Fokker D.XXI
„Azok a zömök északiak”
Tervezés:
A repülés hőskorát a XX. század első évtizedeiben élte - bár a legtöbb ekkor kísérletező nem volt képes komolyabb eredmény felmutatására, néhányuk nevét idővel az egész világ megismerte. Ez utóbbi csoport tagja volt a holland Anthony Fokker is, aki már húszévesen, 1910-ben saját repülőgépet épített. Bár apja tanulni küldte Németországba, 1912-ben itt alapította meg saját repülőgépgyártó vállalatát, a Fokker Aeroplanbau-t (a cég több alkalommal nevet változtatott).
Az első világháború alatt Fokker együtt dolgozott a híres Hugo Junkers-el, akinek nevéhez az első teljesen fém építésű polgári repülőgép (Junkers F 13) vagy a híres második világháborús Ju 52-es fűződött. Az elsőháború korai éveiben a német légifölényt biztosító gépekre a Szövetségesek csak „Fokker-ostor”-ként hivatkoztak, utalva halálos egy-, majd kétfedelű vadászgépekre. A két híres tervezőmérnök ekkor több híres modellt készített: közülük a legismertebb kétségtelenül a Dr. I volt, amelyet Manfred Albrecht von Richthofen báró tett halhatatlanná (az ászpilóta 80 légi-győzelmének egy részét vörös Dr. I-esével érte el).
Ezt a gyümölcsöző együttműködést és Fokker Németországi karrierjét a Tengelyhatalmak vereség törte ketté. A háborút követő megalázó béke feltételeként ugyanis Németország számára megtiltották a katonai repülőgépek készítését, ezzel gyakorlatilag halálra ítélték a repülőgép-gyártókat.
Fokker feladta német érdekeltségeit: hazaköltözött Hollandiába és állami segítséggel újra-alapította a céget. Bár a katonai-repülőgépek gyártása nem szakadt meg, fő profillá az utas-szállítás vált. A cég hamarosan a csúcsra jutott: a fellendülő civil piacon a Fokker Trimotor (Fokker F.VII) és társai hamarosan vezető szerepet biztosítottak a holland vállalatnak.
Anthony Fokker folyamatosan fejlesztette a vállalatot - 1927-ben az Amerikai Egyesült Államokban is létrehozta a cég ottani divízióját, de 1931-ben visszavonult - az általa alapított repülőgépgyártó azonban tovább működött. A harci gépek gyártása terén szerzett tapasztalataik sem vesztek kárba: a cég a harmincas évek közepén elvállalta egy, a holland-kelet-indiai hadsereg légierejének szánt együléses vadászgép megtervezését. A gépet - az elődökhöz hasonlóan - egy betű-szám kombinációval látták el: a típust D.XXI-nek nevezték el.
Konstrukció:
A D.XXI a Fokker-gépek fejlesztési sorának egy újabb állomását jelentették - bár megtartották az elődök számos jellemzőjét, néhány új megoldást is alkalmaztak. Mivel azonban ragaszkodtak néhány idejétmúlt részlethez, a kész típus a modern és elavult megoldások keveréke lett - hasonlóan számos kortársához. A gép törzse vegyes építésű volt: a vázat már könnyű, de erős acélcsövek alkották, a burkolathoz viszont még fát, a szárnyak egyes pontjain pedig vásznat is alkalmaztak. A repülő trapéz alakú szárnyainak végét lekerekítették - ez a forma ideális volt a nagy sebességű repüléshez.
A gép motorja egy hosszú motorháztető alatt kapott helyet, hasonlóan számos korabeli amerikai vadászgéphez. A hajtómű a híres Bristol vállalat Jupiter repülőgép-motorjának utóda, a Mercury volt, amely az elődjéhez hasonlóan egy-koszorús volt (a hengerek egy sorban helyezkedtek el, ellentétben például a CAC Boomerang-on alkalmazott kétsoros motorral). Az újabb modell is kilenc hengeres volt és 830 lóerős teljesítménye is nagyságrendileg azonos volt a Jupiter-ekével. Ez az erőforrás akkoriban igen kedvelt volt: számos más repülőn alkalmazták, köztük a Westland Lysander felderítőn is.
A modern szárnnyal szemben a futóművet fixen beépítették - ez többlet légellenállást keltett és korlátozta a repülőgép végsebességét. Azért, hogy ezt a hatást minimalizálják, a hagyományos elrendezésű, hárompontos futómű első két kerekére egy-egy légellenállás-csökkentő burkolat (”gatyaszár”) került.
