Chengdu J-10

„Nem (annyira) koppintott vadászgép”


Tervezés:

Amikor 1947-ben, közel két évtizedes polgárháború után a kommunisták végül teljesen kiszorították a demokratákat Kínából, az országban hasonló helyzet alakult ki, mint 30 évvel korábban a Szovjetunió megalakulásakor.

A párhuzamok az iparban voltak a leglátványosabbak: a szovjetekhez hasonlóan a Kínai Népköztársaság (továbbiakban Kína) lakosságának túlnyomó része is mezőgazdaságból élt - vidéken középkori viszonyok uralkodtak, az ipar pedig marginális volt. Akárcsak Sztálin, Mao Ce Tung is agresszív iparosításba kezdett („Nagy ugrás”), emiatt több millió kínai halt éhen, de a magát elszigetelő ország még a Szovjetunióhoz képest is rendkívül fejletlen volt.

Ez különösen a harcjárművek, többek között a vadászgépek terén jelentett gondot, mivel itt a nemzetközi színvonalhoz kellett igazodni. Mivel azonban Kínában ekkor nem folytak ilyen irányú fejlesztések, az ország egy egyszerű megoldást választott: a Szovjetunióból származó típusok másolatait kezdték gyártani.

Az egyik első ilyen típus a Shenyang J-5-ös sugárhajtású vadászgép volt, amely jóformán megegyezett a szovjet Mikojan-Gurjevics MiG-17-tel. Ezzel a módszerrel Kína olcsón juthatott modern típusokhoz, ráadásul a hazai gyártás miatt kevésbé voltak kitéve a nemzetközi politika csatározásoknak (Sztálin halála után a két nagy kommunista ország kapcsolata megromlott). A J-5-öst az 1960-as évek elejétől több típus követte, például a Shenyang J-6 (Mikojan-Gurjevics MiG-19) vagy a Shenyang J-11 (Szuhoj Szu-27).

Természetesen a vadászgépek mellett egyéb típusokra is szert tettek és mivel tovább üzemeltették az elavuló típusokat is, ezek erejét fejlesztésekkel igyekeztek szinten tartani. Erre jó példa a Chengdu J-7, amely az 1959-től gyártott Mikojan-Gurjevics MiG-21-esen alapult, de az utolsó ilyen kínai gép 2013-ban készült el.

A legtöbb „J” kódjelű vadászgépből készült „F” modell is, melyek a még fejlettebb exportváltozatokat jelölték. Egyes fejlesztések jóval túlmutattak az elődökön: a Nanchang Q-5 közvetlen légi támogató repülő például a Shenyang J-6-on alapult, de ez a gép már egyáltalán nem hasonlított a bázismodell MiG-19-re.

Idővel Kínában már saját típusokat is terveztek - az 1970-es évek közepétől több nagyratörő terv készült (pl.: Chengdu J-9, Nanchang J-12, Shenyang J-13), de ezek egyike sem valósult meg.

A jelen cikkben tárgyalt többcélú vadászbombázó, amely kezdetben a Project #10 (angol; 10-es program) néven futott, viszont nem ebbe a körbe tartozott. E típus sorozatgyártású változata a Chengdu J-10 „Vigorous Dragon” (angol; energikus sárkány) nevet kapta, mivel a Jian-10-est a Chengdu Aircraft Industry Group (röviden CAC) készítette.


Konstrukció:

Bár a J-10-est kínai tervezésű repülőként kategorizálják, a típus több forrásból merített: a vadászgép egyes részletei a szovjet MiG-29-re és a Szu-27-re hasonlítanak, de minden jel szerint a pakisztáni F-16-osok alapján fejlesztették a gép vázát.

Egyes feltételezések szerint az izraeli IAI Lavi vadászgép tervei adhatták a J-10 alapját (mivel sokak szerint a kínai ipar képtelen lenne ilyen fejlett elrendezésű gép megalkotására) - bár az izraeli vásárlás sem zárható ki, valószínűbb, hogy a Vigorous Dragon a zátonyra futott Chengdu J-9-esből merített.

A találgatások egyik oka a J-10 felépítése: a változó törzs-geometriájú típus ugyanis kisméretű deltaszárnyai mellé egy pár kacsaszárnyat is kapott. Ezek a ”hagyományos” szárnyak előtt elhelyezkedő áramlásterelő lapok, melyek több szempontból is hasznosak. Amellett, hogy kismértékben növelik a felhajtóerőt, gyakran mozgathatóra építik őket, így fel- és leszálláskor csökkenthetik a szükséges úthosszt, a levegőben pedig növelik a gép manőverező-képességét.

A J-10-es egy hajtóműves típus (hasonlóan az F-16-oshoz vagy a Magyarország által is használt svéd JAS-39 „Gripen”-hez), a törzs alatti egyetlen, nagyméretű légbeömlő-nyílás is az F-16-osét idézi.

A kínai repülőgép-ipar az utóbbi évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül, ezért az eredeti tervekben a Shenyang Liming WS-10 sugárhajtómű beépítése szerepelt. A tesztek azonban lesújtóak voltak, a rossz minőségű hajtómű tolóereje elmaradt a várttól, ezért végül az oroszoktól kértek segítséget.

Az így beépített Saturn sorozatú Ljulka sugárhajtómű eredetileg a Szuhoj Szu-27 számára készült, de képességeit mutatja, hogy a fejlesztés alatt álló 5. generációs PAK FA típus is ezt használja (a J-10-esbe természetesen ennek egyszerűbb, tolóerő-vektorálásra képtelen változatát építették be).

