Breguet 521

„Lomha úszó város”


Tervezés:

Az 1900-as évek elején a világ avionikai központjának Franciaország számított: ennek egyik fő oka a francia repülőgép-mérnökök, gyártók és pilóták úttörő típusai voltak. Az első világháború alatt számos kiváló francia katonai repülőgép született és a világ megismerte a Bleriot, a Breguet, a Caudron, a Nieuport vagy a SPAD vállalat nevét.

Ezen gyárak egy-egy jelentős tervező köré épültek: ez igaz volt a Breguet-re is, amelyet Louis Charles Breguet alapított, 1911-ben. A vállalat, melynek teljes neve Société des Ateliers d’Aviation Louis Breguet volt. az első világháború alatt több sikeres katonai típust gyártott.

A Breguet a világháború végét követően tovább folytatta a tervezést és gyártást. Ilyen volt az 1920-as évek eleji kétfedelű Breguet 19-es felderítő/könnyűbombázó repülőgép, amely fejlett megoldásainak (különösen a dúralumínium kiterjedt használatának) köszönhetően rendkívül sikeresé vált: több mint 2500 példányban gyártották és összesen 20 országban rendszeresítették.

Az 1920-as évek középétől (különösen Raymond Poincaré Nemzeti Blokkjának bukását követően) Franciaország is megkezdte hadserege újrafegyverzését és a korábbi, elavuló típusok leváltását. A Breguet saját repülői mellett 1928-ban gyártani kezdte az S.8/2-t, amely a brit Short S.8 „Calcutta” hidroplán licencgyártott, továbbfejlesztett, katonai szolgálatra szánt változata volt.

Amikor a francia haditengerészet egy nagyméretű, repülőcsónakot igényelt, a Breguet ez alapján fejlesztette ki saját modelljét. A pályázatot jelentős érdeklődés övezte, a francia repülőgép-gyártás színe-java képviseltette magát.

A pályázók között volt a Latécoére által fejlesztett 582-es, a Lioré et Olivier LeO H42-es, a Loire Aviation Loire 70-es, a győztes mégis a Breguet új típusa, az 521-es (egyes forrásokban Br.521-es) lett. A típus becenevének a Bizerte-t választották, az azonos nevű tunéziai kikötő után (Bizerte egyben Afrika legészakibb városa).


Konstrukció:

A Bizerte tipikus 1930-as évek eleji konstrukció volt: tervezésénél a korábbi évtizedek minden tapasztalatát felhasználták egy elődeinél nagyobb teljesítményű repülő létrehozására, ám a technikai fejlődés az évtized végére ezt a harcjárművet elavulttá tette.

Vízi repülőgépként a típus nagyméretű, csónak alakú testet kapott, melynek kialakítása elősegítette a könnyebb felszállást. Az 521-es másfél-szárnyú repülőgép volt: ez azt jelentette, hogy a felső (teljes értékű) szárny alá egy második szárnyat is beépítettek (hasonlóan a kétfedelű típusokhoz), ám ez lényegesen kisebb fesztávolságú volt.

Az enyhe ”V” állású szárnyak merevítéséről hibrid rendszer gondoskodott: az eltérő fesztávolságú szárnyak köze három pár ”V” alakú vastag támasztórúd került, melyet kiegészítő huzalozással is elláttak - ez a megoldás kellő merevséget biztosított, ugyanakkor jelentős többlet-légellenállást generált, ami korlátozta a típus teljesítményét.

A Bizerte egyik jellegzetessége szokatlanul nagyméretű vezérsíkjai voltak: a vízszintes vezérsíkok hossza összemérhető volt a típus alsó félszárnyaival, az egyetlen függőleges vezérsík pedig a felső szárnyak szintjéig ért. Méretük miatt a vízszintes vezérsíkokat dúcokkal merevítették.

A francia repülőgép beazonosítását a három nagyméretű motor is megkönnyítette, melyeket a két szárny közé építettek be. Ez az első látásra furcsa megoldás nem volt egyedi (hasonló elrendezéssel épült például a brit Short L.17 „Scylla”), ráadásul gyakorlati funkciója is volt: ezzel a megoldással a hajtóművek távolabb kerültek a vízfelülettől (a sós tengervíz rendkívül felgyorsítja a korróziót).

Ahogy az 521-es, úgy erőforrásai is brit eredetűek voltak: a francia Gnome et Rhone repülőgépmotor-gyártó 1921-ben megvásárolta a sikeres Bristol Jupiter hajtómű licencgyártásának jogait, amelyből mintegy 6000 példányt gyártott. A francia vállalat folyamatosan fejlesztette a típust (5K, 7K, 9K), de az 1920-as évek végére e sorozat elérte technikai korlátait, ezért nem magát a hajtóművet fejlesztették tovább, hanem két 7K „Titan Major” egységet építettek össze egyetlen kétsoros 14K „Mistral Major” csillagmotorrá, egységenként 900 lóerős teljesítménnyel.

