Łoś állt rendelkezésre és további 31 különböző gyártási fázisokban állt.

Ekkor Lengyelországban három hazai (lengyel) vadászgépet használtak: a PZL P.7-et, P.11-et és a P.24-et. Mindhárom gép egyfedelű, de parasol (felsőszárnyas) kialakítású volt támasztódúcokkal, mereven beépített futóművel és kis teljesítményű hajtóművel.

Ez azt jelentette, hogy a Łoś volt a legjobb bevethető repülőgép: bombázó létére végsebessége felülmúlta a lengyel vadászgépekét! Ennek ellenére a PZL.37-esek sem tudták feltartóztatni a német támadást, aminek több oka volt.

A rendkívül elavult lengyel vadászgépekkel szemben a németek a legmodernebb (Messerschmitt Bf 109E típusú) gépeiket küldték, ami a létszámfölénnyel és a jobb kiképzéssel kiegészülve elsöpört minden ellenállást (igaz, a lengyelek több légigyőzelmet is elértek).

A PZL.37-esek többsége ezért bombatalálattól már a földön elpusztult: a legyártott mintegy 120 gépből kevesebb, mint 50-et használtak a lengyelek.

A Łoś hiába volt a második világháború előtti egyik legfejlettebb bombázó, amely kis mérete ellenére rendkívül jó teljesítménnyel és irányíthatósággal bírt, vadászfedezet nélkül megpecsételődött a sorsa.

A kis bombaterheléssel végzett késleltető típusú ütközeteket követően legalább 26 gépet Romániába menekítettek (egy ilyen gép látható balra), ezeket 1944-ben a szovjetek ellen vetették be (több megrendelő nem jutott hozzá a gépeihez), mintegy 30 gépet pedig a lengyelek tettek tönkre (nehogy német kézre jussanak).

Összességében elmondható, hogy a PZL.37 volt messze a legmodernebb második világháborús lengyel repülőgép, amely világviszonylatban is jónak számított, ám túl kis mennyiségben és túl későn állt szolgálatba.


Műszaki adatok:

Név: PZL.37B „Łoś” (jávorszarvas)

Típus: (könnyű) bombázó repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 12,92 m

Fesztáv: 17,93 m

Magasság: 5,10 m

Szerkezeti tömeg: 4.280.kg

Max. felszálló tömeg: 9.105.kg

Motor: légcsavaros, 2 db, egyenként 970 Le-s (Bristol Pegasus XX)

Személyzet: 4 fő

Fegyverzet: 3 db 7,92 mm-es géppuska (karabin maszynowy obserwatora wz.37, egy-egy az orrban, a hátsó felső- és alsó kabinban) és maximum 2580 kg-nyi bomba

Teljesítmények:

Végsebesség: 412 km/h

Csúcsmagasság: 7.000.m

Emelkedőképesség: 282 m/perc

Hatótávolság: 2600 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.