de Havilland Dh.89

„Duplaszárnyú sárkány”


Tervezés:

A motoros repülés a XX. század első éveiben ért el számottevő eredményeket. Az 1900-as évek első évtizede a kísérletezés, útkeresés kora volt - ekkor még számos nyitott kérdést kellett megválaszolni (például a kormányzás módját vagy a hajtómű fajtáját).

Az ebből a korból származó légi járművek szinte mind favázzal készültek vászonborítással és nem egy esetben a pilóta nem is ült, hanem feküdt a gépen (természetesen ekkor is keletkeztek előremutató prototípusok, mint a teljesen zárt pilótafülkés Avro Type F).

Az első világháború négy éve alatt azután a repülőgépek hihetetlen fejlődésen mentek keresztül. Külsőre és felépítésében a Wright fivérek korai, géppisztollyal felszerelt repülőgépe és a háború végi legendás Fokker Dr.I nem sokban különbözött, teljesítményüket viszont össze sem lehetett hasonlítani. A háború alatt a vadászgépek mellett a bombázók is hatalmas fejlődésen mentek keresztül - érdemes összehasonlítani egy korai - (pl.: Voisin III) és egy háború végi (pl.: Vickers Vimy) bombázó teljesítményét, teherbírását, hatótávolságát.

Ezt az erőltetett ütemet azonban nem lehetett hosszú távon fenntartani. A háborút követő évek hatalmas csapást jelentettek a harcjárművek (főleg a repülők és a harckocsik) fejlesztésére - a források megszűnésével a gyors fejlődés gyakorlatilag megállt és alig terveztek új gépeket.

Ez nem csak a jövő repülőgépeit érintette: akárcsak a második világháború után, 1918-ban is a legtöbb repülőt leselejtezték, a katonákat pedig szélnek eresztették. A munkanélküli pilóták gyakran hajmeresztő mutatványaikkal szórakoztatták a közönséget és jobb híján a „repülő cirkusz”-ból próbáltak megélni.

A húszas évek végére a legtöbb ország kiheverte a háború okozta sokkot - újraindult a repülőgépek gyártása és a katonai típusok mellett egyre több civil gép jelent meg, amelyek képzett pilótákat igényeltek. A harmincas évek elejére egyre több célállomás között indultak meg a rendszeres repülőjáratok - ehhez új generációs repülőgépekre volt szükség, mert az utasok egyre többet vártak el pénzükért.

A szélesedő civil piacot több cég igyekezett kiszolgálni - ezek egyike volt az angol Havilland Aircraft Company, amely kiváló iskolagépeivel szerzett magának hírnevet (pl.: DH.60 „Moth”, DH.82 „Tiger Moth”).

A de Havilland a zárt utasterű DH.61 „Giant Moth” képében már 1927-ben is próbálkozott közepes méretű utasszállítóval, de a várt siker elmaradt, ezért az alapoktól újrakezdték a tervezést.

Ezután a jóval fejlettebb de Havilland DH.84 „Dragon”-nal rukkoltak elő, ám a lassú és kényelmetlen gép még mindig nem volt tökéletes. A valóban hatékony, továbbfejlesztett Dragon két évvel később, 1934-ben jelent meg: ez a repülő a DH.89 „Dragon Rapide” nevet kapta.


Konstrukció:

A de Havilland korabeli repülőgépei (a Dragon Rapide mellett a DH.86 „Express”, a DH.90 Dragonfly és a DH.92 „Dolphin”) modern felépítésük kitűntek kortársaik közül - a kétfedeles szárnyat leszámítva a gép számos egy évtizeddel későbbi típusokon alkalmazott megoldást használt.

A repülő törzse csupán 10,5 méter volt, de a szögletes kialakításnak köszönhetően az utastérben relatív tágas tér állt az utasok rendelkezésére. A Dragon Rapide orr-részé sokban hasonlított a mai gépekre: a kisméretű, akkoriban meglepően áramvonalasnak számító repülő tíz részre tagolt szélvédőt kapott, amelyből kiváló körkilátás nyílt.

A DH.89 lekerekített, változó szélességű szárnyai gyorsabbá és agilisabbá tették a típust, mint a korábbi szögletes konstrukciók (hasonló formát használt például a legkiválóbbnak tartott második világháborús angol vadászgép, a Supermarine Spitfire is).

Természetesen a két szárny közötti merevítő-rudak és a huzalozás miatt a Dragon Rapide végsebessége a fent említett vadászgépénél jóval szerényebb, mindössze 258 km/h volt, de a tervezésnél ez nem volt szempont.

A DH.89 így is 20%-al gyorsabb volt a bázismodell DH.84 „Dragon”-nál - ezt részben motorjainak köszönhette. Míg az elődben alkalmazott 130 lóerős erőforrást eredetileg a kétüléses Tiger Moth számára fejlesztették ki, a Dragon Rapide már az új Gipsy Six dugattyús motort használta (ez utóbbit eleve nagyobb gépek mozgatására terveztek).

