Fokker G.I

„A holland harcos rövid története”


Tervezés:

A repülés egyik úttörője, Anton Herman Gerard Fokker a Hollandiához tartozó Jáva szigetén (Holland Kelet-Indiában) született, 1890-ben (négyéves korában családja visszaköltözött Hollandiába).

A fiatal „Anthony” Fokker-t lenyűgözte a Wright testvérek Franciaországban tartott bemutatója, ezért 1910-ben, húsz évesen Németországba utazott tanulni. Megépítette első típusát, a Fokker Spin-t, majd két évvel később, 1912-ben megalapította repülőgépgyárát.

A háború korai szakaszában az általa gyártott vadászgépeket (az Eintdecker - egyfedelű - sorozatot) csak Fokker-ostorként emlegették, mivel teljesítményük meghaladta a korszak többi típusát.

A (részben) általa feltalált légcsavarkörön keresztül tüzelő gépfegyvernek és későbbi repülőgépeinek, pl.: a D-sorozatnak, különösen a legendás háromfedelű Dr.I-es vadászgépnek köszönhetően a németek a háború végéig képesek voltak hatékony típusok gyártására.

Az első világháború után viszont Németország számára megtiltották jóformán minden típusú harcjármű gyártását, többek között a motoros repülőgépekét. A holland származású Fokker-nek, aki eredetileg éppen fejlett repülőgép-ipara miatt utazott Németországba, nem volt maradása, ezért 1919-ben visszaköltözött Hollandiába.

Felismerve a békeidők lehetőségét, Fokker a civil repülőgépek akkor még szűk piacára koncentrált és bár 1922-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol létrehozta gyára leányvállalatát, továbbra is gyártott Hollandiában. Az üzlet egyre jobban ment és az évtized végére a Fokker vállalat vált a világ legnagyobb repülőgép-gyártójává.

A harmincas évek elején, a nácik Németországi hatalomátvételét követően az európai országok végre ráeszméltek a nemzetiszocialisták által jelentett fenyegetés mértékére. Hitler egy új világrendet akart felépíteni és egyben bosszút állni az első világháborús megaláztatásokért - mindezt erőszakosan, a határok átrajzolásával, egész országok elfoglalásával.

Az általa megalkotott Harmadik Birodalom hatalma léptékű fegyverkezésbe kezdett, de a közeli országok is igyekeztek - lehetőségeiknek megfelelően - felkészülni. A számos új harckocsira és repülőgépre leadott megrendelést látva a holland Fokker vállalat úgy döntött, ők is létrehoznak egy új katonai repülőgépet.

A hollandok ekkor még nem adtak megrendelést a típusra (mivel már döntöttek a Fokker D.XXI gyártásáról), azt a cég saját forrásaiból finanszírozta arra számítva, hogy később egy légierő majd vásárol belőlük. A repülőnek - követve a gyár hagyományait - a Fokker G.I nevet adták, francia beceneve „le Faucheur”, azaz arató volt.


Konstrukció:

A G.I-es egy nehéz-vadászgép volt: egy multifunkciós modell, amely egyszerre volt vadászgép, földi csapattámogató, hagyományos- és zuhanóbombázó - ez az 1930-as években rendkívül modernnek hatott.

Ehhez a kialakításhoz egy nem túl nagy méretű, de jelentős teherbírásúra gépre volt szükség, ezért a hagyományos géptest helyett egy törzs-csonkot terveztek, két oldalára pedig egy-egy hosszú farokrész került, a G.I tehát kettős faroktartót kapott.

A repülőnél a Fokker több korábbi típusán is alkalmazott vegyes, fa-fém építési módszert használták: az első, teherviselő szekció erős fémvázat kapott alumínium borítással, a farokrész és a szárnyak könnyebb és olcsóbb fából készültek.

A gép az akkoriban modernnek számító, trapéz alakú szárnyakat kapta, ezáltal gyorsabb és mozgékonyabb volt a korábbi egyenesszárnyú típusoknál. A pilótafülkét két oldalról a hajtóműbe csatlakozó farokrészek ölelték körbe, melyek egy-egy vékony faroktartóban végződtek - ennek végére került a két függőleges és egy vízszintes vezérsík.

A holland gép levegőbe emeléséről két darab, egyenként 650 lóerős (Societé Française Hispano-Suiza, francia tulajdonosú, spanyol eredetű) Hispano-Suiza 14AB-02/03 motor gondoskodott.

A 14AB-sorozat már a hajtóművet új nemzedékéhez tartozott: a két sorban elhelyezett 14 hengeres, léghűtéses erőforrás a korábbiaknál nagyobb teljesítményt tett lehetővé. Mivel azonban léghűtés nem volt elég hatékony, ezért - mint sok más kortárs típusnál - a sorozatgyártású G.I-nél is már hajtóművet választottak.

Az öt tonnáig terhelhető repülőgép még a korábbi rendszerű, fordított tricikli elrendezésű futóművet kapta két nagyméretű első kerékkel és egy kicsi, bolygóműves hátsóval. Az 1930-as évek végére ez az eljárás már meghaladottá vált (igaz, a korszak legjobb vadászgépei még ezt használták), de a G.I-nél nem volt lehetőség orrkerék alkalmazására.

