Bristol F.2

„Kettő az angol igazság”


Tervezés:

A világ első modern repülőgépét az amerikai Wright fivérek építették, az 1900-as évek elején pedig a repülés központja Franciaország volt, azonban az ekkor még a világ legerősebb birodalmának számító Brit Birodalomban is élénken érdeklődtek az új közlekedési forma iránt. Az egyik első angol repülőgép-fejlesztő és gyártó vállalatot George White, a Bristol Tramways and Carriage Company elnöke alapította 1910-ben; kevesebb, mint egy évvel azután, hogy Franciaországban szemtanúja volt a Wright testvérek egy demonstrációjának. Az új cég a British and Colonial Aeroplane Company (angol; Brit és Gyarmati Repülőgép Vállalat) nevet kapta.

A legtöbb korai repülőgép-gyártó (a Wright testvérekhez hasonlóan) feltalálók voltak, George White viszont üzletember, aki ugyan nem értett a repülőgépek tervezéséhez, viszont jelentős vagyona révén gyorsan terjeszkedett. A British and Colonial Aeroplane Company földet bérelt a brit hadseregtől, majd a Bristol Tramways and Carriage Company üresen álló épületeiben megkezdte a repülőgépek gyártását. A cég első típusa a Bristol márkanév alatt kínált Boxkite lett: a sikeresen francia Farmann III angol változata, amelyből 1910-14 között 78 példányt gyártottak, ráadásul a vállalat a repülőgép-építés mellett repülő-iskolát is üzemeltetett.

A British and Colonial Aeroplane Company a Boxkite-ot tovább fejlesztette a Bristol Biplane Type ’T’ modellé, de felismerték, hogy a Farmann III-ra épülő toló-légcsavaros kialakítás érdemben már nem fejleszthető, ezért ehelyett teljesen új, húzó légcsavaros repülőgépeket terveztek, amelyek közül a Bristol Prier monoplane típust kis sorozatban gyártották.

Az 1910-es évek elején a Brit Birodalom szárazföldi és tengeri hadereje is megalapította a maga légierejét és a Bristol rövidítésű vállalat a haditengerészet felhívására teljes titokban megépítette a Bristol-Burney X.1-es és X.2-es vízi repülőgépeket, de 1914-ben, az első világháború kitörését követően e programot törölték.

A harcok kezdetén a Bristol az állami irányítású Royal Aircraft Factory repülőgépgyártó B.E.2 jelzésű többcélú repülőgépét gyártotta, ugyanakkor emellett (az X-programban szerzett tapasztalatukat felhasználva) a cég 1914-ben kifejlesztette a Bristol Scout típust, amelyet eredetileg nagy sebességű versenygépnek szántak, később viszont felderítő repülőgépként és vadászgépként is használták.

1916-ig összesen 374 db Scout épült, a brit légierő azonban már 1915-ben úgy döntött, hogy felderítő feladatkörben egy új típussal fogja kiváltani a háború alatt már elavultnak számító B.E.2-es repülőgépet. A remélt nagy volumenű megrendelés miatt több cél pályázott, köztük a Bristol, amely elsőként az R.2A jelzésű repülőgépet vetette papírra (120 lóerős motorral), majd egy második, erősebb modellt R.2B jelzéssel (150 lóerős motorral).

A időközben elérhetővé vált a lényegesen erősebb, 190 lóerős Rolls-Royce Falcon erőforrás, ezért a Bristol mérnökei a típust áttervezték az új motorhoz, remélve, hogy a típus akár vadászrepülőgépként is beválhat: így született meg a Bristol F.2, amelyet feladatköre miatt gyakran egyszerűen Bristol Fighter-ként (angol; Bristol vadász-ként) emlegették.


Konstrukció:

A Bristol F.2 egy többcélú kétfedelű repülőgép volt. A kétszemélyes típus jellegzetessége volt hosszan előrenyúló motorja és relatív vagy, 11,96 méter fesztávolságú szárnyai. A két egymás fölé beépített szárny a Bristol Fighter testéhez hasonlóan vászonnal burkolt fából készült. A szárnyak nem voltak önhordók, ezért azokat függőleges merevítő-rudakkal és acél huzalok segítségével feszítették ki: a masszív merevítés lehetővé tette az agresszív manőverezést, amire szükség volt a kisebb, agilisabb együléses vadászgépek ellen. A típus hagyományos farokrésszel rendelkezett.

A Bristol típusát az új Rolls-Royce Falcon erőforrás mozgatta, amely a cég bombázókba épített, Eagle fantázianevű típusának lekicsinyített változatát takarta. A Falcon egy ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres erőforrás volt, amelyet hivatalosan Rolls-Royce 190 hp Mk I-ként jelöltek, de ténylegesen 230 lóerő leadására volt képes, ami közel kétszerese volt a legtöbb háború eleji repülőgépmotor teljesítményének.

Nagyobb ereje mellett a Falcon egyben kisebb légellenállást generált, mint a lényegesen nagyobb átmérőjű csillagmotorok, igaz, ennek ára a hosszabb motor volt (az F.2 ovális alakú hűtőrácsa ellenére nem kapott csillagmotort).

