Véhicule de l’Avant Blindé
„VAB”
Előzmények:
Első- és második-világháborús szereplése kapcsán Franciaországról sokakban az a téves kép alakulhat ki, hogy az ország hadserege gyenge, a Napóleoni háborúkat követően érdemi sikert nem értek el, ami azonban igen távol áll a valóságtól. Katonai sikerei mellett Franciaország ráadásul a XX. században technológiai újításairól is ismert volt: az első világháborúban például (többek között) a franciák alkották meg a páncélosokat forradalmasító FT-17-es könnyű harckocsit, de az ország élen járt a katonai repülőképek fejlesztésében is.
A világháborút követően a francia katonai fejlesztések üteme is rendkívül lelassult és kétségtelen, hogy a döntéshozók későn ismerték fel az Adolf Hitler vezette német erők által jelentett fenyegetést (korábban elegendőnek tartották a Maginot vonal erődrendszereinek kiépítését), de a háború előtt nem sokkal ismét fejlett harckocsikat, repülőképeket és más harcjárműveket alkottak meg. Ezek nem egyszer igen komoly feladat elé állították az előrenyomuló német erőket (a francia nehéz páncélosokról például a korabeli német páncéltörő lövegek egyszerűen lepattantak), ám e járművek alacsony száma a háború menetét érdemben nem befolyásolta.
A második világháború végén Franciaország (a többi nyugat-európai országhoz hasonlóan) nagyrészt amerikai fegyverzetre támaszkodott, de szinte azonnal újraindult a harcjármű-fejlesztés. A franciák ismét rövid idő alatt képesek voltak élenjáró technológia kialakítására: ilyen volt a Dassault M.D.450 „Ouragan” sugárhajtású vadászrepülő és az AMX-13-as könnyű harckocsi is.
Utóbbi kis mérete ellenére nagy tűzerejű (75 mm-es) löveget hordozott és világszerte elterjedt. Az AMX-13-asból különböző változatok is születtek, amelyek között volt az 1957-es AMX-VCI-is, a könnyű harckocsi tornyától megfosztott, csapatszállító változata (ebből szintén jelentős tételt gyártottak).
Ekkor a csapatszállítás elsődleges módja még a platós teherautók és az ezekhez hasonlóan páncélozatlan terepjárók voltak, az AMX-VCI viszont védelmet nyújtott a kézifegyverek ellen, ezért nem meglepő, hogy jelentős, kb. 3000 darabos szériában készült.
Két évtizeddel később az elsődleges francia harckocsi szerepét átvette az AMX-30-as, a lánctalpas gyalogsági harcjárműét az AMX-10P, a gumikerekes páncélvadászét pedig az AMX-10RC (utóbbi a Panhard EBR-t váltotta), de felmerült az igény egy új, a korábbiaknál hatékonyabb páncélautóra is. Az 1970-es években döntés született egy új páncélautó megalkotásáról, amelynél fontos szempont volt a kétéltű kialakítás, valamint a nagy sebesség, ezért a korábbiakkal szemben a gumikerekes kialakításnál döntöttek.
1973-ban több francia cég bemutatta terveit, ezek közül a döntéshozók kettőre szűkítették a pályázók körét: a Panhard-ra és a Saviem-Renault-ra. A pályázatot 1974-ben utóbbi két cég közös járműve nyerte, létrehozva a Véhicule de l’avant blindé (francia: páncélozott előőrs jármű, röviden VAB) páncélautót.
Konstrukció:
A VAB átmenetet képez a nagyobb csapatszállítók és a kisebb páncélautók között: a harcjármű hossza nem éri el a 6 métert és az alapváltozat csak két tengellyel rendelkezik, ugyanakkor tömege meghaladja a 10 tonnát és a kétfős legénység mellett a típus 10 katona szállítására képes.
A belső tér kialakítási sajátossága, hogy a kétfős személyzet egymás mellett kapott helyet, a pilótafülke jobb oldala (ahol általában az anyósülés található) üres: ezáltal létrehozhattak egy átjárót a pilótafülke és a küzdőtér között (e kettő között található a páncélautó motorja).
A VAB kifejezetten csapatszállításra készült, ezért önvédelmi képessége igen korlátozott. A járműből később több változatot is létrehoztak nagyobb tűzerejű fegyverzettel, de a bázismodell könnyű változata egyemberes, nyitott tornyában egy 7,5 mm-es (AA52-es) géppuskát hordozott, míg a nehezebb modell egy 12,7 mm-es (M2HB) nehézgéppuskát szállít.
A VAB tornya gyakorlatilag teljesen nyitott, védelmet egyedül a géppuskaállás kisméretű első páncélzata, valamint a búvónyílásnak a jármű oldalai felé kihajtható kétszárnyú ajtaja biztosít.
A páncélutó önvédelmi képessége tűzerejéhez hasonlóan szegény, bár korának megfelelő. Máig használt harcjárműként a páncélzat pontos vastagsága nem ismert, de ellenáll a 7,62 mm-es töltényeknek, azaz a kézifegyverek tüzétől védi a bent ülőket.
