Hanriot HD.1

„Kétszer feltámadó francia”


Tervezés:

Ahogy a honlap más cikkeiben is olvasható, az 1900-as évek elején Franciaország számított a repülőgép-fejlesztés központjának, ahová a világ számos országából érkeztek mérnökök, feltalálók és pilóták, hogy bemutassák legújabb típusaikat a nagyközönségnek, de mellettük számos francia feltaláló is tevékenykedett.

Közülük az egyik legismertebb Louis Charles Joseph Blériot volt, akinek Blériot IX típusú repülőgépe különösen nagy hatásúnak bizonyult: megoldásait több kortárs francia repülőgépen lemásolták.

René Hanriot az elsők között, már 1907-ben megépített egy működőképes repülőgépet, de az ő típusa is a Blériot IX-esből merített, azonban Hanriot csak két évvel a repülőgépe megalkotása után, 1909-ben emelkedett a levegőbe. A Hantirot I jelű repülőgép ekkorra már elavulttá vált, ezért Hanriot repülő-iskolát alapított (René Hanriot fia, Marcel Hanriot a világon a legfiatalabbként, 15 évesen szerzett repülési jogosítványt).

René Hanriot az iskolával párhuzamosan továbbra is kísérletezett repülőgépekkel és 1910-ben repülőgépgyárat alapított. Egy évvel későbbi kétüléses típusát a francia hadsereg is tesztelte, de ugyanúgy nem rendszeresítették, mint következő, 1912-es típusukat.

Megrendelés hiányában a fiatal vállalkozás csődbe jutott, de a céget Louis Alfred Ponnier felvásárolta és 1913-ban létrehozta a Société de Construction de Machines pour la Navigation Aérienne (francia; légi navigációs szerkezet-gyártó vállalat, röviden CMNA) céget. A CMNA szintén nem vált sikeressé (típusait a francia hadsereg az erős konkurencia fényében szintén nem rendszeresítette), ráadásul miután kitört az első világháború, a Rheimsben található gyár a németek kezére került, azonban René Hanriot közben egy új vállalatot alapított, Aéroplanes Hanriot et Cie néven.

Hanriot új cége kezdetben csak beszállítóként alkatrészeket gyártott más repülőgépgyárak számára, de René Hanriot komplett típusokat is szeretett volna építeni. Korábban fiát 18 évesen besorozták a hadseregbe, aki az első világháború kezdetén a francia légierőben bombázókkal több bevetést repült, de 1915-ben leszerelték, miután egy éjszakai bevetésen súlyos sérülést szenvedett, amelyet követően csatlakozott apjához.

Fia sérülésével egy időben apja, René felbérelte Emile Dupont repülőgép-mérnököt, aki megkezdte egy új repülőgép tervezését. E típus az új Hanriot repülőgépgyár első terméke volt, egyben az első típus, amelyet Dupont tervezett, ezért a modell a Hanriot HD.1 nevet kapta.


Konstrukció:

A Hanriot HD.1-es az első világháború közepének új generációs repülőgépei közé tartozott, amelyeket a korábbiaknál nagyobb teljesítményű részegységekkel, a háborús tapasztalatok alapján építettek. A HD.1-es rendkívül kisméretű repülőgép volt: mindössze 5,85 méteres hosszal és hasonlóképpen csekély, mindössze 8,7 méter fesztávolságú szárnyakkal rendelkezett.

A kétfedelű francia repülőgép szárnyai kortársaihoz hasonlóan favázra feszített vászonból készültek és az egymás feletti szárnyakat két-két merevítő-rúd, valamint acél huzalok kapcsolták össze (az alsó szárny fesztávolsága kisebb volt a felsőnél).

A repülőgép farokrésze az akkoriban általánosan elterjedt kialakítású volt egyetlen függőleges és két - nem önhordó - vízszintes vezérsíkkal.

A repülőgépet a Le Rhone vállalat 9J típusú erőforrása mozgatta. Ez az egysoros, léghűtéses, 9 hengeres csillagmotor a korábbi Le Rhone 9C egységgel szemben már nem 80, hanem 109 (névleg 110) lóerős teljesítményre volt képes, amely ugyan a töredéke volt a későbbi (pl.: második világháborús) vadászgépek teljesítményének, azonban a Hanriot HD.1 tömege is igen csekély volt: a repülőgép üres tömege 407 kg-ot tett ki és teljes terhelés mellett is csupán 652 kg-ot nyomott. Mindez azt eredményezte, hogy a fából készült, kétlapátos, nem állítható légcsavarral szerelt HD.1-es végsebessége elérte a 184 km/h-t.

