Beechcraft Model 2000

„Utasszállító a jövőből”


Tervezés:

A XX. századig a repülőgépek tervezésével, építésével és tesztelésével jobbára csak kísérletező tudósok és bátor pilóták próbálkoztak, de amint sikerült előállítani az első hatékonyabb típusokat, a katonaságok is lecsaptak az ötletre. Az 1910-es években egymás után alakultak a különböző országok repülőcsapatai és az első világháború négy éve alatt ők váltak az elsődleges megrendelőkké.

1918-ban a Versailles-i békeszerződéssel viszont véget ért a háború és ezzel a meglévő nagyszámú géppark (és a pilóták) nagy része egy csapásra feleslegessé vált. Sok vadászgépet szórakoztatásra használtak: a repülő cirkuszok nyaktörő mutatványaikkal kápráztatták el közönségüket, de ez egyben a polgári repülés hajnalát is jelentette. Az első utasszállító gépek átalakított bombázók voltak, de ezek nem igazán feleltek meg az utazók igényeinek.

Erre reagálva több vállalat (pl.: a később a Dragon Rapide-t is készítő de Havilland) eleve utasszállításra tervezett típusokat kezdett gyártani. A dinamikusan bővülő piac három kategóriára oszlott: a nagy utasszállítók mellett megjelentek a kisebb, üzleti gépek és a kisméretű magángépek.

Ez utóbbi két kategória egyik ismert gyártója az 1932-ben alapított Beechcraft vállalat, mely alapítása évében mutatta be első típusát, a Model 17 „Staggerwing” kétfedelűt. A cég széleskörű ismertségének egyik oka a Beechcraft Bonanza modellcsalád, melyből több mint 20000 példányt készítettek (a tíz legnagyobb számban gyártott repülő egyike) és egyben a világon a legrégebb (1947) óta folyamatosan gyártott típus címét is birtokolja.

A könnyű repülők mellett katonai és civil oktatógépeket is gyártó vállalat típusai egyre nagyobbá váltak, így az üzleti gépek piacára is betörtek (legsikeresebb ilyen típusuk a King Air modellcsalád).

Az 1980-as évekre azonban a kategóriájában kimagaslóan nagy, 3000-et meghaladó darabszámú King Air fölött is eljárt az idő, ezért a Beechcraft több új típust készített. Ekkorra a kisméretű utasszállító gépek levegőbe emelését már szinte kizárólag sugárhajtóművekkel oldották meg, de a Beechcraft továbbra is ragaszkodott a légcsavaros gázturbinához (angol neve turboprop).

Azért, hogy a Model 2000 nevű új gépük sikerrel vehesse fel a versenyt a nagyobb teljesítményű sugárhajtóművekkel, a gépen számos, korábban csak katonai repülőkön alkalmazott megoldást használtak.

Mivel ilyen gépek tervezésében a Beechcraft-nak nem volt gyakorlata, ezért a legendás Burt Rutan által alapított Scaled Composites-hoz fordultak. A végtermék a Burt Rutan-tól megszokott futurisztikus formája miatt méltán kapta a Starship (angol; űrhajó) becenevet.


Konstrukció:

Az utasszállító repülők szinte mind azonos kialakításúak: hosszú törzs, enyhén hátranyilazott szárnyak, hagyományos vezérsíkok, a hajtóművek középen a szárnyon vagy hátul a törzs két oldalán, de a Model 2000 nem tartozik közéjük. Annak ellenére, hogy a Starship egyike a világ legkülönlegesebb alakú repülőinek, megoldásai mind valamilyen célt szolgálnak.

A törzs szénszál erősítésű műanyagból készült, amely amellett, hogy rendkívül nagy erőhatásoknak is ellenáll, kellően hajlékony, ráadásul a fémeknél jóval könnyebb. A gép törzse egy kisméretű (hat utas befogadására képes) utasszállítóé, szárnya viszont teljesen egyedi: bonyolult, több szekcióból álló összetett deltaszárny, mely minden sebesség-tartományhoz ideális.

A szárnyak végén egy-egy winglet (szárnyvégfül; ~ felhajtott szárnyvég) található. E wingletek feladata a szárnyvégeken keletkező légörvények csökkentése - ezáltal csökken a gép légellenállása: végső soron csökken a fogyasztás és nő a végsebesség (a winglet-ek szinte minden modern nagyméretű utasszállítón megtalálhatóak).

