Caudron C.714

„Pozdorja légörvény”


Tervezés:

Franciaország az 1900-as évek elején a repülés fellegvárának számított: tehetséges mérnökök és pilóták egész sorát adta a világnak és a termékeny légkör számos külföldi kísérletezőt is az országba vonzott. Részben emiatt a franciák az első világháború alatt képesek voltak új típusokkal válaszolni az egyre fejlettebb német repülőkre, a világ pedig megismerte a Breguet, a Nieuport és a SPAD repülőgépgyárak nevét.

Az első világháború jótékonyan hatott a francia repülőgép-iparra, az ország számára viszont katasztrofális következményekkel járt: maguk a harcok is óriási pusztítást okoztak, de emellett a francia gazdaság is romba dőlt, az elesett katonák száma pedig elérte az 1,75 millió főt. A francia vezetés szeme előtt az első világháború végén csak a bosszú lebegett. A Versailles-i békeszerződésben a franciák követelései valósultak meg - Németországot minden lehetséges módon megalázták: területének egy részét elcsatolták, megtiltották számára minden modern harcjármű használatát, a hadsereg létszámát minimalizálták, ráadásul elképesztően magas jóvátétel kifizetésére kötelezték őket.

Ez a stratégia azonban a visszájára sült el: a németek passzív ellenállást folytattak, amely jelentős francia forrásokat emésztett fel, akárcsak az, amikor bevonultak a németek lakta területekre. A stagnáló gazdasággal és egymást váltó kormányokkal küzdő Franciaországban a vezető katonai körök úgy vélték, hogy egy esetleges (német) támadás megállításának legjobb módja egy rendkívül erős, erődök sorozatából álló statikus védelmi rendszer. E gondolkodás eredménye lett a Maginot-vonal: egy 1927 és 1932 között épített 350 km hosszú, rendkívül komplex védelmi vonal, amely a legerősebb pontján több mint 20000 méteres mélységű volt.

A Maginot-vonal fejlesztése a második világháború kezdetét követően is folyt, de az 1930-as évek elején, az Adolf Hitler vezette német nemzetiszocialisták megerősödését, majd hatalomátvételét követen egyre erősödtek azok a hangok, amelyek szerint az elkövetkező háborúban már nem az erődöké, hanem a mobilitásé lesz a főszerep: a földön a harckocsiké, a levegőben pedig a vadászrepülőké.

A háborúra lázasan készülő németek ellen ekkor Franciaország csak kis számú, régen elavult (túlnyomórészt első világháborús) fegyverekkel és járművekkel rendelkezett, ezért a 30-as évek második felétől kétségbeesett fejlesztések indultak, hogy behozzák a lemaradást.

A francia légierőnek komoly problémát okozott, hogy a tervezők sokáig ragaszkodtak elavult szerkezeti megoldásokhoz: a kis teljesítményű egysoros csillagmotorokhoz, a nyitott pilótafülkéhez vagy a nem behúzható futóműhöz, ezért az új modellek teljesítménye nem érte el a kortárs német vagy brit vadászgépekét. További nehézséget jelentett a gyártókapacitás szűkössége, ezért hiába indítottak el párhuzamosan több programot, az egyes típusok darabszáma igen alacsony volt (még a legnagyobb számban gyártott Morane-Saulnier M.S.406-osból is csupán 1176 épült).

Ezt a helyzetet egy újabb programmal kívánták megoldani. Ezen elképzelés lényege egy fatestű repülő volt: ezzel egyrészt tehermentesítették a repülőgépgyárakat (mivel a gép testét így kevésbé fejlett üzemekben is előállíthatták), másrészt a faváz miatt kisebb tömegű repülő egy alacsonyabb teljesítményű erőforrással is jelentős sebességet érhet el.

E programban három repülőgépgyár vett részt: az Arsenal, a Bloch és a Caudron - az első két gyár prototípusa (VG-30, MB-700) hagyományos kialakítású volt, a Caudron azonban egy alternatív megoldásban látta a sikert. Marcel Riffard, a gyár vezető tervezője azt javasolta, hogy ne egy teljesen új típust tervezzenek, hanem az általa megalkotott versenygépekből induljanak ki. A Riffard által tervezett versenygépekkel a Caoudron 1934-ben, 35-ben és 36-ban is megnyerte a Coupe Deutsch de la Meurthe repülőversenyt - a mérnök elképzelése az volt, hogy ezeket a lehető legkisebb átalakítással alkalmassá teszik katonai célokra (fegyverzetet szerelnek rájuk). Ez vezetett a Caudron C.710-es prototípushoz, amit fokozatosan továbbfejlesztettek (C.711, C.712, C.713), létrehozva az C.714-es modellt, becenevén Cyclone-t (francia; ciklon).


