Aero Spacelines B-337-SG

„Felfújt halacska”


Tervezés:

A legtöbb óriási repülőgép tervezésébe hatalmas összegeket és rengeteg időt ölnek (ld.: Dornier Do X, Messerescmitt Me 321, stb.), néhányat azonban relatív kevés pénzből hoznak létre, mégis jól működő típust kapnak (pl.: Antonov An-225) - egy ilyen járműről szól ez a cikk is.

E repülő előzménye a második világháborúig nyúlik vissza. Ekkor az Amerikai Egyesült Államokban a bombázóknak és maguknak a repülőknek a fejlesztésében komoly lemaradásban voltak az európai országokhoz képest. Az amerikaiak, akik kezdetben fegyvereket és harcjárműveket adtak el, majd maguk is beléptek a háborúba, hatalmas sebességgel dolgozták le a hátrányukat. Több haderőnemnél (pl.: a szárazföldi hadviselésben a harckocsik terén) ezt csak a háború után sikerült elérniük, a bombázóknál viszont felzárkóztak a vezető országokhoz, köszönhetően olyan típusaiknak, mint a Consolidated B-24 „Liberator” vagy a North American B-25 „Mitchell”.

Az amerikai bombázók idővel egyre nagyobbá váltak: már a Boeing B-17 „Flying Fortress” is hatalmas volt, de a csúcsot a háború végi Boeing B-29 jelentettem, mely a B-17-et követve a Superfortress (angol; szuper erőd) nevet kapta.

Az akár 60000 kg-os, négy motorral felszerelt B-29-esek átformálták a légi hadviselést (és erről a típusról dobták le mindkét bevetett atombombát), de a háború végével gyakorlatilag feleslegessé váltak, ezért különféle egyéb célokra kezdték őket használni.

282 gépből KB-29 jelzéssel légi-utóntőltőket alakítottak ki, létezett többféle kísérleti változat és egy gyártott továbbfejlesztett verzió (B-50) is, a legsikeresebb viszont a C-97 „Stratofreighter” (angol; sztratoszféra-szállító) nevű teherszállító lett. Ebből a puritán katonai szállító repülőből alakították ki a Boeing 377-es (civil) utasszállítót (melynek beceneve „Stratocruiser”, azaz sztratoszféra-cirkáló lett).

Az 1960-as évekre ezek a típusok fokozatosan háttérbe szorultak - ekkoriban a NASA (angol; Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatal) már emberek űrutazásokat is végzett.

Az egyre komolyabb űrversenyben a Szovjetunió jelentős előnyre tett szert, ezt pedig az Egyesült Államok nem tűrte. Nagyszabású programokat indítottak, hogy lefaragják a hátrányt, csakhogy ezzel újabb problémák merültek fel.

Egyes alkatrészek (pl.: a hordozórakéták fokozatai és az űrrepülők) túlságosan nagyok voltak a hagyományos közúti vagy vasúti szállításhoz. Ez azt eredményezte, hogy a darabokat hajóval kellett mozgatni, ami rendkívül megnövelte az utazás időtartamát (mivel a nyugati partoktól egészen a Panama-csatornáig kellett lehajózni) és igen veszélyes is volt, mert a kényes műszerek nem bírták a hullámzástól fellépő rázkódást.

John Michael Conroy veterán pilóta és Lee Mansdorf üzletember ezért megalapították az Aero Spacelines-t, amely kiszuperált Boeing 377-eseket átépítve kívánt olyan repülőket létrehozni, melyek akár rakéta-alkatrészeket is képesek szállítani a teherterükben.

1962-ben fel is szállt átalakított típusuk, a Pregnant Guppy (angol; terhes guppi), amely komoly részt vállalt a NASA Gemini programjában (az USA második űrprogramja, célja az emberes űrutazás), melynek keretében a Titan II-es rakéta-részegységeit szállította.

Az egyre nagyobb méretű űr-eszközök miatt 1965-ben létrehoztak egy még nagyobb, modernizált repülőt, a B-337-SG „Super Guppy”-t (angol; szuper guppi).


Konstrukció:

Mint az a fentiekből is kiderül, a Super Guppy a Pregnant Guppyhoz hasonlóan egy hatalmasra növelt rakterű, átalakított Boeing 377-es, ezért e két típus sokban hasonlított egymáshoz. A bázismodell egy C-97J „Turbo Stratocruiser” volt, amely maga is egy megnövelt B-29-es volt, de a B-377-SG-nél a törzset egy 10 méteres betoldással tovább növelték.

Az elődnél kikísérletezett formán nem változtattak, azaz megtartották a (ma már furcsának tűnő) félgömb alakú kabint és egyszerűen ráépítették a szemből a törzsnél mintegy háromszor nagyobb rakteret.

A hatalmas méretű géptörzset leszámítva viszont a Super Guppy külsőre a Stratorcruiser tökéletes mása volt. Megtartották az alapmodell nagy fesztávolságú, kifelé keskenyedő, de nem hátranyilazott szárnyait, a hosszú vízszintes- és egyetlen függőleges vezérsíkot is.

