Potez 540

„Mindent tud, de semmire se jó”


Tervezés:

Az 1900-as évek elején Franciaország számított a repülés központjának, ahol a nagyszámú külföldi tervező mellett francia mérnökök és feltalálók is több repülőgépgyárat alakítottak, amelyek az első világháború alatt komoly segítséget jelentettek az ország légierejének felfegyverzésére. Franciaországban a világháború alatt több mint 150 különböző repülőgép-típust terveztek: ezek közül a legismertebbek a francia vadászrepülőgépek, de emellett több mint két tucat bombázót is kifejlesztettek az apró, kétüléses Bréguet 4-től és a mindössze 91 kg-nyi bomba hordozására képes Voisin III-tól a nagyméretű Farman F.60 „Goliath”-ig.

Az első világháborút követően Franciaország is leépítette a háború alatt hatalmas méretűre felduzzasztott légierejét, amely a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is a szárazföldi haderő kötelékébe tartozott (a francia haditengerészet saját légierővel rendelkezett). A franciák a két világháború között, az 1920-as években is igyekeztek ütőképes légierőt fenntartani: csak az előremutató, dúralumíniumból készült Bréguet 19 felderítő-könnyűbombázó repülőgépből több mint 2500 példányt gyártottak, a legtöbb modellt azonban csak minimális számban építették. Az évtized második felében a francia szárazföldi haderő a következő sorozatgyártású bombázókat rendszeresítette: Amiot 120 (80 db), Blériot 127 (44 db), Farman F.160 (közel 250 db), Lioré et Olivier LeO 20 (320 db).

A relatív magas számú francia repülőgép az 1930-as évek elejének új tervezésű típusai miatt hamar elavult, ezért 1933-ban (részben a Németországban hatalomra jutó nácik fegyverkezését ellensúlyozandó) az országban átfogó haderő-fejlesztési programot indított, amely egyik elemeként a légierőt leválasztották a szárazföldi haderőről. Az immár önálló légierő a megnövelt költségvetését kihasználva párhuzamosan több száz darab nagy teljesítményű vadászgépre, felderítőre és bombázóra írt ki pályázatot.

Az új modellek között a franciák egy, az akkori legújabb doktrínának megfelelő bombázót is igényeltek. Az első világháború tapasztalataira építve a franciák úgy gondolták, hogy egy esetleges következő nagy európai háborúban a gyors győzelmet mások mellett az ellenséges hátország és ipari bázis pusztítása hozhatja el.

Korábban a francia bombázók nagy része kis méretű, de magas végsebességű kétszemélyes típus volt (a már említett Bréguet 19 mellett ide tartozott a korlátozottan bombázásra is alkalmas Potez 25), de az új francia gondolkodás szerint az új, nagysebességű vadászgépeket a nehézbombázók nem lesznek képesek lehagyni, ezért ezeken a sebesség helyett a védelemre kell koncentrálni. Ebben a helyzetben a franciák megalkották a Bombardement, Chasse, Reconnaissance (francia; ~ bombázó, szállító, felderítő, röviden BCR) kiírást, amelyben egy hibrid típust vártak el.

A kiírás egy 5-7 tonnás repülőgépet igényelt, amely nagyszámú önvédelmi fegyverzettel rendelkezik és képes legalább 1 tonnányi bombateher hordozására úgy, hogy végsebessége 4000 méteres magasságban eléri a 350 km/h-t, hatótávolsága pedig meghaladja az 1000 km-t, ugyanakkor a típus teherszállításra és felderítésre is alkalmas.

A pályázaton három cég vett részt egy-egy típussal (Bloch MB.130, Breguet 460, Farman F.420). Az említett vállalatokkal párhuzamosan a Potez repülőgépgyár saját költségén megtervezett egy, az elvárásoknak nagyrészrt megfelelő repülőgépet, Potez 54 jelzéssel, amely még 1933-ban levegőbe emelkedett. A prototípuson komoly vibrációt tapasztaltak, de a légierő érdeklődött a típus iránt, ezért még abban az évben megrendelték a repülőgép módosított változatát, amelyet 1934 során teszteltek: ezt követően ismét módosították a modellt, majd a három pályázó helyett az így létrehozott repülőgépet rendszeresítették, Potez 540 néven.


Konstrukció:

A Potez 540 számos kortársához hasonlóan átmeneti típusnak számított, amely vegyesen tartalmazott modern és elavult megoldásokat. A Potez bombázója már egyfedelű volt, ugyanakkor egyszerű, szögletes törzset kapott és maga a repülőgép még fa szerkezettel készült.

A típust jelentős, 22,1 méter fesztávolságú, egyenes szárnyakkal gyártották, amely szintén a korábbi modelleket idézte és bár a Potez 540-es már egyetlen felső bekötésű szárny-párral rendelkezett, azok nem voltak önhordók - a szárnyakat merevítő rudakkal és huzalok erősítették meg. A bombázó farokrészén egyetlen függőleges és két vízszintes vezérsíkkal rendelkezett, de utóbbiak szintén nem voltak önhordók, ezért további merevítő rudak kapcsolták őket a törzshöz.

A Potez 540 hajtóműveit nem a keskeny szárnyakra, hanem azok alá telepítették, egy-egy áramvonalazott gondolába. A repülőgépet 2 darab Hispano-Suiza 12Xirs típusú erőforrás emelte a levegőbe: a 12 hengeres egységek egyenként 691 lóerős teljesítményre voltak képesek, amely 310 km/h-s végsebességet biztosított.

