Dassault M.D.450

„Újjászülető hurrikán”


Tervezés:

Az 1900-as évek legelején Franciaország volt a világ avionikai központja: az egész világról vonzva feltalálókat, mérnököket és pilótákat. Franciaországban az első világháború hatalmas pusztítást okozott, mert a nyugati front az ország területén húzódott, ennek ellenére a háború alatt több rendkívül sikeres francia repülőgép készült (pl.: Voisin III, Nieuport 17, SPAD S.XIII).

A világháborút követően, rövid hanyatlás után folytatódott az élvonalbeli francia típusok gyártása, az 1920-as évek végére azonban ez a lendület kifulladt, ami pánikhoz vezetett, amikor az 1933-as hatalomra jutását követően Adolf Hitler egyre nyíltabban készült a háborúra Franciaország ellen. A franciák közvetlenül a háború előtt ismét több modern típust terveztek, köztük a Morane-Saulnier M.S.406-ost, a Bloch MB.150-est és a Dewoitine D.520-ast, de ezeket a rövid idő alatt már nem tudták kellően nagy sorozatban gyártani. Amikor a második világháborúban a németek elfoglalták Franciaországot, megalapították a kollaboráns Vichy kormányt, amelynek mindenben ki kellett szolgálnia a nácikat.

Ez gyakorlatilag véget vetett a francia repülőgép-gyártásnak: a tervezők egy része elmenekült, míg mások, köztük Marcel Bloch visszautasította az együttműködést. Az elutasítás miatt Bloch-ot a franciák bebörtönözték, majd (részben zsidó szülei, részben a kollaborálást elutasító magatartása miatt) 1944-ben a németek a Buchenwald-i koncentrációs táborba szállították, feleségét internálták.

A táborban magánzárkába került, többször megverték és kínozták és bár megélte a tábor 1945. április 11-ei felszabadítását, orvosai azt javasolták a járni is alig bíró, rendkívül rossz egészségügyi állapotú Bloch-nak, hogy hagyjon fel a munkával. Bloch azonban nem tört meg. Nevét először Marcel Bloch-Dassault-ra, majd Marcel Dassault-ra változtatta, bátyja, a francia ellenállásban részt vevő Darius Paul Bloch (később Darius Paul Dassault) után (a Dassault a Chardasso-ból származott, amely a francia char d’assaut - harckocsi - rövidítése volt). Dassault róla elnevezett gyárát szintén átnevezte Dassault-ra, majd előrelátó módon, de saját költségére megkezdte egy új, francia tervezésű sugárhajtóműves repülőgép tervezését.

A korabeli amerikai vadászgépeket tanulmányozva Dassault már 1947 szeptemberére előállt kidolgozott tervével, amit bemutatott a kormánynak (Franciaországban ekkor már gyártották a sugárhajtóműves SNCASE SE-535-ös vadászgépet, de ez valójában egy licencgyártott brit de Havilland Vampire volt). A döntéshozók támogatták a tervet, ennek ellenére kezdetben nem voltak hajlandóak megrendelni, de 1947 decemberében végül mégis megrendeltek egy prototípust, Marcel Dassault neve után M.D.450 jelzéssel.

A prototípus építése 1948 közepén kezdődött, egy évvel később pedig már a gép első felszállását is teljesítette. A típus végül Dassault M.D.450 (alternatív jelöléssel MD-450 vagy MD 450) néven állt szolgálatba, beceneve Ouragan (francia; hurrikán) lett.

Érdekességként megemlíthető, hogy a francia sugárhajtóműves vadászgép-gyártást máig legfontosabb cégét létrehozó Dassault tanulmányait az École nationale supérieure de l’aéronautique et de l’espace (röviden Supaéro) intézményében végezte, osztálytársa volt Mihail Ioszifovics Gurevics, a Mikojan-Gurevics tervezőiroda társalapítója (a MiG iroda a Szovjetunióban vált meghatározó sugárhajtóműves vadászgép-gyártóvá).


