Jokoszuka Ro-go Ko-gata

„Helyben fejlesztett felderítő”


Tervezés:

A Nagy Japán Birodalom az 1800-as évek második felében rendkívül gyors ütemű fejlődésen ment keresztül, ahogy bezárkózó középkori királyságból modern nagyhatalommá vált. Ez kényszer eredménye volt: a japánok felismerték, hogy ha továbbra is ragaszkodnak addigi értékrendjükhöz, a többi ázsiai ország, köztük Kína sorsára juthatnak, míg a kiutat egyedül az jelentheti, ha leigázott gyarmat helyett maguk is gyarmatosítóvá válnak.

Ehhez az ország meghonosította az európai kultúra egyes elemeit és a fejlett nyugati ipart, valamint mindenekelőtt igyekezett ütőképes haderőt létrehozni, amellyel később uralma alá hajthat más országokat. Szigetországként a japán haderő legfontosabb haderőneme az 1869-ben megalapított Japán Birodalmi Haditengerészet volt.

Japán az ezt megelőző évszázadokban jelentős méretű haditengerészetet tartott fent, a bezárkózást követően azonban ezt megszüntette és a haditengerészet megalapításakor a teljes flotta 6 db elavult hajóból állt, amelyek egyesített vízkiszorítása mindössze 2252 tonna volt, azaz az egész haditengerészet teljes ereje kisebb volt, mint egy, a szemlén részt vevő francia hadihajó vízkiszorítása.

Mivel a japán hajógyárak ekkor még képtelenek voltak nagyméretű gőzhajók építésére, a japánok külföldről vásároltak: elsőként a Franciaországban épített, később a dánokon keresztül az Amerikai Egyesült Államoknak (a konföderációs haderőnek) értékesített Sphinx (amerikai szolgálatban CSS Stonewall, japán szolgálatban Kotecu) - egy 1490 tonna vízkiszorítású, kétárbocos páncélos gőzhajót.

Az 1880-as évekig a császárság több háborút vívott a nyugati kultúrát elutasító szamurájokkal, a konszolidáció után viszont brit, majd német irányítás alatt ütőképes haderőt hoztak létre, amivel 1894-95 folyamán sikeresen legyőzték Kínát, az ezredfordulót követően pedig (ekkor már japán építésű hadihajókkal) győzelmet arattak az Orosz Birodalom felett. Utóbbi különösen jelentős presztízs-győzelmet jelentett, mivel a modern történelem folyamán ázsiai ország először győzött le európai nagyhatalmat, jelezve a megváltozott erőviszonyokat.

A japánok számára kulcsfontosságú volt a terjeszkedés, mert bár sikerült kiépíteniük egy modern, nyugati típusú ipart, ám ennek ellátásához olcsó nyersanyag-forrásokra volt szükségük, de mivel az anyaország szinte egyáltalán nem rendelkezett stratégiai nyersanyagokkal (fémekkel és üzemanyagokkal), ezt csak gyarmatosítás révén szerezhették meg (hasonlóan az európai nagyhatalmakhoz).

Az első világháború alatt a Nagy Japán Birodalom az antant oldalán harcolt, de érdemi harccselekményre nem került sor és a japánokat elsősorban a pragmatizmus vezette, mivel így megszerezhették a németek védelem nélkül maradt ázsiai gyarmatait. A japánok a háború alatt is igyekeztek követni az európai trendeket (mások mellett a háború után harckocsikat is vásároltak), emellett élénken érdeklődtek a repülőgépek iránt.

Japán itt is követte a bevált fejlődési utat. Első lépésben nyugati repülőgépeket vásárolt, például a haditengerészeti légierő megvásárolt 30 db francia Maurice Farman MF.7 „Longhorn” típusú felderítő repülőgépet, amelyeket Mo típus néven rendszeresítettek. A többféle francia repülőgép segítségével kiképezték az első katonai pilótákat és kiszolgáló-személyzetet, majd megvásárolták több repülőgép gyártási jogát, amelyet helyben építettek (mások mellett 40 db Nieuport 10-es repülőgépet gyártottak Nakadzsima Ko-2 jelzéssel).

Az így szerzett tapasztalatokat felhasználva a japánok tovább léptek és megépítették az első helyben továbbfejlesztett típusaikat. Utóbbiak közé tartozott a haditengerészet kezében lévő Jokoszuka fegyvergyár is, amely megvásárolt 1 db brit Short Type 184 vízi repülőgépet, majd az ezen szerzett tapasztalatokat felhasználva megtervezték saját típusukat, a Jokoszuka Ro-go Ko-gata modellt. A típus nevének első szava a feladatkört jelölte (felderítő), a második pedig azt, hogy a repülőgép a hányadik Japánban tervezett modell (első).


Konstrukció:

A Jokoszuka Ro-go Ko-gata az első japán fejlesztésű repülőgép volt, de a típus erősen épített a korábbi Short Type 184-re. A két repülő külsőre igen hasonló volt, de a Jokoszuka modellje több mint 2 méterrel rövidebb, mindössze 10,16 méter hosszú testtel rendelkezett. A favázra feszített vászonból készült típus szárnyainak fesztávolsága szintén jelentősen (3,5 méterrel) csökkent, de az így is 15,69 métert tett ki.

A kétfedelű repülőgép szárnyait oldalanként 6-6 merevítőrúddal és több acél-sodronnyal merevítették, ami nagyobb légellenállást, áttételesen alacsonyabb végsebességet eredményezett, azonban erre szükség volt a jelentős fesztávolság és a támasztó-úszók miatt. A Ro-go Ko-gata hagyományos; egyetlen függőleges és két vízszintes vezérsíkból álló farokrészt kapott.