Ezen erőforrásokkal az 521-es hajtóműveinek együttes teljesítménye 2700 lóerőt tett ki, ám az üresen is közel 9,5 tonnás hidroplán végsebessége így is csupán 243 km/h volt (ebben a jelentős össztömeg mellet komoly szerepet játszott a fent említett, komoly többlet-légellenállást produkáló merevítés).

Vízi repülőgépként a Bizerte nem rendelkezett futóművel, a szárazföldön trélerre rakták. A vízben a 521-es törzse a vízbe érte, valamint a rövidebb alsó szárnyak alá támasztó-úszók kerültek.

Az 1920-as években a katonai repülőgépeket általában kis számú géppuskával szerelték fel és ez alól a 521-es sem volt kivétel, de a repülőt méretei miatt összesen 5 géppuskával látták el. Érdekes módon a repülő középső tüzelőállása aszimmetrikus volt: a lőállást a középvonaltól balra eltolva építették be. Ennek szintén volt gyakorlati előnye: így az itt helyet foglaló lövész tüzével segíthette a repülő farokrészébe épített géppuska-torony tüzét (amennyiben a nyitott lőállást a középvonalra pozícionálták volna, látóterét korlátozta volna a függőleges vezérsík).

A gépfegyverek mellett az 521-es maximum 300 kg-nyi kisméretű bombákat szállíthatott.


Szolgálatban:

Az 521-es első prototípusa (521.01) 1933. szeptember 11-én emelkedett először a levegőbe és ezt a francia haditengerészet, a Marine nationale át is vette, azonban a megrendelések száma rendkívül alacsony volt: elsőként mindössze további 2 példányt rendeltek.

Ennek több oka volt: többek között Franciaországot is megrázta az ekkor Európába begyűrűző nagy gazdasági világválság és a prioritás a haditengerészetnél is áttevődött a kisebb, mozgékonyabb egységekre, azon belül is a vadászrepülőkre.

Mindezek azt eredményezték, hogy az utolsó, 1939-es rendeléssel együtt (amely 12 darabra szólt, de ebből később 9-et visszamondtak) csupán 37 db Bizerte épült és ezek közül Franciaország összeomlásáig csak 34-et adtak át.

A fémépítésű 521-es fejlettebb volt elődeinél, a francia haditengerészet erejét érdemben mégsem növelte: ennek oka az elavult konstrukcióban keresendő. A Bizerte kis teljesítményű hajtóművei a hatalmas légellenállású, nem önhordó szárnyakkal kombinálva alacsony sebességet és csekély terhelhetőséget tettek lehetővé, a csekély bombaterhelés pedig korlátozta a bevethetőséget.

Ezt a franciák is felismerték és a Breguet 521-es alapváltozatot megkísérelték felszerelni Hispano-Suiza 14AA típusú csillagmotorokkal, de mindössze egyetlen ilyen, 522-es típusú hidroplán épült.

1935-ben az 521-es típusból kialakítottak egy polgári variánst is, az 530 „Saigon”-t, amelyet három Hispano-Suiza 12Ybr motor mozgatott, de ez utóbbiból is csupán kettő példányt gyártottak.

Az 530-ast könnyen meg lehetett különböztetni a bázismodelltől, mert amellett, hogy civil gépként értelemszerűen hiányoztak róla a tornyok, a hajtóművek burkolatát áramvonalasabbra tervezték (ennek oka maga a motor volt: a 12Ybr erőforrások ugyanis nem csillag-, hanem ”V” hengerelrendezésű volt).

A második világháborúban a franciák elsősorban felderítésre és tengeralattjárók ellen vetették be, de jelentősebb sikereket nem tudtak felmutatni, ennek ellenére a Bizerte-k 1935-től egészen a háború végéig rendszerben álltak.

Franciaország kapitulációját követően az 521-eseket a németekkel kollaboráló francia Vichy légierő is használta, sőt, a németek is üzemeltettek 521-eseket, kifejezetten légimentőként, a vízbe esett pilóták felszedésére (később a németek a még működőképes példányokat szintén mentési feladatokra használták a Seenotdienst alakulat keretében).


Műszaki adatok:

Név: Breguet 521 „Bizerte”

Típus: többcélú haditengerészeti hidroplán (vízi repülőgép)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 20,48 m

Fesztáv: 35,18 m

Magasság: 7,50 m

Szerkezeti tömeg: 9.470.kg

Max. felszálló tömeg: 16.6000.kg

Motor: légcsavaros, 3 db, egyenként 900 Le-s (összesen 2700 Le-s) teljesítményű (Gnome-Rhone 14Kirs, kétsoros, csillag hengerelrendezésű, 14 hengeres)

Személyzet: 8 fő

Fegyverzet: 5 db 7,5 mm-es géppuska (Darne, a tornyokban), maximum 300 kg-nyi bomba

Teljesítmények:

Végsebesség: 243 km/h

Csúcsmagasság: 6.000 m

Emelkedőképesség: 228 m/perc

Hatótávolság: 2100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.