Samochód pancerny wzór 34

„wz. 34”


Előzmények:

Az első világháború végén, 1918-ban a győztes hatalmak igyekeztek olyan feltételeket teremteni, amely lehetetlenné teszi azt, hogy Németország még egyszer háborút indítson (azaz megakadályozni egy esetleges második világháború kitörését).

Ennek részeként Németország körül létrehoztak egy mesterséges ütközőzónát - ennek is köszönhetően alakulhatott meg ismét Lengyelország. E több évszázados hagyományokkal rendelkező, de hányattatott sorsú országnak már a kezdetektől harcot kellett vívnia a területeiért (mivel ezt a Versailles-i békeszerződésben nem rögzítették).

A Németország, Csehszlovákia, a Szovjetunió, majd Ukrajna ellen vívott háborúkból, különösen a kommunisták elleni, 1921-ig tartó csatározásokból a lengyelek számára kiderült, hogy a jövő a mozgékony harcjárműveké.

Az egyik ilyen, új fejlesztésű és hatékony típus a Tadeusz Tański által tervezett Ford FT-B páncélautó volt (ez gyakorlatilag egy fémlapokkal burkolt Ford T-modell volt). A lengyel hadsereg ekkor jóformán semmilyen páncélozott harcjárművel nem rendelkezett, ezért nagy erőkkel kezdődtek meg a fejlesztések.

A francia Citroën-Kegresse B2 10CV féllánctalpas szállítójárművek módosításával létrehozták a Samochód pancerny wz. 28 jelű páncélautót. A 135 db megvásárolt járműből 90-et át is alakítottak páncélautóvá, de a tapasztalatok azt mutatták, hogy a típus végsebessége túl alacsony, ezért egy teljesen új páncélautó tervezésébe kezdtek (Samochód pancerny wz. 29).

Az 1930-as évek elején, különösen a náci párt németországi hatalomra kerülését követően a lengyel hadsereg megerősítése a korábbiaknál is fontosabbá vált, ezért relatív olcsó és gyors megoldásként a már meglévő wz. 28-asok modernizálása mellett döntöttek.

Az így létrehozott, immár teljesen gumikerekes páncélautó a Samochód pancerny wzór 34 nevet kapta (1934-es mintájú páncélgépkocsi), röviden wz. 34.


Konstrukció:

A Samochód pancerny wzór 34 (a továbbiakban wz. 34, ez nem azonos a lengyel wz. 34-es féllánctalpas tehergépjárművel) egy klasszikus, két világháború közötti páncélautó volt ennek megfelelő kialakítással, fegyverzet és teljesítménnyel.

Ahogy az fentebb olvasható, a típus egy féllánctalpas csapatszállítón alapult, alakja mégis egy személygépjárművet idézett. Maga a páncélest két szekcióra oszlott: a hosszú orrban kapott helyet a hajtómű, míg a hátsó, magasabb részben a legénység és a fegyverzet.

E típus már teljesen körbeforgatható tornyot kapott, így a harcjármű nem szemből felbukkanó célpontokat is támadhatott (ez korábban nem volt evidens). A wz. 34-es fegyverzete (megjelenésekor) kiemelkedően jónak számított: a (helyi gyártású, francia Hotchkiss M1914-es típusú) géppuskával felszerelt példányok mellett egyes járműveket (szintén francia eredetű) wz.18 Puteaux lövegekkel szereltek.

Ezt a rövid csövű, 37 mm-es fő fegyvert (SA-18 éven) számos korabeli francia harcjárműbe is beépítették, többek között az FT-17-es könnyű harckocsiba is.

A harcjármű páncélzata minimális volt: ez részben a tervezésekori felfogásnak köszönhető - az 1920-as évek végén még sokan azt gondolták, hogy a páncélautók ténylegesen csak páncéllapokkal védett személygépkocsik. A wz. 34-est ezért csak 6, illetve 8 mm-es páncéllemezekkel burkolták, ami csak kiskaliberű fegyverek találatának állt ellen.

A vékony páncélzat és az ebből következő alacsony (mindössze 2200 kg-os) tömeg viszont nem rontotta le a mozgékonyságot annak ellenére, hogy a járművet egy mindössze 20 lóerős motorral szerelték fel.

A Citroën-től származó négyhengeres hajtóművel a páncélautó műúton 50 km/h-s végsebességre volt képes. A wz. 34-est két tengellyel szerelték fel: a hátsóra két-két kerék került, mivel itt nagyobb volt a terhelés (eredetileg hátul egy kisméretű lánctalp volt).


Fejlesztések:

A wz. 34-es a Citroën-Kegresse B2 10CV-ig lehetett visszavezetni, de követlen elődje a wz. 28-as volt, annak egyfajta modernizált változatának számított (a két típus közötti fő különbséget a wz. 34-es teljesen gumikerekes kialakítása jelentette).

Az újabb páncélautó teljesítménye a tesztek alapján valóban felülmúlta a wz. 28-asét: terepjáró képessége nem romlott jelentősen, végsebessége viszont a duplájára emelkedett és egyszerűsödött az irányítása is.

Ezen kívül mindössze egy említésre méltó változtatás történt: páncélautó 3-8 mm vastag páncélzatát a fentebb említett 6-8 mm-re növelték (valamint egy, a kerekekhez szükséges új hátsó tengelyt építettek be). A wz. 34-esből - akárcsak elődjéből - kétféle változat készült: a járművek kb. 1/3-át szerelték fel löveggel, a többit géppuskával.

