HAL HF-24

„Erőtlen próbálkozás”


Tervezés:

Az évszázadokon át a Brit Birodalom koronagyarmatának számító India több ízében igyekezett elszakadni gyarmattartójától, de erre csak a XX. században került sor. Ennek egyik első komoly lépéseként 1931-ben a gyarmati rendszert az egyenlő tagok alkotta Brit Nemzetközösség váltotta fel és hosszú tárgyalássorozat vette kezdetét, melyben fontos szerepet játszott Mohandász Karamcsand Gandhi (Mahatma Gandhi).

A folyamat végül a második világháború után, 1947-ben ért véget India függetlenedésével: az ismét önálló országnak azonban két komoly külpolitikai problémával is szembe kellett néznie: hat szomszédja között volt a kommunista Kína és Pakisztán. Utóbbi szintén 1947-ben vált függetlenné, de a hindu többségű Indiával szemben jórészt muzulmánok lakták.

A két ország több háborút vívott egymással a vitatott hovatartozású Kasmír tartományért, amely a két ország közötti határon fekszik és déli részét India, északi felét pedig Pakisztán ellenőrzi. Az arab-izraeli háborúkhoz hasonló ellenségeskedéshez a két országnak természetesen nagy mennyiségű haditechnikai eszközre volt szüksége, de a hidegháború alatt ezek beszerzése komoly problémákba ütközött. India ezért az 1950-es évek végén saját vadászrepülő fejlesztésébe kezdett, bár a gép eredete egészen a második világháborúig vezethető vissza.

Amikor a második világháború második felében, 1944-ben a német Messerschmitt Me 262 sugárhajtóműves vadászbombázó szolgálatba állt, ez egyben egy új korszak kezdetét is jelentette (a típus többek között közel 20%-al gyorsabb volt a világ akkori leggyorsabb harci repülőinél). Hamarosan azonban megjelent a szintén sugárhajtású angol Gloser Meteor - azért, hogy megőrizhessék a háború folyamán végig birtokolt technológiai fölényüket, a nácik több programot indítottak a Me 262 leváltására.

Az egyik lehetséges váltótípus a Focke-Wulf Ta 183 „Huckebein” volt, melyet részben Kurt Tank tervezett - a német mérnök ismert volt arról, hogy az általa tervezett különféle repülők kategóriájuk legjobbjai voltak (ld. Focke-Wulf Fw 200 „Condor” bombázó, Fw 190 „Würger” vadászgép, Ta 152 „Höhenjäger” magassági vadászgép, stb.)

A Ta 183-as a háború vége miatt soha nem állt szolgálatba, tervezője pedig sok más némethez hasonlóan Argentínába távozott, ahol bekapcsolódott a helyi repülőgép-tervezésbe. Itt fejlesztették ki a mindössze egy példányban készült FMA IAe 27 „Pulqui I” vadászgépet és fejlettebb változatát, a FMA IAe 33 „Pulqui II”-t - mindkét típus a Ta 183-asra épült.

Az előremutató, erősen nyilazott szárnyú repülőből Tank egy még fejlettebb variánst tervezett, az elődjével szemben már két hajtóműves FMA IA 43 „Pulqui III”-t. A program közepén, 1955-ban azonban megdöntötték a fennálló rendszert (Juan Peron elnököt), emiatt megpecsételődött a Pulqui program sorsa is.

Kurt Tank csapatának túlnyomó része az Amerikai Egyesült Államokba disszidált, Tank viszont Indiába ment és magával vitte a gép terveit is. Itt kezdetben a madrasi egyetemnek dolgozott, majd a Hindustan Aeronautics Limited (röviden HAL) vállalatnál kapott állást.

A később több indiai légi járművet (pl.: a HAL Dhruv helikoptert) tervező és készítő cég ekkor már közel 20 éve épített különböző gépeket, de ezek túlnyomórészt külföldi típusok másolatai voltak. Amikor azonban felmerült az igény egy hazai tervezésű típusra (Hindusztán vadászgép program), Kurt Tank ismét elővette a Ta 183-ból eredeztethető Pulqui III tervét és megalkotta a HAL HF-24 „Marut” típust (a szanszkrit szó jelentése: a vihar szelleme).


Konstrukció:

Külsőre a Marut már egyáltalán nem hasonlított a Ta-183-asra: a hosszú törzsű, letisztult vonalvezetésű, elnyújtott orrú repülő több részlete a korabeli (második generációs) amerikai típusokat idézte.

A HF-24 a törzshöz képest kis fesztávolságú, hátranyilazott szárnyakat kapott, ezáltal hasonlóvá vált az amerikai Lockheed F-104 „Starfighter”-hez, melyet tervezője a „rakéta, benne egy emberrel” kijelentéssel aposztrofált.

A keskeny törzs két oldalán a pilótafülke végéig nyúltak előre a sugárhajtóművek beömlőnyílásai. A típus mozgatásáról két utánégetővel felszerelt angol Orpheus BOr 12 típusú sugárhajtómű gondoskodott: a tervek szerint ezekkel a Marut akár a hangsebesség kétszeresére is felgyorsulhatott.

