Koolhoven F.K.58

„Holland gall vadász”


Tervezés:

A világ első mai értelemben vett repülőgépét az Amerikai Egyesült Államokban építették, a repülőgép-fejlesztés központja azonban ekkor Franciaország volt, ahová a világ minden tájáról érkeztek feltalálók, hogy demonstrálják saját típusuk képességeit és megismerjék a legújabb fejlesztéseket.

Az 1910-as évek elején Franciaországban számos francia mérnök is dolgozott, akik az első világháború alatt több tucatnyi géptípust építettek, elég csak Blériot, Bréguet, Caudron, Farman, Morane-Saulnier vagy Nieuport vadászgépeire gondolni. Az első világháború alatt a francia repülőgépek állták az összehasonlítást a világ vezető brit és német típusaival, azonban a részben francia földön zajló háború óriási terhet jelentett az országnak, amely ráadásul a háború kezdetén elvesztette a fontos ipari bázisként funkcionáló észak-keleti régiót.

A két világháború között a franciák kezdetben az első világháborúban vesztes németekre kirótt óriási jóvátételből próbálták fedezni az újjáépítés költségeit, ez azonban nem bizonyult kifizetődőnek, mert a romokban heverő Németország nem tudta megtermelni a szükséges javakat, ráadásul passzív ellenállásra sarkallta a német lakosságot, akiket a német területek megszállásával sem sikerült megfélemlíteni.

Az 1920-as évek közepétől Franciaország békülékenyebb hangnemet ütött meg és a gazdaság fellendült, az 1929-es Nagy gazdasági világválság viszont a franciákat is súlyosan érintette: a gazdaság növekedése megtört és az elégedetlenséget kihasználva szélsőséges politikai erők jelentek meg. A németekkel szemben Franciaországban sikerült megakadályozni a szélsőjobboldal hatalomra kerülését, azonban a gazdasági és belpolitikai problémák miatt a francia hadsereg nem rendelkezettelegendő forrással.

Ezt a problémát tovább súlyosbította, hogy az 1930-as évek közepén új technológiák jelentek meg, amelyeket felhasználva a korábbiaknál lényegesen erősebb harcjárművek, köztük harckocsik és repülőgépek jelentek meg és ezek ellen a korábbi típusoknak már nem volt esélye. Franciaország lehetőségeihez mérten igyekezett lépést tartani a fegyverkező német Harmadik Birodalommal, de csak az 1930-as évek második felében jelentek meg az első modern típusaik.

A francia légierő idővel felismerte, hogy a jövőben a nagy teljesítményű motorral szerelt egyfedelű, alsószárnyas vadászgépek fogják uralni a csatateret, ezért hatalmas hadsereg-fejlesztési programokat indítottak. Ennek részeként szinte minden francia repülőgépgyár benyújtott terveket, amelyek közül kiválasztották a legjobbnak ítélteket, majd ezeket párhuzamosan gyártatták, köztük a Bloch MB.150-est, a Dewoitine D.520-ast és a Morane-Saulnier M.S.406-ost, ráadásul több kisebb cégnél is elindult a vadászgépek előállítása (pl.: Arsenal VG-33, Caudron C.714).

A gyárak azonban csak lassan futtatták fel a termelésüket, ezért 1937-ben Franciaország külföldi repülőgép-gyártókkal is szerződést kötött vadászgépek exportálására. Mások mellett a franciák megbízták a Grumman vállalatot az F4F „Wildcat” típus gyártásával, de a holland N. V. Koolhoven-t is.

A Koolhoven a Fokker után Hollandia második legnagyobb repülőgép-gyártója volt, amely a két világháború között elsősorban kisebb méretű polgári típusokat tervezett, de 1937-ben megkezdte egy egyfedelű (felsőszárnyas), zárt pilótafülkés, behúzható futóművel szerelt polgári típus, az F.K.54 tervezését, később pedig egy alsószárnyas vadászgépét, F.K.55 jelzéssel. A Koolhoven Franciaország számára tervezett típusa az F.K.58 típusjelet kapta.


