Fokker T.V

„Bombázókra vadászó bombázó”


Tervezés:

A holland Anton Herman Gerard Fokker 1890-ben született Blitar városában, Jáva szigetén, amely ekkor Holland Kelet-India néven Hollandia gyarmata volt (Fokker családja a fiú 4 éves korában visszaköltözött Hollandiába). Anton Fokker 1908-ban szemtanúja volt az amerikai Wright fivérek demonstrációjának; a világ első működőképes repülőgépe lenyűgözte a fiatalembert, akit apja nem sokkal később a Német Birodalomban beiratott egy gépjármű-mérnöki iskolába, de Fokker-t jobban érdekelte a repülés és már 1910-ben, 20 évesen megépítette első repülőgépét, amely acél merevítő kábelekről a Spin (német; pók) nevet kapta.

A légi közlekedés még gyerekcipőben járt, ennek ellenére Anton Fokker egy üzletember segítségével összesen 25 darab Spin-t épített és értékesített. Fokker üzlettársa az első két Spin-t a tesztrepülések alkalmával összetörte, ezért Fokker maga is pilóta-jogosítványt szerzett, majd egy 1911-es demonstrációs repülést követően szerződést bontott és egy évvel később Berlin mellett megalapította saját repülőgép-gyárát, a Fokker Aeroplanbau-t.

A Fokker repülőgépgyár M.1-től M.4-esig tartó jelzéssel a német hadsereg számára is építette a Spin-t, de közben Anton Fokker megalkotott két új típust, az együléses M.5-öst és a kétüléses M.6-ost, amelyeken elhagyta a Spin jelentős többlet-légellenállást generáló szárny-huzalozását. Miután 1914-ben kitört az első világháború, a Német Birodalom nagyszámú katonai repülőgépet rendszeresített és Fokket típusait is felhasználták. Az M.5-ös alapján megépült 20 darab M.7-es felderítő, majd az Fokker M.8-as és M.10-es, de az áttörést Fokker számára az egyfedelű („Eindecker”) „E”, valamint a kétfedelű „D” sorozatú vadászrepülőgépek hozták meg, amelyek a háború első felében a világ legjobb teljesítményű repülőgépeinek számítottak.

Anton Fokker az első világháború végéig fejlesztett repülőgépeket (többek között a Fokker Dr.I háromfedelűt), de az első világháború végén a vesztes németek számára számos korlátozást vezettek be: az országban gyakorlatilag semmilyen modern harcjármű-típust nem fejleszthettek, gyárthattak vagy rendszeresíthettek. Ez kiterjedt az összes katonai repülőgépre is, ellehetetlenítve Fokker repülőgépgyárát, ezért a feltaláló visszaköltözött Hollandiába, ahol folytatta a légi járművek fejlesztését.

A cég kísérletezett polgári repülőgépek gyártásával (az „F” sorozat az utasszállító repülőgépeket jelölte, míg az „S” modellek kétüléses kiképző modelleket takartak), de a hangsúly később is a katonai repülőgépeken volt. A Fokker vállalat az első világháborút követőn is a német világháborús besorolási rendszert használta, mások mellett megépítve a Fokker D.XVI és D.XVII vadászrepülőket.

Az első világháború alatti Németországgal szemben a két világháború között Hollandia külső fenyegetés és hódítási ambíciók hiányában csupán minimális számú katonai repülőgépek rendszeresített, de az 1930-as években (a német fegyverkezés által fűtött fegyverkezési verseny következtében) Hollandia is új típusokat rendelt.

Ezen fejlesztések részeként született meg az 1936-os Fokker D.XXI vadászrepülőgép és a nagyobb, kétmotoros, 2-3 üléses Fokker G.I nehézvadász, de ezek mellett a cég egy bombázót is épített. A Fokker vállalat a ”T” jelet torpedóbombázó repülőgépeknek tartotta fent (ld.: T.II, T.III, T.IV, T.VIII), de az újonnal kifejlesztett közepesbombázót is ide sorolták; Fokker T.V jelzéssel.


Konstrukció:

A Fokker T.V egy különleges repülőgép-típus volt (ld. „Szolgálatban” bekezdés): gyakorlatilag átmenet egy közepes bombázó és egy nehézvadász között, ezért a típust az akkori legmodernebb megoldásokkal építették.

A repülőgép vegyes építésű volt: a szárnyak és részben a törzs még fából készült a farokrészen vászonborítással, ugyanakkor a test részben már dúralumínium, illetve acél vázat használt. A 16 méter hosszú repülőgép 21 méter fesztávolságú szárnyai középső bekötésűek voltak, míg a T.V emelt farokrésze kettős függőleges vezérsíkból és egy ezeket összekapcsoló vízszintes vezérsíkból állt.

Az egyszerű, szögletes törzsű T.V-t két darab brit Bristol Pegasus XXVI repülőgép-motor mozgatta: az egysoros, 9 hengeres léghűtéses hajtóművek egyenként 930 lóerős teljesítményt biztosítottak - ezzel a típus tervezésekor bombázók között kiemelkedően magas, 417 km/h-s végsebességet érhettek el. A Fokker T.V magas sebességét mások mellett behúzható futóművének köszönhette: a repülőgép első futószárait a hajtóművek burkolatába lehetett behúzni, a farokrész alatti bolygókerekes hátsó futószár viszont nem volt behúzható.

A Fokker T.V alapvetően egy hagyományos bombázó volt 5 fős személyzettel. A repülőgép sebességének maximalizálása érdekében a típus zárható belső bombateret kapott 1200 kg-os terhelhetőséggel, ugyanakkor (szintén a légellenállás csökkentésére, áttételesen a sebesség növelése érdekében) nem építettek be forgatható tornyot.