A megbízható és kevés üzemanyagot fogyasztó motor ráadásul igen kompakt volt (érdemes megfigyelni, hogy a korábbi bombázókhoz (pl.: Caproni Ca.1-hez) képest milyen kis méretűek és áramvonalasak a motorok gondolái).

A harmincas évek elején még csak néhány repülő kapott behúzható futóművet és a Dragon Rapide nem tartozott közéjük. Azért, hogy mégis csökkenthessék a futómű légellenállását, a kerekeket részben burkolták - ezt a megoldást a köznyelv „gatyaszár”-nak nevezte. A korlátozott hatótávú és méretű DH.89 belterében a pilóta mögé négy üléspárt építettek, fegyvereket a Dragon Rapide-ra nem terveztek.


Szolgálatban:

A DH.89 első felszállására 1934. április 17-én került sor és a repülőt kezdetben az előd Dragon altípusának tartották - eredetileg a Dragon Six becenévvel illették a gépet. Idővel - a repülő sikere nyomán - több modellt készítettek és az önállóvá vált Dragon Rapide-ot egyszerűen Rapide-ként kezdték emlegetni.

A típus egy ráhordó repülőgép volt: arra tervezték, hogy a kisebb repülőterekről szállítsa az utasokat olyan központi légikikötőkbe, amelyeken vannak nagy hatótávolságú járatok (ilyen utasszállítókat ma is gyártanak, pl.: Airbus A318).

A Dragon Rapide (a DH.89 és a továbbfejlesztett (DH.89A modell) gyorsan sikeressé vált a légitársaságok körében: legalább 24 ország több mint félszáz légitársasága vásárolt belőle, köztük olyan távoli és kevéssé ismertek is, mint az argentin Z.O.N.D.A. vagy a dél-afrikai Comair.

A Dragon Rapide azonban nem csak a civil üzemeltetők tetszését nyerte el: képességeire a hadsereg is felfigyelt, ezért a cég az angol légierő számára megtervezett egy felfegyverzett teherszállító modellt. Ezt a tendert ugyan nem nyerték meg, de a DH.89M-et a litván és a spanyol légierő is megrendelte (jobbra egy litván felségjelű DH.89M látható).

A második világháború előtt az Egyesült Királyság is rájött, hogy szüksége van olcsón üzemeltethető kisegítő repülőkre, ezért a Dragon Rapide-ból kialakított DH.89B „Dominie Mk I” és DH.89B „Dominie Mk II” nevű többfeladatú gépeket vásárolt.

A gép teljesítményét még a Brit Birodalom vezetője is elismerte. Az angol légierő, a RAF „Kings Flight” egységét ugyanis ekkor állították fel és a királyi család tagjainak szállítására szakosodott egységet Dragon Rapide-okkal szerelték fel (ezeket a gépeket távolról fel lehetett ismerni jellegzetes, piros-kék festésükről). Az alábbi két kép ugyanolyan Dragon Rapide-okat mutatja, melyek a Kings Flight (ma Queens Flight) egység tagjai voltak.

Összesen 731 gép készült el, melyek számos ország civil vagy katonai üzemeltetőihez jutottak el (még az USAF, az Amerikai Egyesült Államok légiereje és a német Luftwaffe is használta).

A Dragon Rapide a de Havilland négy legendás repülőgép-sorozata közül az egyik volt és az egyetlen eredetileg is civilek számára készült légi jármű (a másik három a Tiger Moth kiképzőgép, a második világháborús Mosquito vadászbombázó és a korai sugárhajtású Vempire/Venom széria volt - a korai példányok sorozatos balesetei miatt a Comet-et rossz híre miatt nem soroltuk ide).

A DH.89 sorozatgyártása csak 1945-ben fejeződött be (bár két repülőt 1947-ben a meglévő alkatrészekből összeállítottak) - az egy évtizeden túli gyártás nem kiemelkedően hosszú, de a jármű gyártása szinte egyedi módon túlélte a számos újítást hozó második világháborút.

Az elavult kétfedelű konstrukció és lassúsága ellenére a Dragon Rapide-ok még a háború után is sokáig szolgáltak különböző cégeket, mert a DH.89-esek különösen megbízhatóak és kis fogyasztásúak, ezáltal olcsón fenntarthatóak voltak (néhány gép még ma is működőképes).


Műszaki adatok:

Név: de Havilland DH.89 „Dragon Rapide” (~ gyors sárkány)

Típus: (közepes méretű) utasszállító repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 10,50 m

Fesztáv: 14,60 m

Magasság: 3,10 m

Szerkezeti tömeg: 1.460.kg

Max. felszálló tömeg: 2.490.kg

Motor: légcsavaros, 2 db, egyenként 200 Le-s (400 lóerős összteljesítménnyel) (de Havilland Gipsy Six, 6 hengeres, léghűtéses)

Személyzet: 1 fő (+ max. 8 utas)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 253 km/h

Csúcsmagasság: 5.090.m

Emelkedőképesség: 258 m/perc

Hatótávolság: 920 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.