Bloch MB.150

„Túl későn, túl keveset”


Tervezés:

Franciaország a napóleoni háborúk végére elvesztette a korábban a birodalomhoz csatolt területeket, gazdasága kimerült, miközben a véres leszámolásokkal járó, Napóleon hatalomra jutását lehetővé tevő rendkívüli társadalmi feszültséget nem sikerült feloldani. Az 1800-as évek elején Franciaországban egymást követték az inkompetens uralkodók, mielőtt 1848-ban kikiáltották a második köztársaságot, de III. Napóleon 1852-ben szintén császárrá koronáztatta magát. III. Napóleon diktatúrája alatt a francia gazdaság megerősödött, ám a nagybátyja példáját követő agresszív nacionalista politika eredményeként az uralkodó sorban vesztette el a csatákat, ami végül uralkodása, és a második császárság korának végét jelentette.

A harmadik köztársaság relatív békét hozott: 1870-től Franciaország igyekezett bővíteni gyarmatbirodalmát, emellett azonban sok vezető politikus minden áron bosszút akart állni a kisebb államokból, köztük Poroszországból egyesített Németországon. Az első világháború alatt Franciaország az antant (elsősorban az Egyesült Királyság és később az Amerikai Egyesült Államok) segítségével képes volt - ha súlyos veszteségek árán is, de - megállítani a németeket és iparának köszönhetően állta az összehasonlítást a rendkívül gyors ütemben fejlődő németekkel szemben.

A francia hadiipar nagy része, például a kézifegyver-gyártás állami irányítás alatt folyt, a repülőgépek fejlesztését és előállítását viszont kisebb, független vállalatok végezték, általában egy-egy ismert tervező irányítása alatt. A legismertebb francia vadászgép-gyártók termékeit az antant többi országában is repülték és az egész világ megismerte a Nieuport, a SPAD és a Morane-Saulnier vadászrepülőit. Természetesen ezek mellett további francia cégek vadászai is részt vettek a háborúban (pl.: Breguet, Caudron, Farman, FBA, Voisin).

Franciaország a győztesek oldalán fejezte be a világháborút, de gyakorlatilag belerokkant a háborúba, ezért a két világháború között haderejét leépítette, a csökkentett katonai költségvetésből pedig nem jutott elég pénz az új fejlesztésekre.

Ez a helyzet az 1930-as évek elején változott meg - Hitler hatalomra jutása és a tény, hogy a németek a Versailles-i békeszerződést felrúgva gyors ütemű fegyverkezésbe kezdtek, sokkolóan hatott a franciákra, akik válaszul szintén modernizációba kezdtek. 1934. július 13-án a francia légierő kiadta a C1-es tervezetet, amelyben egy új generációs (egyfedelű, behúzható futóműves) vadászgépet igényeltek. Mivel a légierő teljes elavult vadászgép-állományát le kívánta cserélni, a remélt nagy volumenű megrendelés miatt gyakorlatilag az összes francia repülőgép-gyártó pályázott.

Közéjük tartozott Marcel Bloch is, aki az első világháború alatt a francia repülőgép-propellerjeinek fejlesztésében vett részt, majd 1928-ban megalapította saját repülőgép-gyártó vállalatát, a Société des Avions Marcel Bloch-ot (röviden: Bloch), amely az MB.150-es típussal indult a pályázaton (az MB Marcel Bloch nevének rövidítése, a gépet azonban nem ő, hanem Maurice Roussel tervezte).


Konstrukció:

Megalapítását követően a Bloch repülőgépgyár szögletes MB.200-as és MB.210-es bombázóiról vált ismertté, az MB.150-es viszont tervezésekor relatív modern repülőnek számított. Az MB.150-es széria tisztán fémépítésű volt (fém vázán fém burkolattal) és a korábbi típusokkal szemben már zárt pilótafülkével.

Az MB.150-es alsó bekötésű, enyhe ”V” beállítású, önhordó szárnyai a szárnyvégek felé fokozatosan elkeskenyedtek, növelve a repülő végsebességét és manőverező-képességét (az eredeti típus kisméretű szárnyai két szekcióból álltak, míg a későbbi modelleken a törzshöz képest a szárny teljes hosszán azonos szöget bezáró szárnyakat alkalmaztak). A repülőgép farokrésze a szárnyhoz és a törzshöz hasonlóan áramvonalazott volt, egyetlen függőleges és két vízszintes vezérsíkkal.

