Morane-Saulnier M.S.406

„A jó szándék önmagában nem elég”


Tervezés:

Az első világháború előtt és alatt oly’ sikeres francia repülőgép-gyártás a békekötést követően jelentősen összezsugorodott. Mivel nem volt többé szükség hatalmas számú új harcjárműre és a kormány a korábbiaknál nagyobb teljesítményű modellek fejlesztését sem támogatta, több repülőgépgyár megszűnt vagy összeolvadt (ld.: Blériot-SPAD, Nieuport-Delage), egyesek pedig állami irányítás alá kerültek.

A polgári piac mellett minden korabeli francia gyártó (többek között a Hanriot, a Potez, a Villiers vagy a Wibault) is több katonai típust mutatott be, de ezek közül csak néhányat gyártottak jelentősebb számban (pl.: Caudron C.59, Dewoitine D.1).

Ezen típusok jó szolgálatot tettek a helyi konfliktusokban, de az 1930-as években Franciaországnak új fenyegetéssel kellett szembenéznie, miután Németországban az Adolf Hitler vezette NSDAP (német; nemzetiszocialista német munkáspárt) ragadta magához a hatalmat és a diktátor egyértelművé tette, hogy bosszút kíván állni első világháborús legyőzőin, elsősorban a franciákon.

A németek a világgazdasági válságból való kitörés egyik módjaként rendkívül gyors ütemben kezdték modernizálni az addig (a korlátozások miatt) rendkívül gyenge haderejüket. A nagy volumenű megrendelések számos munkahelyet teremtettek, ráadásul a nácik ezáltal nagyszámú, új fejlesztésű típust állítottak szolgáltban és az 1930-as évek végére már a németeké volt a világ messze legerősebb légiereje és ütőképes szárazföldi-, valamint jelentős vízi haderőre is szert tettek.

E fenyegetésre válaszul Franciaország is fegyverkezni kezdett. A francia légierő, az Armée de l'air több párhuzamos programot indított, köztük a C1-es kiírást, melynek célja modern vadászgépek rendszerbe állítása volt. E felhívás több modellt eredményezett, de ezek egy része már megjelenésekor elavultnak számított (pl.: a korábbiaknál fejlettebb, de még mindig nyitott pilótafülkés és nem behúzható futóművel rendelkező Dewoitine D.500-as).

A Dewoitine a D.500-as leváltására tervezte meg Franciaország legjobb második világháborús vadászgépét, a D.520-ast, de szintén a C1-es programra alkotta meg a Morane-Saulnier repülőgépgyártó 1934-ben M.S.405-ös modelljét.

Ennek első prototípusa, az M.S.405-1-es 1935-ben emelkedett először a levegőbe, de a Hispano-Suiza 12Ygrs-motoros gép teljesítménye elmaradt a várttól, ezért elkészült egy második prototípus is (a Hispano-Suiza 12Ycrs-motoros M.S.405-2). Ez utóbbival 443 km/h-s sebességet sikerült elérni, amit a döntéshozók már kellően nagynak tartottak, ezért a gépből további példányokat rendeltek. Az elhúzódó fejlesztés során további több mint egy tucat előszériás M.S.405C-1-esen keresztül jutottak el a végleges modellhez, az M.S.406-oshoz.


Konstrukció:

A második világháború alatt az M.S.406-os hátrányba került német riválisa, a Messerschmitt Bf 109-es ellen, de a francia repülő alapvetően modern vadászgépnek számított (néhány elavult megoldással). A gép testét áramvonalasra tervezték, hegyes orral - a törzs első szekciója dúralumínium vázra épített, új fejlesztésű Plymax borította (furnérlemezre épített dúralumínium), ugyanakkor a repülő törzsének hátsó szekciója még faszerkezetű volt, ráfeszített vászon burkolattal.

E típus elrendezése a korabeli polgári versenygépekét idézte (ld.: Caudron C.714): az M.S.406-os is rendkívül hosszú orr-résszel rendelkezett, ezért a pilótafülkét eltolták hátrafelé, valamint a fülke megemelt hátsó fala miatt a pilóta csak előre és oldalra látott ki.

A típus enyhe ”V” beállítású szárnyai elértek az M.S.405-ösétől - a szárnyvégek felé erősen elkeskenyedő új szárnyak nem elsősorban a teljesítmény további növelését szolgálták, hanem a tömeg csökkentését. Az új fejlesztésű szárnyakkal ellentétben az M.S.406-os farokrésze az első világháborús repülőket idézte - jelesül a vízszintes vezérsíkokat egy-egy merevítő rúd támasztotta meg (nem voltak önhordóak).

A repülő orrába egy francia Hispano-Suiza 12Y-31 erőforrás került, ez 860 lóerős teljesítmény leadására volt képes (a motor érdekes megoldása volt a behúzható hűtőegység a gép hasa alatt). Az új egység 40 lóerővel kisebb teljesítményű volt, mint az M.S.405-ös motorja, a megnövelt hatékonyság és a kisebb tömeg miatt mégis az M.S.406-os volt a gyorsabb - végsebessége a háromlapátos propellerrel elérte a 489 km/h-t.