A típus bázisát adó angol repülőgépet egy V8-as Sunbeam motor mozgatta, a Ro-go Ko-gata viszont már egy 200 lóerős francia Salmson erőforrással rendelkezett (utóbbi szintén egy ”V” henger-elrendezésű, 8 hengeres erőforrás volt).

A Ro-go Ko-gata vízi repülőgép volt, de ellentétben a korszak más típusaival (köztük az olasz Macchi M.5-össel) e modell nem kapott csónaktestet, ehelyett a repülőgép törzse kiemelkedett a vízből, mivel úszótalpakat használtak. A japán gép 2 darab fő- és a szárnyvégeken 1-1 db támasztó-úszóval rendelkezett, de a típus alapvetően a két fő úszó segítségével maradt a víz felszínén: a támasztó-úszók csak arra szolgálta, hogy amennyiben a repülőgép megdőlt, a vízbe érő szárnyai ne sérüljenek meg.

A Ro-go Ko-gata felderítő repülőgépnek készült, ezért nem rendelkezett előre néző fegyverzettel, ehelyett 2 fős legénységet alkalmaztak és a hátsó megfigyelő pozíciójába egy 7,7 mm-es sínen mozgatható géppuskát telepítettek. Bombák vagy egyéb fegyverzet hordozására nem volt lehetőség.


Szolgálatban:

A Jokoszuka Ro-go Ko-gata prototípusa 1918-ban emelkedett először a levegőbe (még 140 lóerős Salmson motorral) és a teszteket követően a típust még 1918-ban, az első világháború alatt hadrendbe állították.

1918 novemberében véget ért az első világháború és az év végéig mindössze 4 gépet adtak át, de mivel a japánok a típust haditengerészetük megerősítésére gyártották, nem pedig egy konkrét első világháborús ellenség ellen, a típust a békekötést követően is tovább gyártották. Összesen 228 db ilyen repülőgép épült, de csekély kapacitása miatt ezek közül csak 32 egységet épített a fejlesztő Jokoszuka: a többit a szintén japán Aicsi és Nakadzsima repülőgépgyárak készítették.

A Ro-go Ko-gata 200 lóerős alapváltozatából csupán néhány példányt gyártottak, mielőtt áttértek egy erősebb, 220 lóerős Mitsubishi Hi típusú (licencgyártott Hispano-Suiza 8) erőforrásra.

A típus a japán ipar teljesítményét dícsérte: a Ro-go Ko-gata az első nagy sorozatban gyártott japán repülőgép volt, ennek ellenére mindössze néhány éves lemaradásban volt a legújabb nyugati típusokhoz (pl.: a Short N.1B „Shirl”-höz) képest (ennek oka, hogy a típus egy 1915-ös repülőgépre épült).

A Jokoszuka modellje ennek ellenére kiváltotta a korábbi Maurice Farman felderítőket és jelentős hatótávolsággal bírt, azonban a gyors fejlődés hamarosan ezt a típust is elavulttá tette. Enne oka, hogy a Ro-go Ko-gata kiváló alapot nyújtott a bevezetőben említett fejlesztés utolsó lépésének: a nyugati alapú eszköz helyben továbbfejlesztett változatán szerzett tapasztalatokat felhasználva a japánok immár teljesen új, tisztán Japánban fejlesztett modelleket terveztek.

A Jokoszuka 1920-ban megalkotta az I-go Ko-gata kiképző repülőgépet (a Ro-go Ko-gata áramvonalas orrú, gyorsabb változatát), amelyből 70 példányt gyártottak, majd 1925-ben gyártani kezdték a Jokoszuka K1Y felderítőt, amely a gyár mindkét korábbi repülőgépét kiváltotta, de már korábban megjelent a Mitsubishi 1MF repülőgép-hordozóról üzemeltethető vadászrepülőgép, majd a Mitsubishi 1MT szárazföldi torpedóvető repülőgép.

A Jokoszuka Ro-go Ko-gata volt Japán első sorozatgyártású repülőgépe, egyben az ország egyetlen, az első világháború alatt hadrendbe állított típusa, történelmi távlatból azonban a típus mint a Jokoszuka és a teljes japán repülőgép-ipar egyik korai típusaként fontos.

A Ro-go Ko-gata sorozatgyártását 1925-ben állították le, de a legtöbb korábbi példányt már egy évvel később kivonták a hadrendből és 1928-ban a fennmaradó példányokat is nyugdíjazták (néhány repülőgépet civil cégek vásároltak meg; ezeket postagépként használták).


Műszaki adatok:

Név: Jokoszuka Ro-go Ko-gata

Típus: (kétfedelű) felderítő repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 10,16 m

Fesztáv: 15,69 m

Magasság: 3,67 m

Szerkezeti tömeg: 1.070.kg

Max. felszálló tömeg: 1.628.kg

Motor: légcsavaros, 220 LE-s (Mitsubishi Hi típus, ”V” hengerelrendezésű, 8 hengeres)

Személyzet: 2 fő

Fegyverzet: 1 db 7,7 mm-es géppuska (hátrafelé tüzelő)

Teljesítmények:

Végsebesség: 156 km/h

Csúcsmagasság: ismeretlen m

Emelkedőképesség: 125 m/perc

Hatótávolság: 780 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.