Israel Aircraft Industries Kfir

„Repülő oroszlánkölyök”


Tervezés:

A vallási okok kivételével Izrael Állam létrehozása a Sínai-félszigeten több szempontból is hibás döntés volt: ezek közé tartozott, hogy bár a zsidók a területet az ígéret földjeként aposztrofálták, mára a félsziget nagy része elsivatagosodott, az őshonos erdőségek kiterjedése jelentősen lecsökkent. A fő problémát azonban nem a globális éghajlat-változás miatt leromlott élőhely jelenti, hanem a szomszédos országok.

Az Izraellel határos Egyiptomban, Jordániában, Szíriában és Libanonban is túlnyomórészt muzulmán vallású arabok élnek és a meghatározó vallás csoportok számára Izrael puszta léte is fenyegetést jelent, ezért mindent megtettek Izrael elpusztításáért.

Amikor az agresszív betelepítéseket követően a zsidók 1948. május 14-én kikiáltották Izrael Államot, Egyiptom, Jordánia és Szíria mellett Irak azonnal dzsihádot (vallásháborút) hirdetett a zsidók ellen.

Az izraeliek európai és amerikai zsoldosokkal támogatva, elkeseredett küzdelmek árán képesek voltak visszaverni a szervezetlen támadásokat, azonban az ellentétek később sem csökkentek. 1956-ban Izrael külföldi segítséggel megtámadta Egyiptomot (második arab-izraeli háború), 1967-ben viszont ismét Egyiptom, Szíria, Jordánia és Irak próbálta meg lerohanni a zsidókat (Hatnapos háború) - ez a háborúskodás a mai napig fennáll.

Mivel mind az arab országok, mind Izrael rendkívül fejletlen volt (a nehézipar minden országból teljesen hiányzott), a harcokhoz minden félnek nagy mennyiségű fegyver, ellátmány és harcjárművek behozatalára volt szüksége. Ebben meghatározó szerepet játszott, hogy az arabokat a Szovjetunió, míg Izraelt az Amerikai Egyesült Államok látta el modern fegyverzettel (ez a folyamat már az 1940-es évek végén elindult).

A megfelelő mennyiségű hatékony harcjármű az ellenséges országok által körbezárt Izrael számára életbevágóan fontos volt, ezért az amerikai fegyver-import mellett majdnem minden zsákmányolt harcjárművet is hadrendbe állítottak, meglévő típusaik pedig folyamatosan fejlesztették.

Ezek a fejlesztési programok megalapozták az izraeli gépipart, amit később az is elősegített, hogy a zsidók az amerikai mellett brit és francia típusokat is rendszeresítettek, eltérő alkatrészeik miatt pedig ezek hadrendben tartása komoly feladatokat rótt a műszaki egységekre.

Amíg az angoloktól elsősorban harckocsikat (pl.: Centurion-okat), addig a franciáktól vadászgépeket szereztek be: többek között az igen sikeres Dassault Mirage III-ast, amely az izraeli légierő gerincét adták, majd ennek fejlesztett, csapásmérő változatát; a Mirage 5-öst.

A Hatnapos háború után Izrael elpusztult repülőit Mirage 5-ösökkel kívánta pótolni, de mivel Franciaország fegyver-embargót vezetett be az ország ellen, a zsidók egyszerűen ellopták a francia gép terveit és azt saját igényeik szerint átalakítva, IAI Nesher néven kezdték gyártani.

Később kidolgozták, majd gyártották a Nesher továbbfejlesztett, vadász-változatát, az Israel Aircraft Industries (angol; izraeli repülőgép ipar, röviden IAI) Kfir (héber; fiatal oroszlán, ~ oroszlánkölyök) nevű típusát.


Konstrukció:

Számos más korabeli izraeli harcjárműhöz hasonlóan a Kfir is egy külföldi alaptípus feljavítása volt: lényegi változtatás nem történt, azonban az egyes részegységeket továbbfejlesztették, illetve helyi komponensekre cserélték. A Kfir is a Mirage 5-ös jellegzetes, elnyújtott törzsét kapta - ezt a hatást egyes változatokon a korábbiaknál is hosszabb, új orr is fokozta.

A több mint 15,5 méter hosszú repülő elődje deltaszárnyát is örökölte, az IAI azonban ezt több ponton módosította, hogy növelje típusa hatékonyságát. A szárnyakra egy-egy „kutyafog” nevű kiálló elem került: az ezek által keltett kisméretű légörvények megakadályozták a légáramlás leválását a szárnyakról, ami az intenzíven manőverező vadászgépeknél különösen fontos.

A Kfir-en átvették a Nesher-hez kifejlesztett keskeny első légterelő lapokat, viszont újdonságot jelentettek a leszerelhető kacsaszárnyak, amelyek szintén növelték a vadászgép mozgékonyságát. A típus felmenőihez hasonlóan egy függőleges és két vízszintes vezérsíkkal rendelkezett.

Az izraeli vadászgép törzsének hátsó részét az orrhoz hasonlóan megváltoztatták: ennek oka az új hajtómű volt. Ennek az eredeti erőforrástól eltérő mérete miatt az izraeli repülő hátsó szekciója a korábbiaknál rövidebb, ugyanakkor nagyobb átmérőjű lett, így be tudta fogadni az izraeli Beit Shemesh által gyártott J-79-J1E sugárhajtóművet.