A harcjárművet három elemből álló futóművet kapott, de a két nagyméretű első kereket már behúzhatóra tervezték, azonban ezek behúzott állapotban is kiálltak a hajtóművek burkolatából, míg a kisméretű hátsó bolygóműves kereket nem lehetett behúzni.

A Potez 540-es különlegessége többcélú kialakítása volt. A repülőgépet alapvetőben bombázónak tervezték: ilyen minőségében 1 tonnás terhelhetőséggel rendelkezett: 10 darab 50 kg-os vagy 4 darab 225 kg-os bombát szállíthatott, de ehelyett lehetőség volt személy-, illetve teherszállítógépként történő üzemeltetésre is.

A típust védelmét 3 darab 7,5 mm-es géppuskával oldották meg: ebből egy-egy került az orrba, a repülőgép hátára és a hasa alá telepített, üvegezett tornyokba, de emellett lehetőség volt további két géppuska beépítésére is.


Szolgálatban:

A Potez 540-es első prototípusa 1933. november 14-én emelkedett először a levegőbe, de a típus csak 1934-ben állt hadrendbe. A repülőgépből több, egymástól kismértékben eltérő modellt terveztek. Az első, Potez 54 jelű (még kettős függőleges vezérsíkkal gyártott) prototípus után a repülőgép Potez 540 jelzéssel állt hadrendbe. Ezt követte a Potez 541-es, amelynél az addigi 691 lóerős, Hispano-Suiza 12Xirs V12-es erőforrásról áttértek a 860 lóerős Gnome-Rhone 14Kdrs csillagmotorra, de e modell végül nem került sorozatgyártásba.

A bombázót ehelyett Potez 542 variánsként gyártották, Lorraine 12Hfrs „Pétrel” V12-es motorral, amelyek 720 lóerős teljesítményt adtak le. Végül a repülőgépből mégis gyártásba került egy 860 lóerős Gnome-Rhone 14Kdrs motoros alváltozat, a kifejezetten exportra szánt Potez 543.

A típus elsőként a Spanyol polgárháborúban vetették be, azonban már itt nyilvánvalóvá váltak a repülőgép hátrányos tulajdonságai. A remények ellenére a BCR univerzális repülőgép-koncepciója nem vált be, mert a különböző feladatköröket csak egymás kárára tudták megvalósítani: a végeredmény egy olyan típus lett, amely túlságosan nagy méretű volt felderítőnek, túlzottan lomha bombázónak, ugyanakkor nem elég nagy a raktere egy teherszállító géphez.

Az 1930-as évek közepén a repülőgép-fejlesztésben robbanásszerű ugrás következett be. Az új egyfedelű, alsószárnyas, zárt pilótafülkés és behúzható futóműves, áramvonalas vadászrepülőgépek nagy teljesítményű motorjuk és erős fegyverzetük révén egy csapásra elavulttá tettek minden korábbi típust. A Potez 540-es mindössze két évnyi szolgálat után, már Spanyolországban jóformán használhatatlannak bizonyult, mert alacsony végsebessége miatt képtelen volt elmenekülni az új német és olasz vadászgépek elől, ugyanakkor néhány géppuskából álló védelme nem biztosított számára elengedő védelmet. A repülőgépet a magas veszteségek miatt a spanyol pilóták Ataúd Volante (spanyol; repülő koporsó) gúnynévvel illették.

A franciák is felismerték, hogy a típus nem lesz képes túlélni a frontszolgálatot, ezért a repülőgépet visszavonták a bombázó és felderítő feladatkörökből, az így felszabadult példányokat pedig teherszállításra fogták, de utóbbi feladatkörben a típus szintén rosszul teljesített, ezért emellett ejtőernyős kiképzésre is használták.

Amikor 1939-ben kitört a második világháború, a Potez 540-esek már csak minimális számban szolgáltak Franciaországban, azonban a franciák észak-afrikai gyarmatain még számos egység hadrendben állt (de már itt is csak mint szállító- és ejtőernyős-ugrató repülőgép). Amikor 1940-ben a németek megtámadták Franciaországot, a Potez 540 más elavult francia bombázókhoz (az Amiot 143-hoz és a Farman F.220-hoz) hasonlóan súlyos veszteségeket szenvedett a nácik vadászgépeitől.

A repülőgép kis számban a francia kapitulációt követően is hadrendben maradt a Vichy francia légierő kötelékében (a korábbiakhoz hasonlóan elsősorban a gyarmatokon), de a britek támadásaiban a háború közepére majdnem minden példány megsemmisült. A Potez 540-es bombázó prototípusa egyben alapul szolgált a Potez 620 és 650 utasszállító repülőgépeknek is.


Műszaki adatok:

Név: Potez 540

Típus: többcélú (elsődlegesen bombázó) repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 16,20 m

Fesztáv: 22,10 m

Magasság: 3,88 m

Szerkezeti tömeg: 3.785.kg

Max. felszálló tömeg: 5.970.kg

Motor: légcsavaros, 2 db, egyenként 691 LE-s (1382 LE-s összteljesítménnyel) (Hispano-Suiza 12Xirs, ”V” hengerelrenderésű, 12 hengeres)

Személyzet: 4-7 fő

Fegyverzet: 3 db 7,5 mm-es géppuska (MAC 1934, egy-egy az orrba, a hátra és a has alá telepített tornyokban), lehetőség 1000 kg-nyi bomba hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 310 km/h

Csúcsmagasság: 10.000.m

Emelkedőképesség: ismeretlen m/perc

Hatótávolság: 1250 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2021 | Minden jog fenntartva.