Ramta RAM
„RAM”
Előzmények:
Izrael állam létrehozása pillanatától hadban állt a környező országokkal: az önálló zsidó állam addigi palesztin területeket elfoglalva jött létre a Közel-keleten, ahol a palesztinok mellett szomszédai (Jordánia, Szíria és Egyiptom) máig az ország megsemmisítésére törekednek.
A terület feletti ellenőrzés megszerzéséért Izrael több vallási-kulturális alapú háborút vívott szomszédaival és az őt támogató erőkkel. Mivel Izrael egy újonnan, mesterségesen létrehozott ország volt a nagyhatalmak támogatása nélkül, komoly problémát okozott számára a megfelelő mennyiségű és minőségű fegyverek és harcjárművek beszerzése, ezért a zsidók minden elérhető eszközt bevetettek.
Ezek között voltak brit harckocsik, amelyeket a területet korábban uraló angolok még a második világháború alatt hagytak hátra, becsempészett szovjet páncélosok, francia harcjárművek, illetve a háborúk alatt zsákmányolt (általában szovjet forrásból származó) modernebb típusok. Idővel Izrael elsődleges fegyver-szállítójává az Amerikai Egyesült Államok lépett elő, amely Dél-Koreához és a Kínai Köztársasához hasonló előretolt bázisként kelezte és fegyverekkel, valamint pénzzel támogatta a zsidókat.
A hatalmas túlerővel szemben az izraelieknek azonban a legújabb harcjárművekre lett volna szüksége, de ezt az amerikaiak vonakodtak átadni. A Szovjetunió e kérdést úgy oldotta meg, hogy több járműből (pl.: harckocsikból) párhuzamosan két típust gyártott, egy fejlettebbet saját használatra, egy egyszerűbbet pedig az általa elfoglalt országok számára.
Az amerikaiak ezzel szemben csak egy sorozatot gyártottak és az előző generációs, saját haderejük által leselejtezett harcjárműveket (pl.: a második világháború után Sherman közepes harckocsikat) adtak át, csakhogy ez az újabb szovjet páncélosok (pl.: a T-54-es) ellen már hatástalannak bizonyult. Kisebb számban a zsidók később is vásároltak külföldi típusokat (köztük brit Centurion harckocsikat), de emellett létrehozták saját hadiiparukat, hogy a meglévő elavult típusokat feljavíthassák. Ez a törekvés igen sikeresnek bizonyult, megalkotva többek között az M-50 „Super Sherman” harckocsit és a Nesher (francia Dassault Mirage 5) vadászrepülőgépet.
Idővel a fejlesztés mellett egyszerűbb típusokat az izraeliek már maguk gyártottak: ezek közé tartozott a világszerte elterjedt Uzi géppisztoly, de az RBY páncélautó is. Utóbbit az állami tulajdonú Israel Aerospace Industries, röviden IAI cégcsoport tervezte (annak szárazföldi- és vízi-, illetve kötöttpályás járművekre specializálódott Ramta részlege), mint relatív egyszerű, de aknarobbanás-álló páncélautót.
E járművet Izrael mellett több kisebb afrikai ország is megvásárolta, de csupán minimális számban, azonban amikor az izraeli különleges erők légi úton bevethető harcjárművet igényeltek, ebből a típusból fejlesztették ki (az 1970-es években) a RAM páncélautót.
Konstrukció:
Ahogy fentebb is olvasható, a RAM-ot a korábbi RBY páncélautóból fejlesztették tovább, emiatt a típus külsőre szinte tökéletes mása volt elődjének, azonban az 5 méter hosszú, 3,6 tonnás RBY-vel szemben a RAM hosszát 5,5 méterre növelték és a típus tömege is nőtt, 5,75 tonnára (a harcjármű 2,03 m-es szélessége nem változott, magassága viszont 1,66 m-ről 1,72 m-re nőtt).
A RAM megjelenésekor az RBY-hoz hasonlóan elüttött a többi kortárs páncélautótól, amelyel helyett a második világháború alatti és azt követő páncélautókra (pl.: a szovjet BTR-40-esre) hasonlított: a típus relatív nagy mérete és kapacitása ellenére felül nyitott volt és nem rendelkezett toronnyal.
