Handley Page HP.52

„A demokrácia mártírja”


Tervezés:

A Handley Page vállalat a Brit Birodalom egyik legelső repülőgép-gyártó cége volt: 1909-ben alapították és még ebben az évben megépült első típusuk, az 1910-ben levegőbe emelkedő Handley Page Type A „Bluebird”. A cégalapító Frederick Handley Page igen termékenynek bizonyult - 1914-ig, az első világháború kitöréséig összesen további féltucat új repülőgép-típust tervezett és épített (Handley Page Type D, E, F, G, H, K), valamint több típusát továbbfejlesztette (a Type C például a Type A modernizált változata volt).

Az első világháború alatt majdnem minden repülőgépgyár kifejlesztett egy vagy több vadászgépet, a Handley Page vállalat viszont a lényegesen nagyobb bombázók felé fordult. Első ilyen típusuk, a Handley Page Type O 1915 végén teljesítette első repülését és 1916-ban állt hadrendbe. E repülőgépből két fő változatban (Type O/100, Type O/400) összesen 600 példányt építettek és a cég neve az Egyesült Királyságban összeforrt a bombázókkal. A Handley Page az első világháború végén elkészítette a kétmotoros Type O felnagyított változatát, a teljes terhelés mellett több mint 13 tonnás, négymotoros Type V/1500 modellt, azonban ebből a háború vége miatt csupán néhány tucatnyi épült.

Az első világháború végével nem volt többé szükség a hatalmas számú repülőgépre, azonban a Handley Page számára előnyt jelentett, hogy a kisméretű, egy- és kétüléses vadászrepülőkkel szemben nagyobb bombázóit át lehetett alakítani polgári utasszállítókká: így született meg az 1921-es Type W, a Type O bombázó 12 utast szállítani képes változata.

Az 1920-as években a vállalat folytatta a fejlesztést, vegyesen tervezve polgári és katonai modelleket, de ezek közül egyedül a Handley Page Type M „Hinaidi” bombázót gyártották és ezt is csupán 36 példányban, mielőtt 1924-ben a cég új nevezék-rendszert vezetett be: ettől kezdve összes típusukat „HP” jelzéssel látták el (visszamenőlegesen korábbi modelljeiket is átkeresztelték; a Type A például a HP.1 jelet kapta).

A vállalat az 1930-es években újra növekedésnek indult. 1930-ban emelkedett levegőbe a Handley Page HP.50 „Heyford” kétfedelű bombázó, amelyből 1933-tól 125 példányt gyártottak, azonban más típusaik, köztük a HP.42-es utasszállító, a HP.43 csapatszállító, valamint a HP.46 és HP.47 torpedóbombázók nem kerültek sorozatgyártásba.

E típusok mellett 1932-ben a Handley Page elindult a B.9/32-es pályázaton is, amelyben az Egyesült Királyság kétüléses, kiemelkedően nagy teljesítményű, kétmotoros nappali bombázót igényelt. A tervezet igen előremutató volt: a korábbi bombázók, köztük a Handley Page típusai is alacsony sebességű, kétfedelű modelleket takartak, azonban az új, korábbiaknál nagyobb teljesítményű repülőgép-motorok és az alacsonyabb légellenállást eredményező áramlástani kutatások következtében jelentősen nőtt a repülőgépek sebessége. Ennek legismertebb példája a szintén brit Hawker Hart könnyűbombázó volt, amely 1930-as hadrendbe állításakor gyorsabb volt, mint ugyanazon országban a bombázók elfogására tervezett vadászrepülőgépek.

A B.9/32-es kiírás egy hasonló képességű, de nagyobb típust vázolt fel. A pályázat többször változott, ezért az egyik elkészült típus, a Vickers Wellington egy nagy méretű típussá vált brit viszonyok között erős fegyverzettel, míg a Handley Page vállalat modellje, a HP.52 a sebességre koncentrált. Utóbbi típus a Hampden becenevet kapta, a XVII. században élt John Hampden, Oliver Cromwell unokatestvére, az Angol polgárháború alatt a demokratikus erők egyik legfontosabb politikusának emlékére, aki egy királypártiak elleni csatába halálos sebet kapott).


