Consolidated PBY

„Tengernyi repülőcsónak”


Tervezés:

A technológia, különösen a haditechnika gyors fejlődését elsősorban a háborúk kényszerítik ki. A repülőgépiparban például feltalálók sora kísérletezett több évszázadon át levegőnél nehezebb légijárművekkel, de néhány évvel a Wright fivérek első, Flyer No. 1-esének megalkotása után már készen állt a repülő géppuskával felszerelt cserkész-változata (a vadászgépek egyik őse).

1918-ban viszont véget ért az első világháború és ezzel egy csapásra minimálisra csökkent az igény a katonai repülőgépek iránt. Bár az ipar fejlődése ezután sem állt meg, a következő jelentős fejlődésre csak az 1930-as évek háborútól terhes légkörében került sor.

Ekkorra számos újdonság jelent meg - ezek közül a legnagyobb horderejű az aerodinamikai kutatások előrehaladása volt. Az áramlástan behatóbb ismerete hatással volt a repülőgépek alakjára és felépítésére: a lekerekített, önhordó szárnyú, áramvonalas törzsű, zárt pilótafülkés, behúzható futóművel szerelt típusok sebessége jelentősen nőtt (előfordult, hogy egy ország új bombázója gyorsabb volt, mint a vadászgépei).

Az 1930-as évek az amerikai légierő számára más szempontból is új dimenziókat jelentettek. Az Amerikai Egyesült Államok hatalmának növekedésével fokozatosan kiterjesztette befolyását a kontinens déli országaira, majd az egyre távolabb fekvő szigetekre.

Csakhogy e gyors növekedés miatt az amerikaiak is a Brit Birodalom egyik fő problémájával szembesültek: az egymástól távol fekvő gyarmatok biztosítása hatalmas feladatot jelentett. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a Csendes-óceánon terjeszkedő amerikaiak összetalálkoztak a hasonló terület-növelést megvalósító japánokkal.

Az amerikai kormány az 1930-as évektől több programot készített és a dollármilliókat felemésztő kutatások számos típust eredményeztek. Csakhogy az amerikai felségvizek és kereskedelmi útvonalak ellenőrzéséhez az ekkor szolgálatban álló hidroplánok (pl.: Consolidated P2Y, Martin P3M) teljesítménye már nem volt elegendő, ezért az amerikai haditengerészet újabb pályázatot írt ki.

A US Navy ismét egy ”PB” - patrol bomber, azaz járőr-bombázó hidroplánt igényelt. A Consolidated az XP3Y-1 prototípussal pályázott, a Martin az XP3D-1-el és bár a Glenn L. Martin Company típusa fejlettebb volt, a megrendelő Consolidated vállalatot hozta ki győztesen (ennek egyik fő oka a repülő ”olcsó”, 90.000.$-os ára volt). A PBY típus közkeletű megnevezése a „Catalina” lett.


Konstrukció:

A Catalina tipikus amerikai felépítésű harcjármű volt: nem rendelkezett különleges megoldásokkal, sem kiemelkedő teljesítménnyel, de éppen egyszerű, megbízható szerkezete miatt viszonylag kis költséggel, hatalmas volumenben állíthatták elő. A gép törzse felülről meglepően szélesnek tűnt, mivel a szemből a test alakja félkörhöz hasonlított. A széles, hosszú (19,46 méteres) törzs előre- és hátrafelé fokozatosan elkeskenyedett.

A gép testéhez hasonlóan a szárnyak tervezésénél is az egyszerűségre törekedtek: a PBY ezért hosszú, meglehetősen szögletes szárnyakat kapott. A szárnyat a gép törzse fölé helyezték, a két blokkot egy központi, áramvonalazott tartóbak kapcsolta össze. A szárnyakat oldalanként két-két szárnydúccal merevítették ki.

A szárnyak bekötési pontjaihoz közel kaptak helyet a motorok. A szárnyakra vagy azok fölé helyezett motor rendkívül elterjedt a hidroplánoknál, mivel ezáltal csökkenthető a korrodáló hatású sós tengervíz motorba jutásának esélye (ld. Berijev MBR-2, Supermarine Walrus, Sikorsky S-38, Dornier Do 26, Blohm und Voss BV 138, stb.).

A típust két Pratt & Whitney Twin Wasp csillagmotor hajtotta korábban elképzelhetetlenül nagy, motoronként 1200 lóerővel (ennek ellenére a gép végsebessége mindössze 314 km/h volt, ezzel már megjelenésekor lassúnak számított). Ez az erőforrás a korszak több más gépét is hajtotta (pl.: a Consolidated B-24 „Liberator” bombázót, a Curtiss P-36 „Hawk” vadágépet vagy a Douglas C-47 „Skytrain”-t többcélú repülőt).

A Catalina későbbi változata már kettős futóművel rendelkezett, ezáltal nem csak vízen, de a szárazföldön is landolhatott. Ez utóbbi esetben az orrfutó mellett egy pár behúzható főfutón nyugodott a PBY tömege, bár mivel az első és a hátsó tengelyek egymástól kis távolságra helyezkedtek el, a landolás komoly szakértelmet igényelt.