Konstrukció:

A C.714-es külsőre és teljesítményét tekintve is szinte megegyezett Riffard korábbi versenygépeivel. A Cyclone azokhoz hasonlóan rendkívül hosszú , igen keskeny törzzsel, valamint emiatt hátratolt pilótafülkével rendelkezett (a pilótafülke nem a gép első harmadában, hanem középen kapott helyet, ezért a landolás az áltagosnál több gyakorlatot igényelt).

A vászonborítású, fémvázas kormányfelületek kivételével fából készült C.714-es szokatlanul vékony, enyhe ”V” beállítású szárnyainak alakját a legújabb (korabeli) kutatások alapján alakították ki, például a kifelé fokozatosan elkeskenyedő szárnyak végeit lekerekítették, hogy csökkentsék az ott kialakuló légörvényeket. A szárnyakhoz hasonlóan a típus farokrésze is a kor új vadászgépeit idézte, viszont a repülő magas háta miatt a pilóta hátrafelé nem látott ki.

A rendkívül könnyű (üresen csupán 1395 kg-os és teljes terhelés mellett is csak 1880 kg-os) C.714-est egy Renault 12R-03-as erőforrás emelte a levegőbe. Ez az egység ugyan egy (fejjel lefelé fordított, ”V” hengerelrendezésű) 12 hengeres erőforrást takart, de teljesítménye csupán 500 lóerő volt, ami lényegesen elmaradt például a korai német Bf 109E-k 1175 lóerős, illetve a brit Spitfire-ök 1478 lóerős motorjaitól.

A gyenge motor számos vadászgép-típust ítélt halálra, a Caudron viszont bízott abban, hogy a legtöbb kortárs vadászgépnél harmadával könnyebb C.714-es mozgatásához nem lesz szükség nagyobb teljesítményű erőforrásra (ezt az első prototípusok magas sebessége igazolta). Az alacsonyabb teljesítményű erőforrás járulékos előnye volt kisebb mérete és az, hogy kompaktabb mérete miatt (a csillagmotorokkal szemben) lényegesen kisebb volt az általa keltett légellenállás, ráadásul az 12R-03-as egységet élvonalbeli vadászgépek nem használták, ezért nem kellett attól tartani, hogy a hajtómű gyártókapacitását más modell foglalja le.

A sorozatgyártású példányok a még nagyobb sebesség elérése érkelében behúzható futóművet kaptak: ezeket a szárnyak belső szekciójába (részben a törzs alá) lehetett felemelni: a szokatlan kisméretű hátsó kereket nem lehetett behúzni.

A Cyclone-t eredetileg két darab 20 mm-es gépágyúval kívánták felszerelni, a sorozatgyártású példányokra a légierő azonban 4 db 7,5 mm-es géppuskát rendelt. Ezeket eredetileg a szárnyakba tervezték (hasonlóan a korszak szinte minden más vadászgépéhez), ám a Caudron típusának szárnya olyannyira keskeny volt, hogy ezt nem lehetett megoldani, ezért ezek végül a szárnyak alá erősített, áramvonalas gondolákban kaptak helyet.

Alacsony tömege és korlátozott teljesítményű motorja miatt a C.714-es alkalmatlan volt bombák hordozására (ezek tömegét a törzs nem is tudta volna elviselni), ezért függesztési pontokat nem is alakítottak ki.


Szolgálatban:

A Caudron C.710-es már 1936. július 18-án levegőbe emelkedett és egyszerűsége ellenére kiemelkedő teljesítményt mutatott: 470 km/h-ra gyorsult fel, ami meghaladta több élvonalbeli vadászgép sebességét, pedig a repülőbe a nehéz gépágyúkat is beépítették, ráadásul ez a modell még nem rendelkezett behúzható futóművel. A kissé nagyobb méretű, megerősített törzsű, az 12Ro1 helyett már a nagyobb teljesítményű 12R-03-as motort használó C.714-es először 1938 közepén végezte első felszállását, majd miután a típus teljesítette a hadsereg tesztjét, 20 példányt rendeltek belőle, további 180 darabos rendelés lehetőségével.

A gyártás hivatalosan 1939 közepén indult be, de ennek elhúzódása miatt az első példányok csak 1940 januárjában érkeztek meg a csapatokhoz. Franciaországnak ekkor a minden elérhető vadászgépre óriási szüksége volt, hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a C.714-es nem alkalmas a frontszolgálatra.

