Arhangelszkij Ar-2

„Turbó SzB”


Tervezés:

Fejletlensége ellenére a XX. század kezdetén az Orosz Birodalomban is nagy erőkkel kezdődött meg a repülőgépek (valamint az ekkor még eredménytelen helikopterek) fejlesztése. Ez azt eredményezte, hogy bár a birodalom az első világháború alatt hadseregét kézifegyverekkel sem tudta maradéktalanul ellátni, az Anatra, Grigorovics, Lebed és Sikorsky gyárak többféle katonai repülőgépeket gyártottak.

Ezen típusok többsége felderítő volt és csupán háromféle orosz fejlesztésű vadászgépet gyártottak, azokat is minimális számban (18 db Sikorsky S-16-ost, 5 db Sikorsky S-20-ast, valamint 50 db Moszka-Bisztritszki MBisz-t), ezek mellett viszont már egy bombázót is terveztek. Igor Sikorsky (ekkor még Igor Ivanovics Szikorszkij néven) 1913-ban megtervezte a Russzkij Vityaz prototípust, a világ első négymotoros repülőgépét, majd ez alapján már 1914-meg levegőbe emelkedett az Ilja Muromec bombázó, amelyből több mint 80 példányt gyártottak.

A fejlett repülőgépek ellenére az Orosz Birodalom elvesztette az első világháborút és a katonai, gazdasági és politikai krízisben egy új politikai erő, a bolsevikok támadást indítottak a hatalom megszerzéséért. Az ezt követő 4 éves véres polgárháború eredményeként 1921-ben a kommunisták jutottak hatalomra, Szovjetunióvá átkeresztelve az országot, brutális diktatúrát vezetve be. A kommunista vezetés eltökélt célja volt a részben középkori szinten álló ország gyors modernizációja, amelyet központi kézi vezérléssel kívántak megvalósítani. Ennek részeként minden ipari és mezőgazdasági szektort, valamint a szolgáltató szektor túlnyomó részét államosították - a magántulajdon gyakorlatilag megszűnt, helyét a felülről irányított tervutasításos gazdaság vette át.

Ez a rendszer elrabolta a földbirtokokat, amelyeket hatalmas, állami irányítású termelőszövetkezetekbe tömörítettek, de a hibás döntések sorozata milliók éhhalálát okozta. A mezőgazdasággal szemben a Szovjetunió a nehéziparra, köztük a repülőgép-gyártásra koncentrált, de kezdetben ez is katasztrofális eredményekkel járt.

Több tehetséges orosz repülőgép-tervező, köztük Igor Sikorsky elmenekült, másokat elfogtak és kivégeztek. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a repülőgép-fejlesztés, illetve gyártás is tervutasításos rendszerben folyt: az egymással vetélkedő cégek és a szabad verseny helyett az önálló repülőgép-fejlesztést betiltották és kizárólag a szovjet felsővezetés által meghatározott igényre készítettek típusokat (feladatkörönként egy-egy tervezőirodában).

Ebben a rendszerben Sztálin és köre feleslegesnek ítélte a polgári repülést, ezért a fejlett országokban virágzó közlekedési formát egyszerűen betiltották, ugyanakkor a két világháború közötti időben is több nagyméretű bombázót építettek, mert ezeket propaganda eszközökként kívánták hasznosítani, reklámozva a Szovjetunió technológiai fejlettségét.

A szovjet bombázókat Andrej Nyikolajevics Tupoljev tervezte, köztük az először 1925-ben levegőbe emelkedő, de csak 1929-ben hadrendbe álló Tupoljev TB-1-est, a Szovjetunió első tisztán fémépítésű kétmotoros bombázóját is. E típusból hamarosan kialakították a Tupoljev R-6-ost, egy kétmotoros nehézvadász repülőgépet, amelyből 411 példányt építettek, mielőtt 1933-ban továbbfejlesztették a Tupoljev Mi-3-as vadászgéppé. Ez a modell nem jutott túl a prototípus fázison, azonban Tupoljev és csapata, köztük a típust ténylegesen tervező Alexander Alexandrovics Arhangelszkij főtervező felbecsülhetetlen tapasztalatot szerzett a repülőgépen.