A francia jármű tervezésekor kifejezetten egy könnyen páncélozott járművet kívántak megalkotni, amely mérsékelt ára miatt alkalmas a széleskörű rendszeresítésre, miközben védi a katonákat a kiskaliberű fegyverek tüzétől, a repeszektől és a szennyezett harctértől. Ez utóbbi miatt a VAB-ot nukleáris, biológiai és vegyvédelemmel is ellátták.
A típus mozgatását egy Renault MIDR 062045, 6 hengeres (turbófeltöltős, vízhűtéses) dízelmotorral oldották meg: ez 320 lóerős teljesítmény leadására képes (a jármű első sorozatát egy MAN D.2356 HM 72-es, szintén 6 hengeres dízelmotor hajtotta, de ez a modell csak 220 lóerőt adott le).
A típus kialakításánál fontos szempont volt, hogy a VAB légi szállítható és úszóképes legyen. Utóbbi feladathoz a típust a páncélautó farába épített két kisméretű légcsavarral szerelték fel (a vízben való haladás megkönnyítését szolgálja a rövid, csapott orr és az ezen található kihajtható hullámterelő lap is). A VAB műúton maximum 110 km/h-s sebességre képes, vízben 8 km/h-val haladhat. 310 literes üzemanyag-tartályának köszönhetően a francia páncélautó hatótávolsága eléri az 1200 km-t.
A járművet különböző kiegészítőkkel is fel lehet szerelni: köztük egy 7 tonnás kapacitású csörlővel, légkondicionáló berendezéssel, ködgránát-vetőkkel és passzív éjjellátó készülékkel.
Fejlesztések:
A VAB (VAB VTT) a francia hadsereg alapvető csapatszállító páncélautójává vált, ezért igen jelentős számban gyártották és több tucat kisebb-nagyobb mértékben modernizált, illetve átépített változata jelent meg (a módosítások listája ma már meghaladja az 1000-et). Az eredeti 2 tengelyes, 4x4-es kerékképletű modell mellett a járműből született hatkerekű variáns is (a kéttengelyes modellt Franciaország előnyben részesítette, míg az exportált járművek nagy része három tengelyes).
A különböző kisebb módosítások mellett a típust három nagyobb fejlesztési szinten van túl. Elsőként a váltót automatikusra cserélték, később a fékeket váltották le és automatikus keréknyomás-állítást lehetővé tévő rendszert szereltek be, majd a harmadik szinten fejlesztették a VAB páncélzatát.
E változatok a VAB Valorisé, VAB NG és VAB MkII jelzést viselik. Ez utóbbi (2010-es) modell a 2012-es VAB MkIII-mal együtt már STANAG Level 4-es páncélzattal rendelkezik, ami utóbbinál erős aknarobbanás elleni védelemmel is kiegészül. A VAB páncélzatát német Modular Expandable Armor System (röviden MEXAS) rátét-páncélzattal erősítették meg, ezáltal már 12,7 mm-es nehézgéppuska-tűznek is ellenáll.
Ezen kívül módosított alváltozatok is megjelentek. A VAB TOP a járműből távvezérelt toronnyal felszerelt, nehézgéppuskát hordozó modell neve, a VAB AZURE viszont kifejezetten városi harcászatra készült, ezért egy tolólappal szerelték fel (a barikádokon és törmeléken való átjutáshoz).
A VAB PC parancsnoki (Poste de Commandement) páncélautót jelöl 6-ra csökkentett számú férőhellyel és az ehhez a feladatkörhöz szükséges többlet-felszereléssel, akárcsak a hasonló VAB SIR, a VAB Génie műszaki felszerelésű jármű (opcionális aknamentesítő utánfutóval), a VAB SAN páncélozott mentőautó, a VAB Reco pedig kifejezetten szennyezett környezetbe szánt felderítő páncélautó. A típus további (lényegesen módosított, illetve külföldi) változatait az „Utóélet” bekezdés taglalja.
Szolgálatban:
Az első VAB a típus kiválasztása után két évvel, 1976-ban állt rendszerbe és a jármű 30-nál is több változatából összesen több mint 5000 db-ot gyártottak így máig kulcsszerepet tölt be a francia hadsereg haderőnemeinél. Jelen cikk írásakor a különböző VAB modellekből Franciaországban még mindig kb. annyi áll rendszerben, mint az összes többi páncélozott csapatszállító harcjárműből összesen.
A típust légi szállíthatósága és kétéltű kialakítása révén arra szánták, hogy egy esetleg, a Varsói Szerződés államai által megindított támadás esetén feltartóztassa a német támadókat Németországban vagy Kelet-Franciaországban. Ehhez az úszóképesség kialakítása különösen fontos volt, ugyanis Franciaország keleti területein számos kisebb-nagyobb folyó található.
