Koolhoven F.K.52

„A másik holland repülőgépgyár”


Tervezés:

Az évszázadok alatt több különböző birodalom által uralt Hollandia egy rendkívül hosszú, 80 éves szabadságharcot követően, 1648-ban vált függetlenné, a Holland Egyesült Tartományokból létrehozva a Koninkrijk der Nederlanden (holland; Holland Királyság, röviden Hollandia) nevű országot. Hollandia ezt követően virágkorát élte: a világ legerősebb hadiflottáját építette ki és számos országgal kereskedett.

Ahogy azonban a Brit Birodalom és Franciaország megerősödött, a hollandok szerepe fokozatosan csökkent és a XX. század kezdetére az ország nemzetközi politikában betöltött szerepe gyakorlatilag megszűnt, amihez Hollandia alacsony lakossága mellett minimális méretű ipara is hozzájárult. Meglepő, hogy ennek ellenére az ország két jelentős repülőgép-tervezőnek és cégeiknek is otthont adott.

Egyikük az 1890-ben született Anton Herman Gerard Fokker volt, aki 1910-ben épített első repülőgépét, a Spin-t (holland; pók), két évvel később azonban átköltött a jobb üzleti kapcsolatokkal rendelkező Berlinbe, ahol létrehozta a Fokker Aeroplanbau nevű cégét. A másik fontos holland repülőgéptervező Frederick Koolhoven volt, aki 1886-ban született és 1910-ben megvásárolt egy francia Aéroplanes Hanriot et Cie. repülőgépet, egy évvel később pedig (egy francia Farman III biplánt alapul véve) kifejlesztette első saját repülőgépét, a Koolhoven Heidevogel-t.

Frederick Koolhoven szintén felismerte, hogy Hollandiában nem áll rendelkezésre a szükséges ipari kapacitás, ezért 1913-ban szerződést kötött az angol British Deperdussin repülőgépgyárral (a francia SPAD repülőgépgyár leányvállalatával), amely az általa tervezett típusokat alvállalkozóként gyártotta. A Seagull (angol; sirály) nevű típus teljesítménye elmaradt a várttól, ezért Koolhoven szerződést bontott és ezt követően a British Deperdussin helyett egy másik angol céggel, az Armstrong Whitworth iparvállalattal gyártatta a repülőgépeit.

Az első világháború alatt a holland Fokker Németországban, a központi hatalmak számára, míg a Koolhoven az antant számára gyártott repülőgépeket. Az Armstrong Whitworth a Koolhoven által tervezett repülőgépek közül a F.K.3-as és F.K.8-as többcélú, kétfedelű repülőgépeket nagy sorozatban gyártotta, mielőtt 1918-tól (az F.K.22-es modelltől kezdődően) Koolhoven ismét új gyártót keresett és talált a British Aerial Transport (BAT) repülőgépgyártó képében.

A BAT-nál Koolhoven több előremutató repülőgépet tervezett, de ezek közül egy sem vált sikeressé és miután 1919-ben a BAT csődbement, Frederick Koolhoven visszaköltözött Hollandiába, ahol először a Nationale Vliegtuig Industrie (holland; Holland Repülőgép, röviden VNI) számára tervezett, majd 1926-ban saját repülőgép-gyártó vállalatot alapított, N.V. Koolhoven néven (Anton Fokker az első világháborút követően szintén visszatért Hollandiába és ugyancsak saját gyárat alapított).

A két világháború között a Fokker gyár számított Hollandia első számú repülőgép-gyártó vállalatának, de ezzel párhuzamosan Koolhoven is több repülőgép-típust tervezett, azonban fejlett tervei nem, csak hagyományosabb típusai kerültek sorozatgyártásba: utóbbiak közé tartozott valamivel több, mint egy tucat felsőszárnyas F.K.46 és 142 db kétfedelű F.K.51 kiképzőgép.

Hollandia az 1930-as évekbeli fegyverkezési verseny részeként elsősorban Fokker vadászgépeket rendszeresített (ld.: „Szolgálatban” bekezdés), de emellett Frederick Koolhoven - a Fokker C.V kiváltására - egy új többcélú, kétfedelű vadászgépet tervezett: ez lett a Koolhoven F.K.52.


Konstrukció:

Az F.K.52-est az 1930-as évek második felében tervezték, amikor a legtöbb nagyhatalom már új, egyfedelű vadászrepülőgépeket állított hadrendbe, ezért Koolhoven több modern megoldása alkalmazott, így repülőgépe a régi és az új modellek közötti hibrid típussá vált.

A gép kétfedelű kialakítása ellenére zárt, rendkívül nagy méretű pilótafülkét kapott, amely egy több elemből álló buborék-kabintetőt jelentett, amely ezáltal rendkívül jó körkilátást biztosított, egyben azonnal felismerhetővé tette a típust.

A 8,25 méter hosszú repülőgép vegyes építésű volt: a törzs elején már fémborítást alkalmaztak, de a középső szekciót és a szárnyakat még feszített vászonnal burkolták. Az F.K.52-es 9,8 méteres fesztávolságú szárnyakat kapott: a két, egymás feletti szárny nem volt önhordó, ezért vegyesen ”N” alakú merevítő rudakat és huzalozást alkalmaztak. A gép farokrésze a szárnyakkal szemben már önhordó kialakítású volt, ezért az egyetlen függőleges és két vízszintes vezérsík nem rendelkezett külső támasztórudakkal.

A repülőgépet a számos típust, köztük a kortárs brit Gloster Gladiator kétfedelű vadászgépet is mozgató Bristol Mercury erőforrás emelte a levegőbe, amely egy 9 hengeres csillagmotort takart. A F.K.52 eredetileg a 605 lóerős (4730 méteren 636 lóerős) Mercury VIS hajtóművet kapta három lapátos légcsavarral. A típus nem behúzható futóművet kapott.