A tisztán fém építés a korábbi fa-vászon konstrukcióknál lényegesen nagyobb erőhatásoknak is deformálódás vagy roncsolódás nélkül ellenállt, azonban emiatt a típus tömege 2 tonna fölé nőtt, ezért a korábbiaknál nagyobb teljesítményű erőforrásra volt szükség.

Az MB.150-esben eredetileg egy 850 lóerős Gnome & Rhone 14 Kfs egységet építettek: a 14K „Mistral Major” egyik változatát, amely egy kétsoros, 14 hengeres csillagmotor volt (ugyanezt a motort építették többek között a Bloch korábbi bombázóiba is).

A fémből készült, áramvonalas, zárt pilótafülke és a korábbiaknál erősebb motor mellett az MB.150-est már behúzható futóművel is felszerelték, ami szintén légellenállás-csökkentő megoldás volt, amely a remények szerint még nagyobb végsebességet tett lehetővé.

A Bloch vadászgép futóműve az 1930-as években általánosan használt fordított tricikli elrendezést követte két, a törzs első szekciójában (ebben az esetben a pilótafülke magasságában) beépített első futószárral és egyetlen hátsó farok-csúszóval. Az első kerekeket a gép törzse felé lehetett behúzni, míg a hátsó csúszót nem lehetett behúzni (később a hátsó fém csúszót farok-kerékre cserélték).

Az MB.150-es megalkotásakor fontos tervezési szempont volt a kellően erős fegyverzet, jelesül a Hispano-Suiza HS.404-es gépágyúk használata. A típus 2 db 20 mm-es HS.404-es gépágyút és 2 db 7,5 mm-es géppuskát vagy 4 db géppuskát hordozott (utóbbi esetben gépágyúk nélkül). Az MB.150-est elfogó-vadászgépnek építették, kifejezetten (német) vadászgépek és bombázók elfogására, ezért bombák vagy rakéták felszerelésére nem volt lehetőség.


Szolgálatban:

Az MB.150-es első prototípusa, az MB.150-01-es bemutatkozása katasztrofálisra sikerült: 1935-ös tesztelésekor olyan alacsony teljesítményre volt képes, hogy egyáltalán nem tudott a levegőbe emelkedni. Részben emiatt a francia légierő a Morane-Saulnier M.S.406-os típusát választotta új vadászgépéül, a Bloch modelljének finanszírozását pedig leállították. A gyár ennek ellenére - saját költségén - folytatta a tervezést, mielőtt 1936-ban (az egyre fokozódó német fenyegetés miatt) Franciaországban államosították a repülőgép-gyártását.

A Société des Avions Marcel Bloch a Société nationale des constructions aéronautiques du sud-ouest (SNCASO, köznapi nevén Sud-Ouest) ernyő-szervezetbe került (a Blériot, Lioré et Olivier, SAB, SASO és UCA cégekkel együtt). Mindegyik gyár folytatta a tervezést - a Bloch az MB.150-esre koncentrált. Megnövelték a szárnyak felületét, új, 940 lóerős Gnome-Rhone 14N-0 csillagmotorra cserélték a 850 lóerős hajtóművet, új légcsavart alkalmaztak és újratervezték a futóművet. 1937. szeptember 29-én az MB.150-02-es prototípus már sikeresen a levegőbe emelkedett és bár a katonai teszteken nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, ahhoz elég jól szerepelt, hogy a francia kormány érdeklődését fenntartsa.

Ekkorra (1938 elejére) a külpolitikai helyzet már a tetőfokára hágott és Franciaország egyre nagyobb megrendeléseket kötött, hogy nagyrészt elavult haderejét a lehető legrövidebb idő alatt új tervezésű típusokkal, köztük vadászgépekkel töltse fel - ennek részeként az MB.150-est is megrendelték.