Ilyen támadásra szerencsére soha nem került sor, ezért az 1990-es évekig majdnem minden jármű megmaradt. A VAB-ok később gyakorlatilag minden hadszíntéren jártak, ahol az elmúlt évtizedekben francia csapatok megfordultak: az európai Jugoszláviában, az ázsiai Kuvaitban, de az afrikai Csádban is.
A típus általánosságban megfelelően szerepelt, védelmük az alulról érkező támadások ellen pedig meglepően sikeres volt. Korának megfelelően a VAB nem rendelkezik aknaálló (MRAP) kialakítással, ennek ellenére a gyakorlat azt mutatta, hogy a jármű képes a gyalogsági aknarobbanás túlélésére. Ennek oka a kétéltű kialakítás és a relatív alacsony tömeg: a jármű alatt detonáló aknák a levegőbe emelik a francia páncélautót, miközben a robbanás erejét a fenéklemez oldalra vezeti el.
2007-ig a VAB-ot használó katonák közül többen életüket vesztették, de mindannyian a páncélautó lövészei voltak, akik szörnyethaltak, amikor a robbanás hatására a VAB fejre állt, agyonnyomva a lövészt (ellenben a bent ülők között csak sérültek voltak, halottak nem). Ez olyan komoly problémát jelentett, hogy kifejlesztésre került egy távirányítású (Kongsberg Protector) tornyos változat, a VAB tourelle TéléOPérée (a fent említett VAB TOP), eliminálva a potenciálisan veszélyes lövész-pozíciót.
Franciaország mellett a VAB-ot több mint egy tucat különböző (elsősorban afrikai) államnak értékesítették, de a megrendelők között volt Olaszország, Indonézia és Marokkó is (a marokkói erők lázadó csoportok ellen több esetben be is bevették VAB-jaikat).
A VAB folyamatos fejlesztése ellenére Franciaország az ezredforduló óta keresik a jármű utódját. A jelenlegi tervek szerint a típust a VBMR „Griffon” többcélú páncélautó fogja leváltani; az első Griffon-okat 2018-ban tervezik rendszerbe állítani. Ezt követően 2020-tól megkezdődik a legöregebb VAB-ot nyugdíjazása, de az utolsó példányokat csak 2080-ban tervezik selejtezni.
Utóélet:
A VAB egy újabb igen sikeres, második világháború utáni francia harcjármű, amely különleges megoldásai révén felülmúlta legtöbb kortársát. A járművet alapvetően csapatszállítónak tervezték, de mérete miatt alkalmasnak bizonyult számos fegyverrendszer és más elem hordozására:
Franciaországnak szánt támadó változatok:
A VAB alapváltozatára, a VTT-re különböző fegyvereket szereltek. Ezek közé tartoztak a különböző páncéltörő rakétával felszerelt változatok: a AT4CS (amerikai AT4-es rakétával), az ERYX (francia-kanadai ERYX rakétával), a MILAN (francia MILAN rakétával) és a Mephisto (szintén francia HOT rakétával).
A VBR és VIB a VAB-nak 20 mm-es gépágyúval felszerelt légvédelmi változatait jelöli, míg a szintén gépágyús T.20/13 tűztámogató variáns. Végül a VTM 120 és 2R2M aknavetőket hordoznak, a VBC-90 pedig egy, az AMX-10RC-hez hasonló, hatkerekű gumikerekes páncélvadászt jelöl.
Egyéb Franciaországnak szánt változatok:
A csapásmérő modellek mellett más VAB-modellek is gyártásba kerültek. Ezek közül az ELI műszaki mentő, a RATAC, RASIT és Rapsodie variánsok radarokat hordoznak, az Echelon szervizjármű, a Bromure és SGEA elektronikai hadviselésre készültek, az ATLAS, VIT, VOA pedig tüzérségi tűzvezető páncélautók.
Exportváltozatok:
A VCI T.20 a VAB-nak Ciprus számára gyártott változata, egyben az egyetlen négykerekű külföldi VAB-modell. A hatkerekű járművek a következők: VCI Toucan (a VCI T.20 háromtengelyes variánsa), az ECH (műszaki mentő), VPM 81 (aknavetős páncélautó), a VDAA TA20 (légvédelmi), a VCAC UTM800 (páncéltörő rakétás) és a VMO - utóbbit csendőri és tömegoszlató járműként használják. Ezen kívül A VAB MkIII modellt 2016 óta az Amerikai Egyesült Államokban (6x6 és 8x8 kerékképletű változatokban) a MACK gyártja, Lakota néven.
Műszaki adatok:
Név: Véhicule de l’Avant Blindé „VAB”
Típus: (kétéltű) csapatszállító páncélautó
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 13,80 t
Hossz: 5,98 m
Szélesség: 2,49 m
Magasság: 2,06 m
Motor: 320 Le-s (Renault MIDR 062045, 6 hengeres, dízelüzemű)
Legénység: 2 fő (+ max. 10 utas)
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,5 mm-es géppuska (AS52, a jármű tetején)
Másodlagos fegyverzet: nincs
Páncélzat: ismeretlen mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 110 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen), 8 km/h (vízben)
Hatótávolság: 1200 km (műúton)