Az orrban ugyanis a repülő meglepően komoly fegyverzete kapott helyet. A nehézvadászok teljesítménye ugyan nem érte el az élvonalbeli vadászrepülőkét, viszont ezt kompenzálta nagyobb teherbíró képességük, amit a holland típuson ki is használtak.

A G.I orrában nem kevesebb, mint 8 géppuska kapott helyet - ez mintegy kétszerese volt a korabeli vadászgépek teljes fegyverzetének. Emellett a hátsó részen egy üvegezett lőállást is kialakítottak, további egy géppuskával. E kialakításból adódóan a gépet (a hátsó lövész-állás leszerelése után) elméletileg akár sugárhajtóművel is felszerelhették volna (erre sohasem került sor).

A repülőgép teljes legénysége maximum három főt tett ki és lehetőség volt 200 kg-os vagy 26 kg-os bombák hordozására is.


Szolgálatban:

A G.I-nek nevezett prototípus felszállására már egy évvel a tervezés kezdete után, 1937. március 16-án sor került. A gépet bemutatták az 1936-os párizsi légiparádén - ezt és a tesztek kedvező eredményeit látva a spanyol kormány azonnal rendelt a típusból.

Ez a 26 gép sosem érkezett meg a Spanyolországba, mert a hollandok elhatárolódtak a Spanyol polgárháborútól és fegyver-embargót vezettek be ellenük (annak ellenére, hogy a spanyolok a teljes vételárat kifizették).

Ennek ellenére a Fokker G.I ígéres vételnek tűnt. Egyrészt a típus kiváló teljesítménnyel rendelkezett, másrészt gyártója a semleges Hollandia volt, ezáltal a vásárlók nem köteleződtek el egyik vagy másik nagyhatalom mellett.

A típus iránt nem csak a közeli Belgium és Svájc, de Magyarország és Törökország is érdeklődött, igaz, ezen országok egyike sem vásárolt ténylegesen a repülőből, ellentétben Dániával és Svédországgal. A dánok a G.Ib altípusból rendeltek 12 db-ot, a svédek 72 db G.Ib-t és 18 G.Ia-ra adtak le megrendelést.

A G.Ia-kba angol Bristol Mercury VIII hajtóművek kerültek, melyek egysoros, kilenc hengeres kialakításuk ellenére 725 lóerős teljesítményre voltak képesek. A G.Ib-k valamivel kisebb méretűek voltak és hajtóműveiket 14 hengeres Pratt & Whitney R-1535 „Twin Wasp Junior”-ok adták.

A Luchtvaartafdeeling, a holland légierő is megrendelt 36 példányt, de ők voltak az egyetlenek, akik ténylegesen bevetésre is küldték nehézvadászaikat, mert (a német invázió miatt) a többi megrendelő egyetlen géphez sem jutott hozzá.

A német támadás meglepetésszerűen érte a hollandokat, akiknek ekkor csupán 23 db G.Ia-juk volt, melyet 2 alakulat repült. A német támadás korahajnalban (03:50-kor) kezdődött. A támadók a korábban is alkalmazott háromlépcsős módszert használták, melynek első lépéseként bombázókkal igyekeztek még a földön elpusztítani az ellenséges repülőgépeket.

Az első századból mindössze 1 db, a másodikból legalább kettő menekült meg, a veszteségeket a spanyoloknak szánt gépekkel egészítették ki (ezek eredetileg fegyvertelenek voltak, de ekkor sebtében négy géppuskát szereltek beléjük).

A mindössze öt napig tartó harcok alatt a minimális számú G.I-esek elpusztítottak legalább három Heinkel He 111-es bombázót, tucatnyi Junkers Ju 52-est, de földi célpontokat is támadtak. A németek a megmaradt gépeket (köztük a Dániának szántakat) kiképzési feladatokra használták.

A Fokker G.I-esek sorsa összefonódott Hollandia második világháborús szerepével: a kisszámú, fejlett repülőgép több tekintetben a világ élvonalához tartozott, de az elsöprő német túlerő ellen jóformán tehetetlenek voltak.

Egy, az Egyesült Királyságba menekített Fokker G.I-est a Phillips and Powis Aircraft saját repülőgépéhez kívánta felhasználni és a kortárs csehszlovák Praga E-51-es prototípus is sok hasonlóságot mutatott a holland géppel.


Műszaki adatok:

Név: Fokker G.Ia

Típus: (többcélú) nehéz vadászgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 10,87 m

Fesztáv: 17,16 m

Magasság: 3,80 m

Szerkezeti tömeg: 3.325.kg

Max. felszálló tömeg: 5.000.kg

Motor: légcsavaros, 2 db, egyenként 830 Le-s (Bristol Mercury VIII)

Személyzet: 2 fő

Fegyverzet: 8 db 7,9 mm-es géppuska (átalakított M1919 „Browning”, az orrban), 1 db 7,9 mm-es géppuska (átalakított M1919 „Browning”, hátrafelé néző a pilótafülke végében, maximum 300 kg-nyi bomba

Teljesítmények:

Végsebesség: 475 km/h

Csúcsmagasság: 10.000.m

Emelkedőképesség: 810 m/perc

Emelkedőképesség: 1510 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.