A zárt pilótafülkés Fokker D.XXI kizárólag elfogó-vadászgépnek készült, ezért fegyverzetét kizárólag géppuskák alkották: egy-egy a szárnyak végére került, kettő pedig az orr-részre, közvetlenül a pilótafülke elé
Szolgálatban:
A D.XXI első prototípusa 1936. március 27-én emelkedett a levegőbe, ezért nem csak a második világháborúban, de a később e háború főpróbájaként aposztrofált spanyol polgárháborúban is részt vett. A köztársaság-pártiak a típus összeszerelésére is berendezkedtek és a gyár elvesztéséig folyamatosan készítették a gépeket.
Bár a D.XXI eredetileg a gyarmatokra készült, sohasem jutott el Holland Kelet-Indiába (ma Indonézia), ugyanis az agresszívan terjeszkedő nácik miatt az anyaország vette át az elkészült gépeket. Rajtuk kívül két példány Dániába került, hetet pedig Finnországnak adtak el (később mindkét megrendelő további gépeket rendelt és a finnek licencben is gyártották a gépet). A jobboldali képen egy finn példány látható - az ország pilótái ekkoriban fehér alapon kék horogkereszt felségjellel repültek.
Amikor Hollandiát 1940-ben megtámadták a németek, a legtöbb D.XXI-nek nem volt lehetősége a harcra, ugyanis a Luftwaffe (német legierő) gépei még a földön lebombázták őket. A támadók hatalmas számbeli és technológiai fölényben voltak és nem is számítottak komolyabb ellenállásra. Fő vadászgépük, a Messerschmitt Bf 109 (többségében Emil modell) végsebessége több mint 100 km/h-val meghaladta a legjobb holland gép, a D.XXI-ét. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a D.XXI volt az egyetlen modern repülőgép az egész holland légierőben (kivéve a kisszámú Fokker G.I-est): a többi (pl. a Fokker C.V és a C.X) kétfedeles, nyitott pilótafülkés gépek voltak, melyeket csupán egy-két géppuskával szereltek fel.
Ilyen körülmények között a németek számára kínos meglepetést jelentett, hogy - éppen kisebb végsebessége miatt - a mozgékonyabb D.XXI-k közelharcban nemegyszer felülkerekedtek a Bf 109-eseken. A baloldali fotón Wiek Luijken alkotás látható, amelyben egy D.XXI lelő egy Bf 109-est.
A finnek még eredményesebben használták a típust, ugyanis a támadó szovjetek technológiai szintje messze elmaradt a németekétől. Az is a Fokker vadászgép előnyére vált, hogy egyszerűbb felépítése (a behúzható futómű hiánya) miatt kevésbé viselte meg a zord északi időjárás (az érzékeny mechanikai alkatrészek, például a dugattyúk gyakran befagytak az akár -30 fokban).
Összesen 148 db Fokker D.XXI készült el öt altípusban (D.XXI-1 -től -5-ig), de ezek csak minimális részletekben - a motorban - tértek el egymástól. A gép képességeit jől példázza, hogy az utolsó példányokat csak 1948-ban vonták ki a szolgálatból. Bár a Fokker a háború után is több típust gyártott és egyes sugárhajtású utasszállítói sikeresek voltak, a hollandok nem bírták a versenyt a ”nagyokkal”. A Fokker végül 1996-ban tönkrement, a vállalatot pedig felszámolták (a nagyméretű személyszállító repülőgépek túlnyomó részét ma is az európai Airbus és az amerikai Boeing vállalatok készítik).
Műszaki adatok:
Név: Fokker D.XXI-2
Típus: vadászrepülő
Fizikai jellemzők:
Hossz: 8,20 m
Fesztáv: 11,00 m
Magasság: 2,95 m
Szerkezeti tömeg: 1.450.kg
Max. felszálló tömeg: 2.050.kg
Motor: légcsavaros, 830 Le-s (Bristol Mercury VIII, kilenchengeres csillag-)
Személyzet: 1 fő
Fegyverzet: 4 db 7,92 mm-es géppuska (FN Browning M36, kettő a pilótafülke előtt, egy-egy a szárnyakban)
Teljesítmények:
Végsebesség: 460 km/h
Csúcsmagasság: 11.000.m
Emelkedőképesség: 632 m/perc
Hatótávolság: 930 km