Macchi C.200

„Erőtlen mennydörgés”


Tervezés:

Az Appennin-félsziget már az ókorban is otthont adott különböző népeknek, de a római birodalom hanyatlása, majd bukása után jó ideig nem jelent meg egységes, önálló hatalom. Az egymással is háborúzó helyi városállamok meggyengültek, ezért a középkorban több hatalom igyekezett befolyása alá vonni a területet: a németek és franciák mellett az egyik legerősebb városállam; Velence és a katolikus egyház is. Az egyesülésre azonban csak a XIX. század második felében kerülhetett sor, de Garibaldi még ekkor is csak komoly külső segítséggel ért el sikereket.

Csakhogy az első világháborúban a korábbi szövetségeseit eláruló olaszok már mint helyi nagyhatalom léptek fel és ez az elképzelés a fasiszta Benito Mussolini 1922-es hatalomra jutásával tovább erősödött. A Duce-nek (vezér) is nevezett Mussolini már új világbirodalomról ábrándozott és igyekezett párhuzamokat vonni az ókori Rómával. Hatalma növelését ő többek között gyarmatok szerzésével igyekezett biztosítani, de mivel az európai terjeszkedése sikertelen volt, Afrika Észak-keleti részére koncentrált. Bár Etiópia vagy Líbia hadseregei gyengék voltak, a főként a mezőgazdaságra koncentráló, elmaradt iparú Olaszország számára még így is komoly problémát okozott a leigázásuk.

A hódításokhoz emiatt nagyarányú fejlesztésekre is szükség volt, de az olaszok - akárcsak a németek, felismerték, hogy a jövő hadseregeiben a harckocsik és a repülőgépek fogják a kulcsszerepet játszani. Ezt a hazai (olasz) gépipar igyekezett is kiszolgálni: ekkor született többek között a nem túl hasznos L3/33-as kisharckocsi vagy az M13/40-es közepes harckocsi.

Az olaszok szerencséjére az országban több repülőgépgyártó is volt, például a repülő csónakok tervezésében jeleskedő CANT, a hazánknak is szállító Caproni vagy a szintén a bombázókra specializálódott Savoia-Marchetti. Mivel a közepes és nagyméretű repülők mellett együléses vadászgépekre is szükség volt, 1936-ban a Regia Aeronautica (olasz légierő) pályázatot hirdetett.

Az elvárások magasak voltak, akárcsak a francia Dewoitine D.520 esetében: az új típusnak 500 km/h-s sebességgel kellett haladnia és öt percen belül 6000 méter magasra kellett felemelkednie (erre egyetlen akkori olasz gép sem volt képes). A gép fő fegyverzetét is előre rögzítették: az elvárás egy-, majd két 12,7 mm-es nehézgéppuska volt. Erre adott be pályázatot a Macchi vállalat, amelyet 1912-ben alapított Giulio Macchi (a cég teljes neve Aeronautica Macchi, röviden Aermacchi). A civil repülőgépeket építő gyár indult az 1920-as években a fejlesztések motorjának számító Schneider-kupán, amely kétéltű gépek gyorsasági versenye volt. A Macchi két alkalommal is elsőséget szerzett: 1921-ben és -26-ban - mindkét gép erős motorjának és kiváló áramvonalazásának köszönhetően győzött a technológiai versenyen (azaz a járművek teljesítménye fontosabb volt a pilóták képességeinél).

A győzelmek nem csak a szórakoztatást szolgálták: az itt kikísérletezett módszereket a katonai gépek tervezésénél is felhasználták (például a sorozatban háromszor győző Supermarine vállalat, amely a Walrus-hoz hasonló repülő-csónakokat gyártott, ennek segítségével alkotta meg a második világháború egyik legjobb vadászgépét, a Supermarine Spitfire-t).

A pályázatra, amelyen eldőlt, hogy melyik lesz Olaszország első számú vadászgépe a közelgő háborúban, komoly volt az érdeklődés: a Macchi mellett az Aeronautica Umbra Trojani (AUT), a Caproni és a Vizzola, a Fiat, az IMAM és a Reggiane (a Caproni egyik leányvállalata) is indult. A Macchi a C.200-ast készítette el, amelyet „Saetta” (mennydörgés) becenévvel jelöltek.


Konstrukció:

A C.200-as (akárcsak a holland Fokker D.XXI vagy az ausztrál CAC Boomerang), több új és elavult részlet keveréke volt. A tervező, Mario Castoldi sokat merített a Schneider kupán szerzett tapasztalatokból: a vadászgép teljesen fém vázat kapott és a lehető leg-aerodinamikusabb formát használták. A törzs átmérője a pilótafülkénél volt a legnagyobb, előre- é hátrafelé haladva csökkent a keresztmetszet - ez a forma több más korabeli olasz gépen is megfigyelhető.

Az átmenő főtartós, alsó bekötésű szárnyak belépőéle merőleges volt a törzsre - ez megnövelte a manőverező-képességet, viszont csökkentette a végsebességet. A szárnyak végeit lekerekítették, akárcsak a hátsó vezérsíkokat.

