WZ551
„Type 90”
Előzmények:
A második világháború végéig komoly hadiiparral az európai nagyhatalmakon kívül csak az Amerikai Egyesült Államok, Japán és a Szovjetunió rendelkezett. Az ezt követő hidegháború tovább szűkítette az exportáló országok körét: Japán és Olaszország több évtizedre kiesett a kereskedelemből és Európa egésze háttérbe szorult. Ezt a fegyverkereskedelmi űrt a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió töltötték ki.
A feltörekvő országok így csak rájuk támaszkodhattak, a választást pedig többnyire politikai okok motiválták. A kommunista Kínai Népköztársaság (továbbiakban Kína, de az ország nem azonos a Tajpej központú Kínai Köztársasággal) a hidegháború alatt egyre inkább magára talált és megkezdte érdekei érvényesítését (ld. Koreai háború). Ehhez (és a belső feszültségek kordában tartásához) modern hadseregre is szüksége volt.
A pártvezetés ezért igyekezett ütőképes hadsereget képezni a világ legtöbb katonájából álló szervezetéhez, de mivel Kína nem rendelkezett megfelelő ipari bázissal, a nagyhatalmakhoz kellett fordulnia. Az ideológiai párhuzamok okán a kínai kommunisták a Szovjetuniótól szerezték be majdnem teljes fegyver-arzenáljukat.
Idővel a kínai ipar eljutott arra a szintre, hogy már maga is képessé vált a szovjet típusok másolatainak gyártására: ekkor született többek között a J-7-es vadászgép (fejlesztett MiG-21 „Fishbed”) és a Type 59-es MBT (a T-54-es harckocsi helyi változata).
Ennek a több évtizedes (a mai napig tartó) fejlesztési folyamatnak a gyalogság motorizációja is része volt. A hadseregnek többek között nehéz páncélgépkocsira is szüksége volt, ezért a Tiema XC2030 teherautó (amely egy Mercedes koppintás) vázára páncélzatot szereltek. A katonáknak az így létrehozott háromtengelyes WZ 523-ast szánták (a nyugati terminológiában M1984-esként jelölik, mert amerikaiak ekkor látták először), de ez nem felelt meg a hadseregnek, ezért nem rendszeresítették. Emiatt az egész programot elvetették és alapjaiban kezdték újra a tervezést. Ennek a váltásnak köszönhette létét a WZ551-es nehéz páncélgépkocsi. A harcjármű alapját a francia Véhicule de l'Avant Blindé (VAB) páncélautó adta német motorral, de a tornyot a kínaiak maguk fejlesztették. A típust a katonaság Type 90-ként (90-es típusúként) tartja számon.
Konstrukció:
A Type 90-es külsőre a ”klasszikus” nehéz páncélautó felépítést követi (hasonlóan például a német Transportpanzer-hez). A három tengely - elődjével ellentétben - nagyjából egyenlő távolságra van egymástól, ezáltal jobban eloszlik a típus 12,5 tonnás tömege.
A hat nagyméretű kerékkel felszerelt hosszú, lapos testet vízszintesen egy markáns oldalvonal osztja ketté. A nagyméretű kerékívek miatt - ellentétben például a szovjet BTR-80-assal - oldalt nincs teljes méretű ajtó, mindössze egy kiméretű nyílás jobboldalt.
A WZ551-es egy kisméretű, nyitott toronnyal rendelkezik a kabin fölött, emiatt bent igen szűkös a hely. Az egyszemélyes, oldalról páncéllapokkal védett toronyban kapott helyet a nehézgéppuska, amely főleg a gyalogság távoltartására szolgál.
Erre különösen nagy szükség van, tekintettel a mérsékelt védelmi képességekre. Bár a WZ551-es páncélzatának vastagsága ismeretlen, mivel tömege elmarad mind az 1 cm-es páncélzattal felszerelt szovjet BTR-80-as páncélautótól, mind az amerikai LAV-25-től, valószínűleg csak kézifegyverek ellen nyújt védelmet. Mindazonáltal az acél páncélzat előnye az egyszerűbb gyárthatóság és az alacsonyabb ár - ez egy tömeghadseregben különösen fontos szempont.