Konstrukció:

Az Ouragan rendkívül egyszerű konstrukció volt (különösen a későbbi vadászgépekkel összehasonlítva), ennek ellenére korában modern vadászgépnek számított. A típus teste rövid, csupán 10,73 méter hosszú volt, a korai sugárhajtású vadászokon majdnem kizárólagosan használt hordószerű, keskeny, középen kiszélesedő kialakítással.

A típus légbeömlő nyílását az orrba szerelték: az orr végtelenül egyszerű volt, a légbeömlőt csupán egy függőleges lap választotta ketté, amely a pilótafülke körül kettéválasztotta a légáramlatot (ebbe került a pitot-cső, a repülő radarral nem rendelkezettt).

Az Ouragan szárnyai az amerikai típusokhoz hasonlóan rendkívül keskeny volt, növelve az elérhető végsebességet. Az M.D.450-es szárnyainak fesztávolsága 13,16 métert tett ki, ami nagyobb volt a gép hosszánál. A szárnyak végeire kiegészítő üzemanyag-tartályokat lehetett szerelni, maguk a szárnyak előremutató, hátranyilazott kialakításúak voltak.

A típus hagyományos vezérsíkot kapott egyetlen függőleges és két vízszintes vezérsíkkal, de a vízszintes vezérsíkok magán a függőleges vezérsíkon kaptak helyet.

Franciaország az 1940-es években egyetlen sugárhajtóművet gyártott: a brit Rolls-Royce Nene erőforrás helyi, licencgyártású változatát (a fentebb említett SNCASE SE-535-öshöz), ezért az Ouragan is ezt használta, megspórolva egy új hajtómű fejlesztésének költségét és idejét.

A Hispano-Suiza által gyártott 104B egység 22,2 kN tolóerőre volt képes, a repülő ezzel 940 km/h-s sebességig gyorsulhatott.

Az M.D.450-es futóműve a második világháborút követően szinte kizárólagosan használt tricikli elrendezést követte egyetlen orrfutóval és két nagyobb méretű kerékkel rendelkező hátsó futószárral. A pilóta az első sorozatban még brit Martin-Baker Mk.1 katapultülésben foglalt helyet, de ezt hamarosan francia SNCASO E.86-osra cserélték.

Az Ouragan klasszikus első generációs vadászgép volt: fegyverzetét rendkívül nagy tűzerejű beépített gépfegyverek alkották, amelyeket korlátozott mennyiségű bomba vagy nem irányított rakéta egészített ki. Az M.D.450-es 4 db 20 mm-es Hispano-Suiza HS.404-es gépágyúval rendelkezett, amelyeket a törzs két oldalára, alulra építettek be. A típus emellett maximum 2270 kg-nyi felszerelést szállíthatott négy külső függesztési ponton, amelyekre 16 db 105 mm-es Brand T-10-es vagy 18 db 68 mm-es SNEB nem irányított rakétát tartalmazó konténereket, 227 kg-os bombákat, ledobható üzemanyag- vagy napalm-tartályokat függeszthettek.


Szolgálatban:

Az Ouragan első prototípusa (M.D.450-01) 1949. február 28-án emelkedett először a levegőbe és nem sokkal később a francia kormány jelentős, 5 év alatt 150 gépre szóló megrendelést adott le, hogy újrafegyverezhesse dugattyús gépekből álló, igen vegyes légiflottáját, de egyes tervek összesen 850 példány átvételéről szóltak.

Ekkora megrendelés kielégítésére a Dassault vállalat egymaga nem volt képes, ezért az állami SNCASE és SNCASO gyárak is bekapcsolódtak a gépek előállításába: az SNCASE Toulouseban található gyára készítette a test első részét, a Saint-Nazaire-i SNCASO üzem pedig a hátsó szekciót (a végszerelés a Dassault Mérignac-i gyárában történt).

Az elkészült példányok két fő sorozatba tartoztak. Az első 50 gép M.D.450A jelzést kapott és még a kisebb teljesítményű Nene 102-es hajtóművet használták, míg a későbbi M.D.450B a Nene 104B-t (emellett módosították az első két prototípus balesetét okozó első futószár takarólemezét). Ezen kívül a Dassault megtervezte a felderítő M.D.450R-et, az erősebb hajtóművel szerelt M.D.450-30L-et és az előkészítetlen repülőtereken is leszállni képes, alacsony nyomású, dupla kerekű főfutókkal és fékernyővel készült Barougan-t, de ezek nem kerültek sorozatgyártásba.

