CAC Boomerang

„Felfegyverzett kis őslakos”


Tervezés:

Az Egyesült Királyság a XX. századik a világ egyik legnagyobb birodalmának központja volt. Hatalmas flottájuk erősebb volt, mint az utána következő kettő együttvéve és a világ minden táján voltak érdekeltségei. A Brit Birodalom volt a világ legnagyobb szövetsége, amelybe több tucatnyi állam tartozott. A központ Anglia, majd az Egyesült Királyság volt, de minden kontinensen birtokoltak országokat. Az amerikai kontinensen többek között az USA és Kanada, az egész Ausztrál kontinens, de Ázsiában is több ország állt a fennhatósága alatt (pl.: India, Pakisztán, stb.).

Ez az angolul commonwealth-nek (államközösség), magyarul nemzetközösség-nek keresztelt csoportosulás élénk kereskedelmet folytatott és ez hatalmas mennyiségű árút jelentett a birodalom területei és a központ között. Ez minden résztvevő félnek előnyös volt, mivel olyan termékekre tehettek szert, amely az adott országban nem termett vagy nem tudták előállítani. De a világ különböző részein létező, egymástól távol eső területek egyben hátrányt is jelentettek - az utánpótlási útvonalakat blokkolva el lehetett vágni az adott régiót.

Az első világháborút követően a Brit Birodalom elérte legnagyobb kiterjedését, de a harmincas években új kihívók akadtak. Az európai gyarmatosítók (pl.: Franciaország, Olaszország) mellett a korábbi szövetséges Japán is egyre intenzívebb és főleg agresszívebb terjeszkedésbe kezdett.

Reális veszéllyé vált, hogy egy esetleges háborúban a távoli területek nem juthatnak elegendő utánpótláshoz, köztük hadianyaghoz, ezért az ellenség könnyen elfoglalhatja őket. Ennek a veszélynek különösen ki volt téve a hatalmas Ausztrália, amely fejletlen iparral rendelkezett, viszont a japánok érdekszférájában terült el (ráadásul jóformán minden harcjárművét az Egyesült Királyságból szerzete be).

A probléma kialakulásának megelőzésére 1936-ban megalapították a Commonwealth Aircraft Corporation-t (CAC), amelynek első terméke a CA-1 jelzésű „Wirraway” kétüléses másodfokú kiképző iskolagép lett (a North American NA 33-as ausztrál változata).

Bár a Wirraway képes volt fegyverzet hordozására, az élvonalbeli japán vadászgépekkel nem vehette fel a harcot, ezért idővel szükségessé vált egy vadászgép létrehozása is. Hosszú kísérletezés után a Boomerang nevű vadászgépet választották ki, amely hasznosította az elődök minden fejlesztési tapasztalatát.


Konstrukció:

A Boomerang egy kisméretű vadászgép volt, amely idomult a helyi (ausztrál) viszonyokhoz. A gép az amerikai építési elvet követte: a gép nagyméretű orr-részt kapott és a törzs széles, viszont rövid volt. Az amerikai hatás egyik fő oka az amerikaiakról másolt Wirraway volt - azért, hogy lerövidítsék a fejlesztési időszakot, az iskolagép lehető legtöbb elemét felhasználták a Boomerang-hoz. A repülőgép vegyes (alumínium-fa) építésű volt és a gép számos részletében tetten érhető volt ez a kettősség (az új és elavult megoldások együttes használata).

Ausztráliában nem állt rendelkezésre vadászgéphez felhasználható motor, viszont gyártották az amerikai Pratt & Whitney vállalat R-1830-as motorját, ezért ezt használták. E típus egy gyengébb, csillag henger-elrendezésű motor volt, mivel az Amerikai Egyesül Államok ipara nem volt elég fejlett az Európában gyártott soros motorok előállításához. Csakhogy a nehéz és nem túl hatékony csillagmotorok teljesítménye jóval a soros és ”V” henger-elrendezésű motoroké alatt maradt. E problémát az amerikaiak úgy orvosolták, hogy egymás mögé két hengersort építettek be, ezért a Boomerang által is használt motort „Twin Wasp”-nak is hívták (utalva a két, egyenként 7 dugattyús blokkra). A távozó gázokat a pilótafülke két oldalán egy-egy nagyméretű kipufogócsonkkal vezették el).

A Boomerang szárnya nem hasonlított a fejlettebb európai típusokra és részben emiatt végsebessége mintegy 100-150 km/h-val maradt el a német és angol megfelelőitől. A farokrész vízszintes vezérsíkjait egy-egy huzal kapcsolta az erősen keskenyedő törzshöz - ezt a megoldást a régebbi gépek használták, hogy meggátolják az erőhatásoktól fellépő görbüléseket és töréseket (a későbbi, teljesen fém gépeknél erre már nem volt szükség). A Boomerang hárompontos futóművéből az első két tengely behúzható volt: a gép igen furcsán a szárny bekötéséhez húzta fel a kerekeket. A hátsó, farok alatti bolygóműves kereket nem lehetett behúzni.