Az 1930-as évek elején a Szovjetunióban új, nagysebességű közepes bombázó repülőgépre írtak ki pályázatot. Egyedül a Tupoljev tervezőiroda pályázhatott, megalkotva a Tupoljev SzB-t. Az SzB a második világháború kezdetéig a világ legnagyobb számban gyártott bombázója volt (1936-41 között 6656 példány épült), de a kommunisták parancsára a típust azonnal gyártásba küldték (a prototípus teszt-repülései előtt), ezért később számos gyermekbetegség került napvilágra.

A névadó Andrej Tupoljev-et érdemei elismeréséül 1936-ban kinevezték a Nehézipari Népbiztosság Repülőgépipari Főigazgatóságának vezetőjévé, egy évvel később azonban elfogták és kémkedéssel, illetve szándékos szabotázzsal vádolták. Sztálin parancsára Tupoljev-vel párhuzamosan az ország majdnem minden vezető repülőgép-tervezőjét elfogták és bebörtönözték, de hamarosan még a politikai vezetés számára is nyilvánvalóvá vált, hogy ennek következtében teljesen leállt a szovjet repülőgép-tervezés, ezért a repülőgép-tervezőket egy speciális börtönbe szállították át, ahol 1939-től folytatniuk kellett a munkát.

Tupoljev első feladata egy zuhanóbombázó (a későbbi Tupoljev Tu-2-es) megalkotása volt, azonban ezzel párhuzamosan korábbi főmérnöke, Alexander Arhangelszkij tovább fejlesztette a Tupoljev SzB-t. Mivel a szovjetek Tupoljev-et hazaárulónak tekintették, az új repülőgép már nem az ő, hanem a gépet tervező Alexander Arhangelszkij nevét viselte (Arhangelszkij Ar-2).


Konstrukció:

Hibái miatt a Tupoljev SzB-t folyamatosan fejlesztették: Andrej Tupoljev bebörtönzését követően megtervezték az utolsónak szánt, SzB-MN variánst, ez azonban nem jelentett érdemi előrelépést, ezért ezt a típust törölték, és a következő variáns, az SzB-RK (későbbi nevén Arhangelszkij Ar-2) jelentősen eltért a bázismodelltől.

Az új repülőgép 12,5 méteres hosszával 7 cm-rel rövidebb volt elődjénél, ugyanakkor átvette annak tisztán fémépítésű kialakítását és a törzs formáját. A legfontosabb változtatás a korábbi SzB-MN variánson debütáló, kisebb fesztávolságú szárnyak voltak, amelyek hossza 20,33 méterről 18 méterre csökkent (a középső bekötésű szárny belső eleme az SzB modellből származott, a külső elem viszont új fejlesztésű volt).

Az AR-2-es elődjéhez hasonlóan egyetlen függőleges és két vízszintes vezérsíkkal rendelkezett, azonban ezek szintén új fejlesztésűek voltak (a függőleges vezérsík magasságát jelentősen csökkentették).

Az Az-2-es összes módosítása a sebesség növelését szolgálta: az áramvonalasabb szárny és vezérsíkok mellett a bombázó új orr-részt kapott és a motor hűtőrendszerét áttelepítették a szárnyakba, tovább csökkentve a repülőgép légellenállását (a szükséges levegő-mennyiséget a hajtóművek külső oldalain, a belépőéleken kialakított réseken át biztosították).

A légellenállás mérséklése mellett az Ar-2-esen kismértékben a hajtóművek teljesítményét is növelték: az SzB 2 db 960 lóerős Klimov M-103-as erőforrása helyett egy pár Klimov M-105R egységet használtak, amelyek egyenként 1100 lóerős teljesítményre voltak képesek (mindkét egység a V12-es francia Hispano-Suiza 12Y motorok licencgyártású változata volt), emellett a hajtóművek közé új, áramvonalasabb burkolatot terveztek.

Az Arhangelszkij Ar-2-es megtartotta elődje fordított tricikli elrendezésű futóművét: a típus a két első futószárat a hajtóművek burkolatába húzta be, ugyanakkor a farokkerék továbbra sem volt behúzható. A szovjet repülőgép összesen 1600 kg-nyi (100, 250, illetve 500 kg-os) bombát szállíthatott zárt bombaterében, míg az Ar-2-es védelmét 4 db 7,62 mm-es géppuska alkotta.