Konstrukció:

A korai fejlesztés és nem konvencionális kialakítása ellenére a Handley Page Hampden megjelenésekor rendkívül modern repülőgépnek számított. A típus kiemelkedően jó repülési jellemzőkkel rendelkezett, aminek oka részben a vadászgépekhez hasonló kialakítása volt; a fémből készült, önhordó testű HP.52-es igen keskeny törzset kapott, amelyben a legénység egymás mögött foglalt helyet.

A 16,33 méter hosszú bombázó 21,08 méter fesztávolságú szárnyainak külső szekciója ”V” alakú volt. A Hampden farokrészét rendkívül vékonyra tervezték, amely végén kettős függőleges és egyetlen ezeket összekötő vízszintes vezérsík kapott helyet.

A B.9/32-es pályázat eredetileg V12-es Rolls-Royce Goshawk motorokat várt el, amelyek 660 lóerős teljesítményre voltak képesek, de ez az erőforrás nem jutott túl a prototípus-fázison (mindössze 30 egység épült), ezért módosították a kiírást. A Goshawk rendkívül alacsony tömegét egyetlen kortárs brit hajtómű sem tudta megközelíteni, viszont a leendő géptől elvárt maximális tömeg növelésével lehetővé vált nehezebb, de nagyobb teljesítményű csillagmotorok, Köztük a Bristol vállalat Pegasus és Perseus modelljeinek beépítése.

A bombázó sorozatgyártású változatait ezért két darab brit Bristol Pegasus XVIII motor emelte a levegőbe; ezek az egysoros, 9 hengeres csillagmotorok egyenként 980 lóerős teljesítményre voltak képesek. A HP.52-es két, a hajtóművek burkolatába behúzható első kereket, valamint egy bolygóműves farokkereket kapott.

A Hampden szűk, a repülőgép felét kitevő küzdőterében 4 fős legénységgel rendelkezett, valamint itt kapott helyet a zárható bombatér is. A HP.52-es zárt bombaterében 4000 font (1800 kg) bombát, aknát, vagy egyetlen nagyméretű, 702 kg-os Mark XII típusú torpedót szállíthatott.

A repülőgép sebességének maximalizálása érdekében a Hampden ugyan korában meglepően sok géppuskával rendelkezett, viszont maguk a géppuskatornyok manuális forgatással rendelkeztek (ezáltal elhagyhatták a nehéz toronyforgató mechanizmust). A bombázó összesen maximum 6 db géppuskát kapott: ebből egy fixen beépített, előretüzelő gépfegyver került az orrba, további egy forgatható géppuska az orrba (ezt a bombázótiszt kezelte), kettő-kettő pedig a hasi és háti tornyokba.


Szolgálatban:

A HP.52-es első prototípusa (K4240) 1936. június 21-én teljesítette szűzfelszállását, amelyet követően a bombázóból azonnal 180 példányt rendeltek (egy külön, B.30/36-os jelű pályázat keretében), de a típus sorozatgyártása csak 1938-ban indult be. Ekkorra a németek jelentette növekvő fenyegetés és az egyre elkerülhetetlenebbnek látszó háború miatt az Egyesült Királyságnak rövid időn belül a lehető legnagyobb mennyiségű harcjárműre, köztük bombázóra volt szüksége, ezért a Handley Page mellett 100 repülőgépet a Short & Harland vállalatnál terveztek összeszerelni (24 hengeres, ”H” elrendezésű Napier Dagger erőforrásokkal).

1942-ig összesen 1420 darab Handley Page Hampden épült. A gyártást felgyorsította, hogy a bombázót nem hagyományos módon építették, ehelyett a szárnyakat és a törzset 3-3 modulra bontották, amelyeket előre legyártottak, majd ezeket a végszerelés során egyesítették. A típusból terveztek egy Dagger-motoros továbbfejlesztett változatot (HP.53), de ez ugyanúgy nem valósult meg, mint az 1000 lóerős amerikai Wright Cyclone-motorokkal felszerelt modell, illetve a szintén 1000 lóerős Napier Dagger VIII hajtóműves variáns.

