Fiat CR.32

„A sor utolsó soros motorosa”


Tervezés:

A magát nagyhatalomként predesztinálni próbáló Olaszország az első világháború alatt korábbi szövetségesével, a hasonló erejű Osztrák-Magyar Monarchiával háborúzott, de képtelen volt bármilyen érzékelhető győzelem kivívására. Végül csak az Antant országok beavatkozásával sikerült elkerülni az összeomlást, ezért annak ellenére, hogy a győztesek oldalán állt, óriási veszteségeket szenvedett.

Benito Mussolini kihasználta a háborúba beleroppant gazdaságot, valamint az ebből fakadó általános elégedetlenséget és a tisztogatásokat követően 1922-ben átvette az ország irányítását.

Irreális elképzelései szerint Olaszországból egy, az ókori Római Boirodalomhoz mérhető államot kell létrehozni, elsősorban észak-afrikai gyarmatok elfoglalásával. Ezen törekvése óriási lendületet adott a hadsereg fejlesztésének. Többek között a légierőt is felduzzasztották és a korábbi külföldi típusokat kizárólag hazai tervezésűekkel próbálták kiváltani.

Emiatt az 1920-as és 30-as években számos olasz repülőgépet terveztek és kezdtek gyártani. Ezek egy részét a Fiat Aviazione, a Fabbrica Italiana Automobili Torino (olasz; torinói olasz személyautó-gyár, röviden Fiat) készítette.

A Fiat Aviazione 1908-ban alakult és az első világháborút követően nem katonai, hanem verseny-gépeivel tűnt ki: az ekkor a világ legrangosabbjának számító Coupe d'Aviation Maritime Jacques Schneider nevű, a Schneider kupáért folytatott versenyben is indult.

Ez a nevének megfelelően vízi repülőgépekkel folytatott versenysorozat egy sebességre építő körverseny volt és nem csak a nézők körében örvendett hatalmas népszerűségnek: számos ország repülőgép-gyártója nevezett és több későbbi, sikeres második világháborús vadászgép (pl.: a Supermarine Spitfire) alapjait is ehhez a versenyhez fejlesztették ki.

Olaszország sikeresen szerepelt a versenyen (12-ből 3 alkalommal győzött) és bár a Fiat típusai sohasem nyerték meg a kupát, ők is értékes tapasztalatokat szereztek (elsősorban az áramvonalazott karosszéria előnyeiről).

Ezeknek a korábbiaknál gyorsabb és erősebb Fiat-repülőgépeknek a tervezője Celestino Rosatelli mérnök volt, aki másfél tucat különböző típust konstruált a gyárnak (a legtöbb általa tervezett gép nevében szerepelt monogramja, a „CR”).

Az 1930-as évek elején megtervezte a CR.30-ast, egy kétfedelű vadászgépet, melyet 1932-től kezdtek gyártani, mivel 351 km/h-s végsebessége lenyűgözte a döntéshozókat. Egy évvel később, 1933-ban elkészült a CR.32-es is, amely egy elődjéhez hasonló, de valamivel kisebb méretű típus volt.


Konstrukció:

A Fiat CR.32-es sokban hasonlított a CR.30-asra és elődje számos részegységét örökölte, de néhány fejlesztéssel tovább növelték a gép teljesítményét.

A típus minimális hossza (7,47 méter) miatt a CR.32-es pilótafülkéje nem az első szekciójba, hanem a középső rész mögé került beépítésre (a zárt pilótafülkék ekkor kezdtek elterjedni, de az olasz pilóták jobban kedvelték a nyitott fülkét, ezért ezt a típust is így alakították ki).

Maga a vadászgép vegyes konstrukciójú volt: a vázat acélból és alumíniumból gyártották, de a burkolatot csak az orr részen készítették dúralumíniumból, a törzs nagyobb része, a farok és a szárnyak még vászonborítással rendelkeztek.

A CR.32-es egy biplán (kétfedelű), pontosabban másfél-fedelű repülőgép volt (hasonlóan például az első világháborús Junkers J.I-hez), mivel az alsó szárny jóval kisebb méretű volt, mint a felső.

A fémvázas szárnyak használata miatt a szárnyak megfelelő rögzítéséhez elegendő volt oldalanként két pár fő tartórúd, melyek ”V” alakot formáltak (csűrőkkel csak a felső szárnyakat szerelték fel). A szárnyakkal szemben a vezérsíkok már önhordóak voltak.

E repülőgép motorját szinte egy az egyben emelték át elődjéből, de nem az A.30 R.A., hanem a fejlesztett A.30 R.A.bis modellt használták hozzá (mindkettő 600 lóerős, 12 hengeres, vízhűtéses hajtómű volt).

A Fiat vállalat korábban egész sor ilyen, ”A” sorozatú hajtóművet gyártott, ezek közül a 24 literes, 600 lóerős változat egy lefojtott modellt jelölt (az ”R” a Riduttori, redukált, azaz csökkentett szó rövidítése volt).

A korábbi (és későbbi, ld.: Macchi C.200) csillagmotorokkal szemben ezen hajtóművek keskenyebb méretűek voltak, így ezek a repülők, többek között a CR.32-es is elkeskenyedő, áramvonalas orr-részt kaphatott (a hajtómű alatt a hűtőrendszer kapott helyet).