Az üresen kevesebb, mint 1 tonnás repülőgépet a korában jóformán egyeduralkodó futóművel szerelték fel, amely 2 db, közös tengelyre kapcsolt, rugózatlan első kerékből és egy farokcsúszóból állt.

Az első világháborúban megszokott módon a Bristol F.2 többcélú repülőgép volt. Elsősorban vadászrepülőgépként ismerték egy 7,7 mm-es előretüzelő Vickers géppuskával, de kétüléses kialakítása miatt felderítő típusként is használhatták (a felderítő 1 db szintén 7,7 mm-es, kör alakú sínre szerelt Lewis géppuskát kezelt), ráadásul a Bristol Fighter korlátozottan bombázásra is alkalmas volt (a típus maximum 110 kg-nyi bombát szállíthatott). A típust úgy alakították ki, hogy a pilóta és a megfigyelő/lövész a lehető legközelebb kerüljön egymáshoz, ezzel is segítve a kommunikációjukat.


Szolgálatban:

Az F.2-es első prototípusa 1916. szeptember 9-én emelkedett először a levegőbe és az első 2 prototípust követően azonnal megrendeltek és legyártottak 50 db előszériás F.2A modellt. Az F.2A hadrendbe állítását jelentős várakozás előzte meg. A repülőgépet kezdetben visszatartották, hogy a németek ne tudjanak felkészülni a korábbiaknál nagyobb teljesítményű típusra, ennek ellenére az első éles bevetés katasztrófával zárult: a 6 repülőgépből 4 megsemmisült, egy további pedig súlyosan megsérült, amikor összetalálkoztak 5 db német Albatros D.III típusú repülőgéppel és a későbbi bevetések is hasonlóképpen végződtek.

A problémát a Bristol egy új, F.2B modellel orvosolta, amelynél a 150. példány megépítését követően áttértek a még erősebb, 275 lóerős Rolls-Royce Falcon 190 hp Mk III motorra. A kezdeti sikertelenséget követően a britek új taktikákat dolgoztak ki és az új motorral az F.2B modellek rendkívül sikeressé váltak, megtörve a német repülőgépek felsőbbségét. A Bristol Fighter repülőgépek sikereit látva a britek az összes vadász-századukat F.2B-kre fegyverezték át, ami drasztikusan megnövelte a leadott megrendelések mennyiségét.

Több ezer darab F.2B-t építettek, de a folyamatosan növekvő számú megrendeléseket a Bristol már nem tudta kielégíteni, ami maximálta a megépíthető gépek számát. Megoldásként az amerikai Fisher Body Corporation-t megbízták 1000 példány építésével, később viszont ehelyett egy másik amerikai vállalat, a Curtiss Aeroplane and Motor Company kapta meg a 2000 példányra bővített megrendelést, de az eredetinél lényegesen nehezebb Liberty L-12-es erőforrás miatt a megépített példányok képességei elmaradtak az eredetitől és a programot végül törölték.

A Bristol F.2-es repülőgépeket az első világháború végéig gyártották, sőt, a típus előállítása ezt követően sem állt le és az F.2B-k az 1918-ban létrehozott egyesített brit légierő alaptípusává váltak. A Bristol Fighter-ek gyártása egészen 1927-ig folyt: ez idő alatt összesen 5329 példányt gyártottak (a későbbi sorozatok több részletét fejlesztették).

A repülőgép-típuson több motort is teszteltek és a háborút követő több Bristol repülőgép bázisává vált, de mind a fémépítésű F.2B-ként emlegetett Bristol M.R.1, mind az F.2C-ként is jelölt Bristol Badger prototípusok új fejlesztésű repülőgépek voltak. A Bristol Fighter-ből csupán egyetlen átépített változat létezett: a Bristol Tourer, amely a Siddeley Puma-motoros, polgári utasszállításra átépített példányokat takarta.

A Bristol F.2 a második világháború egyik ikonikus repülőgépé vált; az egyik utolsó olyan típus, amely kétfős kialakítása révén egyaránt rendkívül sikeres volt felderítő és vadász szerepkörben.


Műszaki adatok:

Név: Bristol F.2B „Bristol Fighter”

Típus: többcélú (elsősorban vadász) repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 7,87 m

Fesztáv: 11,96 m

Magasság: 2,97 m

Szerkezeti tömeg: 973.kg

Max. felszálló tömeg: 1.471.kg

Motor: légcsavaros, 275 LE-s (Rolls-Royce Falcon 190 hp Mk III, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres)

Személyzet: 2 fő

Fegyverzet: 1 db 7,7 mm-es géppuska (Vickers, az orrban), 1 db 7,7 mm-es géppuska (Lewis, hátrafelé tüzelő), lehetőség 110 kg-nyi bomba hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 198 km/h

Csúcsmagasság: 5.500.m

Emelkedőképesség: 271 m/perc

Hatótávolság: 594 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.