A Koolhoven korábbi típusaihoz hasonlóan az F.K.52 csak papíron számított tisztán vadászgépnek, valójában egy kétüléses többcélú, vadász-feladatkör mellett felderítésre és bombázásra is tervezett repülőgép volt, ezért a fegyverzetét 2 db 7,7 mm-es előretüzelő géppuska alkotta a felső szárnyakban, 1 sb 7,62 mm-es géppuska a pilótafülke előtt, de emellett maximum 150 kg-nyi bombát is szállíthatott (a hátsó megfigyelő ülése is előre nézett és nem kapott külön fegyvert).


Szolgálatban:

Az 1930-as évek második felétől (az erősödő német fenyegetésre válaszul) a holland légierő is megnövelte a gépállományát. 1939-ben, a második világháború kitörésekor a hollandok 176 db repülőgéppel rendelkeztek, amelyek felét vadászgépek alkották: 7 db 1930-as évek eleji nyitott, kétfedelű Fokker D.XVII, 36 db egyfedelű, zárt pilótafülkés, de nem behúzható futóműves Fokker D.XXI és 35 db modern kéthajtóműves, egyfedelű, zárt pilótafülkés, behúzható futóműves Fokker G.I. Az eleve erre a célra fejlesztett típusok mellett a kétfedelű Fokker C.V felderítő-bombázó és a hasonló Koolhoven F.K.51 kiképzőgépet is tervezték vadászgépként alkalmazni, a két gép erre azonban csak igen korlátozottan volt alkalmas.

A hollandok számára problémát jelentett, hogy bár a D.XXI és G.I típusok megjelenésükkor állták az összehasonlítást nyugati kortársaikkal (elsősorban a németek Bf 109 és Bf 110 repülőgépeivel), a Fokker vállalat korlátozott gyártókapacitása miatt csak alacsony számban, igen lassan készültek. A helyzetre való tekintettel (az egyre erősebb fenyegetés miatt) a régebbi, de fordulékonyabb Koolhoven F.K.52-est is megrendelték: a holland légierő 36 (más források szerint 39) példányt igényelt.

A F.K.52 1937. február 9-én teljesítette első felszállását, de a prototípus 1938-ban lezuhant, ezért az F.K.52s sorozatgyártású példányokat áttervezték. Ezek már nem a 605 lóerős Mercury VIS, hanem az erősebb, 825 lóerős Mercury VIII csillagmotorokat használták, amitől végsebességük 300 km/h-ra (4750 méteres magasságban 370 km/h-ra) nőtt.

A gyártás felfuttatása lassan haladt, ezért amikor 1940-ben a németek megtámadták Hollandiát, még csak 5 (a megsemmisült prototípussal együtt 6) példány épült, amelyek közül kettő megsemisült, a fennmaradó példányokat a németek zsákmányolták.

A svéd származású Carl Gustaf von Rosen báró 2 db F.K.52-est vásárolt Finnország számára, amelyeket a Téli háborúban a Szovjetunió ellen vetettek be. Ekkorra a típus már elavultnak számított a szovjetek új egyfedelű vadászgépeivel, köztük a Polikarpov I-16-ossal összehasonlítva, ezért az F.K.52-est földi csapásmérésre használták. A támadásokban mindkét gép megsérült, de kijavításukat követően, 1941-ben bombázóként és kiképzőgépként tovább használták őket, azonban 1943-ra mindkét gép megsemmisült.

Az F.K.52 Hollandia utolsó kétfedelű vadászgépe volt: már a típus sorozatgyártásának megkezdése előtt a Koolhoven repülőgépgyár megkezdte egy modernebb, egyfedelű típus, a F.K.58 gyártását, amelyet Franciaország számára exportáltak. E két típus mellett megkezdődött egy még fejlettebb, 1200 lóerős Lorraine 12R soros motorral tervezett vadászgép, a F.K.55 tervezése, de mivel csak a lényegesen gyengébb, 860 lóerős Lorraine 12H motor állt rendelkezésre, amivel a prototípus rendkívül lomhának bizonyult, az F.K.55 fejlesztését 1938-ban leállították.

1939-ben a Koolhoven megkezdte egy gigászi, 100 tonnás repülőcsónak tervezését, ez azonban nem valósult meg és a támadó németek a repülőgépgyárat kiemelt célpontként kezelték, ami a bombázásokban teljesen megsemmisült (a cég utolsó terve az F.K.59; az F.K.52-es fejlesztett változata volt). Frederick Koolhoven túlélte a második világháborút, de 1946-ban elhunyt és bár a gyár nélküli társaság még egy évtizeden át próbálkozott a repülőgépgyártás újraindításával, ez nem volt sikeres és 1956-ban az N.V. Koolhoven-t felszámolták.


Műszaki adatok:

Név: Koolhoven F.K.52

Típus: (kétfedelű) kétüléses vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 8,25 m

Fesztáv: 9,80 m

Magasság: 3,30 m

Szerkezeti tömeg: 1.650.kg

Max. felszálló tömeg: 2.500.kg

Motor: légcsavaros, 825 LE-s (Bristol Mercury VIIII, ”csillag” hengerelrendezésű, 9 hengeres, léghűtéses)

Személyzet: 2 fő

Fegyverzet: 2 db 7,7 mm-es géppuska (Browning, a felső szárnyakban), 1 db 7,62 mm-es géppuska (L-33/34, a pilótafülke előtt), lehetőség 150 kg-nyi bomba hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 370 km/h

Csúcsmagasság: 9.800.m

Emelkedőképesség: ismeretlen m/perc

Hatótávolság: 1130 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.