A J-79-J1E a General Electric J79-es helyi változata volt, amely az eredeti francia hajtóműnél kb. 25%-al erősebb volt (normál üzemben 52,9 kN, utánégetővel 79,62 kN tolóerőt adott le).

Az új erőforrás azonban nagyobb mérete mellett több levegő beszívását is igényelte. A zsidók ezt úgy oldották meg, hogy a két kisméretű első légbeömlő nyílást kiszélesítették és a hátsó függőleges vezérsík bekötési pontjába egy harmadik, kiegészítő légszívó csatornát vágtak.

Ezzel szemben a Kfir futóművében nem történt változás: megtartották az egyetlen első és két hátsó tengelyt (futószárnyaként egy-egy kerékkel).

A Kfir-t elsősorban légiharcra szánták, ezért - a nemzetközi trenddel szembemenve - két darab 30 mm-es DEFA gépágyút építettek a vadászgépbe (a hidegháború alatt többen úgy vélték, a jövő az irányított rakétáké, a gyakorlat azonban bizonyította a fedélzeti gépágyúk hatékonyságát).

Ezek mellett a típus 5 függesztési pontján összesen több mint 5,7 tonnányi fegyverzet szállítására volt lehetőség. Ezek lehettek amerikai AIM-9 „Sidewinder” vagy izraeli Shafrir és Python légiharc rakéták, földi célok elleni rakéták, de az irányított rakéták mellett 68 mm-es francia SNEB nem irányított rakéták, kiegészítő üzemanyag-tartályok és többféle bomba is (köztük az amerikai Paveway lézer-irányítású bombák és a francia Matra Durandal kifutópálya-romboló bombák).


Szolgálatban:

A Kfir első prototípusa, egy erősen átalakított Nesher (Ra’am B jelzéssel) 1973-ban emelkedett először a levegőbe, a típust két évvel később rendszeresítették. A Kfir megfelelt feladatának, de első vonalbeli (légifölény) vadászgépként csupán néhány évig alkalmazták, mert az Amerikai Egyesült Államok 1976-ban megkezdte a fejlettebb McDonnell Douglas F-15 „Eagle”-ök szállítását.

Izrael ennek ellenére egy ideig még együtt üzemeltette a két típust és a Kfir-t is folyamatosan fejlesztették, hogy megőrizzék légi fölényüket. Ennek keretében a Kfir C.1-es bázismodellt (ld. balra) hamarosan felváltotta a C.2, már a fent említett kutyafogakkal és továbbfejlesztett kacsaszárnyakkal.

A C.7-es ennél lényegesen fejlettebb volt erősebb, J-79-GEJ1E hajtóművével, fejlettebb elektronikai rendszerekkel és 2 további fegyverfüggesztési ponttal (mind a C.2-es, mind a C.7-es változatból készült kiképző-modell TC.2, illetve TC.7 jelzéssel).

Ezen kívül több exportcélú fejlesztés is történt (C.10, TC.10, C.12, Block 60), illetve később egy speciálisan felderítésre szánt változatot is létrehoztak (Kfir Tzniuk).

Az Izrael által leselejtezett gépeket később Ecuador, Kolumbia és Srí Lanka vásárolta meg, a típusból Argentína is vásárolna, míg 25 példányt az Amerikai Egyesült Államok haditengerészete és tengerészgyalogsága rendszeresített (ezek a külföldi agresszorok szerepét játszották a kiképzéseken.

Rövid szolgálati ideje miatt a Kfir komolyabb hadműveletekben nem vett részt: az 1982-es Operation Peace for Galilee (angol; békét Galileának hadművelet) idején a Kfir-eket kíséret nélküli csapásmérő gépekként használták, valamint Libanonban vélt kiképző bázisokat támadtak. Kfir-rel egyetlen alkalommal értek el légi győzelmet: 1979-ben egy szíriai MiG-21-est semmisítettek meg vele.

A zsidók csak az 1990-es években nyugdíjazták a típust, amelyet ezután külföldre értékesítettek (ezeket a gyártó IAI Block 60-as szintre hozta fel, korábban majdnem minden példányt C.7-essé alakítottak át). A nagygenerálozás és a fejlesztések hatására az elkészült gépek gyakorlatilag újnak számítanak (összesen több mint 200 db Kfir-t gyártottak).


Műszaki adatok:

Név: Israel Aircraft Industries Kfir C.2 (oroszlánkölyök)

Típus: vadászbombázó repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 15,65 m

Fesztáv: 8,22 m

Magasság: 4,55 m

Szerkezeti tömeg: 7.285.kg

Max. felszálló tömeg: 16.200.kg

Motor: sugárhajtóműves 1 db, 52,9 kN (utánégetővel 79,62 kN) tolóerejű (Beit Shemesh General Electric J-79-J1E)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 2 db 30 mm-es gépágú (DEFA 553) lehetőség 5775 kg-nyi nem irányított és irányított rakéta (köztük az izraeli Shafrir és Python), bomba vagy más típusú függesztmény felerősítésére

Teljesítmények:

Végsebesség: 2440 km/h (2 Mach)

Csúcsmagasság: 14.200.m

Emelkedőképesség: 13980 m/perc

Hatótávolság: 768 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.