Konstrukció:

A Koolhoven F.K.55-ös vadászgép megjelenésekor igen futurisztikus hatást keltett letisztult, áramvonalas testével, nagy teljesítményű, 860 lóerős V12-es motorjával és az ehhez kapcsolt 2 darab kétlapátos, egymással szembeforgó légcsavarokkal. Franciaország maga is egy nagy teljesítményű, modern típust igényelt, azonban fontos elvárás volt a költségek alacsonyan tartása és francia részegységek használata, azért az F.K.58-as teljesen új tervezet volt, amely nem örökölte az F.K.55-ös egyedi megoldásait.

Az F.K.58-as 8,71 méter hosszú volt: az acél csővázas repülőgépnek csak az első szekcióját borította fém burkolat, a hátsó szekció még feszített vászonnal készült.

A repülőgép modern, alsószárnyas elrendezésű volt, de a 11,02 méter fesztávolságú szárnyaik fa vázszerkezetet kaptak, amelyre bakelitből készült burkolat került, amely alacsony tömeggel rendelkezett és igen egyszerűen gyárthatták, ugyanakkor sérülésállósága elmaradt az újabb, tisztán fémtestű vadászgépekétől. A holland típus farokrésze szintén vegyes építésű volt: a gép lekerekített függőleges és vízszintes vezérsíkokat kapott, azonban a vízszintes vezérsíkok nem voltak önhordók, ezért ezeket mindkét oldalon merevítő rudakkal támasztották meg.

Az üresen 1,8 tonnás F.K.58-ast egy 14 hengeres, kétsoros Hispano-Suiza 14AA (licencgyártott amerikai Wright R-2600 „Twin Cyclone”) csillagmotor hajtotta, amely a soros motoroknál nagyobb légellenállást biztosított, viszont 1080 lóerős teljesítményre volt képes (a döntésben az is szerepet játszott, hogy a Hispano-Suiza 12Y soros motort a francia Dewoitine és Morane-Saulnier típusai szívták fel).

A Koolhoven repülőgépét már zárt pilótafülkével és behúzható futóművel szerelték fel: a típus első futószárait befelé (a törzs irányába), részben a szárnyakba, részben a törzsbe húzta be, míg a bolygókerekes farokfutó nem volt behúzható.

Az együléses vadászrepülőgép fegyverzetét 4 db, párosával a szárnyakba épített géppuska alkotta. Hollandia 7,7 mm-es kaliberű géppuskákat használt a repülőgépein, az F.K.58-as FN-Browning típusú gépfegyverei azonban a Franciaországban használt 7,5 mm-esek voltak.


Szolgálatban:

A Koolhoven F.K.58 első, Model 1166 jelű prototípusa egyetlen évvel a megrendelést követően, már 1938. július 17-én a levegőbe emelkedett, amelyet a kész francia részegységek mellett az is segített, hogy a Koolhoven felhasználta az F.K.55-ös prototípuson és egy, Hollandiának fejlesztett új modellen szerzett tapasztalatait is. A repülőgép tesztelést követően a francia légierő a repülőgépből 50 darabos előszériát rendelt, de nem a két prototípusban használt Hispano-Suiza 14AA, hanem a francia fejlesztésű Gnome-Rhone 14N (továbbfejlesztett Gnome-Rhone 14K „Mistral Major”) hajtóművel.

Ez a döntés azonban problémát okozott, ugyanis a 14N csillagmotort mások mellett az egyik elsődleges francia vadászgép, a Bloch M.B.150-esbe is beépítették, ez pedig a teljes termelést felszívta. A Koolhoven a hajtómű-hiány kiküszöbölésére a repülőgépet átépítette a Dániából származó, de brit eredetű Bristol Taurus motorokkal, amelyek szintén 14 hengeres, kétsoros csillagmotorok voltak, ezt azonban a franciák nem fogadták el, ezért egyetlen ilyen erőforrású F.K.58-ast sem gyártottak. A hollandok végül az eredetileg tervezett Hispano-Suiza 14AA-val kezdték meg a típus gyártását, majd a 8. példánytól átváltottak a tervezettnél gyengébb, 935 lóerős Gnome-Rhone 14N-16 típusú hajtóművekre.

