de Havilland DH.100

„Furnérvámpír”


Tervezés:

A levegőnél nehezebb légi járművek három sarkalatos pontja a géptest-, illetve a szárny alakja (megfelelő mennyiségű felhajtóerő megteremtése), az irányítás és a kellően erős hajtómű beépítése.

Az emberiség már évszázadokkal korábban kikísérletezte a hatákony szárny-profilt és irányítási módot a sikló-repülőkön, a géphajtású légi járművek viszont csak az 1800-as években jelentek meg.

Korábban emberi izomerővel próbálkoztak, de ilyen módon nem lehet elég energiát termelni és a XIX. században használt gőzgépek sem voltak alkalmasak, mivel túl alacsony volt a teljesítmény/tömeg arányuk.

Az áttörést a robbanómotorok megjelenése jelentette és ez adta meg a kellő lökést a repülőgépek fejlesztésének. Az 1910-es évek elején még csak alig néhány tíz lóerős erőforrások húsz év leforgása alatt 1000 lóerő fölé nőttek és a második világháború újabb hatalmas fejlődést jelentett.

A háború alatt a repülőgépek új, a korábbiaknál lényegesen áramvonalasabb testet kaptak, javultak a felhasznált anyagok képességeit és a fegyverzet mennyiségét is megnövelték.

A hajtóművek teljesítménye a háború végére már elérte, sőt, meghaladta a 2000 lóerőt, ezáltal egyes vadászgépek akár 700 km/h-s sebességre is felgyorsulhattak. Ezzel viszont elérték a légcsavaros gépekkel elérhető legnagyobb sebességet, ahol a dugattyúk és a rotorok fogási sebességét már nem lehetett tovább növelni.

Azonban már a második világháború előtt megkezdődött egy teljesen új rendszerű hajtómű fejlesztése - ez lett a sugárhajtómű: ennél a technológiánál az égéstérbe üzemanyagot fecskendeznek és a kitáguló gáz kiáramoltatása mozgatja a repülőt.

Egymástól függetlenül a német Hans von Ohain és az angol Frank Whittle feltalálta a sugárhajtóművet és a háború alatt mindkét nagyhatalom épített ilyen elven működő vadászgépeket. Németországban - az egyre nagyobb teljesítményű ellenséges vadászgépekre válaszul - mind több sugárhajtású repülőt hoztak létre vagy vettek tervbe, de az első bevethető angol sugárhajtású vadászgép, a Gloster F.41 „Meteor” mellett a britek is fejlesztettek további típusokat.

Ezek egyike egy egyetlen hajtóműves, kisméretű vadászrepülő volt, melyet a de Havilland repülőgépgyár fejlesztett - ez a vállalat számos dugattyús repülőgépek készített, melyek közül több széles körben elterjedt (pl.: a Moth kiképző-gépek, a DH.89 „Dragon Rapide” utasszállító vagy a DH.98 „Mosquito” csatarepülő).

Az új gép fejlesztése már 1942-ben megkezdődött (az E.6/41-es megbízás alapján) és a típus alig egy évvel később már a levegőbe is emelkedett. A repülő a DH.100-as kódot és a Vampire (angol; vámpír) becenevet kapta.


Konstrukció:

A korai sugárhajtóművek kis teljesítménye miatt a legtöbb második világháborús ilyen repülőgép (a fent említett Gloster Meteor mellett például a német Messerschmitt Me 262 „Schwalbe” vagy az amerikai Bell P-59 „Airacomet”) két hajtóművet kapott.

Velük szemben a Vampire mindössze egyetlen hajtóművel rendelkezett, ezáltal egyszerűbbé és megbízhatóvá vált. A DH.100-on mindent a praktikumnak rendeltek alá: a géptörzs rövid volt és gyakorlatilag csak a hajtóműből és a mögé szerelt jókora hajtóműből állt.

A második világháború végére szinte már csak teljesen fémépítésű repülőgépeket gyártottak és eredetileg a Vampire is annak indult (DH.99), később azonban visszatértek a vegyes, fa-fém konstrukcióhoz, mivel ebben a de Havilland jelentős tapasztalattal rendelkezett. Valójában a gép túlnyomórészt furnérlemezből készült, csak a kritikus helyeken (a rögzítési pontokon, a sugárhajtóműnél alkalmaztak fémet, illetve a gép alumínium borítást kapott).

A típus trapéz alakú szárnyait erősen nyilazták, ezáltal nőtt a manőverező-képessége, de a később általánosan elterjedt hátranyilazott szárny-formát még nem alkalmazták. A rövid törzs miatt kettős farok-tartót használtak, ezért nem romlott le a vezethetősége, a vezérsíkok mégis kellően távolt kerültek a hátul távozó gázsugártól.

A DH.100 egy, a de Havilland által gyártott Goblin sugárhajtóművet kapott - a típusban kezdetben használt Goblin 1-es 12 kN teljesítményt adott le, ezt később a Goblin 3-asnál 14,9 kN-ra növelték, így a Vampire 882 km/h-ig gyorsíthatott. E repülő tömpe, zárt orr-részt kapott, mivel a hajtómű beömlő-nyílásait a szárnyak és a törzs találkozási pontjánál építették be.