A típus önvédelmét 5 db 7,92 mm-es géppuska alkotta, amelyek közül egy-egy került az alsó, felső, a bal- és jobboldali oldalsó lőállásokba, valamint egy 5. gépfegyver a farokrészbe, azonban ezek mellett a T.V-t támadásra is használhatták, amihez a gép orrába egy további 20 mm-es gépágyút telepítettek.


Szolgálatban:

A Fokker T.V egy abszolút egyedi repülőgép-típus volt, amelyet Hollandia helyzete eredményezett. Kis országként Hollandia számára problémát jelentett a megfelelő repülőgép-típusok megtalálása: a nagyobb országok minden feladatra külön géptípust rendszeresítettek, Hollandiában viszont a korlátozott pénzügyi és ipari lehetőségek miatt a többcélú típusokat preferálták.

Ez általában vadászbombázókat takart: egyes típusok, köztük a Fokker G.I-es nehézvadász-repülőként képes volt kis mennyiségű (300 kg-nyi) bomba hordozására, a holland döntéshozók azonban ennek az ellentétét vizionálták: egy olyan bombázót, amely elfogó-vadászként ellenséges bombázó-kötelékek elfogására is alkalmas.

A jachtkruiser-bommenwerper (holland; ~ vadászbombázó cirkáló) vagy luchtkruiser (holland; légi cirkáló) repülőgép-típus jelentős (a T.V esetében 1200 kg-nyi) bomba hordozására volt képes, magas (400 km/h feletti) végsebességre, valamint 20 mm-es gépágyúja révén néhány találattal képes volt megsemmisíteni az ellenséges bombázókat. A konstrukció egyetlen hátrányos tulajdonságának korlátozott manőverező-képességét tartották, mivel a típus nem könnyű-, hanem közepes-bombázón alapult, de mivel a cél a szintén lomha ellenséges bombázók megsemmisítése volt, ezt nem tartották komoly problémának.

A Fokker T.V első prototípusa 1937. október 16-án emelkedett először a levegőbe és több katonai vezetőt olyannyira meggyőzte a típus, hogy azt javasolták: Hollandia adja fel új együléses hagyományos vadászrepülőgépe, a már említett D.XXI fejlesztését és ezek helyett is T.V vadászbombázó cirkálókat gyártson.

Ez végül nem valósult meg és 1938-ra törölték a vadászbombázó cirkáló feladatkört, ezért a Fokker T.V-k már közepes bombázóként álltak szolgálatba, de ebben az évben csupán 11 példány épült és 1939 közepére a holland döntéshozók számára is egyértelművé vált, hogy a típusnak nincsen jövője, ezért 16 példány után a repülőgép gyártását leállították és a típus azonnali kiváltását tervezték német Dornier Do 215-ös könnyűbombázókkal.

Ez nem valósult meg, mert 1940 májusában a németek lerohanták Hollandiát. A hadrendben álló Fokker T.V repülőgépek első bevetésén a német bombázók támadása elől menekülő T.V-k sikeresen lelőttek két német bombázót, majd német ejtőernyős egységeket bombáztak, de a modern német vadászgépek súlyos veszteségeket okoztak a soraikban.

Mindössze 3 napnyi harcot követően az utolsó nűködőképes Fokker T.V is elveszett: a típust soha nem exportálták és bár a németek egy példányt teszteltek, nem érdeklődtek a gyártás újraindítása iránt, ezért a T.V-t kevesebb, mint 2 év után hivatalosan is kivonták a szolgálatból.

A Fokker T.V egy abszolút egyedi elgondolásra épült: a vadászbombázókként használható egymotoros vadászgépek és kétmotoros nehézvadász repülők felnagyított változataként, a valóságban azonban bár a T.V fejlettebb volt az 1930-as évek eleji nyitott kétfedelű repülőgépeknél, az új fejlesztéseket felhasználó együléses vadászgépek, köztük az elsődleges ellenfél német Messerschmitt Bf 109-es több mint 100 km/h-val gyorsabbnak számított. A bombázó felszerelése gépágyúval előremutató ötlet volt, azonban 1940-re már a németek is egy 20 mm-es gépágyút hordoztak, de sokkal magasabb sebességük és lényegesen jobb manőverező-képességük révén egy közepes bombázó nem vehette fel velük a versenyt.

A Fokker T.V így csak egy érdekes fejlesztési zsákutcává vált, az elgondolást azonban egyetlen ország sem követte.


Műszaki adatok:

Név: Fokker T.V

Típus: (elfogó vadászként is használható) közepes bombázó repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 16,00 m

Fesztáv: 21,00 m

Magasság: 4,20 m

Szerkezeti tömeg: 4.650.kg

Max. felszálló tömeg: 7.250.kg

Motor: légcsavaros, 2 db, egyenként 930 LE-s (1860 LE összteljesítményű) (Bristol Pegasus XXVI, ”csillag” hengerelrendezésű, 9 hengeres)

Személyzet: 5 fő

Fegyverzet: 1 db 20 mm-es gépágyú (Vliegtuigmitrailleur M.37, az orrban), 5 db 7,92 mm-es géppuska (Mitrailleur M.20, egy-egy a háti-, hasi- és farok-lőállásban, valamint a bal- és jobboldali lőállásokban), lehetőség 1200 kg-nyi bomba hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 417 km/h

Csúcsmagasság: 8.550.m

Emelkedőképesség: 311 m/perc

Emelkedőképesség: 1550 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2021 | Minden jog fenntartva.