Az egyetlen nagyobb változtatást a hajtóművön végezték el, mivel a B-377-SG-k tömege a rakománnyal együtt meghaladhatja a 70000 kg-ot is és komoly a légellenállás-növekedés is. E típusba ezért négy darab turbópropelleres (propellert forgató gázturbinás sugárhajtóműves) Allison T-56-szériájú hajtómű került (ennek változatait használja a máig rendszerben álló Lockheed P-3 „Orion és a Lockheed C-130 „Hercules” is).

A turbopropelleres hajtóművek két főbb sajátossága a mérsékelt üzemeltetési költség és az alacsony végsebesség (a Super Guppy esetében 463 km/h, ami kb. a fele a hasonló sugárhajtóműves gépekének és a dugattyús motorú B-377-es 603 km/h-s sebességétől is elmarad).

Érdekes módon elődjéhez képest a Super Guppy-n a futók számát viszont nem növelték, ezért a teljes terhelés továbbra is három tengelyen oszlik el, melyekre két-két kerék került.

A legtöbb hatalmas rakterű géppel ellentétben az B-377-SG-k-é a pilótafülke fölött helyezkedik el, amely furcsa, egyedi külsőt kölcsönöz e repülőnek. A raktérbe a gép elején kialakított hatalmas ajtón át lehet bejutni (érdekes módon a Super Guppy-k ajtaja tartalmazza a teljes kabint). A bal oldali képen a NASA Super Guppyja látható, nyitott ajtókkal (a fénykép 2000 júniusában készült).

Az ajtóra egy biztonsági szerkezetet építettek, így azt nem lehet ”rányitni” a légcsavarokra. E hatalmas bejárat elképesztően nagy rakteret takar. A legnagyobb beemelhető tárgy maximum 28,8 méter hosszú és 7,6 méter széles lehet, igaz, alsó része nem lehet nagyobb 2,7 méternél - ez a kör keresztmetszetű kialakításból adódik. Ez ugyan lekorlátozza a szállítható áruk alakját, de ideális a rakétákhoz.

A jobboldalon látható fénykép 1960. március 30-án készült: a gép törzséből félig kilóg egy S-IVB-500S/T rakéta-elem (az Apolló programhoz használt Saturn rakéták utolsó fokozata) - a raktér méreteit jól mutatja a 17,8 méter hosszú, üresen is majdnem 13 tonnás rakéta.


Szolgálatban:

Az elkészült B-377-SG 1965. augusztus 31-én emelkedet először a levegőbe és mint az első elkészült gépet a megrendelő rögtön munkába is állította. Az első üzemeltető a Pregant Guppy-hoz hasonlóan ismét az amerikai űrhivatal, a NASA lett. A gép ezúttal a harmadik, Apollo nevű program eszközeit szállította (a program célja az emberes holdra szállás volt).

A repülő naponta ingázott Kaliforniából Floridába (a híres Cape Canaveral-i központba). A B-377-SG éveken át nap mint nap megtette ezt az utat, így teremtve gyors és biztonságos összeköttetést a két helyszín között.

Olyan hasznosnak bizonyultak, hogy a program lezárulta után a gépet nem állították le, csak egy másik programhoz irányították át - ekkortól az amerikai Skylab-űrállomás darabjait szállította.

1972-től az Airbus repülőgépgyártó (a Boeing riválisa) 4 db Super Guppy típusú gépet vett bérbe. Ebből a korból származik a gúnyos mondás: „Every Airbus is delivered on the wings of a Boeing” (magyarul: minden Airbus-t egy Boeing szárnyai szállítanak - ezt a blamázst csak 1995-re sikerült orvosolni, amikor a sokkal fejlettebb Airbus Beluga rendszerbe állt).

Az alábbi kép az Airbus Super Guppy flottáját mutatja:

A B-377-SG óriásgépből készült egy feljavított változat B-377-SGT néven (Super Guppy Turbine, más anyagokban Aero Spacelines Guppy-210). Az egyetlen SG csupán prototípusa volt az SGT-knek, melyből 4 db készült.

Mára e gépek négyötöd részét amerikai és európai repülőtereken állították ki, de egy gép mind a mai napig üzemel - az N941NA lajstromjelű repülő még ma is szállítja a Nemzetközi Űrállomás egyes darabjait, a fennmaradó időben pedig más cégek veszik igénybe hatalmas méretű rakterét.


Műszaki adatok:

Név: Aero Spacelines B-337-SG „Super Guppy” (szuper guppi)

Típus: nehéz teherszállító repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 43,84 m

Fesztáv: 47,63 m

Magasság: 14,78 m

Szerkezeti tömeg: 24.720.kg

Max. felszálló tömeg: 77.110.kg

Motor: 4 db - légcsavaros - gázturbinás sugárhajtómű, egyenként 4680 Le-s teljesítménnyel (18720 Le-s összteljesítménnyel) (Allison 501-D22C)

Személyzet: 4 fő

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 463 km/h

Csúcsmagasság: 9.754.m

Emelkedőképesség: ismeretlen m/perc

Hatótávolság: 3219 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.