A hosszú és vastag motor erősen korlátozta a kilátást és felfelé sem volt jobb a helyzet, mivel a gép nem buboréktetőt kapott, hanem az akkoriban szokásos osztottat (a pilóta tizenegy üvegrészen láthatott ki). A lassú Boomerang egyik erőssége megfelelő fegyverzete volt: a szárnyakba épített két-két 0.303-as (7,7 mm-es) géppuska erejét egy pár 20 mm-es gépágyú egészítette ki. Mivel a gépágyúkat a szárnyakba nem lehetett beépíteni, végül a motor fölött helyezték el őket, egy jellegzetes kidudorodásban. E vadászgépre kiegészítő üzemanyag-tartályt vagy kisméretű bombát is függeszthettek.


Szolgálatban:

A Boomerang egyike volt Ausztrália második világháború szerepléséhez készült kevés valóban hasznos vállalatának, ellentétben például a Sentinel cirkáló harckocsihoz, amelyet sohasem vetettek be. A CAC e típus előtt több más modellel is kísérletezett: a Woomera például egy kétmotoros bombázónak készült, a Wackett pedig iskolagép volt, de egyik sem lett túl sikeres. A próbálkozás korszakának a japánok vetettek véget: amikor 1941-ben lebombázták az Amerikai Pearl Harbor-t, az ausztrálok számára nyilvánvaló vált a felkelő nap birodalmának fenyegetése.

A Boomerang terveit 1942 elején fogadták el és mintegy három hónappal később (május 29-én) már fel is szállt az első prototípus - ez elképesztően rövid időnek számít. A gyártást még 1942-ben megkezdték és egészen 1944 végéig folytatták - ez idő alatt összesen 250 gép készült el. A típusból három sorozat készült el: a Mark I-esnek is nevezett CA-12-es alapgépet követte a kismértékben fejlesztett Mark II (CA-13). Ezen kívül csak a CA-19-es felderítő-variánst gyártották, amely gyakorlatilag egy vadászgép volt, de felszerelték egy lefelé néző kamerával.

A gép fejlesztése körüli sietség oka főleg az Ausztráliát is támadó japánok voltak: 1942. február 19-én ugyanis egy 242 gépből álló kötelék bombázta az északi Darwin várost. A támadás, amely hasonlított a Pearl Harbor-i meglepetésszerű bombázásra, komoly károkat okozott: a nagyszámú civil áldozat mellett az ott állomásozó ausztrál hadihajók és repülők mintegy fele odaveszett, a japánok mindössze hét repülőt vesztettek.

Az ausztrál királyi haditengerészetben (RAAF) több amerikai és angol típussal együtt szolgáló Boomerang kezdetben élvonalbeli vadászgépként szolgált. Bár fegyverzete megfelelő volt a célra és masszív szerkezete jól bírta a találatokat, az alacsony végsebesség és a nagy magasságú harcokban mutatott rossz teljesítmény miatt nem volt hatékony.

Mivel az amerikaiak a japánok kárára kezdtek előretörni a térségben, a támadások hamar megritkultak, ezért a Boomerang-okat átvezényelték a gyalogság támogatására. Feladatuk a Csendes-óceáni szigeteken harcoló ausztrál katonák támogatása lett, azaz egyfajta repülő tüzérséggé váltak. Itt a lassúságuk inkább előny volt és mivel alacsony sebesség-tartományban kifejezetten jól vezethetőnek bizonyultak, hatékony támogatást nyújthattak a földi egységeknek. A géppel a pilóták gyakran szinte a fák tetejét súrolva követték a talajszintet, így kevésbé voltak kitéve az ellenséges légvédelem tüzének és pontosabban támadhatták a célpontokat.


A komoly tűzerő és a kiegészítő páncélzat miatt igen masszív Boomerang-ok végigharcolták a háborút: a rövid (mindössze 7,7 méter hosszú) gépek nem csak vadászgépként és alacsonytámadóként, de vízi-mentőként is üzemeltek (bár például a Supermarine Walrus-szal ellentétben nem voltak kétéltűek, így csak túlélő-csomagokat dobhattak le, mint a Westland Lysander-ek). A típust a háború után fokozatosan jobb gépekkel helyettesítették, de egészen 1964-ig szolgálatban tartották. Maga a Commonwealth Aircraft Corporation a háború után is működött és a mai napig gyárt alkatrészeket az ausztráliai piacra szánt repülőgépekhez és helikopterekhez.


Műszaki adatok:

Név: Commonwealth Aircraft Corporation Boomerang CA-12 (bumeráng)

Típus: vadászrepülő

Fizikai jellemzők:

Hossz: 7,77 m

Fesztáv: 10,97 m

Magasság: 2,92 m

Szerkezeti tömeg: 2.437.kg

Max. felszálló tömeg: 3.492.kg

Motor: légcsavaros, 1200 Le-s (Pratt & Whitney R-1830, kétsoros csillag-)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 2 db 20 mm-es gépágyú (Hispano/CAC, a pilótafülke előtt), 4 db 7,7 mm-es géppuska (Browing, a szárnyakban), lehetőség kiegészítő üzemanyag-tartály vagy 227 kg-os bomba felszerelésére

Teljesítmények:

Végsebesség: 491 km/h

Csúcsmagasság: 8.800.m

Emelkedőképesség: 894 m/perc

Hatótávolság: 1500 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.