Bloch MB.210

„Modernizált őskövület”


Tervezés:

Az 1910-es évek elején Franciaország a repülés élvonalába tartozott: a Párizs-környéki repülőterek a világ minden tájáról vonzották a feltalálókat és a pilótákat, akik itt demonstrálták legújabb modelljeik teljesítményét (az első repülőgépet építő Wright-fivérek teljesítményét is csak azt követően ismerték el, hogy Franciaországban bemutatták Flyer nevű típusukat, noha ekkorra az Amerikai Egyesült Államokban már számos nyilvános repülést teljesítettek).

A külföldi feltalálók mellett számos francia alakított saját repülőgép-gyárat, amelyek óriási segítséget jelentettek Franciaország számára az első világháború alatt, mert a polgári gyárakat rövid időn belül átalakították katonai repülőgépek előállítására. Az első világháború egyik legismertebb francia repülőgép-gyártója az 1912-ben alapított Société Pour L’Aviation et ses Dérivés, röviden SPAD volt, amely 1916-ban mutatta be legsikeresebb típusát, a SPAD S.VII kétfedelű vadászgépet. Az S.VII-t összesen mintegy 6000 példányban gyártották, azonban a SPAD nem volt képes egyedül kielégíteni az igényeket, ezért alvállalkozóként más cégekhez tervezte ki egyes alkatrészek előállítását: közéjük tartozott a SEA vállalat is, amelyet néhány hónappal korábban alapítottak.

A francia Henry Potez és Marcel Bloch már az első világháború előtt érdeklődtek a repülés iránt és többek között új, a korábbiaknál hatékonyabb repülőgép-rotorokat kísérleteztek ki. A két férfi Société des Hélices Éclair néven vállalatot is alapított légcsavarok gyártására, az első világháború alatt, 1916-ban viszont létrehoztak egy új céget, Société d’Études Aéronautiques (SEA), magyarul Légiforgalmi Tanulmányok Társaság néven.

A SEA kezdetben más cégek számára gyártott alkatrészeket, például részt vett a SPAD S.VII előállításában beszállítóként, hamarosan pedig már komplett S.VII-esek licencgyártásával is foglalkozott, de emellett Potez és Bloch saját tervezésű típusokat is kívántak gyártani. Több tervezetük közül a francia döntéshozók az 1918-as SEA IV vadászgépet kiválasztotta sorozatgyártásra és jelentős, 1000 példányra szóló megrendelést kötöttek.

Bloch rendkívül rövid idő alatt felállította a gyártósort, azonban végül mindössze 115 példány épült, mert az első világháború végével Franciaországban szinte minden katonai repülőgépre szóló megrendelést töröltek. Ez egyben a SEA végét is jelentette: a céget kifejezetten katonai repülőgépek előállítására szánták, azonban az első világháború után drasztikus mértékben csökkentették a légierők aktív állományát, ezért több ezer kiváló állapotú használt repülőgép árasztotta el a piacot, ami miatt a SEA modelljeire nem érkezett több megrendelés és a céget 1919-ben, kevesebb, mint 3 év működést követően bezárták.

Henry Potez közvetlenül a SEA bukása után, már 1919-ben megalapította saját repülőgépgyárát, az Aéroplanes Henry Potez-t (röviden: Potez-t), míg a társalapító Marcel Bloch felhagyott a repülőgép-gyártással és vagyonát ingatlan-kereskedelembe fektette. Ez igen jövedelmezőnek bizonyult, de Bloch nem adta fel korábbi álmát és egy évtizeddel később, 1929-ben ő is létrehozta saját repülőgép-gyártó cégét, amely a Société des Avions Marcel Bloch (röviden: Bloch) nevet kapta.

Marcel Bloch döntése nem volt véletlen: egy évvel korábban Franciaországban önálló Légügyi Minisztériumot hoztak létre és az állam fokozatosan növelte a polgári és katonai megrendelések mennyiségét. A Bloch vállalat 1930-ban építette első modelljét (MB.60) és 1931-ben kapott először állami megrendelést (a Bloch MB.81 légimentőre).