A repülőgép kialakításához hasonlóan a HD.1-es futóműve is megfelelt kortársainak. A típus két első és egyetlen tagból álló hátsó futószárat kapott, de a tömeg minimalizálása érdekében az első kerekek nem rendelkeztek rugózással, míg a farok alá egy kerék nélküli farokcsúszó került (a kortárs repülőgépek alacsony fel- és leszállósebessége, valamint a betonozott kifutók hiánya miatt ez nem jelentett valódi problémát).

A HD.1-est kifejezetten vadászrepülőgépnek tervezték, ezért az együléses típus változattól függően 1 vagy 2 darab 7,7 mm-es Vickers géppuskával rendelkezett, bombákat viszont nem szállított.


Szolgálatban:

A Hanriot HD.1-es első prototípusa 1916 júniusában emelkedett a levegőbe és a típust igen fontos vadászgépnek szánták a háború első felében hatékonynak számító, de kiöregedő Nieuport 17-esek kiváltására, azonban ez nem valósult meg, mert az a döntés született, hogy a Nieuport régebbi modelljeit a HD.1-esnél nagyobb méretű és nehezebb, de 40%-kal erősebb motorja révén gyorsabb SPAD S.VII-essel fogják kiváltani.

Az S.VII-es a második világháború egyik legsikeresebb vadászrepülőgépének számított, amelyből mintegy 6000 példányt gyártottak, ez viszont azt jelentette, hogy az éppen csak gyártásba került Hanriot HD.1-es már megjelenésekor feleslegessé vált és a típus a francia légierő nem is rendszeresítette. Néhány példányt a francia haditengerészet átvett, de ezeket hamarosan továbbadta az amerikai haditengerészetnek.

Mivel azonban a HD.1-es jó teljesítményt nyújtott, a repülőgépet ennek ellenére nagy példányszámban gyártották: kifejezetten a Franciaországgal szövetséges országok számára. A repülőgép elsődleges üzemeltetője Belgium volt, amely más forrásból nem juthatott nagy mennyiségű modern repülőgéphez - ennek köszönhetően a típus az első világháború végéig Belgium első számú vadászgépének számított.

Legalább egy példányt Belgiumban felszereltek egy léghajók ellen kifejlesztett 11 mm-es lőszert tüzelő Vickers nehézgéppuskával; a 37 elismert légi győzelmével a háború legsikeresebb belga vadászpilótájának számító Willy Coppens mások mellett ezzel a repülőgéppel is repült.

A belgák mellett a HD.1-est kis mennyiségben az Olasz Királyságnak is szállították, ahol a típust olyan jónak ítélték, hogy azt a Macchi repülőgépgyár helyben is gyártotta és a belgákhoz hasonlóan idővel az olasz légierőben is a HD.1-es vált a legfontosabb vadászgéppé.

A típus végigharcolta a második világháborút és bár teljesítménye már elmaradt a háború végig vadászgépekétől, ennek ellenére rövid ideig még a háborút követően is hadrendben maradt. Az amerikai haditengerészet ekkor megpróbálkozott a hadihajóira telepített rövid kifutókról történő üzemeltetéssel, ez azonban nem bizonyult sikeresnek.

A HD.1-esek Belgiumban az 1920-as évek végéig hadrendben maradtak és bár az olaszok korábban leselejtezték az általuk épített példányokat, azok egy részét Svájc megvásárolta és tovább használta. Equador és Paraguay egy-egy repülőgépet szintén átvett tesztelésre, végül azonban nem rendszeresítették a francia eredetű vadászgépet.

A Hanriot HD.1-esből nem készültek alváltozatok, néhány példányt azonban kerekek helyett úszótalpakkal szereltek fel a vízi üzemeltetéshez, emellett a repülőgép a későbbi Hanriot modellek alapjául is szolgált. A prototípusok mellett ebbe a csoportba tartozott a HD.2-es (a HD.1-es eleve úszótalpakkal felszerelt variánsa), valamint a HD.3 és HD.4 kétüléses vadászgépek.


Műszaki adatok:

Név: Hanriot HD.1

Típus: együléses vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 5,85 m

Fesztáv: 8,70 m

Magasság: 2,94 m

Szerkezeti tömeg: 407.kg

Max. felszálló tömeg: 605.kg

Motor: légcsavaros, 109 LE-s (Le Rhône 9J, ”csillag” hengerelrenderésű, 9 hengeres)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 1-2 db 7,7 mm-es géppuska (Vickers, a motor két oldalán)

Teljesítmények:

Végsebesség: 184 km/h

Csúcsmagasság: 6.400.m

Emelkedőképesség: 272 m/perc

Hatótávolság: 550 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2021 | Minden jog fenntartva.