Fokker F27

„Harmadik Holland hódító”


Tervezés:

Amikor az 1900-as évek elején megjelentek az első praktikus, levegőnél nehezebb repülőgépek, rövid idő alatt számos európai országban kis tervezőműhelyek alakultak, amelyek közül néhány évtizedeken át működött, idővel az adott ország egyetlen repülőgép-gyártójává válva - ebbe a csoportba tartozott a holland Fokker is. E gyár alapítója, a dán Anton Herman Gerard Fokker (ismertebb nevén Anthony Fokker) Holland Kelet Indiákon (mai Indonéziában) született 1890-ben. A Fokker család 1894-ben visszatelepült Hollandiába, ahol Anthony Fokker már fiatalon élénken érdeklődött a géphajtású járművek (elsősorban a gőzmozdonyok) iránt, majd 18 évesen Franciaországban szemtanúja volt az amerikai Wright testvérek repülőgépének bemutatóján, amely olyan meghatározó élményt jelentett, hogy ezt követően életét a repülőgép-tervezésnek szentelte.

Fokker két évvel később alkotta meg első saját repülőgépét (a Fokker Spin-t), amelyet újabb példányok követtek és további két év elteltével, 1912-ben Hollandiából a lényegesen fejlettebb iparú Berlinbe utazott, ahol megalapította saját repülőgép-gyártó vállalkozását, a Fokker Aeroplanbau-t (későbbi nevén Fokker Flugzeugwerke-t). Az első világháború kezdetén Németország államosította a Fokker gyárat, de magát a gyárat és a repülőgép-tervezést továbbra is Anthony Fokker irányította. A Fokker vállalat az első világháború alatt több rendkívül sikeresen vadászgépet épített (köztük a Fokker Dr.I háromfedelűt), amelyeket az Antant összefoglaló néven „Fokker ostor”-ként ismert.

Az első világháborút követően Németország számára megtiltották a repülőgépek fejlesztését és gyártását, ezért (valamint jelentős összegű adótartozása miatt) Fokker visszaköltözött Hollandiába, ahol meglapította a később a nevét felvevő Steenkolen Handels Vereniging repülőgépgyárat, amely a katonai típusok mellett polgári gépeket is épített (pl.: Fokker F.II, Fokker F.III).

1923-ban Anthony Fokker az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol megalapította az Atlantic Aircraft Corporation-t (későbbi nevén Fokker Aircraft Corporation of America-t) és az évtized végére cége a világ legnagyobb polgári repülőgép-gyártójává vált, amelynek hárommotoros felsőszárnyas típusa, a 8-12 személyes Fokker F.VII korának messze legsikeresebb utasszállító repülőgépé vált.

A cégalapító egészségügyi helyzetével párhuzamosan az 1930-as években azonban a cég fokozatosan meggyengült, ahogy a Fokker-t a rendkívül nyereséges amerikai piacról kiszorították az új, teljes mértékben fémből készült, áramvonalas típusok (köztük a Douglas DC-2-es és utóda, a DC-3-as). Több összeolvadást követően a tengerentúli leányvállalat az amerikai General Motors irányítása alá került, de Anthony Fokker elégedetlen volt alárendelt helyzetével, ezért feladta az amerikai piacot.

Anthony Fokker 1939-ben, mindössze 49 évesen agyhártyagyulladásban elhunyt és bár Hollandiában cége (a holland hadsereg számára) több katonai repülőgépet épített (pl.: Fokker D.XXI, Fokker G.I), amikor 1940-ben a németek elfoglalták Hollandiát, a Fokker gyárat ismét államosították. A második világháború végén a Fokker vállalat visszanyerte önállóságát, de egy, a Szövetségesek által szétbombázott gyárat örökölt, amely a háború alatt elavult típusokat (köztük a Fokker F.VII-hez hasonló Junkers Ju 52-est) épített, ráadásul a békekötést követően minimális volt az új gépek iránti igény, mert a piacot a leselejtezett katonai szállítógépek uralták.