A francia repülőgép-ipar teljesítő-képessége minimális volt: az SNCASO a 25 előszériás gép mellett 450 példányos megrendelést kapott a vadászgépre, de 1939. április 1-ig a beütemezett 300 gépből mindössze 1 példányt tudtak leszállítani, részben azért, mert a repülő még mindig fejlesztés alatt állt (a sorozatérett M.S.406-os előállítása szintén alacsony ütemű volt).

Az MB.150-es végül el sem jutott a sorozatgyártásig és a fejlesztett MB.151-es is csak korlátozottan volt hadra fogható - az első ténylegesen sorozatérett modell az MB.152-es volt, még nagyobb teljesítményű (1050 lóerős) Gnome-Rhone 14N-25-ös) csillagmotorral. Történtek kísérletek nagyobb teljesítményű erőforrások használatára is, de sem a Pratt & Whitney Twin Wasp-ot használó MB.153-as, sem a Wright Cyclone-motoros MB.154-es, sem pedig a Gnome-Rhone 14R-t használó MB.156-os nem került sorozatgyártásba. Később 35 korai vadászgépet 1180 lóerős Gnome-Rhone 14N-49 csillagmotorral szereltek fel (MB.156), a lényegesen erősebb, turbófeltöltős, 1580 lóerős 14R-4-es hajtóművel felszerelt MB.157-esből viszont csupán egyetlen példány készült.

A második világháború kitörésekor ugyan már több mint 200 gépet leszállítottak, de az MB.151-esek gyakorlatilag nem voltak hadra foghatóak alacsony teljesítményük és a hátsó vezérsíkok tervezési hibája miatt, ezért tervezett átépítésükig kizárólag oktatógépként kívánták őket alkalmazni. A valóban bevethető MB.152-esek első példányai közel egy hónappal a világháború kitörését követően kerültek a csapatokhoz. A Lengyelország megszállását követő furcsa háború alatt minimális volt a harcérintkezés, de legalább egy Junkers Ju 88-ast sikerült megsemmisíteni a típussal.

Amikor 1940-ben a németek megtámadták Franciaországot, a típus (az MB.151-eseket is beleszámolva) a legnagyobb számban rendelkezésre álló francia vadászgép volt. Az MB.152-es teljesítménye a német Bf 109 „Emil” sorozatétól ugyan majdnem minden téren elmaradt, ugyanakkor sérülésállósága jelentős volt és az repülő meglepően jól teljesített: 86 vadászgép elvesztése árán legalább 188 német repülőt sikerült elpusztítniuk.

Az MB.150-esek jelentős számban estek a németek zsákmányává, akik a megszállt Vichy Franciaországnak juttatták a típust. Mivel a francia bábállam a nagyobb teljesítményű Dewoitine D.520-ast preferálta, 173 gépet a németek vettek át, emellett kisebb számban Románia és Görögország is alkalmazta a vadászrepülőt. 1944-ben relatív nagyszámú MB.152-es esett a Szövetségesek zsákmányává, akik ezeket ismét a németek ellen vetették be (összesen valamivel több, mint 650 példányt gyártottak).

Az MB.150-es sorozat nem volt kiemelkedően jó vadászgép és rövid és véres francia szolgálati ideje ellenére nem tudta érdemben befolyásolni a háború menetét, azonban (a már említett M.S.406-oshoz és a D.520-ashoz hasonlóan) az új generációs francia vadászgépek közé tartozott és nagyobb teljesítményű (potenciálisan amerikai) repülőgép-motorral még hatékonyabb lehetett volna.


Műszaki adatok:

Név: Bloch MB.152

Típus: együléses vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 9,10 m

Fesztáv: 10,54 m

Magasság: 3,03 m

Szerkezeti tömeg: 2.158.kg

Max. felszálló tömeg: 2.800.kg

Motor: légcsavaros, 1080 Le-s (Gnome-Rhone 14N-25, ”csillag” hengerelrendezésű, kétsoros, 14 hengeres, léghűtéses)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 2 db 20 mm-es gépágyú (Hispano-Suiza HS.404, egy-egy a szárnyakban), 2 db 7,5 mm-es géppuska (MAC 1934, egy-egy a szárnyakban)

Teljesítmények:

Végsebesség: 509 km/h

Csúcsmagasság: 10.000.m

Emelkedőképesség: 588 m/perc

Hatótávolság: 600 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.