Mivel a szárnyakat hátra tolták be, a hajtóműveket is át kellett helyezni. A két légcsavaros gázturbinát (melyeket a Pratt & Whitney leányvállalalta, a P. & W. Canada gyártott,) toló légcsavarokkal építették. Bár ez kényszerű megoldás volt, ezáltal az utastér jóval csöndesebb a megszokottnál (mivel a légcsavar forgásakor keletkező hangok többsége a repülő mögött hallható).

A szárny és a hajtóművek hátsó elhelyezése viszont két újabb problémát vetett fel: a Model 2000 nem kapott hagyományos vízszintes vezérsíkot és tömegközéppontja túlságosan hátul volt.

Ezt kiküszöbölendő a Starship a Scaled Composites által előszeretettel használt kacsaszárnyakat kapott. A modern vadászgépeken láthatónál nagyobb méretű orrsegéd-szárnyak nem csak a gép egyensúlyának kialakításában játszanak fontos szerepet, de növelik a manőverező-képességet is (viszont a landolás a szokásosnál nehezebb).

A típus hárompontos, tricikli típusú futóművek kapott, a két hátsó, kétkerekes tengelyeket a Starship a szárnyakba húzza be, de a kerekeket semmi nem takarja. A Model 2000 kizárólag civil felhasználásra készült, ezért fegyverzet felszerelésére nincs lehetőség.


Szolgálatban:

A Model 2000 első prototípusa 1986. február 15-én emelkedett először a levegőbe, de a Scaled Composites 15%-al kisebb modellje már négy évvel korábban elkészült és 1983-ban levegőbe is emelkedett.

A programban bonyolultsága miatt több alkalommal kicsúsztak a tervezett határidőkből, ezért a sorozatgyártás csak 1989-ben indult be.

A gép nem csak alakja miatt volt forradalmi: ilyen nagyméretű repülőt korábban nem gyártottak műanyagból és az üzleti gépek piacán a különleges alakú szárny és az orrsegéd-szárnyak is gyakorlatilag ismeretlenek voltak (bár ekkor több hasonló gép is készült, pl. a kevésbé ismert, de sikeresebb Piaggio P.180 „Avanti”). A tágas pilótafülkében a hagyományos (analóg) műszerek helyett képernyők tájékoztattak a repülési adatokról, ami kategóriájában szintén újdonságnak számított.

Mindezek ellenére az értékesítés lassan haladt, részben azért, mert a Beechcraft elsődleges piacán, az Amerikai Egyesült Államokban növelték a gépre kivetett adókat és a piac is szűkült.

Noha üzemeltetési költsége jóval a hasonló méretű sugárhajtású gépek alatt maradt (a légcsavaros gázturbinák fő előnye a gazdaságosság), a Starship túlságosan eltért a megszokottól, ezért a vállalatok inkább a hasonló méretű, de hagyományos kialakítású típusokat választották.

Emiatt a Model 2000-ből (leszámítva a kisebb Model 115-öt) csupán egyetlen változat készült: a Model 2000A, de ez a fejlesztett alváltozat sosem került sorozatgyártásba.

A gyártást mindössze 6 év után, 1995-ben leállították: ez idő alatt összesen 53 Starship készült el.

A Beechcraft gyakorlatilag kudarcnak minősítette a Model 2000-et és egy külön programot indított a leváltásukra (az alacsony darabszám miatt magas volt a pótalkatrészek ára, így a cégeknek nem érte meg a Starship-ek üzemeltetése).

A szétbontásra ítélt repülők egy része viszont múzeumok tulajdonába került, így a nagyközönség is megismerhette a típust (amely formájával sok hívet szerzett). Emellett több helyen felbukkantak Starship-ek, többek között a világ első magán-űrrepülőjét, a Scaled Composites által épített SpaceShipOne-t (és az őt hordozó White Knight-ot) is egy Model 2000 kísérte (ebből is fényképeztek).


Műszaki adatok:

Név: Beechcraft Model 2000 „Starship” (űrhajó)

Típus: utasszállító repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 14,10 m

Fesztáv: 16,60 m

Magasság: 3,90 m

Szerkezeti tömeg: 4.574.kg

Max. felszálló tömeg: 6.759.kg

Motor: légcsavaros gázturbina, 2 db, egyenként 1113 Le-s (Pratt & Whitney Canada PT6A-67A)

Személyzet: 1 fő (+ maximum 6 utas)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 620 km/h

Csúcsmagasság: 12.497.m

Emelkedőképesség: 838 m/perc

Hatótávolság: 2536 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.