A cég kezdetben ilyen teherszállítókat alakított polgári utasszállítókká, de már 1946-ban piacra dobta első új típusát, a Fokker G.I vadászgépen alapuló Fokker F.25 „Promotor” négyüléses civil modellt. Ez ugyan pénzügyi bukás lett (mindössze 20 példányban készült), az ezt követő Fokker S-11 „Instructor” kiképzőgépet viszont több országba is importálták. Az 1950-es évek elején a cég megépítette a Fokker S.14 „Machtrainer”-t, a világ egyik első sugárhajtóműves kiképző repülőgépét, amely szintén nem vált sikeressé (az S.14-est csak a holland légierő számára építették, csupán 21 példányban), de általa és a holland légierő számára licencgyártott amerikai Lockheed F-104 „Starfighter” segítségével ismét sikerült elkerülni a repülőgépgyár bezárását.

A Fokker túléléséhez szükség volt egy újabb nagy példányszámban gyártott, sikeres típusra, ezért a cég az 1950-es évek végén megtervezte a Fokker F.VII modern utódját, amely az F27 „Friendship” (angol; barátság) nevet kapta.


Konstrukció:

A Fokker cég felismerte, hogy az 1950-es évek új fejlesztésű, csúcstechnológiát képviselő, 50-120 fős sugárhajtóműves utasszállítók (pl.: brit de Havilland DH 106 „Comet”, szovjet Tupolev Tu-104, amerikai Boeing 707) képességeit szűkös anyagi lehetőségeivel képtelen lenne elérni, ezért ehelyett egy, méretében és képességeiben is az 1930-as évek eleji Fokker F.VII-hez hasonló típust terveztek.

A nyújtott orrú F27-es ezért mindössze 26,06 méter hosszú volt, a kortársaival szembeni legfontosabb különbséget azonban szárnyai és hajtóművei jelentették. Az említett új, sugárhajtóműves utasszállítók a néhány évvel korábban a vadászgépeken elterjedt középső bekötésű, nyilazott szárnyat alkalmazták, mivel ez nagy sebességen optimális fogyasztást biztosít, az F27-es viszont jelentős fesztávolságú (29 méteres, azaz a gép hosszánál nagyobb) fesztávolságú keskeny, felső bekötésű egyenes szárnyakkal rendelkezett. Ezek ugyan nagy sebességnél többlet-légellenállást generáltak, ugyanakkor csökkentették a fel- és leszállósebességet, valamint a felső bekötés miatt rövidebb futószárakra volt szükség. A típus farokrésze hagyományos kialakítású volt egyetlen (jelentős méretű) függőleges és két vízszintes vezérsíkkal.

A Fokker F27 másik meghatározó részegysége turbólégcsavaros (légcsavarokat hajtó gázturbinás) hajtóművei voltak, amelyek szintén jelentősen csökkentették a végsebességet (460 km/h-ra, szemben a sugárhajtóműves típusok 8-900 km/h-jával), de egyben mérsékelték a fogyasztást és a leszállósebességet. A Fokker vállalat már a kezdetekben sem maga fejlesztette hajtóműveit, hanem külföldről vásárolta, amit az F27-nél is folytattak: több erőforrás tesztjét követően a brit Rolls-Royce Dart-ot választották, amely egységenként 2250 lóerős teljesítményt biztosított.

Az F27-es három futószárból álló futóművet kapott az első tengelyen egy, a hátsókon két-két kerékkel. A repülőgép polgári típusokon ritkán használt felső bekötésű szárnyai és az azok alá rögzített hajtóművek miatt az F27 az első futószárat az orrba, míg a hátsókat a hajtóművek nyújtott burkolatába húzta be.

A Fokker F27 soronként négy üléssel rendelkezett (2+2 elrendezésben); az utasok a típus elnyújtott farokrésze ellené két baloldali ajtón át szállhattak be a repülőgépbe (a légi jármű nem kapott integrált hátsó lépcsősort). Az F27 bázismodellje a háromfős legénység mellett maximum 44 utast vehetett a fedélzetére (kisméretű típusként nem alakítottak ki szeparált fedélzeti osztályokat). A típus egyedi megoldása rendkívül alacsonyan elhelyezett ablakai.