A típusból mindössze egyetlen bázismodellt gyártottak, a HP.52 „Hampden” Mark I-t, a kisszámú Dagger-motoros HP.52-esek viszont a Hereford nevet kapták (a gyártás ténylegesen a Handley Page és az English Electric gyáraiban folyt, míg 150 darab Hereford-ot a Short & Harland épített).

Hadrendbe állításakor a britek sokat vártak a Hampden-től: a típus keskeny törzse miatt hosszabb bevetéseken igen kényelmetlen volt, ugyanakkor 398 km/h-s végsebessége az Egyesült Királyságban kategóriájában új rekordnak számított (a fegyvertelen prototípussal 426 km/h-t értek el), ráadásul a típus jó manőverező-képességgel rendelkezett, ennek ellenére leszállósebessége alacsony volt.

A második világháború kezdetén a Handley Page Hampden (a szintén a B9./32-es kiírásra fejlesztett Vickers Wellington-nal együtt) a britek legfontosabb bombázója volt, amelyeket jelentős számban alkalmaztak a németek ellen. Az első bevetéseken a típust nappali távolfelderítőként használták, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy bár a 400 km/h-s végsebesség kétmotoros közepes bombázók között kiemelkedően magasnak számított, a Hampden így is sokkal lassabb volt az új generációs együléses vadászgépeknél, mindenekelőtt a német Messerschmitt Bf 109-esnél, ezért súlyos veszteségeket szenvedett.

A britek kénytelenek voltak a típust éjszakai bevetésekre korlátozni, ahol lényegesen kisebb volt az esélye a vadászrepülőgépekkel történő találkozásnak, azonban a HP.52-est a történtek ellené széles körben használták (mások mellett éjszakai bombázásra, éjszakai aknatelepítésre és éjszakai propaganda-nyomtatványok szórására.

A típus (a már említett Vickers Wellington-nal együtt) részt vett a nácik elleni első, 1000 bombázóból álló stratégiai bombázásban, de az újabb, nagyobb kapacitású bombázók (köztük a Handley Page Halifax) elterjedésével a Hampden másodlagos feladatkörökbe, köztük torpedó-bombázásra szorult vissza. A típus így is rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett: 1943 végére a repülőgépek több mint fele megsemmisült.

A HP.52-eseket az Egyesült Királyság 1942 után bombázásra már nem használta, azonban a járművet korlátozott mennyiségben több országba exportálták: ezek közé tartoztak a Brit Nemzetközösség tagjai (Ausztrália, Kanada és Új-Zéland), Svédország, valamint a Szovjetunió. A Hampden ugyanúgy járt, mint fél évtizeddel korábban a Hawker Hart: bár a bombázó megjelenésekor a britek leggyorsabb típusa volt, a gyors fejlődés következtében hamar elavulttá vált.


Műszaki adatok:

Név: Handley Page Hampden Mark I

Típus: közepes bombázó repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 16,33 m

Fesztáv: 21,08 m

Magasság: 4,55 m

Szerkezeti tömeg: 5.790.kg

Max. felszálló tömeg: 10.206.kg

Motor: légcsavaros 2 db, egyenként 1000 lóerős teljesítményű (2000 LE-s összteljesítményű) (Bristol Pegasus Mark XVIII, ”csillag” hengerelrendezésű, 9 hengeres)

Személyzet: 4 fő

Fegyverzet: 4-6 db 7,7 mm-es géppuska (M1919 Browning, 1 fixen előretüzelő az orrban, 1 kitéríthető előretüzelő az orrban, 2-2 a hasi és háti tornyokban), lehetőség 1800 kg-nyi bomba hordozására belső bombatérben

Teljesítmények:

Végsebesség: 398 km/h

Csúcsmagasság: 5.800.m

Emelkedőképesség: ismeretlen m/perc

Hatótávolság: 2770 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2021 | Minden jog fenntartva.