A Type 90-es fő feladata a csapatok mozgatása bármilyen terepen, ezért a hat, független kerék mindegyik hajtott. A típus mozgatásáról egy nyolchengeres (német) Deutz motor gondoskodik, amely a jármű középső szekciójában kapott helyet és 256 lóerős teljesítményre képes. Az erősen döntött orr-szekciónak köszönhetően a harcjármű szinte sohasem akad el, bár a hátsó túlnyúlás extrém emelkedőknél okozhat problémát. A WZ551-es teljesen úszóképes, a vízi akadályokat menetből is képes leküzdeni. A vízben egy pár hajócsavar hajtja előre, amelyeket a hátsó kerekek mögött kaptak helyet. A Type 90-es nem valódi kétéltű jármű, ezért hosszabb ideig tartó vízi utazásra nem alkalmas, de folyókon való átkelésnél vagy a csapatszállító hajókról a szárazföldre jutásnál igen hasznos.
Annak ellenére, hogy a típus elsődlegesen szállító feladatkörű jármű, kialakítása nem túl praktikus. Az extrém széles kerékjáratok miatt belül kevés a hely, amit a beltérbe belógó torony tovább csökkent. Az egyetlen jobboldali kis ajtót leszámítva oldalt nem lehet elhagyni a járművet - a kéttagú személyzet és a maximum 11 katona csak a szűk hátsó ajtót használhatja (illetve a tetőn található hat kijáratot. Ez harci helyzetben komoly veszélyt rejt Részben ennek kivédésére oldalanként négy-négy kinyitható lőrést építettek be, így a bent ülők használhatják a kézifegyvereiket.
Fejlesztések:
A WZ551-es modern páncélautónak tűnt, a hadsereg mégsem volt maradéktalanul elégedett a típussal. A gyakorlatban ugyanis hamar kiderült, hogy sem a páncélvédelem, sem a tűzerő nem elégséges - a fő problémát viszont az alulmotorizáltság okozta. E problémák miatt megkezdték egy erősebb változat tervezését: az új variáns tervezésénél a vázra koncentráltak, de szinte minden részleten javítottak.
A WZ551A-nál kissé megváltoztatták a kerekek egymástól való távolságát, de ezen kívül a külsőn komolyabb módosítás nem történt (lb. balra). A jármű erőforrását viszont lecserélték egy (szintén német) 320 lóerős léghűtéses dízelmotorra, amitől a végsebesség 90 km/h-ra nőtt.
A fegyverzetet is megerősítették: a 12,7 mm-es nehézgéppuska mellé egy párhuzamosított 7,62 mm-es géppuskát rendszeresítettek, de egyes típusokat 25 mm-es gépágyúval szereltek fel. A Type 92-nek is nevezett modell tömege a módosítások hatására 15,3 tonnára nőtt, de úszóképességét nem vesztette el (mivel a páncélzaton nem változtattak).
Emellett WMZ 551B néven készült kifejezetten csapatszállítónak tervezett változat is, amelynél a mozgékonyágra helyezték a hangsúlyt. Mivel a harcjármű egyik sarkalatos pontja a nyitott torony volt, elkészítették az NGV-1 variánst is, amely a francia GIAT biztonságtechnikai és haditechnikai óriásvállalat egyszemélyes Dragar tornyát használja. A zárt és páncélozott toronyban szintén egy (GIAT M811-es típusú) 25 mm-es gépágyút építettek és ennek kiegészítéseként is egy 7,62 mm-es géppuska szolgált, de a torony hat füstgránátot is kapott (az alábbi képen e jármű prototípusa látható).
Szolgálatban:
A Type 90-est először az 1984. október 1-ei nemzeti ünnepen mutatták be (a kommunisták ekkor a Népköztársaság 1949-es kikiáltásának évfordulóját ünneplik). A hadsereg (teljes nevén Kínai Népi Felszabadító Hadsereg, angol rövidítéssel PLA) 1995-ben állította szolgálatba az első ilyen páncélautókat.