Az utánégetővel rendkívül komoly, 125 kN-os tolóerő leadására képes Vigorous Dragon végsebessége ennek köszönhetően meghaladja a 2600 km/h-t és képes a szupercirkálásra (utánégető nélkül tartós hangsebesség feletti repülésre).

A klasszikus, hárompontos futóművel ellátott J-10-es nem csak repülési képességei, de fejlett elektronikai rendszere és fegyverzete miatt is rendkívül modern típusnak számít. A pilótafülkében LCD-kijelzők jelenítik meg a repülési adatokat, a pilóta rendelkezik HUD-dal (angol; Head-up display - fejmagasságú kijelző), a radar pedig egyszerre 10 célpont követését teszi lehetővé.

Modern harci gépként a J-10 is többcélú repülő, fegyverzete egyaránt lehetővé teszi földi és légi célok támadását. A beépített (23 mm-es) gépágyú mellett lehetőség van ejtőbombák, siklóbombák, nem irányított és irányított földi és légi célok elleni rakéták használatára, valamint üzemanyag-póttartály felszerelésére.

Jelenleg a típus legmodernebb fegyvere a PL-12 (SD-10) irányított légiharc rakéta, amely 2007-ben állt szolgálatba és a hangsebesség négyszeresére képes.


Szolgálatban:

A hatalmas anyagi támogatás ellenére e gép fejlesztése rendkívül lassan haladt: a modern többcélú típust még a Kínát 1976-89 között vezető Teng Hsziao-ping rendelte meg, de a J-10 01-es prototípus felszállására csak egy évvel halála után, 1998. március 23-án került sor. A gyártás 2002-ben kezdődött és a J-10-es 2005-ben állt szolgálatban (a Kínára jellemző titkolózás miatt a gépet csak két évvel később mutatták be).

A gépből kilenc variáns készült, de valójában csupán két fő típust gyártanak. A J-10A bázismodellt a légierő üzemelteti, ennek vonóhoroggal ellátott haditengerészeti megfelelője a J-10AH kódjelet kapta. A kétüléses típusból is kétféle készül: a J-10S a szárazföldi, a J-10SH pedig a haditengerészeti modell (ezek nem csupán kiképzésre alkalmasak, hanem teljes értékű típusok, ld. balra). Velük szemben a J-10AY, illetve J-10SY nem valódi változatok, csupán az „Augusztus 1-eje” műrepülő csapat fegyvertelen gépeit jelölik.

A J-10A modell továbbfejlesztéseként jött létre a J-10B („Super 10”), amely minden téren felülmúlja elődjét. Az erősebb hajtómű mellett a géptest abszorbens (a radarhullámokat elnyelő, ezáltal kvázi ”lopakodó”) bevonatot kapott és fejlesztették a fedélzeti számítógép- és a szenzorok rendszereit.

A J-10-est jelenleg két ország üzemelteti. A kínai légierő (angol rövidítéssel PLAAF) legalább 200 géppel rendelkezik, a maradék minimum 20 gép a haditengerészeté (PLANAF). A Vigorous Dragon-ból eredetileg F-10 „Vanguard” néven készült exportváltozat, de az egyedüli megrendelő Pakisztán nem ebből a J-10A-ra épülő variánsból, hanem az FC-20-ból rendelt 36 db-ot (ez utóbbi típus alapját a J-10B adja).

A Vigorous Dragon jelenleg az egyik legfejlettebb kínai vadászgép, amely minden szempontból megfelel az élvonalbeli amerikai és európai gépek színvonalának, ráadásul nagyobb darabszámban áll rendelkezésre (felülmúlja a tajvani AIDC F-CK-1-et is).

A kínaiak ugyanis több saját fejlesztésű géppel rendelkeznek, de ezek előállítása rendkívül lassú: a 270 legyártott J-10-essel szemben a Xian JH-7 vadászbombázóból 114 db áll szolgálatban, a Chengdu FC-1 „Xiaolong”-ból kb. 50 db, a Shenyang J-15-ből pedig mindössze 16 db (a többi típus vagy teljesen elavult, vagy még nem jutott túl a prototípus-fázison vagy orosz típusok másolata).

Bár éles bevetésen még nem vett részt, így nem is bizonyíthatott, a J-10-es képességei jól mutatják, hogy a több évtizedes másolást és fejlesztést követően ma már Kína is képes világszínvonalú katonai repülőgépek gyártására.


Műszaki adatok:

Név: Chengdu J-10A „Vigorous Dragon” (energikus sárkány)

Típus: egy vagy kétüléses vadászbombázó

Fizikai jellemzők:

Hossz: 15,49 m

Fesztáv: 9,75 m

Magasság: 5,43 m

Szerkezeti tömeg: 9.750.kg

Max. felszálló tömeg: 12.400.kg

Motor: sugárhajtóműves, 1 db 79,43 kN (utánégetővel 125 kN) tolóerejű (Ljulka Saturn AL-31 FN)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 1 db 23 mm-es (ikercsövű) gépágyú, 11 db függesztési pont (összesen 6000 kg-os terhelhetőséggel) - lehetőség ejtőbombák, siklóbombák, nem irányított és irányított rakéták, valamint üzemanyag-póttartály hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 2693 km/h (2,2 Mach)

Csúcsmagasság: 18.000.m

Emelkedőképesség: ismeretlen m/perc

Hatótávolság: 550 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.