A futómű a korábbi Fiat-okhoz hasonlóan fordított tricikli elrendezésű volt: elöl két nagyobb, hátul egy kisméretű kerékkel (az első kerekeket a törzshöz rögzítették, mert a vékony szárnyak nem bírták volna el a leszálláskor jelentkező terhelést). Mindhárom kerék (a farokkerék is) légellenállás-csökkentős burkolatot kapott, emiatt a farokkerék sem tudott elfordulni.

A típust alapvetően két darab 7,7 mm-es géppuskával szerelték fel, de a Breda-SAFAT típusú gépfegyvert az erősebb, 12,7 mm-es kaliberrel is gyártották (maga a fegyver az amerikai M1919 Browning helyi másolata volt). A tűzfegyverek mellett a CR.32-es maximum 100 kg-nyi bombát vihetett magával.


Szolgálatban:

A CR.32-es első prototípusa, az MM.201-es 1933. április 28-án emelkedett először a levegőbe és nemcsak elődjénél is valamivel nagyobb, 360 km/h-s végsebességével nyűgözte le a légierőt, de kiváló manőverező-képességével is. Emiatt szinte azonnal megrendelték és nagy mennyiségben kezdték gyártani.

A CR.32-es bázismodellből kialakítottak egy földi csapásmérő változatot is, CR.32bis jelzéssel, amely két nagyobb, 12,7 mm-es nehézgéppuskát hordozott, ezen kívül felszerelték egy 7,7 mm-es ikergéppuskával is. Később építettek két további, fejlesztett modellt: a CR.32ter a CR.32bis-re épült, előbbi gép pedig a CR.32quater alapját adta (a későbbi prototípusok nem kerültek gyártásba, a Spanyolországnak fejlesztett HA-132L „Chirri” viszont igen).

A két felső kép közül a baloldalin egy Fiat CR.32bis, jobboldalt, egy CR.32quater, alatta pedig egy spanyol HA-132L látható. A bal alsó fotón 6 db CR.32-es biztosít vadászkíséretet egy Savoia-Marchetti SM81-esnek, Spanyolország fölött.

A CR.32-es és változatai igen sikeressé váltak és a típusból összesen 1052 db épült - ebben része volt a külföldi megrendeléseknek is. Ennek oka, hogy Olaszország a két világháború között kedvelt harcjármű-gyártó országnak számított, különleges helyzete miatt: győztes államként nem vonatkoztak rá a tiltó rendelkezések (mint Németországra), viszont eltávolodott az Antant-tól és szinte bárkinek adott el fegyvereket és felszerelést.

A Fiat CR.32-est ezért Olaszország mellett a semleges Ausztria, Kína, Magyarország, Paraguay, Spanyolország és Venezuela is rendszerbe állította.

A Spanyol polgárháború alatt nagy számban használtak CR.32-eseket, melyek a legtöbb elavult, kisebb teljesítményű Köztársaság-párti vadászgép ellen még sikeresen szerepeltek (többek között számos szovjet vadászgépet és bombázót lőttek le).

A típus kétségkívül az egyik legsikeresebb kétfedelű vadászgép volt, de éppen biplán kialakítása, nyitott pilótafülkéje, nem behúzható futóműve és további elavult részletei miatt a második világháború kezdetére már teljesen el is avult.

Ezt Olaszország nem volt hajlandó tudomásul venni és több száz gépet küldtek Észak-Afrikába, ahol kisebb sikereket még fel tudtak mutatni (kis méretüknek és kiváló fordulékonyságuknak köszönhetően gyakran megmenekültek). Olaszország - mivel az újabb típusok még nem álltak rendelkezésre kellő számban - még 1941-ben is üzemeltetett CR.32-eseket, bár ekkor már semmi esélyük nem volt az új angol típusok, például a Hawker Hurricane ellen (emiatt hamarosan már csak éjszakai szolgálatra használták őket).

Spanyolország után a CR.32-esek második legnagyobb külföldi üzemeltetője a Magyar Királyi Honvéd Légierő volt: Magyarország 1936-ig 75 példányt vett át, melyeket több alkalommal bevetett. Ilyen volt a Szlovákia elleni támadás, ahol szintén kétfedelű Avia B-534-esekkel csapott össze, de a keleti fronton már csak minimális sikereket tudtak elérni.

Összességében a CR.32-es egy kiforrott két világháború közötti típus volt, de a megváltozott környezetben már nem volt életképes. A Fiat vállalat a továbbfejlesztésre alkalmatlan V12-es motor helyett egy 14 hengeres, 840 lóerős Fiat A.74 csillagmotor beépítésével a CR.32-ből létrehozta ugyan a CR.42-est (melyet egészen 1943-ig gyártottak), de a valóságban a kétfedelűeket már nem lehetett érdemben fejleszteni, ezért később a Fiat is áttért az egyfedelű konstrukciókra (ld.: Fiat G.50 „Freccia”).


Műszaki adatok:

Név: Fiat CR.32

Típus: vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 7,47 m

Fesztáv: 9,50 m

Magasság: 2,36 m

Szerkezeti tömeg: 1.455.kg

Max. felszálló tömeg: 1.975.kg

Motor: légcsavaros, 1 db, 600 Le-s (A.30 R.A.bis, vízhűtéses, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 2 db 7,7 mm-es géppuska (Breda-SAFAT, az orron), lehetőség 100 kg-nyi bomba felszerelésére

Teljesítmények:

Végsebesség: 360 km/h

Csúcsmagasság: 8.800. m

Emelkedőképesség: 540 m/perc

Hatótávolság: 781 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.