Ennek ellenére e könnyű páncélautóból is készültek különböző szériák. A bázismodell a wz. 34 volt a wz. 28-ból származó 20 lóerős Citroën motorral.

A wz. 34-I egy kissé módosított páncéltestű modellváltozat volt, melynek hajtóművét egy FIAT 108-asra cserélték (ez kisebb lökettérfogata ellenére szintén 20 lóerős teljesítményre volt képes).

A harmadik alváltozat a wz. 34-II névre hallgatott, de külsőre ez is a bázismodell másolata volt. Elődeihez hasonlóan ezt is egy négyhengeres, négyütemű motorral látták el, de a PZInż-től származó (PZInż 117-es, más néven FIAT 108-as típusú) erőforrás már 24 lóerőt adott le.

Ennek és a fejlesztett futóműnek köszönhetően a wz. 34-II-es végsebessége 25 km/h-ra nőtt. Az összes legyártott wz. 34-es kétharmada wz. 34-II-es volt és később több wz. 34-est is erre a szintre hoztak fel.


Szolgálatban:

A wz. 34-est 1933-ban rendelték meg és 1934-ben kezdték gyártani (innen kapta a nevét is), ám vázát egy évtizeddel korábban tervezték - ennek megfelelően megjelenésekor már elavultnak számított.

A típus rendkívül kompakt volt, ezáltal minimális célpontot nyújtott, viszont páncélzata a harmincas évekre már túlságosan vékonynak számított. A wz. 34-es az 1910-es, -20-as évek páncélautóira hasonlított (ld.: Rolls-Royce páncélautó, Lancia IZ, stb.): a dobozszerű páncélzat csak a motort és a legénységet védte.

Mivel a kerekeket semmi nem takarta, akár egyetlen puskalövéssel mozgásképtelenné lehetett tenni a járművet (különösen a szabadon álló első kerekek voltak kitéve az ellenséges tűznek).

További problémát jelentett, hogy a minimális teljesítményű hajtómű miatt a páncélzat vagy a fegyverzet megerősítése nem jöhetett szóba, pedig erre égető szükség lett volna.

A löveggel felszerelt páncélautók még az 1930-as évek közepén sem voltak általánosak, de a lengyel harcjármű tűzereje sem volt kellően nagy. Az SA-18-as löveget még az első világháború alatt fejlesztették ki, ám rövid csöve minimális páncélátütő képességet eredményezett, ezért páncélosok ellen jóformán hatástalan volt.

E löveg mégis jó választásnak bizonyult, mert több más lengyel harcjárművet is ezzel szereltek fel, a félautomata löveg egyszerű és megbízható volt, ráadásul egyetlen személy is kezelhette (a tűzerő ellenséges páncélautók, illetve géppuskafészkek ellen elegendőnek bizonyult).

Majdnem minden wz. 28-ast átalakítottak wz. 34-essé (85-90 db-ot), ezzel a wz. 34-es lett a legnagyobb számban rendelkezésre álló lengyel páncélautó. A típust eredetileg kiképzésre használták, de 1939-ben a lovassághoz osztották be.

Amikor Németország lerohanta Lengyelországot, a wz. 34-est másodvonalbeli egységként vetették be: feladata az őrjáratozás mellett csak a felderítésre korlátozódott. A helyzet gyors romlása miatt egyre gyakrabban használták őket a harcokban, ez azonban katasztrofális következményekkel járt: minden második példány ellenséges tűz következtében semmisült meg.

Több esetben sikerült időlegesen feltartóztatni a németeket, de a hatalmas technikai és létszámbeli túlerő rövid idő alatt maga alá gyűrte a lengyel védelmet. A németek összegyűjtötték a megmaradt példányokat és a rendőrséghez osztották be, majd 18 db wz. 34-est Horvátországnak adtak át (mára egyetlen példány sem maradt meg, de két replika is épült).


Utóélet:

A wz. 34-es a legtöbb lengyel harcjárműhöz (pl.: a TKS-hez) hasonlóan egy tervezésekor modernnek számító, ám bevetésekor már régen elavult típus volt. Emiatt hatalmas veszteségeket szenvedett a németektől, viszont jól mutatta a lengyelek törekvését egy modern, ütőképes hadsereg létrehozására:


Samochód pancerny wzór 29 „wz. 29” (nehéz páncélgépkocsi):

A wz. 34-hez hasonló, ám valamivel modernebb típus volt a wz. 29-es, melyet az olasz FIAT-SPA 25C teherautó helyi változatának felhasználásával terveztek. Ez a típus is kéttengelyes volt, fegyverzetét a rövid 37 mm-es löveg adta és külsőre is hasonlított a wz. 34-eshez, ám 4,8 tonnás tömege miatt páncélzata valamivel vastagabb volt és a löveg mellett két géppuskát is beépítettek.

1939-ben a típussal több sikeres támadást is végrehajtottak, de minimális darabszáma miatt ez a páncélautó sem tudta érdemben befolyásolni az eseményeket.


Műszaki adatok:

Név: Samochód pancerny wzór 34 „wz. 34”

Típus: könnyű páncélgépkocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 2,20 t

Hossz: 3,62 m

Szélesség: 1,91 m

Magasság: 2,22 m

Motor: 20 Le-s (Polski Fiat 122B, 6 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: változattól függően 1 db 7,92 mm-es géppuska (mm Hotchkiss wz.25, a toronyban) vagy 1 db 37 mm-es löveg (wz.18 Puteaux, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: nincs

Páncélzat: 6-8 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 55 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 250 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.