A RAM esetében ennek négy oka volt. Egyrészt ezáltal csökkent a jármű mérete és tömege, ami légideszantos harcjárműveknél rendkívül fontos, a katonák ezáltal egyszerűen használhatták a fegyvereiket a jármű védelmére (akár mindannyian egyszerre), a bevetési terület magas hőmérsékletű, részben sivatagos, emellett a tető hiánya miatt többféle fegyvert építhettek be a járműbe úgy, hogy annak súlypontja alacsonyan maradt (az alapváltozat egyetlen 7,62 mm-es géppuskát hordozott).
Az alacsony súlypont különösen fontos volt, mert a RAM páncélautó csupán két tengellyel rendelkezett, amelyeket a jobb terepjáró-képességért a jármű két végébe toltak ki, hasmagassága pedig kiemelkedően magas, 575 mm-es volt.
Utóbbi egyrészt segített elkerülni, hogy a hegyekkel szabdalt terepen a komoly tengelytávú páncélautó fennakadjon, másrészt viszont a része volt az aknarobbanást túlélni képes kialakításnak - ugyanezt a célt szolgálta a 8 mm-es oldalsó páncélzatnál vastagabb, 10 mm-es alsó, ”V” alakú (a robbanás erejét a járműtől elvezető) hasi páncéllemez is, akárcsak az a tény, hogy a típus nem rendelkezett potenciális gyenge pontot jelentő ajtókkal.
Maga a páncélautó frontrésze a sárhányókat és az ezeken nyugodó pótkereket leszámítva erősen döntött volt, akárcsak a befelé dőlő oldalfalak. A RAM alapváltozata felül nyitott volt, de a Ramta a választható extrák között vászontetőt is kínált a harcjárműhöz.
A típus futóművét és vázát úgy tervezték, hogy az ejtőernyővel történő földetéréskori erőhatásokat kibírja. A RAM-ot egy, a páncélautó farába épített 6 hengeres Deutz BT6L 912S dízelmotor hajtotta, ami 132 lóerős teljesítményt adott le: ezzel (és az Allison AT-540-es automata váltóval) a jármű műúton 96 km/h-s sebességig gyorsulhatott és jelentős, 800 km-es hatótávolságot ért el.
Fejlesztések:
A RAM két fő sorozatban készült, ezek közül a RAM V-1 jelölte a nyitott példányokat. Ezen belül nem léteztek fix variánsok, de a járművet több extrával fel lehetett szerelni, illetve megnövelni a tűzerőt. A vezető melletti első, 7,62 mm-es géppuska helyett a jármű képes volt befogadni egy 12,7 mm-es nehézgéppuskát vagy egy 40 mm-es gránátvetőt, emellett a RAM hátsó szekciójában is kialakítottak egy további fegyver-rögzítési pontot és a kétfős legénység melletti maximum 8 utas is használhatta a fegyvereit (gépkarabélyok mellett kézigránátot, de gránátvetőt is). A csapatszállító variánsok mellett a páncélautó belterébe különböző rádióelektronikai eszközöket is beépíthettek, parancsnoki vagy tűzvető járművé alakítva a páncélautót.
Később a páncélautóból egy teljesen zárt, RAM V-2 jelzésű variánst is létrehoztak. Emellett a 2000-es évek közepén debütált a RAM modernizált változata, a RAM Mk 3, másik nevén RAM 2000. Ez alapvetően egy V-2-es (zárt tetejű) RAM harckocsi, amely külsőre megfelel elődeinek, de a hajtóművet a páncélautó frontrészébe helyezték át és oldalsó ajtókat alakítottak ki (a RAM MK 3-as képes az izraeli fejlesztésű LAHAT irányított páncéltörő rakéták hordozására).
Szolgálatban:
A RAM-ot eredetileg az izraeli légideszantos csapatok számára fejlesztették ki, de emellett más különleges alakulatok, illetve egyéb biztonsági erők is használhatták. A harcjármű nyitott teteje ellenére az 1970-es években igen előremutatónak számított aknarobbanás-álló kialakításával (ekkor csupán néhány ország, köztük a polgárháború-sújtotta a Dél-afrikai Köztársaság fektetett komoly energiát ilyen páncélautók kialakítására).
