Transportpanzer

„Fuchs”


Előzmények:


Németország a második világháború után romokban hevert: az infrastruktúrát szinte tejesen elpusztították, az országban káosz uralkodott és általános volt az élelmiszerhiány. Nem voltak sem szakképzett (élő) munkások, sem gépek, sem pedig nyersanyag. A helyzetet csak tovább súlyosbította, hogy négy győztes ország (köztük a későbbi két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok) felosztotta Berlint és egész Németországot. Ebben a helyzetben a nem csupán nevében demokratikus NSZK (Németországi Szövetségi Köztársaság, azaz Nyugat-Németország) megalázó helyzetbe került: többek között az amerikaiaktól kellett felszerelést vásárolniuk. Ez komolyan sértette a német katonák és a hadiipar önbecsülését, hiszen a második világháború előtt és alatt Németország technikai színvonala messze a tengerentúliak fülé magasodott.

Néhány évtized elteltével aztán az újjáépülő német gazdaság ismét készen állt, hogy ellássa új hadseregét, a Bundeswehr-t (ez a több tíz év alatt végbemenő folyamat termelte ki többek között a Leopard 1 harckocsit és a Transportpanzer nehéz páncélautót is). A röviden Tpz-nek nevezett harcjármű a második gumikerekes páncélozott harceszköz volt a Bundeswehr eszköztárában (az első a Mercedes népszerű Unimog kisteherautójára épülő Thyssen Henschel UR-416 volt).



A típust egyfajta bázismodellként alakították ki, majd számos különféle feladatkörre optimalizált változatot építettek rá. A típust a gépjárművek tervezésében hírnevet szerzett Daimler-Benz vállalat tervezte, majd a szintén neves hadiipari konglomerátum, a Thyssen-Henschel gyártotta. A jármű típusneve Transportpanzer, mely jelentése: (csapat-)szállító páncélos jármű, azonban a németek ezt a kifejezést általánosan használták minden páncélozott csapatszállítóra (APC-re) - többek között emiatt kapta a Fuchs becenevet, amely rókát jelent.



Konstrukció:

A Fuchs klasszikus felépítésű háromtengelyes nehéz páncélautó volt. A járműtestet vízszintesen kettéosztották: alul a kerekek, felül pedig a belső tér borítása volt látható. A teljesen előretolt kabin elé jellegzetes, csúcsos kialakítású orr-részt terveztek. Ennek (amellett, hogy így nagyobb lábtér jutott a bent ülőknek,) a vízben való előrehaladáskor volt (áramlásjavító) szerepe. A Transportpanzer alapváltozata toronnyal nem rendelkezett, így nem nőtt tovább az önmagában is jelentős, 2,37 méteres magasság.

A jármű védelmét alapesetben egyetlen (maximum három) MG3 géppuskával látták el (az 1968-ig használt legendás, második világháborús MG42 utódja) - ez ugyan megfelelő élőerő elleni védelmet nyújtott, viszont páncélozott harcjárművek ellen nem volt elégséges. A típus védelmét kifejezetten a kiskaliberű lőszerek és a robbanószerek ellen fejlesztették ki. Páncélzatát nem vastagíthatták meg túlságosan, mivel azzal elvesztette volna légideszantos jellegét (ld. lejjebb).

A páncélos járművet egy V8-as Mercedes motor hajtotta - a 320 lóerős teljesítményű hajtómű műúton 105 km/h-s végsebességet biztosított a több mint 18.000. kilogrammos járműnek. A Fuchs vízben is tudott haladni, ami a nagy tömegre való tekintettel igen meglepő. Mivel a méretes járműtest miatt a páncélautó vízben igen lomhán manőverezett volna, nem alkalmaztak hagyományos kormánylapátokat. Ehelyett teljesen körbeforgatható hajócsavart építettek be, mely a tolóerő mellett a manőverezést is végezte (bár ez a megoldás hatékonyabb volt, egyben sérülékenyebb és tábori körülmények között nehezebben lehetett javítani).

A típust nagy méretei ellenére légi úton is szállíthatták, így gyorsan juttathattak el Transportpanzer-eket a frontvonalra. A harcjármű kétszemélyes legénysége mellett egy kisebb egységnyi gyalogost vagy maximum 6 tonna felszerelést szállíthatott.


Fejlesztések:


A Fuchs kiváló alapnak bizonyult: közel százféle specializált változatot terveztek belőle (bár csak minden harmadik valósult meg). Mivel azonban a szolgálatba állítása utáni évtized számos innovatív megoldást termelt ki, a Transportpanzer-ből elkészítettek egy fejlesztett variációt is. A módosítások minden téren javulást hoztak: fegyverzetét, a páncélzatát és mozgékonyságát is növelték. A nehéz páncélautó új motort is kapott, mely nagyobb teljesítmény mellett kisebb fogyasztásával és alacsonyabb károsanyag-kibocsátásával tűnt ki.