A WZ551-esek előállítását a 256-os járműgyár végezte, amely a Norico fennhatósága alatt áll. A cég teljes neve Kínai Északi Iparvállalat, de gyakran Běifang Gongye-ként (~ északi ipar) utalnak rá - az angol fordításból származik a Norico elnevezés. A hadiipari vállalat a kézifegyverektől a járműveken át a robbanóanyagokig széles kínálattal rendelkezik és a hadseregek mellett vannak civil vevőik is (túlnyomórészt petrolkémiai eszközöket gyártanak). Az állami vállalat célja kínai katonai eszközök külföldi értékesítése, bár egyik fő piacát, az USÁ-t elvesztette: rakétatechnológiát adott el Iránnak, ezért az Amerikai Egyesült Államok nem engedi be a termékeit az országba. Ennek ellenére a Norico számos szerződést kötött: a sikeres cég többek között a mérsékelten hatékony WZ551-est is exportálta. Az külföldre szánt modellt eredetileg a gyár jelzését használva ZSL90-nek nevezeték (Type 90), de végül csak a modernebb ZSL92-eseket értékesítették (Type 92).
Legalább tíz ország állította szolgálatba a típust, jellemzően kisebb darabszámban: Argentína, Bosznia, Csád és Kenya együttes rendelése a 100 darabot sem érte el. Irán viszont 150 példányt vásárolt, Srí Lanka 200-at, Szudán pedig licencben gyártja (kb. félezer példány készült el). A jobboldali fotón sri lanka-i WZ551-esek láthatóak egy katonai parádé.
Az 1000 fölötti leszállított WZ551-essel a legnagyobb megrendelő természetesen Kína, ahol a hadsereg (PLA) mellett a rendőrég egyes egységei is ezt használják (a páncélautók több mint fele a fejlettebb Type 92-es modell). A jármű háborúban még nem vett részt, de már teljesített ENSZ küldetéseket.
Utóélet:
Bár az alapmodell Type 90-es tudása állja az összehasonlítást a régebbi amerikai és szovjet modellekkel, a WZ551-es semmilyen kiemelkedő képességgel nem rendelkezik. Ennek ellenére hazája egyik fontos nehéz páncélgépkocsi-modelljévé vált és a Type 90-est választották egy járműcsalád alapjául. A tervezett 4x4-es és 8x8-as variánsok végül nem épültek meg, de a programok a Type 92-t alapul véve folytatódtak, ezért ma már több hasonló páncélozott jármű is szolgál a kínai hadseregben:
A 6x6-os alváz önmagában is többféle különleges modell alapját képezi: a két fő változat a páncélozott csapatszállító (angolul APC) és a gyalogságot támogatni képes harcjármű (MICV). A hagyományos kialakítású műszaki- és az emelt hátsó traktusú harctéri mentő mellett többféle önjáró löveget is terveztek: ezek nagyobb tornyában egy-egy 105 mm-es (páncélvadász), 120 mm-es (önjáró mozsár), illetve 122 mm-es (önjáró löveg) főfegyvert szereltek. Ezen kívül épültek egyéb változatok is, például egy nyolc rakétával és radarral felszerel légvédelmi variáns vagy a négy PL-9-es rakétát hordozó WZ551D (a rakéták az amerikai AIM- „Sidewinder” másolatai).
Műszaki adatok:
Név: WZ551A „Type 92”
Típus: nehéz páncélgépkocsi
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 15,30 t
Hossz: 6,73 m
Szélesség: 2,86 m
Magasság: 2,10 m
Motor: 320 Le-s (nyolchengeres léghűtéses, dízelüzemű)
Legénység: 2 fő + maximum 11 utas
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 12,7 mm-es nehézgéppuska vagy 25 mm-es gépágyú (a toronyban)
Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (a toronyban, párhuzamosított)
Páncélzat: ismeretlen mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 90 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen), 10 km/h (vízben)
Hatótávolság: 800 km