Az 1930-as évek elején a Bloch repülőgép-gyárban több tucat típust terveztek; vegyesen polgári kiképző- és utasszállító-, valamint katonai vadász- és bombázó repülőgépeket, de ezek többségére nem érkezett megrendelés.

A cég első megrendelt bombázó repülőgépe az 1933-as Bloch MB.200-as volt, amelyből elavult, felsőszárnyas kialakítása ellenére (a németek jelentette növekvő fenyegetésre válaszul) a francia légierő több mint 300 példányt vásárolt. A Bloch vállalat már a gyártás beindításakor, 1934-ben kifejlesztette a modernebb Bloch MB.131-est, valamint ezzel párhuzamosan megépítették az MB.200-as utódját, az MB.210-est is.


Konstrukció:

A legtöbb 1930-as évek közepén épített repülőgéphez hasonlóan a Bloch MB.210-es is egy technológiai ugrás határán készült és egyaránt tartalmazott modern, valamint elavult megoldásokat. A repülőgép alapját a korábbi MB.200-as típus adta, amelynek egyszerű, szögletes, az orr-részen henger alakú kialakítását az MB.210-es is örökölte, ugyanakkor a repülőgép szárnyait áttervezték.

Az MB.210-es közel 3 méterrel hosszabb volt elődjénél, a szárnyak fesztávolságát azonban csak fél méterrel növelték; 22,82 méterre. Az új, az MB.200-asénál kisebb légellenállású, ”V” alakú szárnyak középső bekötéssel rendelkeztek és már önhordók voltak, ezért nem igényeltek többlet-légellenállást generáló külső merevítést. A repülő farokrészén átvették az MB.200-as egyszerű, szögletes vezérsíkjait, a vízszintes vezérsík-merevítéssel együtt.

A rövid fejlesztési idő miatt a bombázót ugyanaz a Gnome-Rhone 14K „Mistral Major” kétsoros, 14 hengeres csillagmotor mozgatta, mind elődjét: az egyenként 800 lóerős egységek igen korlátozott teljesítményt nyújtottak.

Nagyobb teljesítményű erőforrás ekkor nem állt rendelkezésre (ezek vagy még fejlesztés alatt álltak, vagy más, fontosabb típusok szívták el a teljes gyártókapacitást), ezért a Bloch vállalat igyekezett a repülőgépek légellenállását tovább csökkenteni. Az MB.200-ason ehhez a nagyméretű első kerekeket áramvonalas burkolattal látták el, az MB.210-es viszont már újabb, behúzható futóművet kapott.

A típus nagy átmérőjű első kerekeit a futómű burkolatába húzta be, bár a kerekek alsó része behúzott állapotban is kiállt a járműből, a hátsó farokkereket viszont egyáltalán nem lehetett behúzni.

Az MB.200-as 1200 kg-nyi bombát szállíthatott, önvédelmét pedig 3 db géppuska alkotta, az MB.210-es viszont már 1600 kg-os kapacitással rendelkezett (elődjéhez hasonlóan zárt bombatérben), ugyanakkor továbbra is 3 db 7,5 mm-es (MAC 1934-es típusú) géppuskát kapott. Utóbbiak közül egy-került az orrba, a gép hátára, valamint hasa alá telepített forgatható tornyokba.


Szolgálatban:

A Bloch MB.210-es prototípusa 1934. november 23-án emelkedett először a levegőbe és a típus sorozatgyártású példányai 1935 végén álltak hadrendbe: kevesebb, mint két évvel az MB.200-as után, ennek ellenére már ezt megelőzően megkezdődött a repülőgép továbbfejlesztése.

Az MB.200-as az 1920-as évek technológiájával készült egyszerű, szögletes testtel, külső merevítéssel és alacsony teljesítményű motorokkal, amelyek mindössze 285 km/h-s végsebességet biztosítottak a bombázó számára. Az MB.210-es modernebb részegységeivel magasabb sebességet ért el, de továbbra is menthetetlenül elavultnak számított.