A hollandiai gyártást a franciák azért választották, hogy tehermentesítsék saját iparukat, de az egyre reálisabb háború fényében az 1930-as évek végére már Hollandiában is megnőtt az igény a katonai repülőgépekre, ezért a két prototípussal együtt összesen is csupán 20 db F.K.58-as vadászgépet építettek. Ezeket leszállították Franciaországnak, ahol viszont további késést okozott, hogy a repülőgépeket szétszedték, majd részben francia alkatrészek felhasználásával újraépítették. A repülőgépből 1939 közepén Dánia is rendelt 36 példányt (a brit eredetű dán Taurus motorokkal), de a szintén háborúra készülő Egyesült Királyság megtiltott a repülőgép-motor exportálását, ezért a leendő típust át kellett tervezni a kisebb teljesítmény, egysoros Bristol Mercury VIII csillagmotorra, ami jelentősen csökkentette a vadászgép teljesítményét.

A megépült F.K.58-asok teljesítménye közel azonos volt francia kortársaival, ennek ellenére (részben alacsony példányszáma miatt) a holland típust a franciák másodvonalbeli repülőgépnek ítélték és a gyarmatokra szánták. Franciaország megtámadásakor a repülőgépeket még nem szállították le, így ezeket a Lengyelország megszállását követően Franciaországba menekült Szabad Lengyel Erők kapták meg.

A 20-ból 8 működőképes repülőgéppel csak másodvonalbeli feladatokat láttak el, mivel a gépekből ekkorra kiszerelték a géppuskákat: a lengyelek több példányt újra harcképessé tettek, de nem ismert, hogy a bevetések alatt találkoztak, illetve összecsaptak-e német repülőgépekkel (legalább egy F.K.58-as lezuhant, de nem ismert, hogy ellenséges aktivitás vagy műszaki, illetve pilóta-hiba következtében). Franciaország megszállását követően a németek nem tartottak igényt a megmaradt minimális számú példányra, ezért ezeket megsemmisítették.

Az F.K.58-as alapvetően megfelelt a feladatára és jobb teljesítményt nyújtott, mint a szintén olcsó, elsősorban faépítésű Caudron C.714-es, azonban éppen az alacsony ár érdekében a repülőgép több elavult megoldással rendelkezett. A dán megrendelésre egyetlen példányt sem gyártottak, mert a háború első szakaszában Dániát és Hollandiát is elfoglalták a németek.

A gyárat alapító Frederick Koolhoven 1946-ban hunyt el, a Koolhoven repülőgépgyár azonban a német megszállás egyik elsődleges célpontja volt, ezért már 1940-ben porig rombolták. A Koolhoven utolsó három vadászgépe közül egyik sem vált sikeressé. Az F.K.55-öst csúcsteljesítményű típusnak szánták, de egyedi megoldásai ellenére képességei elmaradtak az újabb vadászgépekétől.

Az F.K.55-ösből ezért mindössze egyetlen példány épült, de a 20 db F.K.58-as mellett a Koolhoven a holland légierő számára gyártotta az F.K.52-es típust is. Utóbbi típus szintén zárt pilótafülkét kapott, azonban a repülőgép kétfedelű típus volt nem behúzható futóművel és az első világháborút idéző, kétszemélyes kialakítással, ráadásul mindössze 6 ilyen repülőgép épült.


Műszaki adatok:

Név: Koolhoven F.K.58

Típus: együléses vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 8,71 m

Fesztáv: 11,02 m

Magasság: 3,00 m

Szerkezeti tömeg: 1.800.kg

Max. felszálló tömeg: 2.550.kg

Motor: légcsavaros, 1080 LE-s (Hispano-Suiza 14AA, ”csillag” hengerelrendezésű, kétsoros, 14 hengeres, léghűtéses)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 4 db 7,5 mm-es géppuska (FN-Browning, párosával a szárnyakban)

Teljesítmények:

Végsebesség: 483 km/h

Csúcsmagasság: 10.200.m

Emelkedőképesség: 795 m/perc

Hatótávolság: 853 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.