Az elkészült gépeket elsőként a francia légierő, az Armee de l’Air vette át, ahol alapvetően megfelelőnek tartották, de csak rövid ideig állt rendszerben: 1952-ben debütált, 1955-től pedig már megkezdődött felváltása a még erősebb Dassault Mystére IV-essel (az utolsó francia gépeket az 1960-as évek közepén nyugdíjazták).

Franciaország mellett az M.D.450-esre India 1953-ban 71 gépre szóló megrendelést adott le, ezt 1953-57 között teljesítették (összesen 104 Ouragan került az indiai légierőhöz, a 71 új mellett 31 használt példány). Az indiai felségjelű vadászgépek Toofani (hindi; hurrikán) becenévvel repültek, a gépeket pedig bevetették 1961-ben a portugálok ellen Diu szigetén, majd indiai lázódó csapatok ellen, illetve felderítést végzett vele a Pakisztáni légtérben.

A kevés repült órával rendelkező, újszerű vadászgépeket Franciaország nem csak Indiának értékesítette, de Izraelnek is, amely ebben az időben nemzetközi embargó alá került és egyetlen szövetségese, az Amerikai Egyesült Államok sem volt hajlandó csúcstechnológiájú sugárhajtóműves vadászgépek eladására. A Szovjetunió által arab szövetségeseinek átadott MiG-15-ösök ellensúlyozására Izrael 1955-ben legalább 75 db M.D.450-est vett át (vegyesen új és használt gépeket).

A típust csak átmeneti megoldásnak tartották a fejlettebb Dassault Mystére IIC-k megérkezéséig és csak mint alacsonytámadó típust kívánták alkalmazni, mivel a MiG-15-ös nemcsak gyorsabb volt, de gyorsabban is emelkedett az Ouragan-nál.

1956-ban, a Szuezi válság előtt egy Izraeli M.D.450-es lelőtt egy, a légterébe behatoló de Havilland Vampire-t (ez volt a típus első légi győzelme), majd a válság alatt földi célpontokat támadtak (megsemmisítve számos harckocsit), valamint más gépeket kísértek. A háborúban a típussal 4 db de Havilland Vampire-t semmisítettek meg és a képzettebb, motiváltabb izraeli pilóták két esetben is túlélték a harcot a jobb képességű MiG-15-ös ellen.

A háborút követően a típust az újabb vadászgépek másodvonalbeli feladatokra szorították vissza, de még az 1967-es Hatnapos háborúban is harcoltak, 1973-tól pedig a közép-amerikai Salvador pedig 18 gépet vásárolt Izraeltől, amelyek egészen az 1980-as évek végéig rendszerben maradtak: ezeket számos alkalommal bevetették a helyi civil háborúban.

Összességében megállapítható, hogy bár az Ouragan alapvetően jól irányítható típusnak számított, élvonalbeli szolgálata hazájában rövidnek bizonyult. Mindez azonban nem az M.D.450-es hibája volt, sőt, ez a repülő tette lehetővé a francia vadászrepülőgép-gyártás újjáéledését (a Dassault idővel Franciaország egyetlen vadászgép-gyártójává vált).


Műszaki adatok:

Név: Dassault M.D.450B „Ouragan” (hurrikán)

Típus: (sugárhajtású) vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 10,73 m

Fesztáv: 13,16 m

Magasság: 4,14 m

Szerkezeti tömeg: 4.142.kg

Max. felszálló tömeg: 7.404.kg

Motor: sugárhajtómű, 22,2 kN teljesítménnyel (Hispano-Suiza Nene 104B)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 4 db 20 mm-es gépágyú (Hispano-Suiza HS.404, a törzs alatt), lehetőség 2270 kg-nyi nem irányított rakéta (Brand T-10 vagy SNEB), bomba, kiegészítő üzemanyag-tartály vagy napalm-tartály hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 940 km/h

Csúcsmagasság: 13.000. m

Emelkedőképesség: 2280 m/perc

Hatótávolság: 450 km (átrepülésnél 920 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.