A C.200-ast egy nem túl erős (870 lóerős) Fiat A.74 csillagmotor hajtotta - ez komoly problémákat okozott - a hajtómű többek között erősen csökkentette a végsebességet és lerontotta a légellenállási együtthatót. A mérnökök azonban hiába kardoskodtak a soros motorok mellett, mivel az elhibázott fejlesztés miatt Olaszországban ekkor csak a csillagmotorok teljesítménye volt elégséges egy vadászgéphez. Maga a 14 hengeres erőforrás jellegzetes alakot kölcsönzött a típusnak, mivel a dugattyúkat egy-egy kidudorodás takarta.

A Saette háromtagú futóművet kapott, az elsőket takarólemez óvta, de be lehetett húzni őket, azaz modernnek számítottak. A jármű kezdetben nyitott pilótafülkét kapott - ehhez az olaszok mindenki másnál tovább ragaszkodtak - de idővel a C.200-asokra félig-, majd teljesen zárt kabint szereltek.

A típus fegyverzetét a pályázatban megadott két nehézgéppuska alkotta, amelyeket nem a szárnyakba, hanem a motor fölé építek be. A C.200-ast gyakran Cacciabombardiere-nek, vadász-bombázónak nevezték, mivel az elfogó-vadászgépeknél meglepő módon néhány bombát is szállíthatott (pl.: 8 db 15 kg-osat vagy 1 db 150 kg-osat).


Szolgálatban:

Az első Saetta-prototípus már 1937. december 24-én felszállt és a kezdeti eredmények biztatóak voltak: zuhanórepülésben a C.200-as sebessége meghaladta a 800 km/h-t! Az összehasonlító teszteken a C.200-as nyert, de a Fiat G.50 „Freccia”-t (nyíl) és a Reggiane Re.2000 „Falco”-t (héja) is megrendelték. Ez elővigyázatos lépés volt - nem csak azért, mert minden nagyhatalom így tett (hogy legyen egy második típus, ha az elsőt már nem lehet tovább fejleszteni), hanem azért is, mert nemzetközi összehasonlításban a Saetta átlagosnak számított. A harcjármű végsebessége vízszintes repüléskor alig haladta meg az 500 km/h-t és hiába volt fordulékony (és rendelkezett öntömítő üzemanyag-tartállyal), mindössze két nehézgéppuskája nem volt elegendő.

De a háború elején ez még nem látszott. Miután 1940. június 10-én Olaszország is belépett a háborúba, a Saetta-k számos fronton harcoltak: Észak-Afrika mellett Görögország és Málta fölött éppúgy, mint a Szovjetunió ellen. A másodvonal-beli gépek ellen a típus hatékony volt, a motor viszont gyakran meghibásodott, emiatt sok gép el sem érte a célpontokat.

A korlátozott teljesítményű C.200-as sorozatgépeket ezért több alkalommal próbálták feljavítani, de sem a Breda által készített erősebb motorú variáns (C.200bis), sem a bombázó (C.200CB), sem az 1000 lóerős (C.201) modell nem jutott el a sorozatgyártásig. Az egyetlen aktív szolgálatba álló verzió a sivatagi használatra szánt C.200AS volt, amely szinte azonos volt az alapváltozattal.

Az olasz ipar az egész háború alatt képtelen volt megfelelő repülőgépmotor előállítására, ezért végül a németek átadták saját kiváló DB 601-es soros motorukat (többek között a Meserschmitt Bf 109-es is ezt az erőforrást használta). Az így átalakított gép a Macchi C.202 nevet kapta, de Olaszország az új típus kiváló teljesítménye ellenére sem tudta érdemben befolyásolni a háború menetét.

Amikor az olaszok kapituláltak, majd ismét korábbi szövetségeseikre támadtak, a legyártott több mint 1100 db Saetta egy részét a németek rekvirálták, de ők főként kiképzésre használták. Bár a C.200-as Olaszország egyik legjobb második világháborús repülőgépe volt, a gyenge motor és az elégtelen fegyverzet miatt a Szövetségesek élvonalbeli gépeinek nem volt ellenfele.


Műszaki adatok:

Név: Macchi C.200

Típus: együléses vadászrepülő

Fizikai jellemzők:

Hossz: 8,25 m

Fesztáv: 10,58 m

Magasság: 3,05 m

Szerkezeti tömeg: 1.964.kg

Max. felszálló tömeg: 2.395.kg

Motor: légcsavaros, 870 Le-s (Fiat A.74 R.C.38, 14 hengeres, levegőhűtéses)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 2 db 12,7 mm-es nehézgéppuska (Breda-SAFAT, a motor fölött), lehetőség maximum 150 kg-nyi bomba felfüggesztésére)

Teljesítmények:

Végsebesség: 504 km/h

Csúcsmagasság: 8.900.m

Emelkedőképesség: 918 m/perc

Hatótávolság: 570 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.