Az üresen is több mint hat tonnás gépbe hárompontos futóművet szereltek. Mivel az első tengely futószára magas-, a hátsó két keréké viszont alacsony volt, a földön a Marut hátrafelé dőlt. Ez a megoldás nem volt veszélytelen, mivel emiatt a függesztőpontokra szerelt fegyverzet veszélyesen közel került a felszállópálya betonjához.

Mivel India irányított-rakéta beszerzése bizonytalan volt, a gépre erős hagyományos fegyverzetet terveztek: a második generációs vadászgépeken többnyire már csak egy gépágyút alkalmaztak, a Marut viszont 4 db-ot hordozott. Emellett a négy függesztőpontra nem irányított rakétablokkokat vagy akár 1800 kg-nyi bombát is szerelhettek.


Szolgálatban:

A HF-24-es első prototípusa meglepő módon egy sikló volt, melyet egy Douglas C-47 „Skytrain” vontatott. Az első ”valódi” (HF-001-es) példány három hónapnyi földi tesztelés után először 1961. június 17-én emelkedett a levegőbe.

A tesztek jól haladtak és a gép rendkívül jó teljesítményű, többcélú típusnak tűnt, bár a megfelelő hajtómű előállítása komoly problémát okozott. Mivel a vadászgéphez szükséges nagy erejű, utánégetővel felszerelt sugárhajtómű Indiában nem állt rendelkezésre, azt az országnak importálnia kellett. Az eredetileg tervezett angol Bristol Siddeley Orpheus BOr 12-es gyártását azonban befejezték, miután az angol és az indiai kormány nem tudott megegyezni az árról.

Ennek pótlására az ország a Szovjetunióhoz fordult, amely hajlandó volt átadni a MiG-21 „Fishbed” vadászgép számára fejlesztett (Tumanszkij RD-9F) hajtóművet. Már megkezdődtek az indiai tesztelések, de ez az üzlet sem jött létre. 1967-ben az egyiptomi Brandner E-300-as sugárhajtómű megvételéről is tárgyaltak és megkezdődött egy ilyen motorral felszerelt Marut tesztelése, ám végül ezt a programot a kormány beszüntette.

A program számára hatalmas csapást jelentett India atomprogramja. A Pokhran-I („Mosolygó Buddha”) kísérleti atomrobbantást követően az ország ellen széleskörű fegyverembargó lépett életbe. Ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné vált egy megfelelő tolóerejű hajtómű beszerzése és ez végül megpecsételte a HF-24-es sorsát.

A rendelkezésre álló, utánégető nélküli Orpheus Mk 703-as sugárhajtóművel a Marut mindössze 1112 km/h-s végsebességre volt képes - ez a tervezett sebességnek csupán a fele volt. A típusból két változat készült: a 129 db-os HF-24 Mk.1 széria tagjai együléses vadászgépek volt, továbbá 18 db kétüléses HF-24 Mk.1T kiképzőgépet is gyártottak (jobb alsó fotó).

A Marut-ot csak a Bharatiya Vayu Sena (hindi, ~ indiai légierő) rendszeresítette és csekély végsebessége ellenére bevetették az 1971-es (harmadik) Indo-Pakisztáni háborúban - a légierő összesen 6 gépet vesztett, de egyiket sem légi harcban.

Az indiai repülő vadászgépnek ugyan alkalmatlan volt, de képességei kiváló csapásmérő géppé tették. Alacsony végsebessége miatt hosszabb ideig tartózkodhatott a célterületen, 4 gépágyúja hatalmas tűzerőt biztosított számára és a pilóták dicsérték irányíthatóságát.

Ennek ellenére alacsony végsebessége miatt a Marut idővel háttérbe szorult és mivel ezen a fejlesztések sem segítettek, 1985-re minden HF-24-est kivontak a szolgálatból. Ezzel azonban (ellentétben például a kanadai Canuck-kal) nem ért véget az indiai tervezésű repülők sora: a HAL Tejas vagy a HAL HJT-36 „Sitara” mellett ma India az AMCA és a HAL FGFA képében 5. generációs vadászbombázókat is fejleszt.


Műszaki adatok:

Név: HAL HF-24 Mk 1 „Marut” (~ a vihar szelleme)

Típus: együléses vadászbombázó

Fizikai jellemzők:

Hossz: 15,87 m

Fesztáv: 9,00 m

Magasság: 3,60 m

Szerkezeti tömeg: 6.195.kg

Max. felszálló tömeg: 10.908.kg

Motor: sugárhajtóműves, 2 db, egyenként 21,6 kN tolóerejű (Bristol Siddeley Orpheus Mk 703)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 4 db 30 mm-es gépágyú (ADEN), lehetőség 50 db 68 mm-es SNEB nem irányított rakéta vagy maximum 1800 kg bomba hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 1112 km/h (0,9 Mach)

Csúcsmagasság: 13.750.m

Emelkedőképesség: ismeretlen m/perc

Hatótávolság: 396 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.