A legegyszerűbb megoldásnak a teljesítmény fokozását tartották, ezért az MB.210.01-es prototípusba épített 800 lóerős motorok helyett az MB.210Bn.4 sorozatgyártású modellt már 951 lóerős Gnome-Rhone 14N-10 egységekkel szerelték, azonban a repülőgépek végsebessége továbbra is csupán 322 km/h-t tett ki.

A repülőgépet a Bloch vállalat mellett a francia Hanriot repülőgépgyár is építette, de az általuk gyártott MB.210Bn.5 (a 4-ről 5 főre növelt legénységet leszámítva) azonos volt elődjével. Ezen kívül egyetlen sorozatgyártású variánst gyártottak: az MB.210H a Gnome-Rhone 14Kirs csillagmotorral épített, úszótalpas példányok jele volt.

A már említettek mellett további modelleket is terveztek, köztük a Bloch MB.211 „Verdun”-t (860 lóerős Hispano-Suiza 12Y V12-es erőforrásokkal, de ez ugyanúgy nem valósult meg, mint az MB.212 és MB.218 alváltozatok. Elődjéhez hasonlóan az MB.210-est párhuzamosan 5 vállalat gyártotta: a Bloch mellett a Breguet, Hanriot, Potez-CAMS, és a Renault, amelyek összesen 274 egységet szereltek össze. Az 1930-as évek közepén azonban repülőgép-gyártás paradigmaváltáson ment keresztül: az új technológiákat kihasználva terjedni kezdtek a rendkívül áramvonalas, a korábbiaknál lényegesen nagyobb sebességre képes könnyű- és közepes-bombázók.

Franciaországon belül is épültek ilyen modellek: az MB.210-essel egy időben épített MB. 131-es még csupán 349 km/h-s végsebességgel rendelkezett, az 1939-es Bloch MB.170 viszont már elérte az 530 km/h-t és a rivális vállalatok Amiot 354, illetve Lioré et Olivier LeO 45 repülőgépei is hasonló sebességre voltak képesek - ehhez képest a Bloch MB.210-es az utolsóként gyártásba küldött, az 1920-as évek megoldásait használó francia bombázó volt, túlélve az Amiot 143 és Farman F.220 típusokat is.

Mindez azt eredményezte, hogy a Bloch MB.210-es már a második világháború kirobbanásakor is menthetetlenül elavultnak számított, amely sebesség és megfelelő önvédelmi fegyverzet hiányában folyamatos vadász-fedezetre szorult. Ezt a franciák is felismerték, akik 1940 első felében megkezdték az elavult típusaik visszavonását a frontvonalról, de ez a Franciaországi hadjáratig nem fejeződött be.

A franciaországi harcok alatt a típust éjszakai bevetésekre korlátozták, de a bombázót a Bf 109-eseknél lassabb német Messereschmitt Bf 110-es nehézvadász-repülőgépek is könnyedén utolérték és megsemmisítették, ezért a típus súlyos veszteségeket szenvedett. A megmaradt repülőgépeket az új francia bábkormány tovább üzemeltette, de már csak Észak-Afrikában, és a modern brit vadászgépek ellen a típus itt is hasonlóan komoly veszteségeket szenvedett.


Műszaki adatok:

Név: Bloch MB.210Bn.5

Típus: közepes bombázó repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 18,83 m

Fesztáv: 22,82 m

Magasság: 6,70 m

Szerkezeti tömeg: 6.413.kg

Max. felszálló tömeg: 9.720.kg

Motor: légcsavaros, egyenként 951 LE-s (1902 LE összteljesítményű) (Gnome-Rhone 14N-10, ”csillag” hengerelrendezésű, kétsoros, 14 hengeres, léghűtéses)

Személyzet: 5 fő

Fegyverzet: 3 db 7,5 mm-es géppuska (MAC 1934, egy-egy az orrba, a gép hátára és hasa alá telepített tornyokban), lehetőség maximum 1600 kg-nyi bomba hordozására belső bombatérben)

Teljesítmények:

Végsebesség: 322 km/h

Csúcsmagasság: 9.900.m

Emelkedőképesség: 333 m/perc

Hatótávolság: 1700 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.