A Típus kétségkívül gyors volt, de a jelentős sebességet (akárcsak a versenygépek esetében) a tömeg minimalizálásával érték el. Emiatt egyrészt nem lehetett növelni a repülő fegyverzetét, másrészt a sebességért fel kellett áldozni a mozgékonyságot: a Cyclone lomha volt és túlságosan lassan emelkedett (mivel a versenygépekkel nem kellett manőverező légiharcot vívni, végsebességüket agilitásuk kárára növelték). A legnagyobb problémát azonban nem ez, hanem a fejleszthetőség hiánya okozta, ugyanis a könnyű faszerkezet nem tette lehetővé lényegesen erősebb motor felszerelését.

Mindez ahhoz vezetett, hogy a gépet egyetlen hónapnyi szolgálatot követően, már 1940 februárjában kivonták az első vonalból. További egy hónappal később a leadott megrendelést is csökkentették 90 gépre és a francia légierő lemondott a C.714-esek bevetéséről (ezzel együtt is ez volt a könnyű vadászgép program három tagja közül a legsikeresebb: az Arsenal és a Bloch modellje nem is került sorozatgyártásba).

A feleslegessé vált C.714-esek közül Franciaország 80-at át kívánták adni Finnországnak, hogy segítsék a finneket a támadó Szovjetunió megállításában, de ezek közül csupán 6 érkezett meg, ráadásul a típus rosszul viselte a rendkívül hideg finn telet, ezért ezek éles bevetésre nem is kerültek.

A Franciaországban maradt (valószínűleg 47) repülőt a franciát átadták a GC I/145 jelzésű alakulatnak - ez a Varsó század néven is ismert egység olyan lengyel pilótákból állt, akik Lengyelország összeomlásakor el tudták kerülni a fogságot. A lengyelek úgy vélték, hogy a gépnek nincs esélye a fejlett német repülőkkel szemben (főleg alacsony teljesítményű motorja miatt) és 1940 május végén a francia hadügyminiszter utasítására minden C.714-est ki kellett vonni a szolgálatból, de mivel a franciák nem tudtak helyette más típust adni a lengyeleknek, a pilóták mégis tovább használták a Cyclone-okat.

A GC I/145 tagjait Franciaország védelmében vetették be: a mindössze 3 napos, rendkívül ádáz harcokban 18 db C.714-es pusztult el (felük légi harcban). Fontos azonban megjegyezni, hogy a lengyelek ez idő alatt 12 igazolt légi győzelmet értek el, ráadásul ezek közül három esetben az ekkoriban a világ legjobb vadászgépének számító Messerschmitt Bf 109-est lőttek le (emellett 4 db Dornier Do 17-es gyorsbombázót és 5 db Messerschmitt Bf 110-es nehézvadászt), bizonyítva az elgondolás helyességét.

A Varsó század mellett a gépeket a lengyelek kiképzésre is használták, ezek a repülők túlélték a támadásokat. Az ország összeomlását követően a C.714-est egy ideig még használta a francia Vichy bábkormány, kb. 20 gépet pedig a német légierő, a Luftwaffe vett át (ezeket kiképzésre használták).

A második világháború alatt több kísérlet is született kisméretű, túlnyomórészt fából készült könnyű vadászgépek létrehozására (pl.: amerikai Bell XP-77, olasz Ambrosini SAI.207), de egyetlen sikeres konstrukció sem született (az elgondolás lényegéhez a szovjet Jakovlev Jak-3-as állt a legközelebb). A háború végével a fából készült repülők és maguk a dugattyús motorok váltak elavulttá, így az egész elgondolás a süllyesztőbe került, a hidegháború alatt viszont ismét születtek a rendszerben álló vadászgépeknél kisebb és mozgékonyabb könnyű élvonalbeli vadászgépek - ezek közül a legismertebb az amerikai General Dynamics F-16 „Fighting Falcon”.


Műszaki adatok:

Név: Caudron C.714 „Cyclone”

Típus: együléses könnyű vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 8,63 m

Fesztáv: 8,97 m

Magasság: 2,87 m

Szerkezeti tömeg: 1.395.kg

Max. felszálló tömeg: 1.880.kg

Motor: légcsavaros, 500 Le-s (Renault 12R-03, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 4 db 7,5 mm-es géppuska (MAC 1934, párosával a szárnyak alatti áramvonalazott konténerekben)

Teljesítmények:

Végsebesség: 460 km/h

Csúcsmagasság: 4.000.m

Emelkedőképesség: 414 m/perc

Hatótávolság: 900 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.