A típus védelmét rátét-páncélzattal jelentősen megnövelték és a korábban védtelen lövész pozícióját védettre cserélték (egyes variánsoknál egy kisméretű automata géppuskát szereltek fel, melyet a járműből irányíthattak). A fejlesztés az olyan kisebb részletekre is kiterjedt, mint a szélvédő és az oldalablakok páncélüvegre cserélése vagy a kerékjáratok aknarobbanás elleni védelme. A védelmi képesség növekedése más járműveknél nagyobb tömeget, ezáltal lecsökkent mozgékonyságot jelentett, de a Fuchs-nál ezt több technika együttes alkalmazásával elkerülték.

Emellett rengeteg különleges rendeltetésű variánst is építettek. A harcjármű elképesztően széles modell-palettájának teljes közlésére nincs lehetőség, de az alábbi felsorolás szinte minden alaptípusra kitér. Az alap- és a fejlesztett változatot leszámítva készült bomba-hatástalanító variáns, páncélozott mentőautó vagy szennyezett környezetben is tartósan működőképes NBC (nukleáris, biológiai és kémiai) felderítőjármű. Nagyméretű belső tere miatt a Fuchs alkalmas volt elektronikai zavarójárműnek és páncélozott utászjárműként is bevált.


Szolgálatban:

Bár Németország a második világháború után nem vívott többé közvetlenül háborút, a Transportpanzer mégis hamar bebizonyíthatta a felépítésében rejlő lehetőségeket. A típust bevetették az Öbölháborúban, majd a KFOR részeként Jugoszláviában, az ISAF keretein belül pedig Afganisztánban használták (ld. balra). A járművek feladata - löveg hiányában - biztonságos csapatmozgatásra, őrjáratozásra és rendfenntartásra korlátozódott. Ezek a bevetések kettős eredménnyel jártak: egyrészt igazolták a Fuchs képességeit, másrészt néhány súlyos hibára is fényt derített. A (főleg aknák elleni) védelem nem elég magas szintjét ugyan sikerült orvosolni a fejlesztett variánssal, de főleg az afganisztáni szerepvállalás végleg bebizonyította, hogy a kiskaliberű géppuskák egyszerűen nem elégségesek egy nehéz páncélautó védelméhez. Ennek következtében sok modellen az MG3-as géppuskákat 12,7 mm-es amerikai M2 „Browning” nehézgéppuskával vagy a még hatásosabb hazai (német) 40 mm-es Heckler & Koch Granatmaschinengewehr gránátvetőkkel váltották fel. A röviden GMG-nek nevezett eszközzel felvértezett Fuchs-ok a harckocsikon kívül szinte minden lehetséges ellenféllel végezni tudtak.


Németország speciális vadász (Jäger)-egységei különleges, MILAN-nal (Missile d´infanterie léger antichar ~ könnyű irányított páncéltörő rakétával) felszerelt variánst használtak, így ezeket a példányokat páncélvadászként is használhatták.

A Transportpanzer ugyan nem támadó gumikerekes járműnek készült (ellentétben például az AMX-10RC-vel), variálhatósága révén mégis etalonná vált a nagyméretű páncélgpkocsik között. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Németország 1000 darabot meghaladó rendelése mellett Hollandia, Szaúd-Arábia, Venezuela, sőt még az Amerikai Egyesült Államok is rendszeresítette.



Utóélet:

Természetesen több évtized elteltével - mint minden hadi eszköz felett - a 80-as években szolgálatba állított Transportpanzer felett is eljárt az idő. Bár a ma már kissé avíttnak és szegényes felszerelésűnek számító páncélautót modernebb típusok váltották fel, a jármű így is kategóriájának egyik meghatározó eleme maradt (a jármű sziluettje számos típus mellett a kínai WZ551-esen is visszaköszönt). :


M93 „Fox” (NBC felderítő páncélautó):

Az USA - az M93-as képében - saját Fuchs-variánssal rendelkezett. A külön fertőzött területen végzett felderítésre kialakított típusból három modellt gyártottak. A Sivatagi Vihar hadműveletet is megjárt típusból 123 példány készült és bár számos kiegészítőt felszereltek rájuk, alapvetően nem különböztek az alapmodelltől. E változatot 2007-ne nyugdíjazták, amikor az új amerikai páncélozott csapatszálló, a négytengelyes Striker azonos variánsa szolgálatba állt.


Műszaki adatok:

Név: Transportpanzer „Fuchs” (róka)

Típus: nehéz páncélgépkocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 18,30 t

Hossz: 7,33 m

Szélesség: 2,98 m

Magasság: 2,37 m

Motor: 320 Le-s (Mercedes-Benz Model OM 402A, nyolchengeres dízelüzemű)

Legénység: 2 fő + maximum 8 utas

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (Rheinmetall MG3, a toronygyűrűn)

Kiegészítő fegyverzet: nincs

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 105 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen), 10 km/h (vízben)

Hatótávolság: 800 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.