Nieuport 17

„Szuperbaba”


Tervezés:

A mai értelemben vett motoros repülés az 1850-es évekig nyúlik vissza - a korai kutatások az egyes országokban párhuzamosan folytak, de az 1900-as évek elejére Franciaország vált a világ avionikai központjává.

Ezt nemcsak a külföldről tapasztalatgyűjtési célból ide érkező mérnököknek és pilótáknak köszönhette: a XX. század elején számos francia cég alakult, melyek közül több korszakalkotó technológiai felfedezéseket tett.

A fiatal francia vállalatok egyike a Société Anonyme Des Établissements Nieuport (továbbiakban Nieuport) volt, amely nevét alapítójáról, Édouard Nieuport-ról kapta (a cég elődje az 1902-ben alapított Nieuport-Duplex volt).

Édouard Nieuport nemcsak tervező volt, de ő vezette repülőgépeit is: a cég első modellje, a Nieuport I-es mindössze egyetlen alkalommal emelkedett a levegőbe (mivel egy áradás elpusztította a gépet), de utódjával a francia férfi 1911. május. 3-án 119,69 km/h-s sebesség világrekordot állított fel. Ezt a rekordot később sikerült megjavítania, de még abban az évben, szeptember 16-án halálos légi balesetet szenvedett, így a céget bátyja, a társalapító Charles Nieuport vette át.

A kisméretű Nieuport-gépek számos versenyen eredményesen szerepeltek, de amikor 1914-ben kitört az első világháború, a vállalat beszüntette a sportgépek fejlesztését és helyettük vadászrepülőket tervezett.

Ekkor került a céghez Gustave Delage tervezőmérnök, aki megalkotta a vállalat első katonai típusát, a Nieuport 10-est, amely több mint egy tucat ország légierejében látott el fontos feladatot és Japánban, Olasz-, valamint Oroszországban is gyártották.

A háború első szakaszában a legsikeresebb francia vadászgép azonban nem ez, hanem a Nieuport 11-es volt, amelyet kis mérete miatt Bébé (baba) becenévvel illettek. E típus rendkívül agilis volt: megjelenésével véget ért a német Fokker egyfedelű vadászgépek dominanciája.

Az egyetlen problémát a gép továbbfejlesztési lehetőségének hiánya jelentette, ezért a Nieuport 11-es összes példányát kivonták a szolgálatból 1917-ben, mindössze másfél évvel a gyártás megkezdése után.

Részben emiatt utódjának, a Nieuport 17-esnek a tervezése már 1916-ban, a Nieuport 11-es megjelenésével szinte egy időben kezdődött.


Konstrukció:

A Nieuport 17-es a Nieuport 11-es nagyobb és minden téren fejlesztett, de vele azonos felépítésű utóda volt, így rendelkezett elődje minden jellegzetességével. A gép hosszán nem változtattak, így az továbbra is minimális, alig 5,8 méter hosszú volt: a törzs orrán kapott helyet a hajtómű és a pilóta, mögötte erősen elkeskenyedett a repülő.

A vászonnal burkolt faváz szögletes volt, akárcsak a gép különleges szárnya. A háború eleji vadászgépek túlnyomórészt egyfedelűek voltak, de mivel a szárnyak alakját és így a teljesítményüket még nem tudták érdemben változtatni, később megjelentek a kétfedelű típusok.

A kétfedelű kialakításnak voltak előnyös és hátrányos tulajdonságai, ezért a Nieuport repülőgépgyár egy átmeneti megoldást használt: a másfél-fedelű szárnyakat. Ezek a gépek - köztük a Nieuport 17-es - első ránézésre biplán (kétfedelű) típusnak tűntek egy alsó és egy felső bekötésű szárnnyal.

Ennél a kialakításnál a felső szárny teljes méretű volt, az alsó azonban jóval kisebb: egyes gyártók egyszerűen a szárnyak fesztávolságát csökkentették, a Nieuport 17-esen (és 11-esen) viszont az alsó szárnyak hossza közel azonos a felsőkével, ám szélességük csak fele volt azokénak.

A két szárny, különösen a keskeny alsó még nem volt önhordó: a szárnyak végein ”V” alakú tartóbakokat kellett beszerelni, ezen kívül fém kereszt-merevítő huzalokat is használtak. A típus farokrésze is a Nieuport jellegzetes, nyíl-szerű kialakítását követte, mivel ezt is az előd-modellből emelték át.

A 7,55-ről 8,16 méterre növelt fesztáv és más kisebb változtatások hatására a gép üres tömege 31 kg-mal, 375 kg-ra nőtt. Még így is a Nieuport 17-es volt az egyik legkönnyebb vadászrepülőgép, de a korábbi kis teljesítményű hajtómű már ezzel sem tudott megbirkózni, ezért új motor beépítése vált szükségessé.

Erre a feladatra a korábbi Le Rhône 9C nagyobb teljesítményű utódját, a Le Rhône 9J-t választották, amely már nem 80, hanem 110 lóerőt adott le, de ugyanúgy egy korai, forgó csillagmotor volt (ezek olyan repülőgép-hajtóművek voltak, melyeknél még a dugattyúk háza is forgott).