Szolgálatban:

Ellentétben a nagyhatalmak (az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett az Egyesült Királyság és Franciaország) polgári repülőgép-fejlesztésével, a holland Fokker egy kisméretű, relatív kis hatótávolságú típust tervezett, amelyet kifejezetten az amerikai Douglad DC-3-as és katonai változata, a több mint 10000 példányban gyártott Douglas C-47 „Skytrain” kiváltására szántak.

Az első Fokker F27 1955. november 24-én emelkedett levegőbe és 1958-ban állt szolgálatba, de az első években minimális számú megrendelés érkezett a típusra, ezért a Fokker csődközeli helyzetbe került. A holland állam közvetítésével a cég jelentős hiteleket vett fel, amivel sikerült fenntartani a gyártósorát és idővel a megrendelésszám jelentősen emelkedett.

Az F27 kortársaival szemben három előnyös tulajdonsággal rendelkezett: kis méretéből fakadó relatív alacsony ára miatt kisebb légitársaságok is megvásárolhatták, kisebb kapacitása miatt a jóval nagyobb sugárhajtóműves típusok számára gazdaságtalan, alacsony forgalmú vonalakon is nyereséges maradt, emellett alacsony fogyasztása és egyszerű karbantartása, valamint megbízhatósága révén üzemeltetési költsége is alacsony volt.

A típus idővel kategóriájának legsikeresebb típusává vált: az F27-esből 1955-87 között 592 példányt épített a Fokker vállalat, valamint további 207 gépet licencgyártásban az amerikai Fairchild Aircraft.

A repülőgépből több alváltozatot létrehoztak: az F27-100 bázismodell mellett többek között az erősebb hajtóműves F27-200-at, az utasokat és árut egyaránt szállítani képes F27-300 „Combiplane”-t és a nyújtott, 52 üléses F27-500-at. A polgári változatok mellett a repülőgépből katonai utas- és teherszállító változatokat is építettek: ilyen volt az F27-400M (amerikai szolgálatban C-31A „Troopship”), az F27-500M, valamint a felfegyverzett F27 „Maritime Enforcer” tengerészeti járőrgép. A Fokker F27-est több mint 70 ország légitársaságai használták (Magyarországon a típust a Farnair Hungary - ma ASL Airlines Hungary - üzemeltette), sok esetben párhuzamosan az adott ország légierejével.

A Fokker F27 az 1960-as, 70-es évek ikonikus regionális típusává vált, amelyet több hasonló méretű európai repülőgép követett (pl.: Handley Page Dart Herald, Hawker Siddeley HS 748) és ezeket az 1980-as években a turbólégcsavaros repülőgépek új generációja váltotta fel (pl.: ATR 42, British Aerospace ATP, Saab 340).

A Fokker - az F27 sikerére támaszkodva - megépítette a típus sugárhajtóműves utódját, a Fokker F28 „Fellowship” típust, az 1980-as években pedig a mindkét gépet kiváltó (turbólégcsavaros) Fokker 50 és nyújtott testű Fokker 60 modelleket. A vállalat az 1990-es években teljesen átállt a közepes méretű sugárhajtóműves utasszállítók gyártására, de a Fokker 70 és a nyújtott Fokker 100 az egyre élesebb nemzetközi versenyben már nem tudta megismételni az F27 értékesítési adatait és a cég 1996-ban megszűnt (a Rekkof Aircraft, későbbi nevén Netherlands Aircraft Company sikertelenül próbálta újjáéleszteni a holland utasszállító repülőgép gyártást).


Műszaki adatok:

Név: Fokker F27

Típus: (regionális) utasszállító repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 25,06 m

Fesztáv: 29,00 m

Magasság: 8,72 m

Szerkezeti tömeg: 11.204.kg

Max. felszálló tömeg: 19.773.kg

Motor: légcsavaros, 2 db, egyenént 2250 LE-s (4500 LE összteljesítményű) (Rolls-Royce Dart Mk.532-7)

Személyzet: 2-3 fő (+ maximum 56 fő utas)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 460 km/h

Csúcsmagasság: ismeretlen m

Emelkedőképesség: 442 m/perc

Hatótávolság: 2600 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.