A Catalina repülőcsónak-teste miatt előkészítés nélkül is leszállhatott bármilyen vízfelületre. A sok részegységnél hétköznapi megoldásokat használó repülő egyik különlegessége volt a szárnyak végébe épített támasztóúszók kialakítása. Ezeket a landoláskor stabilizáló szerepű, a levegőben viszont jelentős áramlásrontó (ezáltal sebesség-csökkentő) alkatrészeket a PBY képes volt a szárnya végére felhajtani, így mindig optimális teljesítményt nyújthatott.

E típus alapvetően egy járőrgép volt, de a hadsereg előrelátó módon elvárta, hogy a hidroplán háborúban is megállja a helyét, ezért a Catalina jelentős mennyiségű fegyverzetet hordozhatott. A repülőcsónak önvédelmét négy tüzelőállás látta el.

A hagyományos orrtorony és a törzs hátsó részén kialakított hasi tüzelőállás mellett a PBY két nagyméretű hátsó buborék alakú tüzelőállással is rendelkezett: ez utóbbiakban egy-egy 12,7 mm-es nehézgéppuska, a másik kettőben egy-egy 7,62 mm-es géppuska kapott helyet. Emellett a Catalina-t bombázóként is használhatták: a típus maximum 4000 font (1814 kg) bombát hordozhatott.


Szolgálatban:

A PBY első prototípusa 1935. március 28-án teljesítette szűzfelszállását és egy évvel később a United States Navy (angol; Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete) szolgálatba is állította. A típust a Consolidated hét nagy sorozatban gyártotta. A második világháború előtt gyártott első négy széria (PBY-1, PBY-2, PBY-3, PBY-4) összesen 208 példányban készült és néhány apróbb változtatást leszámítva alig különböztek egymástól.

Az 1940 szeptemberétől gyártott PBY-5 lett az első nagy sorozat (864 példány, részben már öntömítő üzemanyag-tartállyal), majd a 802 db-os PBY-5A (futóművel) és végül a 175 db feljavított PBY-6A (a bal felső fényképen egy PBY startrakétákkal száll fel).

A Consolidated mellett a Catalina-kat több további vállalat is gyártott: az Amerikai Egyesült Államokban a Boeing és a Naval Aircraft Facory, Kanadában az angol Vickers helyi leányvállalata - még a Szovjetunióban is összeszereltek 24 gépet.

Ez természetesen óriási darabszámot jelentett: több mint 4000 gép készült el, ezáltal ez a típus vált a világon a legnagyobb számban gyártott hidroplánná (a világháború alatt több készült belőle, mint az összes többi ország összes korabeli típusból együtt). Részben ebből következett széleskörű használata is: legalább 29 ország használta a típust (7 államban civil légitársaságok is) és a PBY-ok a világháború szinte minden frontján felbukkantak.

A hidroplán puritán szerkezete szavatolta az egyszerű karbantartást és rendkívüli szerkezeti szilárdsága miatt gyakran a szitává lőtt példányok is képesek voltak hazatérni. Ez a páncélzat mellett a feladatkörből adódott - a gépet úgy tervezték, hogy kibírja a hosszú, viharos tengeri utak viszontagságait.

További előnyt jelentett a gép széleskörű alkalmazási területe: a járőrözés mellett mentésre, bombázásra, felderítése, tengeralattjárók felkutatására és elpusztítására, éjszakai támadásokra is használhatták, sőt, később utas- és teher-szállításra valamint tűzoltó-repülőgépként is alkalmazták.

A típust, melyet az angolok Canso, a szovjetek Gidro Szamoljot Transzportnyi (GST) néven ismertek, az eredeti megrendelő US Navy 20 éven át, 1957-ig használt, de az utolsó katonai üzemeltetők csak az 1980-as években nyugdíjazták PBY-jaikat (több Catalina még ma is műküdőképes).


Műszaki adatok:

Név: Consolidated PBY-5A „Catalina” (Katalin)

Típus: többcélú repülőcsónak (amfíbia)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 19,46 m

Fesztáv: 31,70 m

Magasság: 6,15 m

Szerkezeti tömeg: 9.485.kg

Max. felszálló tömeg: 16.066.kg

Motor: légcsavaros, 2 db 1200 Le-s (2400 Le összteljesítménnyal) (Pratt & Whitney R-1830-92 „Twin Wasp”, 14 hengeres, csillag hengerelrendezésű)

Személyzet: 10 fő

Fegyverzet: 2 db 12,7 mm-es nehézgéppuska (M2 Browning, a hátsó lőállásokban), 2 db 7,62 mm-es géppuska (M1919 Browning, egy-egy az orrtoronyban és a hasi tüzelőállásban), max. 1814 kg ejtőfegyver (különböző bombák és torpedók)

Teljesítmények:

Végsebesség: 314 km/h

Csúcsmagasság: 4.000.m

Emelkedőképesség: 306 m/perc

Hatótávolság: 4030 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.