Mivel a hajtóművet nem az orrban helyezték el, a DH.100-as tricikli-típusú futóművet kapott: a két hátsó kereket a szárnyba, a rendkívüli módon előretolt elsőt pedig a törzsbe húzta be.

A Vampire-t elfogó-vadászgépnek tervezték, ennek megfelelően fegyverzetét alap esetben négy darab 20 mm-es (Hispano Mk.V-ös) gépágyú alkotta, melyet a törzs elejébe, az első tengely két oldalán építettek be.

A típus ezen kívül 8 darab RP-3-as (76 mm-es átmérője miatt három hüvelykesnek is nevezett) nem irányított levegő-föld rakétát vihetett magával, illetve lehetőség volt 2 db 500 fontos (225 kg-os) bomba hordozására is. A baloldali fotón egy Vampire hasi része látható - az orr-rész alján a négy fekete folt a gépágyú csöveit rejtik.


Szolgálatban:

A korai sugárhajtóműves repülőgépeknél (a kiforratlan technológia miatt) számos probléma merült fel, emiatt a gépek szolgálatba állításában rendszerint komoly csúszások voltak. Velük szemben a kisméretű, szokatlan felépítésű DH.100-as első példánya már 1943. szeptember 20-án a levegőbe emelkedett és a kísérletek bíztatóak voltak.

Ekkor az Amerikai Egyesült Államok élénken érdeklődött a rendkívüli teljesítménnyel kecsegető sugárhajtóműves repülőgépek iránt és saját típust akart fejleszteni, de még nem álltak azon a szinten, hogy saját sugárhajtóművet készíthessenek.

Az angolok átadták előrehaladott állapotban lévő kutatási eredményeiket és ez a buzgalom odáig terjedt, hogy saját fejlesztésüket is hátráltatták (a Vampire fejlesztése két évig állt, mert az egyetlen működőképes Goblin 3-as sugárhajtóművet átadták az amerikaiaknak).

A DH.100-as a második világháborúban így nem vehetett részt és úgy tűnt, a gépre nem vár fényes karrier. A háború után a korábbi hatalmas megrendeléseket törölték és az angol RAF, a királyi légierő a Vampire-t csak mint földi támogató repülőt alkalmazta (ekkor kezdték használni a bombákat és a rakétákat, korábban a gépek csak a négy gépágyút hordozták).

Mindezek ellenére ez a gép lett az egyik legsikeresebb angol sugárhajtású katonai repülőgép, melyet számos típusváltozat készítettek (az alábbiakon kívül nagyszámú prototípus is készült).

Az első, DH.100 Mk I jelű szériát követte az F.3, majd áttértek a vadászbombázó változatok gyártására (FB.5 és FB.6). Készült külön trópusi környezetre optimalizált modell (FB.9), együléses (F.30) és kétüléses éjszakai vadászgép (NF.10) és szintén kétüléses gyakorló modell is (T.11, T.55).

Két vadász- és egy kiképző modell Sea Vampire néven a haditengerészet számára épült (F.20, F.21, T.22) és több ország saját változatot gyártott vagy gyártatott.

Ilyen volt Új-Zéland (FB.25), Ausztrália (FB.31, T.33, T.34, T.35), Svédország (J 28B), Norvégia (FB.52), Olaszország (NF.54) és Franciaország (S.N.C.A.S.E. SE-532 és S.N.C.A.S.E. SE-535 - mindkettő „Mistral” becenéven).

A típust összesen 32 ország használta: a legtöbb európai nagyhatalom mellett a Dominikai Köztársaság, Irak és Zimbabwe is (ez utóbbi állam elődjében, Dél-Rodéziában még 1979-ben is használták őket). Valószínűleg 3268 db Vampire épült, ennek felét angol gyárak készítették.

Ebből a rendkívül sikeres típusból ráadásul több továbbfejlesztett, de külsőre hasonló repülő is készült: a de Havilland DH.110 „Sea Vixen”, a de Havilland DH.112 „Venom” és a „Sea Venom”. A több mint hatvan éves típus számos példányát kiállították, így megteknithető például az Amerikai Egyesült Államokban, Chilében és Máltán. A jobboldali fotón egy francia, a lentin pedig Rodéziai Vampire gépek láthatóak.


Műszaki adatok:

Név: de Havilland DH.100 FB.6 „Vampire” (vámpír)

Típus: (sugárhajtású) vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 9,37 m

Fesztáv: 11,58 m

Magasság: 2,69 m

Szerkezeti tömeg: 3.304.kg

Max. felszálló tömeg: 5.620.kg

Motor: gázturbinás sugárhajtómű, 1 db, 14,9 kN tolóerejű (de Havilland Goblin 3)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 4 db 30 mm-es gépágyú (Hispano Mk.V), lehetőség 8 db RP-3-as nem irányított rakéta vagy 2 db 225 kg-os bomba felszerelésére

Teljesítmények:

Végsebesség: 882 km/h

Csúcsmagasság: 13.045.m

Emelkedőképesség: 1464 m/perc

Emelkedőképesség: 1960 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.