A típus behúzható futóműve a második világháborúban már általánosan elterjedtnek számított (főleg az élvonalbeli vadászgépeken), de az M.S.406-os volt a francia légierő első ilyen géptípusa. A repülő fordított tricikli elrendezésű futóművet kapott (egy-egy tengely a szárnyak alatt, egy harmadik a fokrész végén) - a hátsó futószár kezdetben csúszótalpban végződött, később ezt farokkerékre cserélték.

A típus fegyverzetét egyetlen 20 mm-es (Hispano-Suiza HS.404-es, légcsavarkörön keresztül tüzelő) gépágyú és szárnyanként egy-egy (MAC 1934-es) fedélzeti géppuska alkotta (ez a harcokban gyakran túlságosan kevésnek bizonyult, de megfelelt a kortárs típusok fegyverzetének). A géppuskák 6000 méteres magasság felett gyakran megfagytak, ezt kiküszöbölendő külön fűtőtesteket építettek be.


Szolgálatban:

Az M.S.406-os a Morane-Saulnier első modern vadászgépe volt, de részben emiatt a fejlesztése lassan haladt. Az egyre növekvő német fenyegetés ellenére az 1934-ben megrendelt típus csak 1937 végére állt készen a sorozatgyártásra. Egy évvel később jelentős, 1000 gépre szóló megrendelés érkezett, amit a Morane-Saulnier korlátozott gyártókapacitása miatt nem tudott volna egymaga kielégíteni, ezért az SNCAO (az államosított és egyesített Breguet és Loire-Nieuport) egységeit is készítették a repülőt.

Ennek köszönhetően az M.S.406-os vált a legnagyobb számban gyártott francia vadászgéppé: 1939 szeptemberében, a második világháború kitörésekor már több mint 500 példány állt rendszerben (igaz, az előállítás sebessége a napi egy tucat gépet sem érte el). A típus gyártása a háború alatt is folyt (egészen 1940 júniusáig): a hónapra pontosan 2 év alatt 1176 db M.S.406-os készült el.

Az M.S.406-os bázismodell mellett elkészült a megerősített szárnyú, nem behúzható motorhűtős, kettő helyett négy géppuskás M.S.410-es, de ebből mindössze 74 db készült (Franciaország összeomlásáig csupán 5 db) és nagy részüket M.S.406-osokból alakították át. Az erősebb hajtóművel szerelt M.S.411-es és M.S.412-es sosem jutott el a sorozatgyártásig, akárcsak a még erősebb, 1300 lóerős Hispano-Suiza 12Z hajtóművel épített M.S.450-es (ez utóbbi változat teljesítménye összemérhető volt a Bf 109-esével).

Az elkészült M.S.406-osok - már csak darabszámuk miatt is - keményen kivették részüket Franciaország védelmében. A típus ugyan mozgékonynak bizonyult, de sebessége jelentősen elmaradt a Bf 109-esekétől: ennek következtében több mint 400 repülő veszett oda, igaz, ezek közül csak 150 légiharcban.

A francia fegyverletétel után a nácik által irányított francia (Vichy) bábkormány csupán egyetlen egységet szerelt fel M.S.406-osokkal, a németek viszont számos példányt zsákmányoltak, amelyeket kiképzésre használtak.

A különböző üzemeltetőknek köszönhetően az M.S.406-osokat és 410-eseket több fronton is bevetették. A franciák harcoltak vele Szíriában és Madagaszkáron a britek ellen, valamint Francia Indokínában Thaiföld ellen (a gépek egy részét a thai hadsereg szerezte meg és sorozta be saját hadseregébe).

A németek a feleslegessé vált gépeket Finnországnak értékesítették, akik az MS-301-esként és MS-330-asként jelölt repülőket a Szovjetunió elleni téli háborúban, majd a folytatólagos háborúban használták (a harcokban 15 gépet vesztettek, viszont több mint 100 szovjet repülőt semmisítettek meg).

A finnek már a francia összeomlás előtt is 30 db M.S.406-ost vásároltak, további 45 db-ot pedig Törökország vett át - a lengyel és litván rendelést a háború kitörése miatt sosem teljesítették. Az M.S.406-os sikereit ugyan elhalványította a német Bf. 109-es, hazájában pedig a hatékonyabb Dewoitine D.520-as, a Morane-Saulnier modellje viszont nagyobb számban állt rendelkezésre és a típus általánosságban még megfelelt a feladatra (képes volt felvenni a harcot a legtöbb német géptípussal).


Műszaki adatok:

Név: Morane-Saulnier M.S.406

Típus: együléses vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 8,17 m

Fesztáv: 10,62 m

Magasság: 2,71 m

Szerkezeti tömeg: 1.893.kg

Max. felszálló tömeg: 2.426.kg

Motor: légcsavaros, 860 Le-s (Hispano-Suiza 12Y-31, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres, folyadékhűtéses)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 1 db 20 mm-es gépágyú (Hispano-Suiza HS.404, légcsavarkörön keresztül tüzel), 2 db 7,5 mm-es géppuska (MAC 1934, egy-egy a szárnyakban)

Teljesítmények:

Végsebesség: 486 km/h

Csúcsmagasság: 9.850.m

Emelkedőképesség: 780 m/perc

Hatótávolság: 1000 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.