A típust nyilvánosan 1979-ben mutatták be, mint bárki által megvásárolható export-modellt, a párizsi légiszalonon. A típust a légi szállíthatóság mellett elsősorban másodlagos feladatokra: csapatszállításra és járőrözésre szánták, a sivatagos afrikai és közel-keleti környezetben rendkívül sikeres gyors, nagy tűzerejű (több gépfegyverrel felszerelt), minimális páncélzatú páncélautók mintájára (ezeket a második világháborút követően a brit különleges alakult, az SAS különösen kedvelte).
Előnyös tulajdonságai ellenére a RAM-ot a reguláris izraeli haderő nem rendszeresítette és részben az ország speciális helyzete, részben korlátozott kapacitású hadiipara miatt jelentős külföldi megrendelés sem érkezett rá. A RAM-ot több kisebb afrikai ország rendszeresítette (köztük Botswana, Marokkó és Lesotho), valamint a közép-amerikai Guatemala és Honduras, azonban az egyes megrendelések minimális számú járműre szóltak, mivel az aknaállóságot a vásárlók nem tartották prioritásnak.
A páncélautó előnye így nem feltétlenül teljesítménye volt, hanem az, hogy Izrael révén a vásárlók egyik hidegháborús nagyhatalomnak (Amerikai Egyesült Államok, Szovjetunió) sem váltak lekötelezettjeivé.
A részben újratervezett RAM Mk 3-as hasonlóan csekély érdeklődésre tarthatott számot, legnagyobb megrendelője, Vietnám is csupán 150 példányt vásárolt belőle (a korábbi változatokkal szemben ezeket a kommunista ország máig rendszerben tartja, de csekély számuk miatt nem képesek kiváltani a korábbi szovjet típusokat).
A hidegháborút, majd az ezredfordulót követően az összecsapások mibenléte megváltozott: a hagyományos, országok közötti háborúk helyét a helyi konfliktusok vették át, amelyekben a katonáknak gyakran kell lakott területen járőröznie, ahol a harcjárműnek elsősorban kiskaliberű fegyverek és improvizált robbanószerkezetek ellen kell védelmet nyújtania.
A RAM ebben a feladatkörben elfogadhatóan teljesít, de az új fejlesztésű amerikai és európai páncélautók beérték az izraeli típust, amely így soha nem tudta kihasználni azoknál korábbi kifejlesztését.
Utóélet:
Nyitott küzdőterét leszámítva a RAM igen előremutató páncélautó volt, azonban minimális gyártási darabszáma miatt a típus nem vált nemzetközi szinten ismertté, amit az is jól mutat, hogy még az izraeli haderő sem rendszeresítette jelentős számban (jelenleg a zsidó állam mások mellett az amerikai Ford F-sorozaton alapuló Plasan SandCat és a kisebb, brit Land Rover Defender-en alapuló MDT David típusokat használja):
Légvédelmi RAM (gumikerekes légvédelmi üteg):
A RAM belterébe be lehetett építeni egy egyemberes TCM-20-as tornyot, amely két darab 20 mm-es gépágyúval rendelkezett - ezt kifejezetten légvédelmi célokra tervezték, de a RAM oldalsó páncélzatának felső részét eltávolították, hogy az ne akadályozza a tornyot.
RCL (gumikerekes páncélvadász):
A RAM képes volt a 106 mm-es M40-es hátrasiklás nélküli löveg hordozására. A korlátozott beltér miatt ebben a konfigurációban a harcjármű csupán 16 lőszert szállított a löveghez, de ezt két darab 7,62 mm-es géppuskával egészíthették ki. A löveg alternatívájaként a típus egy amerikai BGM-71 „TOW” irányított páncéltörő rakétaindító állványt is hordozhatott, szintén 16 rakétával és két géppuskával.
Műszaki adatok:
Név: Ramta RAM Mk 3
Típus: könnyű aknarobbanás-álló (csapatszállító) páncélautó
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 6,5 t
Hossz: 5,95 m
Szélesség: 2,12 m
Magasság: 2,08 m
Motor: 204 Le-s (6 hengeres, dízelüzemű)
Legénység: 2 fő (+ 8 katona)
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (többféle típus, a jármű tetején)
Másodlagos fegyverzet: nincs
Páncélzat: ismeretlen mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 115 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)
Hatótávolság: 750 km