Szolgálatban:

Az SzB-RK első példánya 1940 októberében emelkedett a levegőbe és a prototípus ígéretes teljesítményét látva két hónappal később a típus felvette Arhangelszkij nevét. Az eredeti tervekben elérhetetlenül magas, 600 km/h-s végsebesség szerepelt, azonban (ellentétben a korábbi SzB-MN modellel), az Ar-2-es lényegesen jobb képességű volt a Tupoljev SzB-nél, ezért elrendelték a sorozatgyártását. Szintén a típus mellett szólt, hogy a repülőgépet zuhanóbombázássá is alkalmassá tették.

Az Ar-2-es előállítása már 1940 legvégén megkezdődött és nagy ütemben folyt, de szinte azonnal, mindössze két hónap után leállították. A problémát az okozta, hogy bár az Ar-2-es valóban felülmúlta az 1936-os Tupoljev SzB-t, 1939 végén levegőbe emelkedett a (Tupoljev-hez hasonlóan szintén bebörtönzött Vlagyimir Mihajlovics Petljakov által tervezett) új Petljakov Pe-2-es zuhanóbombázó repülőgép, amely még jobb képességekkel rendelkezett (pl.: az Ar-2-e-s 512 km/h-s végsebességével szemben 580 km/h-ra volt képes).

Az eredményeket látva az Arhangelszkij Ar-2-es gyártósorát Pe-2-esek építésére állították át, ráadásul időközben elkészült Tupoljev Tu-2-es modellje is. A Pe-2-es és a Tu-2-es mellett az Ar-2-es már elavultnak számított, ezért mindössze 190 példány építését követően felhagytak az Ar-2-esek előállításával.

A fő problémát az okozta, hogy - ellentétben a teljesen új repülőgépet tervező Petljakov-val és Tupoljev-vel, Arhangelszkij-t korlátozta a meghaladottá váló Tupoljev SzB. Alexander Arhangelszkij e problémára válaszul megalkotta a még fejlettebb SzBB-t, de amikor 1941-ben a Tengelyhatalmak megtámadták a Szovjetuniót, a súlyos veszteségeket szenvedő ország vezetése leállított minden feleslegesnek ítélt fejlesztést és Arhangelszkij-t kinevezték a még jelentős számban hadrendben álló Tupoljev SzB-k hadrendben tartásának menedzselésére. Ez igen jelentős feladat volt, mert a német támadás kezdetén a Szovjetunió bombázóinak 94%-át SzB bombázók alkották.

Az Arhangelszkij Ar-2-esek bevetéséről kevés adat maradt fent, de (hasonlóan más szovjet típusokhoz) a háború első hónapjaiban a szovjetek óriási veszteségeket szenvedtek a veterán német pilóták elleni harcokban, amely során az Ar-2-sek nagy része megsemmisült.

Az utolsó Ar-2-eseket 1943-ban kivonták a szolgálatból, mert a csekély számú repülőgép miatt nem volt érdemes egy egész típust üzemeltetni (és mert ekkorra a már nagy számú Pe-2-es és Tu-2-es állt hadrendben). Sem korábban, sem később nem viselte repülőgép Alexander Arhangelszkij nevét: 1941-ben rehabilitálták Tupoljev-et, Arhangelszkij pedig visszatért hozzá és a háború előtti évekhez hasonlóan főtervezőként szolgált a Tupoljev tervezőirodánál.


Műszaki adatok:

Név: Arhangelszkij Ar-2

Típus: közepes bombázó repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 12,50 m

Fesztáv: 18,00 m

Magasság: 3,56 m

Szerkezeti tömeg: 4.516.kg

Max. felszálló tömeg: 8.150.kg

Motor: légcsavaros 2 db, egyenként 1100 lóerős teljesítményű (2200 LE-s összteljesítményű) (Klimov M-105R, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres)

Személyzet: 3 fő

Fegyverzet: 4 db 7,62 mm-es géppuska (SKASz), lehetőség 1600 kg-nyi bomba hordozására belső bombatérben

Teljesítmények:

Végsebesség: 512 km/h

Csúcsmagasság: 10.500.m

Emelkedőképesség: 768 m/perc

Hatótávolság: 1500 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2021 | Minden jog fenntartva.