A Nieuport 17-es hajtóművén újdonságot jelentett, hogy a korábbi, a dugattyúk 2/3-részét fedő gyűrűt leváltotta egy, a hajtóművet teljesen körbeérő elem (ez középen továbbra is lyukas volt, hogy kellő mennyiségű hideg levegő áramolhasson a motorra).

E vadászgép kortársaihoz hasonlóan rendkívül egyszerű futóművet kapott: előre egy közös tengelyre két kerék kerül, a farokrész alá viszont csupán egy farokcsúszót erősítettek.

A típus fegyverzete is minimális volt: az Egyesült Királyság által használt példányok egy, a felső szárnyra szerelt géppuskával rendelkeztek, a későbbi francia gépek viszont már szinkronizált (Vickers) géppuskát kaptak. A Nieuport 17-es bombákat nem szállított, viszont lehetőség volt 8 db kisméretű, léghajók elleni Le Prieur rakéta használatára.


Szolgálatban:

A Nieuport 11-es megjelenésekor a világ egyik legjobb vadászgépének számított, minimális mérete ellenére a kiváló mozgékonysággal. Az elsőként 1916 januárjában levegőbe emelkedő Nieuport 17-es is hasonló teljesítményű típus volt rendkívül jó fordulékonysággal és emelkedő-képességgel.

A fő problémát az okozta, hogy kortársaihoz képest a Nieuport 17-es továbbra is kis teljesítményű hajtóművel rendelkezett és ezt a kisebb test sem tudta maradéktalanul ellensúlyozni.

Előnyös volt viszont, hogy ezen a típuson már (Alkan-Hamy rendszerű) szinkronizált géppuskát használtak: a Nieuport 11-es egyetlen Hotchkiss géppuskája alkalmas volt az ellenséges vadászok lelövésére, de mivel a felső szárny tetejére szerelték, a célzás nehézkes és pontatlan volt.

A francia Nieuport 17-es (az angol Airco DH.2-vel) végleg megtörte a német egyfedelű, Fokker E-sorozatú repülőgépek uralmát és Franciaország vadászrepülős alakulatait fokozatosan átfegyverezték Nieuport 17-esekre (ez többségében a Nieuport 11-eseket és azok fejlesztett változatát, a Nieuport 16-osokat váltotta).

A típus olyan sikeressé vált, hogy az Egyesült Királyság légicsapatai, a Royal Flying Corps (légierő) és a Royal Naval Air Service (haditengerészeti légierő) is megrendelte, sőt, később zsákmányolt példányok alapján a németek gyártani kezdték másolatát, a Siemens-Schuckert D.I-et.

A sikerek azonban csak átmenetiek voltak és Németország hamarosan visszaszerezte technológiai fölényét az Albatros D.III-hoz hasonló vadászgépeivel az olyan típusok ellen, mint az angol Airco DH.2, Sopwith 1 1/2 „Strutter” vagy a francia Nieuport 17-es.

Az Antant-országok ezt nem voltak hajlandóak tudomásul venni, ez pedig a „véres április”-hoz vezetett: ekkor, 1917 áprilisának légiharcaiban az Antant közel négyszer annyi gépet vesztett, mint a németek.

Részben ennek hatására a Nieuport 17-eseket a szintén francia Société Pour L'Aviation et ses Dérivés (röviden SPAD) repülőgépgyár fejlettebb típusaira cserélték, igaz, az utolsó példányokat csak az első világháború végét követően nyugdíjazták.

Rövid életútja ellenére a Nieuport 17-es sikeres vadászgépnek számított: több ászpilóta is repülte, köztük a francia Charles Eugene Jules Marie Nungesser (43 légi győzelem) és a legeredményesebb első világháborús angol pilóta, William Avery Bishop (72 légi győzelem).

A Nieuport 17-esből egyetlen fejlesztett változat, a Nieuport 17bis készült (ld. jobbra), de ebből a típusból alkották meg a Nieuport 23-mat is (ez utóbbi egy erősebb szerkezetű és 120 lóerős motorral felszerelt Nieuport 17-es volt).

A Nieuport 17-es hatékonyságát az is mutatta, hogy több mint másfél tucat ország, köztük Magyarország is használta.


Műszaki adatok:

Név: Nieuport 17

Típus: (másfél fedelű) vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 5,80 m

Fesztáv: 8,16 m

Magasság: 2,40 m

Szerkezeti tömeg: 375.kg

Max. felszálló tömeg: 560.kg

Motor: légcsavaros, 1 db, 110 Le-s (Le Rhône 9Ja, 9 hengeres)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 1 db 7,7 mm-es géppuska (Vickers, szinkronizált), lehetőség 8 db Le Prieur rakéta felszerelésére

Teljesítmények:

Végsebesség: 177 km/h

Csúcsmagasság: 5.300. m

Emelkedőképesség: ~ 260 m/perc

Hatótávolság: 249 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.